Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

N T t I) K K egyletek vállalják magukra — h tárgybuu kedvezményező előterjesztés volna teendő a vármegye főispánjánál,sezzel meg lenne könnyítve az intéző körök munkája és a szervezés uehezaégei közepett, biztosittatnék a gyermektelep létesítése Nyíregyháza város javára s a mi fo, szaporítanák a nőegyletek egy ténnyel, egy alkotással sorozatát ama nemes, magasztos vállalkozásnak, melyet a jótékouyság s emberszeretet nevében és zászlaja alatt önként vállaltak missiojukul Árvaházak, óvodák, népkonyhák nálunk még egy nóipariikola is. — szerte a hazában — nóegyletek égisze alatt lettek virulokká; hol van inkább szükség hölgyekre, gondos körültekintő anyai szemekre, mint azok közt az elhagyott ártatlan teremtések közt, kiknek nagy része soha sem ismerte az anyai kéz simogatását, soba sem hallotta az édes anya ajkának csókos gógicsélését? Miért van olyan sok syen^e első éves középiskolai tanúié. Sokféle okokat lehetne felhozni a fennebbi tényre nézve, én azonban csak egynehányat említek meg. Legelső sorban említhető a cz> Iszerütlen tanilási módszerek sokfélesége — és használata. Valahány tanitó van, — bár az egész kontinensen, — annyiféle a mód szere. Némelyik tanitó módszeie vagy nagyon frázis, vagy egy — más hiányosságban szenved; a miért aztan czéltalan hatásúvá válik. Legyen bár megengedve a módszerek letszés szerinti alkalmazása, de azért ne legyen czéllévesztő. Okvetlenül szükségesnek bizonyul, hogy a tanítási módszerek alkalmazása egy bizonyos nivón mozogjanak. — Szerintem — s merem hinni, sok más kartarsaim veleménye szerint is, — egy általános módszert kellene használnunk ; legalább annyira amennyire: különösen a „besz.és élt. gyakorlat" tanításánál. — Mert hisz tudjuk, s vita tárgyát sem képezheti, hogy a nevezett tantárgyhelyes és czélirányos tanilása a legfontosabb — és leghivatottabb, a zsenge gyermek értelmének — és gondolkodási képességének kiképzésére. Vegyük tehát fontolóra e nagyon is életbevágó thémát, és definiáljuk a lehető — legtüzetesebben. Én már több városi — és tanyai vizsgákat láttam s figyeltem meg, de sajnosan tapasztaltam, miszerint a kérdéses besz.- és ért. gyakorlati kerdéseket — többékévésbé — a tisztelt kartársak — tisztelet a kivetelnek - - nem a leghelyesebben teszik fel ; pedig a helytelen kérdésekből sok fogalom-zavar származhat. Fennti állitásom igazolására szolgáljon az itt megemlítésre érdemes incidens: Egy tanyai iskolában, — egy bizonyos vidéken, — egy kartárs ily formán kérdezte a „besz.- és ért. gyakorlatot" : Kezébe vett egy könyvet és ily kérdéseket tett fel: Mi ez? Felebt: Könyv! Kérdés: Milyen a szine? Felelet: Tarka — vagyis szines I Megokoló kérdés: Miért mondjuk, hogy ennek a könyvnek a szine tarka vagyis szines ? Felelet: Azért mondjuk, hogy ennek a könyvnek a szine tarka — vagyis szines, mert nem egy-fele — hanem többféle szine van. Kérdés: Nevezzél meg egy-fele szinű tárgyakat! Másik gyermektől: Nevezzél míg több-fele szinű tárgyakat! stb. — Az ily megokolt kérdésekre csakis az olyan tanitó növendékei képesek correct felele teket adni, a ki nem csak margirozta a „besz.- és ért. tanítást, hanem értelmesen magyarazgatta azt növendékeinek. A Nagy László-féle ,Besz.- és éri. gyakorlat" könyv, bár igen helyesnek bizonyult a besz.