Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
Nyíregyháza, 1903. szeptember 37. 1DÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. -** >©• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Á z előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- 1 « er k«'»to <»ime alatt kéreteec beküldeni. Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer Egész évre 8 korona.lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el ° lSm kezek,<5 1 köelése 10 fillér j többszöri közlés esetében 8 fill Félévre 4 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ° , b- . . ... ,. . A nyilt-téri közlemények dija soronkintöü fillér „ . , 0 , /T4„A-Íi,„ :„ fí, o nj SL .,, A kéziratok csak világos kivauatra s az Apró hirdetések 10 szóig4 ' fii..minden további szó N e^ ed évr e á . (jánoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Jfóegyea&leteiak a gyermek-védelom szolga* latéiban. Nyíregyháza város polgármestere, hónapokkal ezelőtt fölvetette az eszmét és érlelte, s munkálkodott, utánajárt, hogy megvalósuljon, miszerint a törvény által kontenplált állami gyermek-menedékhelyek egyike Nyíregyháza területén, a Sóstó fürdő közelében szerveztessék és létesíttessék. Ugy tudjuk, hogy a polgármester ur, illetékes forumok előtt biztató ígéreteket kapott arra, hogy e nemes terve megérheti a megvalósulást. Ez hónapokkal ezelőtt volt — s azóta, — igaz, hogy eső se volt — még csak észre se vette talán ez a mi lomha társadalmunk ezt a kezdeményezést, vagy, ha aki valamiképen tudomásul venni méltóztatott, nagyot mosolygott a mi polgármesterünk naiv lelkületén, ho*y érdeklődni és lelkesedni tud egyáltalában és épen ilyen — divatját mult humanitárius gondolatért. „A homok, a homok . . . ! — mint ahogy Kandra Kabos mondja Szabolcsvármegyéről irott egyik történelmi munkájában. Az a honi >k, a mi semmi kiválóat nem terem, mindent nivellál, lekoptatja a magasságok tetejét s alacsonyságokat tesz — betöltve őket azok anyagával — velők egyenlőkké. * * * „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellenék bocsátani !" mondta nagy Szécbenyink akkor, mikor még a fajfentartá3 ösztöne nem volt a magyar népben bűnös népszokások ,rendszereivel" korlátozva; mit szólna ma, mikor az „egy-gyermek-rendszer"-rel divatom vidékek néptelen faluit, gyermek-kaczajtól nesztelen utczáit, udvarait, zajtalan üres iskoW U Rablók réme. A régi betyár világ s a Ráday kornak hires vizsgálóbírója me^li ilt a napokban. A egész magyar sajtó érdekes reminiscenciákat közöl most ez alkalommal Raday zseniális vizsgáló bírójának életéből és működéséről. Mi is reprodukálunk ebből néhány érdekes vonást. * * * Laucsiknak rendkívül érdekes volt a pályafutása. Fiatal korában füszerkereskedő volt Nagybecskereken : az üzlete azonban afféle fiók-kaszinó volt, az uri közönség déli tájon be szokott térni Laucsikhoz egy-két pohár szilvóriumra, s olt eltereferézett. Az urak módjára beszoktak Laucsikhoz a polgár emberek, ugy hogy a boltból valóságos pletyka-fészek lett. Laucsik a nélkül, hogy kimozdult volna a boltjából, mindig tudta három vármegye titkát. Ez a tulajdonsága keltett oly nagy bizalmat Ráday Gedeon grófban, a betyárvilág kiirtására Szegedre küldött királyi biztosban, hogy vizsgálóbíróul Lauísikot válaszlotta maga mellé, — nem valami kriminálista jogászt, hanem az emberismerő fűszerest. Hogy Rádaynak csakugyan sikerült a betyárvilágot megszüntetni, az jórészt Laucsiknak az érdeme, a ki páratlan zseniálitással tudta vallomásra birni még a legkonokabb gazembereket is. Szeged vidékén, az Alföldön, valóságos rémmesék szállonganak még most is arról a nagy kegyetlenségről, a melylyel