Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-08 / 6. szám

XXIV. évfolyam. 6. szám, Nyíregyháza, 1903. február 8. A SZ A BÖLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLOSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenliint egyszer, vasárnapon, -fgg r

0

at4n vSv htÍtbeÍ házhoí'hordva • A

z előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi résjét képező küldemények, y . 8 álona l«P szétküldésé tárgyában leendő felszó- » ««k...to c.me alat kéretne, bekülden^ Félévre 4 „ lamlások J6ba EUU kiadó-tulajdonos B^MMtetle- l.rel.k o.ak ..mert kwekMl Negyed évre . . . . ..... 2 „ könyvnyom Iájához iskola-utcza 8. szám A községi jegyző és tanító uraknak egész évre n«ak Bépv korona E«r «z4m Ara 20 flllér. (Jánószky ház) intézendők. A kéziratok csak világos kívánatra 3 az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibzott petit sor egyszeri közlése ti) fillér; többszöri közlés esetéoen 8 fid A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4 > fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. A tifusz és a Bujtos, Rémhírekkel van tele a város. Városszerte, sót megyeszerte beszélik, hogy tifusz járvány uralkodik Nyíregyházán. A vendéglősök és kávésok jónak látják külön figyelmeztetni a közönséget, hogy .forralt ivóvíz" kapható! Vidékiek igy is bizalmatlanok iríntuk. Hirlik hogy az .Erzsébet közkórház" „megtelt!" A város járványkórháznak nevezett szílkségkórházát is készen tartja az eshetőségekre. Az egészségügyi bizottság üléseket tart. „Húsz", „negyven", „hatvan" súlyos tifusz betegről tud a fáma. Az orvosok a híresztelések szerint éjjel-nappal talpon vannak, a ig győzik teendőiket. Szóval — ha mind az igaz volna — nyakig benne vagyunk a tifusz járványban. Hogy mennyi igaz ezekből a hírekből, mennyi nem, azt ellenőrizni, megállapítani a lehetetlenséggel határos. Annyi bizonyos, hogy van valami benne. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. És még a legóvatosabb orvosok is beismerik, hogy lázzal küzködó betegeik között minden valószínűség szerint tifusz, vagy legalább tifuszszerü (typhoid) esetek is vannak. Ez a kedvezőtlen véletlen adja meg az alkalmat arra, hogy egy Nyíregyháza közegészségügyére felette hátrányos állapotra, sőt hatósági mulasztásra rámutassunk. Régi emberek gyakran emlegetik, hogy mielőtt a hajdani „Bujtos" nevezetű mocsarat lecsapolták, a malária — vagy mint akkor nevezték : hideglelés — még sokkal gyakoribb volt Nyíregyházán, mint azóta. I Iv/íwMál JBk Jlll k