- és értelem tanításra, de tul terjedelmessége miatt, — különöLaucsik szembeállította a két rablógyilkost, de előbb bekötötte a szemüket, nehogy a szemükkel egymásnak intve, összejátszanak. A két gyilkos aztán egymásra Hezitált; Gdjdor Muzslaira tizennégy, Muzslai pedig Gajdorra tizenhét gyilkosságot vallolt ki. Így vallatott Laucsik. Még furfangosabb módon csalt lépre egy Fodor János nevü gazdag parasztot. Fodor gyanúba keveredett és bekerült a szegedi várba De semmi terhelő adat nem volt ellene. Laucsik ki se hallgatta, mert neki az volt a szokása, hogy meg várta, mig a fogoly megunta a vizsgálati rabsagot, s csak azutan hallgatta ki. Az öreg Fodor — hatvanon leiül járt már, — meg türelmesen várt a kihallgatásra, mikor fiatal és csinos felesége a félegyházi pusztákról bement a szegedi várba Laucsikhoz. Az volt a kívánsága, hogy meglátogathassa az urát. Laucsik végignézett az asszonyon s fölkiáltott: — Ejnye, hát maga az a Fodor Jánosné? Ugyan hogy lehet annak a vén embernek ilyen szép fiatal (elesége ? — Hja, nagy sor a szegénység! Nagyon szegény voltam én. En jártam jól, hogy elvett, nem ő. — No jól van, hanem rosszkor jött, menyecske, mert hogy az ura most eppm be'eg ; az orvos nem enged hozzá senkit. Hanem jöjjön be galambom két hét múlva. Az asszony két hét múlva beköszöntött Liucsikhoz. — Eljöttem, tekintetes uram. — Eljött? rivallt rá Laucsik. Minek jött, ki rendelte ide ? — A tekintetes ur! — En ? Nem ismerem magát. Ki maga ? — Hiszen itt voltam a múltkor . . . — Lehet. De nem káptalan az én fejem, megfordul itt ezer ember is napjaban ! Mi a neve? — Fodor Jánosné. — Fodor Jánosné? Hát aztán mit akar? — Eljöttem az uramhoz. — Az urához? szólt Laucsik csodálkozva. Hát nem kapta meg levelemet ? sen tanyai iskolákban, - épen a szerint nem taníthatunk; kénytelenek vagyunk azt kivonatosan tanítani \ még pedig talán ily foimán lehelne conserválni: Az 1-ső és II-dik osztályosokkal — az I-ső fél évben, taníthatnánk a családról; vonalokról, — és a tárgyak általános cs részletes ismertetéséről; a 11 ik fel évben tanitanók az állatok általanos ismeretét — és néhány házi állat részletes ismertetését. N m szabad azonban szem elől tévesztenünk az állatok ismertetésénél sem, — valamint a tárgyak részletes ismerlelésénel, lehetőleg szemléHe'ni ; — és a kérdéseket megokolni. Pl. Hány lábu állat a tehén? Mit tudunk még a tehéoről? Felelet: A tehénről még azt is tudjuk, hogy a tehén emlős állat! Megokoló kérdés miért mondjuk, hogy a tehén emlősállat? Felelet: Azért mondjuk hogy a tehén emlős állat, mert a kis liát saját emlőjéből táplálja! Hasonlítás: Nevezzél meg néhány emlős állatot! stb Kérdés: Mit tudunk még a lehénröl ? Felelet: A tehénről még azt is tudjuk, hogy .1 tehén hasznos állat! Kérdés: Nevezzél meg olyan illatokat, a melyek életükben több hasznot adnak — mint kimultuk után ! s viszont megfordítva stb. A szeml ltető oktatasnak nagy hátrányára vannak a hiányzó, — vagy czélszerűtlen — szemléltető képek. — A legtöbb iskolaban hiányzanak a szemléltető képek ; sőt ha vannak is ilyen kepek, — azok nem felelnek meg a czélnak; mivel nem különálló dolgokat szemléitelnek, hanem löbb tárgyát — vagy állatot ábrázol mindegyik. E szerint nem tehet mást az ily sz' genyen és czélszerütlen képekkel ellátott iskola vezetője, mint azt: hogy a részletesen la itandó tárgyat, — vagyakár állatot, lepingálja a nagy lábláia. - G-akhogy hányan (esszük azt meg?! Azt hL-zem vajmi kevesen. Az'rt tehát nagyon üdvös volra: a czil^zerü képek beszerzését egyetlen egy iskolaban sem meliőzni. Nagyon czélszerünek tartanám, — különösen nemzetiségi iskolakban, — a „besz és ért. gyakorlatot* az l-ső rs II-ik osztályosokkal egyszerre — illetve együtt tanítani. Tapasztalatból tudhatjuk, miszerint id gen ajkú gyermekek csak löbbszöri — sőt minéllöbb zöri ismétlés után képesek megérteni a „besz.- és ért. gyakorlai" nehezebben érthető részeit. Tehát czéll e tekintetben úgy élhetünk, ha a II-ik osztályba átment növendékekkel ismételtetjük e fontos lárgyat. — A Ill-ik és Vl-ik osztályosokat — osztatlan iskolákban — szintén egyült tanitanók e nagyon is életbe vágó táigy — további ismereteire. A mely lanitó lelkiismeretesen felel meg hivatásának, az nem csak a „besz.