Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-08 / 10. szám

XXIV. évfolyam. 10. Nyíregyháza, 1903. márczius 8. A SZABOLCSVÁR KEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS iOZLOm >Ies:jolenil£ hetenlzint egyszer, vasárnapon. A lap szellemi r. ;s/.< ;t képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: . .. . . , , ,, , poatön vagy helyben üazhoz hordva: P e" 2. e k' ™grendelesek s a __ |J § Egész évre 8 korona. l aP seetkuldese targyaban leendő felszo- „, , .. . , . ,. ' Minden négyszer baaábiott petit ior egrntri Félévre 4 . lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak®' leTelek csak 13mert kezek t°' közlése 10 fillér; tabb«3ri közié. es.UOen 8 111. Vegyed évre ......... 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szára \ köznegi jegyző es tamtrf araknak egész évre (Jánószky ház) intézendők. c»ak néev korona EKV szám Ara '20 fillér. A nyilt-téri közlemények dija aoronkint 60 Illír A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4J fit.,minden toribbi uó illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel siedett kétstereaen aiimit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oorn & Comp. által Hamburgban Ssabolcsvármegye tekintetes Alispiajáho:, Szeretve tisztelt Barátom! Őszinte hazafias lélekkel üdvözöllek azon körrendeletért, mely a hivatalos közlöny leg­közelebbi számában 25411 — 1903. K. szám alatt megjelent s melyben szigorúan utasítva van­nak a szolgabiróságok utj in a községi és körjegy­zők, hogy a szövetkezeteket a legmesszebb menő támogatásban részesítsék. E rendeletben én nemcsak segítő jóaka­ratot látok a varmegyei hatóság részérói a szövetkezetek iránt, hanem tóként hazafias és emberbaráti mélyebb belátást egy oly fontos köztársadalmi intézmény iránt, mely a magyar nép — és itt is eltekintek minden rendű, rangú, felekezetű, nemzetiségű részletezés­től s csupán e haza földén élö egyének állanak lelkem előtt — tehát a magyar nép és magyar társadalom minden jóbau való eló­haladásanak egyik leghatalmasabb faktora. A magyar nemzet életfájának gyökérzete a nép, itt lent, az apróbb községekben. Itt kell a gyökérzet táplálására alkalmas talajt késziteui.oly megfelelő intézményekben, melyeü az egyéni erély fokozása mellett, az összetar­tozaudóság érzetét növelik, erősítik. Egy nemzet boldogulása, ereje, sohasem a kormányhatalom és közigazgatás megszabott gépezetében és koz­forgásában áll, hanem az egyének önfegyelme­zett lelkületében. A közhatalom, még a legjobb, legeszményibb formában is, csupán negatíve működik a közjólét előmozdításában, az által t í., ha az egyéui és társadalmi erők útjában álló akadályokat elhárítani igyekszik. Az a leg­á , Jyírriilék^ tárnája. Esküvő után. i. Bealkonyodott. A fővárosi élet zsibongása lassan­kint elnémul. Vagy mit mondok? Csak a nappali élet, az emberek ügyes-bajos dolgaival jaró élet zaja csende­sült el. Az éjjeli mulatóhelyek, kávéházak még csak most kezdenek nrpesülni. A külső váczi-utcza déli sarkán húzódik meg egy földszintes barin épület. A gyári munkások raulaio helye. Foirong a közönség. A nyári hőség kicsalta a szabadba. A leánderek és fagyai cserjek sötét árnyé kot vetnek az izgó-mozgó sokasagra. A lampionok lenje kétes világosságot vetnek a kerek asztalokra és a kecske­lábú kerti székekre. Távol az udvarkert egyik félreeső zugában mulat, sirva-vigad Sulyok Gábor is. Az este, a hogy a szerelemtől ittasan, az izga­lomtól bágyadtan ott hagyta Annát — nem tudta rueg­megállapitani eszét. Mi tévő legyen ? Mikép akadályozza meg Tar Anna esküvőjét ? Hiszen a szerencsétlen ezelőlt egy évvel neki e-küdölt az Isten szabad ege alatt örök hűsíget. Igen, igen, de azóta az öreg