Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-22 / 8. szám
XXIV. évfolyam. 8, szam, Nyíregyháza, 1903. február 22. A SZABOLGSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. •9* Megjelenili hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: . jzflzetéti nénzek mrnrenilrlpspk s n A lap szellemi részét képező küldemények, postán vagy helyben házhoz hordva: eiofizetesi penzeic, megrenaeieseK« a 8zerke a" ztő cz l„ e alatt k(S r£ tne< bek üi de ní. Egész érre 8 korona "V szétküldésé targyaban leendő felszo- _. , „ . . , ,. ., ,... Fél évre : 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadutnak ^í ° 3 1,mert kezektő 1 Negyed évre . 2 „ könyvnyomdájához iskola-útcza 8. szám A községi jegyző és tanító nraknak egé.z évre (JánÓszky ház) intézendők. csak Déirr korona. Eitt szám Ara '20 fillér. Hirdetési dijak: Minden négyszer haaibzott petit sor egyszeri közlése 10 fillér; többszöri közlés esettben S fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 »zóig4J fii.,minden további sió illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. As orosMAtwa és kornyéke, „A tifusz és a Bujtos" czim alatt, a „Nyírvidék" egyik utóbbi számában megjelent vezérczikk nyomán, biztosan reméljük, meg fog indulni hatósági uton is az akció, hogy Nyíregyháza város közegészségügyi mizériáinak ez az örökös eredó oka és forrása: a Bujtos és a Bujtoson levő téglavető gyárak ügye rendeztessék. A Bujtos, meg az Éralja a legmélyebben fekvő területek Nyíregyházán, közvetlenül a város mellett. Valamikor, nem is olyan régen mocsaras vízálló vidék volt, s ilyen tájon, tavaszi olvadás idején akár hajókázhatni is lehetett volna azokon a helyeken, ahol most a szép vasúti ut házsora elvonul. A Károlyi és Ddssewffy térnek, a vasúti ut jobb és baloldalán, feltöltése, az ottani területeknek parczellázása, s házhelyekül való eladása, az Er alatti rész rendező munkáját megkezdte. Nagy hiba azonban, hogy az eladott házhelyek csatornázását a képviselőtestület elejtette. Reméljük azonban, hogy amint ez uj soroa a hizakat majd épiteai kezdik, meglesz a csatornázás is. A bujtosi téglatelep gödreinek a dolgával nem kívánunk most foglalkozni; annál kevésbbé, mert a hatóság beavatkozása e kérdés földerítésére és az állapotoknak közegészségügyi szempontokból való rendezésére fog vezetni, mert kel), hogy vezessen. A bujtosi rendezés kérdésének egy lény ges része, közegészségügyi szempontbol pedig legfontosabb és legsürgősebb feladata az úgynevezett Bujtosi árok ügye. Ez a nevezetes árok kezdődik a törvényszéki fogház hátulsó Kapujánál, s fut onnan a tovább, a bujtosi gyümölcsös kertek mentén, párhuzamos vonalban az orosi utczával. Az eleje néhány méternyire be van boltozva, onnan túl nyílt árok. Ha ennek a nyílt ároknak csak az lenne a rendeltetése, hogy levezesse a város egy részéből a csapadék vizeket, akkor talán nem kellene olyan nagyon megbotránykoznia az arra járónak, hogy ez az árok ugy van megcsinálva, hogy nem vezethet le semmit Tudjuk azonban, hogy ez árokba, az említett rövid fedett csatornán át a törvényszéki fogház minden hulladéka, ürüléke befolyik s ott megreked. Most, télviz idején is, amikor éjszakánként még 2—3 fok.a lesülyed a hőmérő, tessék végig sétálni ez árok mentén a déli olvadás óráiban. Micsoda penetráns bűz az, ami ez árok undok folyadékából szerte árad ! Hát még nyáron! Elhisszük, vagy legalább is nem kívánjuk tagadni, hogy a téglagyári agyag bányák felgyülemlő vizei is károsan befolyásolhatják e