u tárnája. Mai lányok,* Már, a lányok "nem akarnak A legények alig mernek Férjhez menni, Házasodni, Kenyérpályán töri magát Semmi kedvök mindenképen Valamennyi Károsodni ; Igyekeznek, Asszonyféle Pénzt szereznek, Rájok férne, Iskolában, irodaban Csak ne járna annyiféle Görnyedeznek. Baj is véle ! ,Himes réten álmodozni Mert ha már az asszony csap fel Nem kívánnak, Keresőnek : Nem ismerik-gyönyörét az Hogy tegye meg szegény fejét Ifjúságnak; Házőrzőnek ? Elvirulnak, Tollat foszszon, Mind lehúllnak, Mint az asszony ? Mert az élet országútján Háztartástant, gazdaságtant Vándorolnak . . . Tanulgasson ? ! > Hajdanában azt tartották Főkép hogyha doktor lesz a Nyereségnek, Felesége, Hogyha felnő, jó legyen majd Hogy jut vele szép családi Feleségnek ; Egyességre ? Testét-lelkét Este-reggel Ugy nevelték, Betegekkel — Fiatalok messze földön Hogy ér majd rá bajlódni a Irigyelték. Gyermekeddel ? . . Ám .manapság fődolog az Ne félj pajtás, ez a veszély Önállóság, Nem ér téged, Hymen láncza gyerekjáték, Ilyesmire rá nem ér a Ósdi jószág! Feleséged ! Lányos bájra És ha ráér, Mért is vágyna? Rossz világ ér : Csak kamatjat hozza meg a Ringathatsz majd éjjel-nappal Tudománya 1 . . . A — hazáér' ! tiiuseppe. 'Elszavalta a szerző a Bessenyei-Kör keddi esteijén. Sőt beszélik azt is, hogy valahányszor járvány volt Nyíregyházán, mindig a Bujtos környékéből indult ki és ott, az orosi, meg a selyem-utezán dühöngött legjobban. Épen ez a körülmény bírta rá a város intéző férfiait annak idején, az ötvenes években, hogy a Bujtos lecsapolását, csatornázását és az ekként nyert földeknek müvelés alá kiosztását kezdeményezzék és tetemes anyagi áldozatokkal kár, keresztül vigyék. Ugyancsak az e korból valók erősitik, — és állításukban nincs okunk kételkedni, hogy a lecsapolás után a lázas betegségek tetemesen megkevesebbedtek. A Bujtos körül és közepén keresztül megfelelő mély árkot húzattak, amely az Igriczén keresztül vezette le a rét mocsár vizét, vezeti azóta is a csapadékvizeket. Magát a Bujtos területét kiosztották, müvelés alá vették s a szúnyogok millióival együtt a mikrobák, miazmák és baczillusok milliárdjait is száműzték — annyira, amennyire — a város északkeleti szögletéből, tehát épen a nálunk leggyakrabban uralkodó szelek irányából. Másfél évtizeddel ezelőtt azonban olyas valami történt ugyancsak a Bujtoson, a régi mocsár helyén, mi azt látszik igazolni, hogy az emberek hamar felejtik az elmúlt veszedelmeket. A város engedélyt adott arra, hogy a Bujtoson téglagyárat állítsanak fel. A téglagyártás pedig tudvalevőleg a talaj nagymérvű kigödrözésével jár. Viszont a kigödrözésnek az a következése, hogy a gödrökben a csapadékvizek összegyűlnek és ott maradnak, kivált ha Fehér nyírfák . . . Fehér nyírfák a szelid domb tetőkön, Napos mezők és zúgó nádasok, Ti hűséges akáczok ott az úton, Visszamegyek közetek, — várjatok ! A lelkem az még most is ott bolyong A bárány felhős őszi ég alatt. Az emlékek, az álmok felkeresnek Jóllehet a valóság elmarad. . . . Bejárom újra a szabad határt, A nap leszáll a fás dombok megett. Párákba foszló halavány tüzében Megfürösztöm merengő lelkemet. Csend van körültem, méla hallgatás. Fenn a magasba száll egy-egy madár, A mig látom hosszan utána nézek, Majd elnyeli a szürke láthatár . . . És igy van ez; száz változó alakban Fel-felkeres egy kép, egy látomás Valami vágy a szívem megragadja Az álmok jönnek más és újra más . . . Sokszor, mintha dalokat hallanék S visszhanggal felel rájuk a szivem. Sokszor úgy érzem, engem visszavárnak Nem maradhatok tovább, — azt hiszem. — Fehér nyírfák a szelid domb tetőkön Napos mezők és zúgó nádasok Meghalni sem tudnék másutt nyugodtan . . . Vissza megyek én vissza, — várjatok! . . . Budapest, 1903. január 28. Milotay Istváu. olyan mély a kigödrözés, hogy a talajvíz is feljön benne. A Bujtoson pedig az ott levő téglagyárak körül ilyen kigödrözések vannak. Tóbb holdnyi területen a legforróbb nyárban, a legszárazabb idóben is állandó viz van. