Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-08 / 10. szám

3 N T t R V O < M spekulál, hanem azzal is törődik, hogy a boldogulásra utat mutasson. Itt a mi vidékünkön, hála Istennek, vannak derék jegyzőink, kik a szövetkezeteket igazán pártolják s tényleg közreműködnek Főszolgabiránk is lelkes apostola. Belátó művelt lélek nem is tehet másként. Horváth Gyula Balsán, Tóth Gyula Vencsellőn, Uray Béla Ibrányban, Fülep Károly Kótajban, mind a legnagyobb buzgósággal, igazán a legmesszebb menő támogatásban részesitik a szövetkezeteket. Nem mentegetik magukat bokros teendőikkel. Hiszen az az ő igazi kötelességök, — saját népök jóléte, saját jólétök is . . . Karászban, a szocializmus veszedelmes fészkében, Bedőházy Lajos községi jegyző állította fel a hitelszövetkezetet s temérdek uzsorától mentette föl népét. S azóta más világ van Karászbau is. És más világ volna másutt is, ha másutt is igy fognák föl a jegyző -urak nemes kötelmeiket. Őszintén szólok, ismerem a körülményeket. *S az alispáni körrendelet is őszinteségre sarkal. Az ufizáló önérdek legfőbb nyavalyánk. Középossztályunkat is ez a nyavalya emésztette meg. Dolgozni, okosan dolgozni, közjóra dolgozni, nefn tanultunk meg s még mindig nem akarunk megtanulni. Ez a férfias erély hiányzik nálunk, mely a hasznos tevékenységben látja az élet "becsét, az élet igaz örömét. Gyerekek vagyunk, ttres, ledér időtöltésre, vagy naplopásra. Azt hisszük, hogy ez a gyámoltalan maml.isz-élet az élet. Nagy hang és hazugság . . . Ezer köszönet, szeretet Alispán ur, az ébresztő mementóért! Hiszen elvégre nálunk is el kell következni annak a társadalmi közmunkás, közhasznú életnek, melynek áramlatában már benne vannak, benne élnek az úgynevezett nyugoti államok népei. Minő fordulat volna nálunk is, ba például ezek a szövetkezetek megerősödve, azon teendők legnagyobb részét végeznék, melyeket ma a község házánál és bíróságoknál végeznek ! Arczpirulással és mély fájdalommal olvastam mindig, hogy például az osztrák, német, f.nczia földmivelők — nem is említve az angolszász fajt — minő szervezett szocziális életet élnek, minő hatékony és jótékony tevékenységet fejtenek ki. Központi tanácsadó, útbaigazító, békéltető szerveik vannak s első sorban itt intézik el aprólékos ügyeiket s ez által nemcsak a közigazgatás teendőit kevesbítik, hanem temérdek hasznos időt és szükségtelen költséget mentenek meg és fordítanak áldásos foglalkozásra. Ha nálunk is, lehetőleg minden községben volna ilyen szövetkezet, gazdakör, elén jóakaratú, komoly férfiakkal, ahol más nincs, papok, tanítók, jegyzők, értelmesebb ^azdák és ezek a vezetők a nép ügyét-baját, gyűléseikben szeretettel, jóakarattal megítélnék, tanácsolnák : vajon nem kevesbítenék-e azon panaszok és perlekedések számát, melyektől gondolatra. Különben sem volt semmi oka a panaszra még Annának sem. Gábor boldog volt Anna közelében. A világért sem gondölt arra, hogy feldúlja az ifjú pár boldogságát. Az önfeláldozó Anna meg oly szépen tudta játszani „Mater Dolorosa" szerepét, hogy még az öreg szülők is. kik

: ba • voltak avatva a mélységes titokba, — .,:bámultak rajta. íj. Három hónap múlva a valóban ügyes, a szorgalmas sógor lett az első csoportfelügyelő. Persze! ... — mondogatták a régi munkások, — a kinek a Krisztus a barálja. V. Egy év tünt le a nagy mindenség tengerébe. Egy évet töltöttek már hőseink ily fonák viszonyban Ekkor? ekkor aztán kipattant a titok. A dolog ugy történt, hogy egy kirándulás alkal: maval. a „Wessely-gyár" munkásai találkoztak hőseinkkel, akik aztán megadták a titok leleplezéséhez a fonalat Annuska férjének. Ettől kezdve gyanakvó lett Szabó uram. És, hogy , teljes bizonyságot szerezzen, megkereste levélben Szuhafő íGomormegyu kis község) elöljáróságát, - tudakozódott. Annuska rokonjai felől: S válaszul azt nyerte, hogy igenis el .1 Mesége unokabátyja, de oda haza van, tisz tesseges. földmivelő gazda Sulyok Gábor, éppen az ő házában szuleteti Annuska is, mert a szülők szerencsétlenül jártak s elárvereztek minden vagyonkájukat, igy mentek országgá világgá. Tehát a budapesti Sulyok Gábor esalo, sz.Ml-lgő, bizonyára be akarja fon ú az urakat. Vigyázzanak magukra. Elhatároz!a, hogy e evelet közölni fogja előbb a íélesegévi 1 majd álsogorávaí is. Szivében mély keserűség honolt a mint az m p festve at epte boldognak vélt kicsiny hajléka küszöbét. Az előszobában azonban szokatlan -uttogó, maid nej ítől eredő, ki-kitölő hangokat hallott. V -a-lott az ajtó előtt. Lábai gyökeret vertek. ., Édesem! nem birorn tovább kiállani e borzasztó könyörülj rajiam, — menjünk idegen vidékre, hol senki smi ismer, hol boldogok, vegtelenül most hemzsegnek a faluk és városok ! . . S a mely viszályok egymás ellen tüzelnek társadalmi osztályokat, felekezeteket s végeredményében koldussá és erkölcstelenné teszik a népet, társadalmat, országot s nagy rajokban űzik ki az embereket boldogabb hon felé. Ha élni akarunk magyarokul e magyar hazában, tennünk kell nemcsak valamit, hanem a legjobbat Kiki a maga h°lyén és körében Tudom én azt nagyon jól, hogy a községi jegyzők a danaidák hordóját töltögetik. Az én Horváth Gyula barátom igazat mondott, teljes igazat, midőn azt mondta, hogy már az emlékező tehetségét is elveszi a rovat ... A mi Arany „Híd avatás"-ában a Duna örvénye, ugyanaz a jegyzőknek a rovat ... a rovancsolás . . . Belevesznek, belesülyednek . . . pusztulásra, de nem életre. Ezt én is látom, én is tudom. S minél lelkiismeretesebb egy jegyző, annál inkább vonji az örvény. A közigazgatás egyszerűsítése, csak ujabb rovatokkal kedveskedik. Papir-kortzak, betű-korszak, mely megöl, de nem elevenít. Micsoda összegre rug az irodai költség csak agy község költségelőirányzatában! Még nem oly r 'gen, 20—25 évvel ezelőtt, az én tudásomra, tizekben beszéltünk az irodai szükségleteknél. Ma már százakban, sót ha igy halad, ezrekben kell beszélni. De éppen mindezek, száz ok egy ellen, hogy szakítsunk ez áldatlan, inproduktiv rend* szerrel s keressük azt, műveljük azt, ami az egyéDÍ és köz életre hasznosabb és mégis könnyebb. Osztozzunk ! . . Az egyházi élet, a társadalmi élet, vegye ki a magáét és műveljp, ápolja, erősítse. A bürokratizmus a leghitványabb rendszer a világon. Természetellenes és éppen azért ostoba, gyümölcstelen. Szervezkedjenek az egyéni és társadalmi erők s csak igy hozhatják létre a közboldogulás eszközeit. Ismétlem : a nemzeti élet funclamentoma: a nép. A kiben van nemzet- és hazaszeretet, ezt a fundameutomot kell erősítenie. E nélkü', bármily czifra az emelet é9 tető, homokra épít, romlásra épít. Szeretve-tisztelt Alispán ur, kedves Barátom! . . Csak tartsd figyelembe és buzdítsd tovább is a jegyző urakat, a szövetkezetek leghatékonyabb támogatására! Bizony kevés szövetkezet működik még Szabolcsvármegyében! Annálinkább tódul a szabolcsi nép Amerikába. Egy jobb világba, tisztelt B iratom! . . Igy mondják, a kik kint vannau, hogy egy jobb világba Miért az jobb világ?? Mert ott az erők érvényesülnek! Ne dugjuk fejünket a homokba, mint az ostoba struez. Az igazság igazság marad, ha keresztre feszitik is S csak az igazság boldogít és üdvözít . . . Ily igazságot látok én a Te körleveledben azért óhajtom, hogy ne maradjon csak a hiboldogok leszünk. Jöjj, óh jöjj édesem. Szivemben az érzelmek ugy csatáznak, ugy torrongnak, mint a tűzhányó lávája ; — ki akar törni meg akar semmisíteni. Jöjj óh jöjj, addig, míg nem késő, vagy mondj egy biztató szót, vigaszod meg búban epedt lelkemet." „Lásd Gábor — mondá Anna szemrehányó, de lágy hangon, — mikor ide jöttei szegény, megcsalatott férjem előtt oly feltétel alatt fogadtalak rokonon,úl, ha soha egy szót sem fogsz szólani az esküvőnk előtt viszonyunkról, s nem fogsz újra, meg újra kitenni . . . . . . „Gsak egy csókot galambom, csak egyetlen egyet égek a vágytól téged bírhatni. Jöjj keblemre, igy ni! . . . hadd tombolja ki magát keblem vulkánja s hallgasson, pihenjen megint egy esztendeig." Es most a szerelmesek észre sem veszik, hogy az ajtó zajtalanul kinyilik s azon a jobbsorsra érdemes férj, mint egy bosszúálló angyal kezében lángpallossal megjelenik. Csapásra felemelt karja csakhamar erőtlenül visszahanyatlik. „Szent Isten! . . . férjem, — dadogta elsáppadt ajkakkal Anna. Es ez a szerencsétlen a mint nejét megvető tekintetével végig mérte", szó nélkül, tántorgó léptekkel fordult ki az ajtón, hagyta oda boldogsága fészkét, azaz feldúlt családi szentélyét VI. Hanyatló félben van a nap. Veres sugarait mérgesen lövelli a nyári alkonyban az országút porátol belepett, szürke épületekre, fákia, lüvekre, virágokra. — A magas épületek közt meglikkadt levegő hőmérséke kezd alabb szállni. — A napközben elfáradt gyári munkások tele tüdővel szívják az üde levegőt. Lassankint kitisztul a gyár udvara is. — Oda b"nri a gépházban és az olvasztó kemencze körül csupán három ember foglalatoskodik. A művezető, ki hosszú, léptekkel méregei a gépház 60 méter hosszú termét; az öieg Tar ki a gépész megbízásából maradt ott s végül egy, az olvasztó kemencze tüzére felügyelő munkás. Ez utóbbit csakhamar eltávolította a =zerer. csel len művezető. vatalos lapban és az iktató könyvben, hanem kérd számon majd annak eredményét is, hogy a jó mag gyümölcsöt is teremjen. Igaz tisztelettel s szeretettel vagyok Buj, 1903 február hó 28. Andrásy Kálmán. A vásár és a mi rendőrségünk. A mult vasárnap víg napja volt a nyíregyházi nép. nek. Vásár volt és a mi ritkán történik meg, jó idő j irt. A kállai utcza v ígén népünnepély jellege volt a szabadság-mk. A p íreczes ládák, mézeskalácsos sátrak, tebernák es laczipecs myés üstök közt, tömegekben hullámzott a nép. Az országút másik o dalán pedig, nigy sokadalom gyönyörködött egy a forgó komédiában, melynek fa lovain darutollas legények ültek, mezítlábas suszterinas jelöltekkel elegyítve. A d írutollas fiatilok 3 pénzt fizettek a mennyei boldogság ama pirinyó előlegeért. Azok az úrfi ik pedig a kik aranysarkantyús lakkcsizmáikat, (hogy ne nyúzódjék) otthol hagyták, munkájuk gyümölcsét élvezték. Ugyanis már háromszor hajtották a torgó komédiát fenn a komédia tetője alatt, a tengely körül formált taposóban, hát negyedszerre most leszálltak, hogy munkadijaikat természetben felvegyék. A hajtó rudaknál pedig ujabban jelentkezett kor és kartársaik fejtették ki a ringspil működéséhez szükséges kinetikus energiát. A részvénytársaság vezértitkára foltozott najy dobot püfölt a forgó lovak és kasok fókuszában. Es volt a fiók Práter egyetlen muzsikája. A kasokban ülő repülő varkocsu és lobogó szoknyáju leányzók elandalodva hallgatták az egyszerű zenét a minél különbet a Darwin által összeállított csaladfára gondolva 50.000 esztendővel ezelőtt élt ősanyjuk sem kívánt volna. Kora délután az élénkség itt volt a legnigyobb. Később változott a kép. Nagy h