Tar Péter is munkaképtelenné vált. A gyermekek közül egys-v rre kettő is tanköteles lett, több lett a kiadás és félannyi a jövedelem. Szegény, szegény Anna ! Az ő valiára suiyosodott a múlt ősz óta a csalad fenntartásának gondja. Szegény, szegény Anna, nem csoda, ha megtán­torodtál, kiábrándultál az első szerelemből. Ide jött Gábor leöblíteni keserveit, feledni bánatát. ^Hej, de az a bor, az a bor csak egy időre feledteti el a bánatot, akkor is esik aíért, hogy azlán kétszeres erővel támadja uieg a busuló ember szivét. Így járt Gábor is, — nemcsak az éjszakát, hanem a más napot is, Anna esküvőjének napjat ott keseregle le. jobb kormányzat, mely legkevésbé avatkozik a polgárok dolgaiba tevőlegesen, haa ha,'\j i őket működni s legfelebb buzdítja s igy támo­gatja Az ily módon nevelt nép boldogulni fog a jég hátán is, mert van benne élni hit, jog és erő . . . Mindazon társadalmi iutézmények között, melyek e haza fiainak egyéni eréiyét, összetar­tozandósági érzetét, hivatva vannak megterem­teni, ápolni, fokozni s ez által a közjólétet, a magyar nemzeti gondolatot erősíteni : alig le­het hatékonyabb a szövetkezeteknél. Ma már erről, hála Istennek, nem vitatkoznak okos em­berek, jó hazafiak Ezt igazolja az elől emiitett nagyfontossígu alispáni körrendelet is. Gondolkodjunk egy kissé Untig hangoztatott tapasztalati tény, hogy a közhivatalok: bíróság, vármegve, község, — tul vannak terhelve munkával. Folyvást szapo­rítani kell a munkaerőt s ez által a közkiadá­sokat. Az ilyen intézkedés azonban, nem fogja kevesbíteni a munkát, hanem folyvást szapo­rítani Pedig azt hiszem, mindenféle és fajta hivatalban azt óhajtanák, hogy a szabad lélek­zésre egy kis időt nyerhetnének Elemi igazság, hogy azok szorulnak minél többször idegen segítségre, kik akár gyámoltalauságból, akár restségből, akár roszakaratból, uem képesek sa­ját dolgaikat elvégezni S igazán vérigboszantó tapasztalat, hogy egy nápész, vagy ezudar em­b r ügye, mily aktacsomóra gyülemlik s mennyi idót s erőt rabol. A szúnyog elefántti válik Itt alant, a községekben látjuk, hogyan támal­nak a perek, veszedelmek, legtöbbször a füle­müle-füttyön, ácsorgás közt, pálinka-szónál s az Estere már nem bírta az italt, a pénzmag is el­fogyott. Igaz, hogy volt embersége úgy a vendéglős, mint a kiszolgáló pinczér előtt, de mégsem, mégsem kért egy deczit sem. Engedett Károly pinczérnek, elfogadta ajánlatát, lefeküdt reggeli 3 óráig ágyába. Reggel majd csak gondol valami jó 1. II. Pittymallani kezdett. A fővárosi elet zsibongásnak indul. Bar az urak, a jómódú uri osztály most kezdi aludni az igazak álmát, az üditő hajnali almot. A gyárak kéményei miként a tűzhányók krátere okádják a fekete, gomolygó füstöt. A reggeli szürkületet akarjak pokoli sötétségükkel még szürkébbé, homályo­sabbá festeni. — És ez némi részben sikerült is nekik. Az utczák kezdenek népesülni. A munkasnép egy­része csendes otthonából, másrésze egyenes.m az éjjeli mulatóhelyekről siet elfoglalni a<on munkát, illetve igyikszik azon munkakörbe, melybe az isteni gondvise­lés helyezie. Az előbbiek azért, hogy ujult erővel fog­janak napi munkájukkoz s megkereshessek a maguk és szeretett csaladjuk számára a mindennapit; azulóbbiak pedig, hogy táradt, álmatag testükkel, illetve ere­jükkel előteremtsék azon összeget, melyet a jövő éjjel ismét eltékozolhassanak. III. Alacsony, zömök munkás lépett be a „Gewürcz A. és Társa* gepgyáraba. Szabó Ferencz művezető után tudakozódott. Egy ugri-fűles tanoncz jelentősteljes pillantást vetett egy a gyárudvar északi részén álló lakosztály felé. melynek zöld zsalus ablakai egytől-egyig le voltak csukva. „Ott alusszák a nászéjszakát — tegnap délután esküdött