környék egészségügyi viszonyait, de ezek a téglagyár-telepi gödrök hegyi patak vizének a tisztaságához hasonlíthatók, a bnjtosi árok mozdulatlanul álló undok 82ennyvizéhez képest. A városi hatóságot e kérdés rendezésénél nem annyira a mulasztás vádja terheli, mint inkább az. hogy belemenvén ez árok fenekének bizonyára tetemes költségbe került, kővel való kirakásába, ezt a munkát oly rosszul hajtotta végre, hogy ez árok, a benne összegyűlő szenyvizek s más undorító és bűzös folyadékok levezetésére képtelen, ugy hogy ez a rettenetes összetételű folyadék még csak a földbe sem szivároghat el. Tudomásunk szerint az orosi utczai — bal oldali — háztulajdonosok, akiknek kertjük .Esküvő előtt. A gyár kapuján kisiető emberáradatból messze kivált Tar Anna alakja. Magas volt és erős, a korai terhes munka nem tudott megartani fiatalságának. A vézna gyári leányok és a sápadt, beesett mellű férfiak között olybá tűnt fel ruganyos, magas telt alakja, mint a törpe fenyők közé tévedt szilfa. Nyáii alkonyati idő volt. Még sütött a nap, de korongja már ott ragyogott a lathatár keleti szélén, hogy eltűnjék s helyet adjon a szerelmekkel teljes perzselő pesti éjszakának. A munkásnépseg, mely kora reggeltől ott gubbasztott a kohók között, s a műhelyekben, nem érezte az est hangulatát, beszéd nélkül, ridegen, egymást lökdösve törtettek előre, haza, lefeküdni és aludni, aminél jobbat a munkában elfáradt ember nem ismer. Alig ért Tar Anna az utcza szögletére, egy zörnök, fekete legény csatlakozott hozzá. A szomszéd gyárban dolgozott, előmunkás volt, s az ismerősök mint a Tar Anna szeretőjét emlegették. Sulyok Gábor, igy hivták a legényt, hetyken bökte meg a kalapját. — Jó estét Anna, ugy e nem vártál. — Nem, felelt a leány hidegen. — De én azért mégis eljöttem. Hat holnap esküszöl ? A leány igent bólintott. A másik megállt s tetőtől talpig végig nézte a leányt. — Milyen nagy vagy, milyen erős, mégis milyen kicsiny a szived. — Gábor, ne kezd a régit. Most már nem lehet a dolgon változtatni. Eredj. Ha együtt látnának . . . Kimélj ... Az Istenre kérlek. A férfi káromkodott. — Ugy-e, most tudsz könyörögni. De mikor én sirtam, könyörögtem, amikor éjszakákon keresztül ott gubbasztottam az ablakod alatt, akkor nem volt egy jó szavad hozzám. Persze, most félsz, félsz hogy az a majom görbe arczot vág. ha veled lát. Azért is veled megyek. Egészen hazáig. És ha elém jön az a kutya, vagy szólni mer, leülöm, leütöm. A leány nem felelt, s az elhagyott szeretőből megint kitört a keserűség. — Ugy is, úgyis kell valamit csinálni. Kell valaminek törtennie, különben belebolondulok. Mit csinálhatnak velem, ha agyonütöm azt a kutyát ? Becsuknak ? Felakaszthalnak ? Rosszabbat ugy sem tehetnének velem, mint a mit te tettél. Hej, megver még az Isten, mind a két kezével. — Hát verjen, felelte daczosan a leány. Én akarom, hogy igy legyen, hát igy is IÍSZ. Te pedig Gábor, eredj, jó szóval mondom. Tudod, hogy én nem felek tőled. Ha igazán szerettél, akkor megbecsülnél most is. A leány arcza ellágyult. Határtalan gyöngédséggel nézett a kormos, daczos emberre s az a tekintet hatása alatt nyomban ellágyult. — Mit tehetek, a szivemet nem téphetem ki. Iszom már két hete. Zálogban van mindenem. Rossz lányokhoz járok. Felejteni akarlak. Nem lehet. Hamarább eltudnám felejteni azt, hogy egy Isten van fölöttünk, de rád mindig gondolnom kell, mindig, mindig. A legény sirva fakadt. Mire feltekintett látta, hogy a leány nekitámaszkodva a gyárkeritésnek keservesen