- és értelem tanításnál, — hanem minden tantárgy tanításánál igyekszik — helyes módszer alkalmazásával — oda hatni, hogy növendékei minden tekintetben helyesen 1 gyen képezve. E szerint Roussean testi nevelése — és Pesztalozzi klekre — és elmére haló nevelése közt, a köz-p utat kell valaszlanunk: inert tudjuk jol, — hogy a túlságos szellemi képzés a testi fejlődés hátrányára szolgál. Ha a gyeimek elméje a test rovására netn fárasztatik túlságosan, akkor élet-vidorabb a gyermek — és sokkal örömeslebb tanul. — A gyermek könnyű érlelmi felfogására — és gondolkodási képességére nézve nagyon előnyös, ha a tanitó minden olyan dolgokat pontrólpontra megmagyaráz, a mit a gyermek nem ért. Nem er az semmit, ha a gyermekekkel csak magoltatunk; bevágatjuk a leczkét és nem magyarázunk semmit. A magollatás, — csak meddő tanítás; az ily meddő tanítás eredményezi legtöbbször azt, hogy az I-ső gimnázislák — vagy akár polgáristak, gyengén lehelnek osztályozva. Sokszor hátráltatja a tanítást a tan-anyag és tanterv czélszerütlensége is — Mindég olyan dolgokat kellene lanitani, — és a lanitóktól követelni: melyek életbe vágtk, — és a leghelyesebben czélhoz vezetők; akkor aztán méltán várhatnák föllebbvalóink a jó eredményű — sikeres lanitást. Nagy hátrányunkra szolgál az elemi oktatásnál még az olvasó könyvek magas l'ogalmazásu olvasmányai — Nem én, — Hogy lehet az? Pedig megirat'am én, lelkem, a mult hét elején, liogy az ura m 'ghalt. Értesítettük Az asszony elpityeredett : — Meghalt ? Én nem kaptam hírt rola. — Ejnye, ejnye, szólt Laucsik, röstellem a dolgot, igazán restellem. Ez már mégis nagy rendet'enség ! János, küldje be az Írnokot! Bemegy az írnok. •— Hallja, amice, kiált az Írnokra Laucsik, elküldte maga azt a levelet Fodor Jánosnénak az ura haláláról ? — Bocsánat, biró ur, szól az irnok tettete't félelemmel, de igazán elfelejtettem . . . — No, ez mégse járja! Ez már tűrhetetlen! Már látom, hogy magát el kell csapni ! Takarodjék ! Az irnok kiment, Laucsik pedig az asszonyhoz fordult: — Lássa, lelkem, nem én vagyok az oka ; ezek a gazemberek nem végzik a kötelességüket, több baji csinálnak, mint hasznot. Az asszony csak törölgette a szemeit és elment. De két hét múlva megint ott j irt Laucsiknál. — Ejnye, mir megint itt van? Mondlam már, hogy tueghilt az ura! — kiáltott rá Liucsik. — Tudom, tikinletes uram, nem is azért jöttem, hanem a pap küldött . . . — A pap? Mi közöm nekem a paphoz? — Azt mondja a pap, hogy vigyek halotti levelel, mert addig nem esket össze. — Nem esketi öss;e? Kivel? Maga bolondokai beszél ! — A Rigó Palival. — Ki az a Rigó Pali ? — Égy legeny . . . — Ejnye, de hamar beleszerelett! . . . Lám, lám, ilyenek az ass/onyok! ... De tán mégse illik | ilyen hamar! . . . — Szerettem ám én már azelőtt is . . . Kocsis 1 volt a szegény megboldogult uramnál. is. Teljes lehetetlenség megértetni — különösen idegen ajkú gyermekekkel — az olvasmányok nagy részét. Az olvasmányoknak mulattatóan tanulságos dolgokat kellene tartalmazni, — és mindez — osztályonként — a gyermek értelmének megfelelőleg mérten. — Csakis igy tarthatnánk meg a didaktikus rendszert. Az ily fokozatos tanulságot tartalmazó olvasmányok olvastatása.'és tárgyaltatása, szintén nagyon elősegítené az elemi növendék értelmi — és gondolkodási képességét. Még igen sok indokolatlan okokat lehetne felhozni olyakat, a melyek hátráltatják a tanitás kellő sikeréi, — és az elemi növendekek tovább tanulását is meg-' meg akadályozzák. Igyekezzünk tehát — Isten segítségével — részben leküzdeni azon okokat, melyek a zsenge növendékek fokozatos előhaladására — és lelkiismeretes képzésére károsan hatnak. — Ne meddősilsük a tanulás sikerét az elkerülhető — hosszas-lanilás megszakítások altal sem — Sajnosan tapasztatható az i«, hogy ném ly tanitó elkerülhető megszakítások állal — tisztelet a kivételeknek — hátráltatja tanítványai fokozatos > löhaladását; az ily eljárás ki nem mondható módon elítélendő, — és büntetendő cselekmeny. Végre az is káros az elemi oktatásra, ha az elemi iskolák tantervébe bele van véve nem csak az elméleti — hanem a gyakorlati gazdálkodásia is vonatkozó tanitás kötelezettseg. -- Különösen a gyakorlati gazdalkodással — absolute nem volna szabad az elemi oktatást meg megszakítani. — Hanem igen is: üdvös dolog volna direkt gazdasági iskolakat állítani fel; még pedg: községekben és tanyán egyaránt. — Az ily iskolákban aztán kizáiolagosan a VI. vagy legalább lV-ik elemi osztályt végzett ifjak vetelnének fel, s csupán a gazdálkodási ismére taníttatnának; elméletileg — és gyakorlatilag: szaktanítók állal. A« által.m felsorolt körülmények — a hiányos meg meg szakított oktatás; czelszerütlen módszer — es ér és léiküli tanítások okozzák azt, hogy a gymnásium, — s Italában a .felsőbb népiskolák" I ső osztályában a ti"i ulók nagy része gyenge osztályzatot nyernek. Legalabb az én nézetem ez. Ha pedig a szülők nem akarják — va^y nem képesek tovább taniitatni gyermekeiket, a kor még szomorúbb az olyan gyermek helyzete, a melyik ingatag alapot nyer az iskolában; mivel — ha csak a szülők józan, okos és lelkiismeretes buzdításaikkal nem ösztönzik őket az őnkép?ésre — az ingatag alap lassan-lassan, — de biztosan, előbb utóbb össze omladozik, — és a csekély ingatag tudás: a feledés véghomályába merül. Végül még csak azt jegyzem meg ; nem volt czélom uj dolgokat mondani e czikkemben, — hanem ez uj tanév elején a régi energiákat akartam bensőnkben felkölteni, hogy magasztos hivatásunknak minél hívebben igyekezzünk megfele'ni; mert csakis ez esetben fogadhatjuk jó lelkiismerettel a leendő — esetleges dij méltánylást. Adja Isten áldását reánk. Aczél Sándor, ág. ev. tanitó. ÚJDONSÁGOK. Fényes esküvő Kis-Kállóban. Tündérmesébe illő lakadalom folyt le mint már mult számunkban is jeleztük röviden, f. ho 19-én Kis-i Kálióban. A Kálluy kúria megyeszerle nagy tiszteletben álló nagyasszonyának, özv. Kállay Odónéuak bájos leányát, Olgát ve/e le o.iáihoz a bogdányi járás deli főszolgabiráj i, Okolicsányi Dezső. Már kora ie

c'gel talpon volt a kis falu mindén lakója, s ünn plő gúnyába öltözve, a kapuk előtt ácsorogva várta a vend g-'ket hozó fogatok berobogását. 10 óra kőiül már együtt volt az egész násznép, melynek soiaiban vármegyénk legnevesebb gentry családjait láttuk képviselve. 11 óra volt, mikor megérkezett Nyíregyházáról, Szikszay Pal alispán, aki díszmagyart öltve magara, a — No hat jó, s'.ólt Liucsk; lnnem az a halolli iras sok parádéval jár, stempli kell rá, meg mi egymás. Jöjjön be élte holnapután. Másnap Fodor Jánost vallatta Laucsik, s vallatás közben az asszonyra lerelle a 1 eszédet, hogy az milyen fi dal és csinos, csak az a kár, hogy olyan kikapós . , . — O'yat ne mondjon az ur! — szólt Fodor János. — De mondom én, János Ha akarja, meg is bizonvosodhatik rola. — Nem f lek én attól! — No majd meglátja kend holnap ! Másnap Fodor Jánost a szomszéd szobába állíttatta Laucsik két őr közzé, fiatal feleségét pedig, a ki a halotti levelért jölt, elkezdte vallatni a behívóit irnoKok előtt. — No, mondja el az uraknak, menyecske, hogy ismerkedett m g Rigó Pállal és hogy férjhez akar menni hozzá. Az asszony el is mondta rendre az egész históriát, nem lagadta azt sein, hogy már az ura életeben is szeretője volt Rigó Palnak. Fodor János ekkor már nem ludott uralkodni inagán, berontott a másik szobaba és rákiállott az asszonyra : — Vejen meg az Idén, Zsófi! Az a-szony fölsiko'totl, s térdreborult az ura előtt. — Beszélhetsz inár nekem! — szólt Fodor János. Most majd én beszélek. I• j >, lekintetes ur ! Zsófi, velem jössz az akasz'ófára, egy-zerre lesz a temetésünk! — Én ártatlan vagyok ! — sikoltozott az asszony. — Ártatlan vagy ? Az am ! Néz/.ek csak meg az urak, hol a haja ennek az asszonynak ? Az ő hajával fojtottuk meg a horgosi zsidót; mert nem volt keznt 1 kötél. Mg én szorongatom a zsidót, Rigó Pali vágta le a hajadat, hogy összecsavarja kötélnek. íja csak, tekintetes ur, irja! ... Igy vallatott Laucsik.