Laucsik vallatott. Azt beszélik, hogy a szegedi várban, a királyi biztosság székházában tömérdek embert agyonkinozott, s csak igy tudott még a legrejtettebb bűnöknek is a nyomára jutni. Mindez azonban csak szó beszéd; Laucsik megkínozta a rabjait, az igaz, de nem testi, hanem csak lelki tortúrát alkalmazott. Például becsukalta a vallani nem akaró betyárt egy sötét pinczébe: az egész pincze grádics volt, melynek utolsó fokáról a Tiszába lépett az ember ; világosság és levegő nem hatolt oda be, csak a pincze kulcslyukán. Iáit látná, melyekben a zavartalan csendélet jelképei, a potrohos pókok szövik szivárványszínben játszó hálóikat! Az apagyilkosnak ugyan nem bocsájt meg az érvényben levő jogrend, de a kormány keresett és talált is módot arra, hogy bocsánattal, könyörü!ettel, irgalmas jótékonysággal, mérhetetlen szeretettel menjen azok elé, kik gyermek lelkük szeplőtlen patyolatával a másik externitást képviselik az emberi lélek e földi vándorutján, miot a melyet az apagyilkos képvisel, mert ők ártatlanok, még létezésük indokaiban is ártatlanok ! Megható fölemelő dolog a szenvedő emberiség érdekében munkálkodni; de még magasztosabb az emberiség azon szenvedő ártatlanainak, érdekében tenni, alkotni, kik még önmagukkal is tehetetlenül sodortatnak tova a küzdelmes élet kavargó forgatagában. Ily magasztosat, ily dicsőt alkotott a törvényhozás akkor, a midőn az állami gyermekvédelem ügyét rendezte, törvénybe igtatta. Áldott legyen a kez leményezője ! Áldott legyen a következője ! Egy darab szentírás ez törvénytárunkban, minden soia egy-egy imádság, végrehajtása pedig istentisztelet! A törvény végrehajtása azonban egyik súlypontját a társadalom emberbaráti tevékenységébe vetett bizalomra helyezi s az állam és közhatóságok közrehatása mellett a társadalom egyedeinek és jótékonysági egyesületeinek jut kiváló szerep az eszme megvalósításában, czélirányos és válvetett összműködés utján való megoldásában. Mint már fentebb is jeleztük, az állami gyermek védelem érdeke a társadalom emberbaráti tevékenységében látja czélirányos működésének föltételét, s tekintve, hogy az elhaLaucsik csodálatos ügyességéről számos igaz és még több költölt történet jár szájról-szájra az alföldi pusztákon. Az igaz történetek közül való a következő eset: A kecskemóli pusztán megöltek egy Juhászt, Simándi I Ivánt, a fiával együtt, hogy ellnjlhassák a birkáit. Az özvegy elm' nt Szegedre panaszkodni a királyi biztoshoz, a ki Laucsikhoz utasította. Váltig faggatta Laucsik az ÖZV' gyet, a gyámoltalan parasztasszony nem tudott semmi nyomot megjelölni, a melyen megindulhatott volna a nyomozás. Laucsik végül azt tu lakolta tőle, hogy nincs-e a In tárban valami nehézélelü ember? (Igy hivla a nép a betyárokat.) — De van, Gajdor János, válaszolt az asszony. Laucsik másnap elfogatta Gajdort, de hiába vallatta háiom hétig, Gajdor n^m vallott semmit. Egyszer aztán valami mulatságban, késő éjszaka, Laucsiknak egy ötlete támadt. Ment egyenesen a várba, négy szal pyerpyát gyújtatott az asztalára, odatelte a feszületet, és mellé azt a kötőféket, melyet a megfojtott Simándi Istvánnak a nyakán találtak. Aztán fii vitette a börtönből Gajdor Jánost. — Hát János, tudja-e kend, miért hivattam ? szólt Laucsik a betyárhoz. — Majd megmondja a tekintetes ur, ha akarja, válaszolt Gajdor nyugodtan. — Megmondom én, Hát azért hivattam, János, hogy nagyon rossz álmom volt az éjszaka. Azt álmodI; m, hogy elém állott két véres embsr, egy öreg, meg egy lcgenv. Az öreg elkezdett panaszkodni, hogy őt meg a fiát megölte Gajdor János. A rab fölkiáltott: — Nem igaz! Én, uram, nem öltem senkit. — Elhiszem