zokog. Gábor odament hozzá, s egy kis tépelődés után vállára tette a kezét. — Anna. — Eredj, eredj, zokogta Anna. — Anna, ugy-e te szeretsz engem. És holnap mégis mással esküszöl. Nem félsz, hogy rád szakad a templom ? és udvaruk levegőjét ez árok kipárolgása folyton inficiálja, több mint egy éve beadott kérvényükben megsürgették a rendezést Mi lett a sorsa e jogos kérelemnek] Beigtatták s azóta nem látta a nyilvánosság levegőjét! Most, láttuk, vágják kifele a fákat ez igazi ördög árka mentén, s ugy mondják, hogy ez azért van, mert a fák lehulló levelei megakadályozzák az árok szennyes tartalmának a levezetődését. Helyes! Csak az a baj, hogy ez az árok, ahogy megvan csinálva, nem lehet levezető csatorna, mert nincs esése. A bujtosi terület rendezésének a kérdése — a fellépett tifusz betegedések révén — napirendre került. Reméljük, hogy e rendezés sorrendjében ez árok-kérdés, mint legsürgősebb és legfontosabb, az első lesz, mely megfeleleló megoldáshoz fog jutni. Az orosi utczai háztulajdonosok kérvénye igy talán még is csak napvilágra kerül! Emlékezés.* Mélyen tisztelt közönség! Meghívónkon ez van kinyomatva a jövedelem ezéljául: a Kossuth emlék alapítvány javára. Illő és helyes dolognak gondoltam, hogy felhasználva az alkalmai, erről a Kossuth emlékről tartsak felolvasást, illetve mondjak el némelyeket. Megokolásul is, némi buzdításul is. Arról volt szó, a múlt évben nálunk is megtartott Kossuth ünnepély alkalmával, hogy minő módon állítsunk ennek a százéves emlekezésnek némi határjelet ? aztán a hatarjeltől uj kiinduló pontot? S ujy lássuk jónak, helyesnek, hogy egy, habár szerény tőket hozunk össze, melynek kamatából évenkint buzdítsuk iskolás gyermekeinket igaz, hazafias érzelem ápolására, az által, hogy a 4 felekezeti iskola legnagyobb növendékei közül 1—l kapjon jutalmat, a ki a magyar nemzet történe*A buji hangversenyen felolvasta: Andrásy Kálmán. Anna megfordult és megtörölte a könnyeit. — Bár ugy lenne. Akkor nem aggasztana, hogy éhen hal az apam, és anyám, az öt kis testvérem. De amig élek és erő van bennem, hozzájuk van forrva a lelkem. — Hát nem tudnék én dolgozni értük. Anna bánatosan mosolygott. — Nem. Nyolczan szakadnának a nyakadba és mind a kilenczen éhen halnánk. — És azt hiszed, hogy a gyárvezető majd eltartja őket ? — írásban adta. Ne gyötörj, Gábor. Hisz te tudod miért kellelt ennek igy történnie. Mikor a gyár.-ezető megkérte a kezemet, két hét óta nem volt meleg étel az asztalon. Apám, mióta a kerék elütötte a lábát feküdt, az orvo* azt mondta le kell vágni a lábát, s akkor csak koldulásra hasznaihatja eletét. Az anyáin az ulolsó szoknyámat vitle a zálogháíba. Mondhattam-e nemit, a mikor ezzel az egy lépéssd véget vethetem ennek a nyomorúságnak ? A gyárvezető mindjárt pen/.t adott apámnak s megígérte, hogy beveszi póriasnak egy másik gyarba. Zsirt vett, hust, fát. A gyermekeknek uj ruhát. Hármat iskolába íratott. Ha ő nincs, talán már elpusztultunk volna valamennyien. Mindezt te jol tudod. Mégis utamba állsz az utolsó napon is. Nem kímélsz. Azt hiszed, nekem nem fáj az, ami nek;d? Talán jobban is. És újra sirva fakadt a leány. Sulyok Gábor égő szemekkel nézte végig Annát amint a* folyton fokozódó hevü'eltel beszélte el neki a maga nagy boldogtalanságát A férfiban, a kiállóit lelki szenvedés után, amint nézte a kívánatos nőt, akiben egyszerű lényének nnnden vágya összpontosult, megváltozott a hangulat. Forrásba jött a vére. — Adj egy csókot Anna. Ha már úgyis vége mindennek !