illgatóság gyűlt a ponyvairodalom legújabb remekeit áruló két ur köré, a kik összefogódzva teljes érzéssel énekelték hogy. Zimberi zombori szép asszony, jó asszony, rossz asszony és egyéb nótákat. Az az csak az egyik énekelte a század legsikerültebb tenor, bariton és basszus keverékén a bájoló dalokat a másik liiaba tr.llázott, hiába erőlködött, hogy a nefelejtset és a csillagokat elénk varázsolja csak azt váltak htllani áraioxi ajknról, hogy higyina, hagyma, hagyma! Az ok szíves kitalálását az olvasóra bizom. Odább egy lelkes merkantilista eladó bicskáiról tartolt lelkesítő beszédet és mire a nap lenyugodott, majd minden köröm vas és üveg vágó csodakése elkelt. A darutollas legények a tebernák felé húzódtak a lovaglás után. Itták a sok rossz gyomonnaró snaps'.ot. Pénzük fogyásával fordított arányban elmámorosodtak. Daloltak, kurjongattak illegették migukat és kacsing ittak, a bennük szemszájtátva gyönyörködő leányzókra. Zajosabb lett a vásár. Az előbbi morajiást fülsiketítő lárma valtotta fel. A legényekben felébredt a virtus. Az alvégesi és felvégesi legénység közt a régi időktől fennálló és gondosan őrzött ellentétek nigy szóharezokat váltottak ki. Életveszedelmes fenyegetések röpködtek a levegőben. Még szerencse, hogy a nyíregyházi legénység sokat lármázik és keveset üt, mert sok vitéz fiu elh ilt volna a nagy kavarodásban, igy is leütötték egynek a kalapját. * * * A rendőrök csillapították a hetvenkedőket, csendre intve őket. Az izgága legények pedig csendre intették a rendőröket. Egyik jelenet a másik után gyönyörködtette a szemlélőket. Itt egy hadonászó suhancztól a botot akarta el venni egy rendőr, A fickó nem engedett. Nagyszerű küzdelem támad. A nézők kört képeznek. A gyerek keménymarku. A szelíd ábrázatú, idősebb rendőr Gsak az öreg Tar, az apcs ez a nyomorult ember volt még útjában, kit nem tudta, tiszteljen-e, szánjon-e ? Kit zárkozott természete miatt még jóformán ki sem ismerhetett, — bár az ő kenyerén élt. .Öreg! — szólt hozzá végre, — tegyen még a tűzre, meg akarok fürdeni. Az öreg nem mert ellenvetést tenni. Ismerte jószívű, de lobbanékony természetű vejét. „No! és most elmehet." Az öreg engedelmességhez volt szokva. Hiába! öregségire a keserű kegyelem kenyéren kellett tengődnie. Vette tehát mankóját s biczczegett kifelé. Azonban az ajtónál még egyszer megállott s visszanézett, valami balsejtelem szállta meg a szivét. Térdei ősszekoezodtak a mint vejet czéltalanul a tüztengerbe látta bámulni. Előérzete nem csalta meg. Alig Volt kívül a főajtón, máris bezárult utána. Ez rossz jel. Sietelt a mint csak rossz lábai engedték Sulyokot felkeresni. Azonban szegény öreg még csak el sem mondhatá odahaza aggodalmát, mert nagy bámulatára leányát jajszóval sirva lelte, Sulyokot meg egyáltalán nem is találta sehol, de sehol. Lássuk csak mi történt ezalatt a gépházban? A boldogtalan ember talán valóban fürdés czéljából szítatta fel a zsarátnokot ? Oh igen! Alig húzta ki az öreg Tar bátyó lábait a gépházból, alig fordult meg a kulcs zárjában, pár pillanat múlva a megcsalatott férj holtteste ott sistergett, ott feketéllett a zsarátnok közepiben, előbb nagyobb, majd mind inkább összébb-összebb húzódó karikában, egy kis pontban. Végül az is elenyészett. Porból lettünk, hamuvá leszünk. Igy állott bosszút gyilkosain. Igen, hogy ne lehessenek törvényesen soha egymáséi, hanem várják félve rettegve az ő hazajövetelét. És még mai napig is várják. Ki tudja melyik pillanalb n áll közéjök szemrehányó tekintetével sujtoló kezével. Igy bünteti Isten azokat, a kik a 10-ik parancsolat ellen vétenek. L. J.