örök hűséget a művezető úr Tar Anna mun­kás leánynak — monda a ficzki — azzal ugyaa reggi 1 9 óráig ma nem beszél, de senki". IV. Annuska! Itt van Gábor, az unokabátyád, most érkezett a reggeli vonattal Gömörből, — kiáltott be úgy elkapatott, érzékeny atyafiak lótás-futása meg­kezdődik, községházhoz, bírósághoz, vármegyére, — nagy kárára annak a produktív erőnek, mely az egyéni és közjó munkálására van hivatva minden egyénnél kivétel nélkül. De fel kell ébreszteni azt a produktív erőt. És sem az iskola, sem a templom, sem a községháza nem képes oly sikeresen ránevelni az embert a nemei és hasznos tevékenységre, mint a jóirányu szövetkezetek. S minél jobban megtanul maga lábáu járni a nép, annál kevésbé alkalmatlan­kodik a közhatóságoknak. Ha tehát azt akarjuk, hogy a közhivatalok teendői ne szaporodjanak, hanem inkább fogy* janak. kétszeres erővel és buzgósággal kell gyámolítani mindeu oly intézkedést, mely a uép ön fegyelmező és hasznos tevékenységre irányuló akaraterejét felébreszti, fokozza. Ide mutat az emiitett alispíni rendelet, midón a községi és körjegyzőket szigorúan utasítja, hogy a szövetkezeteket a legmeszebbre menő támogatásbau részesítsék. A községi és körjegyzők! . . . Igen. ezek a községi közgazdasági élet legelsórendü faktorai Ezek tehetnek legtöbbet a nép anyagi jólétének elóbbvitelében, ha van bennök sziv és kellő belátás Mert szív és kellő belátás nélkül egy miniszter is csak átka az országnak. Fent es lent, ugyanazon eszközök d Igoznak. Mi kicsiny falusi parányok, érezzük, tnéiyeu érezzük, minő áldás a művelt jegyző. A ki érzi, hogy népe adja neki a kenyeret, a megélhetést s annyi-amennyi kényelmet s ez­ért viszonzásul rokonérző szívvel gondol a nép jólétére, együtt érez vele s nemcsak garasaira 8 óra lájban, a gyár művezetője, most már Annuska férje — a nyitott ablakon — a mint reggeli után a munkásokhoz sietve találkozott a hamisan bemutatkozó Sulyokkal. „Fogadd szívesen készíts reggelit Gábor sógornak én is mindjárt jövök. Pá 1 édesem pá ! . . . mindjárt jövök, csak a rendeleteket osztom ki a felügyelőknek. Pá : A viszontlátásra.' Szegény Annának bámulatában, majd midőn az abla­kon kitekintve, a kezében kézi kofferrel ott áiló Sulyok Gábort megpillantotta, — ijedtségében torkán akadt a szó. — „Az Istenért Gábor! Végkép megakarsz ölni, — tönkre akarsz tenni ? Kérlek, az Isten szerelmére kérlek, ha még van egy szikrányi szeretet kebledben irántam, — távozzál! távozzál! Istenem! Istenem, szegény nyo­morék apamnak es kicsiny testvéreimnek, ki lesz a tá­masza, ki lesz a pártfogója?" „Annuikám ! Angyalom ! Angyalom !' — mond ellágyultan a marezona munkás, — hallgass meg ! Meg­őrülök, ha csak egy napig nem látlak is. „Eljöttem, hogy jószivü férjedtől munkát kérjek és nyerjek, — közeledben lehessek, hacsak távolról is lát­hassalak. — Az élő Istenre esküszöm, soha, de soha sem fogok szivednek keserűséget okozni. — .Tudod a „Wessely gyár-'ából éppen te miattad estem ki, — munka utan k. 11 látnom, hogy élhessek, ha már tegnap­előtt este nem lett gyászos vegünk. Anna ! légy könyó­IÜ eltel irántam, nem szerelmedért jöttem esdekleni. Egy szegény, szerelmében csilatkozott munkás, napszámos keres foglalkozást férjednel, — ki szabadon fogadhat és bocsáthat el bárkit — tetszése szerint,' „Gábor! . . . . ' Isten hozott sógor, Isten hozott. Hogy nem érkeztél meg tegnap az esküvőnkre, legalább ecry rokonunk örvendhetett volna boldogságunknak, tu­dod, hogy nekem ugy sincs senkim sem e kerek világon szivem királynőjén, — no meg a hozzátartozom kívül ? A ket sógor csakhamar összebarátkozott. A szere­lemtől elvakult férj dehogy jött volna holmi csaUfmU

Next

/
Thumbnails
Contents