János, elhiszem; én nem is mondom, folytatta Laucsik, én csak álmodlam. Hát álmomban meg is kérdeztem azt az öreg embert, hogy mi a neve. Azt mondta, hogy Simándi István. És aztán ideadta ezt a kötőféket, ehol ni! Liucsik a kezébe vette a kötőféket. — Mi közöm én nekem ehhez? szólt Gajdor. gyottnak nyilvánított s igy állami gondozásba vett gyermekeknek csak egy része juthat gyermekmenhelyre. nagyobb része külső gondozásra szorulva tápanyáknál, gondviselőknél, gyermekés családi telepen lesz elhelyezve, hol a menhely-intézeti tisztviselők folytonos és közvetlen fólügyeletét — kivéve a telep-orvosét — nélkülözniük kell: a törvény végrehajtási utasításában e körülménnyel számolni kellett s egyéb és jobb megoldás nem is lett volna található, mint a jótékonyság angyalait hívni segélyül ez emberszeretet e nemes és nagy munkájához. Nyíregyháza kétségtelenül komolyan fog számításba jönui egy gyermek s esetleg családi telep, internátus, avagy gyermekszanatórium fölállításának kérdésénél, mert a város rendelkezik mindazokkal az előfeltételekkel, melyek atörvény végrehajtási utasításának 27.§ ban 1 — 5. pontok alatt kellékek ül e részben kívántatnak. Minthogy pedig tudjuk, hogy a jótékonyság, az emberszeretet nevében fölemelt szó első sorban a női szivekben talál visszhangra; tudjuk, hogy az elhagyott gyermekek védelmét jobb kezekbe, mint a gyengéd női kezekbe letenni nem lehet; tekintettel arra is, hogy a törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet — e tények hatása alatt — törvényerővel biztosított működési kört jelöl ki a női nemnek akkor, midőn a telepbizottság választás alá eső tagjainak felét, sőt a menhelybizottság választott tagjainak is bizonyos hányadát — imperative — nőkből rendeli választani: a siker biztositékát látjuk abban, ha Nyíregyháza és a vármegye többi városai jótékony nőegyletei saját kebelükben akcziót indítnak az iránt, hogy egy Nyíregyházán fölállítandó gyermektelep létesítését megkönnyítsék az által, hogy a telep fölügyeletét a nő— Én nem tudom, János, felelte Laucsik. De nekem azt mondta álmomban az az öreg ember, hogy minden éjjel kisért az álmomban addig, a mig én ezt a kötelet rá nem kötöm a Gajdor János nyakára. — De ha nem én vagyok e gyilkos! — Nem is mondom én azt, János, folytatta Laucsik nyugodtan. De látja kend, muszáj ezt a kőtelet kendnek a nyakára kötni, mert másképen nem tudok szabadulni a kísértettől. Gajdor rémülten hátrált a kötél elől. Laucsik azonban behívta az őröket, s kiadta nekik a parancsot : — Kössetek másíit a nyakára! Hátrakötötték Gajdornak a kezeit, a kötélből csokrot kötöttek a nyakára, s aztán levezetlek a legsötétebb tömlöczbe. Hajnal fele Gajdor János már rugdosta az ajtót, a vizsgálóbíró elé kívánkozott, — Tessék levenni a kötelet. Nem érdemlem én ezt! Nem én vagyoc a gyilkos! rimánkodott a rab. — Ugyan mi baja kendnek azzal a kötéllel ? szólt Liucsik. Hiszen nem szorítja a torkát? Elég tág, — meg aztán illik is kendnek ez a szép másli! És visszavitette Gajdort a börtönbe. Másnap éjjel megint zörgetett a rab és ismét Laucsik elé kísértette magát. — No mi baj, János? — Már látom, tekintetes uram, hogy úgyis meg kell hallni ; nem bírom én ezt a kötelet. Vétesse le, mert megfojt. Inkább megvallom, hogy én öltem meg a két Simándit! A vallomás ulán (élénken megszólalt Gajdor: — Már most fölakasztanak ugy-e tekintetes ur ? — Hát bajos dolog, János, nagyon bajos. Hanem ha volna itt valaki, a ki kendnél nagyobb bűnös, az kerülne kötélre. A betyár szeme megvillant. — Itt van-e Muzslai János ? — A rablógyilkos ? Itt van. — Hát az nagyobb bűnös, mint én; együtt öltük meg a félegyházi ispánt is . .
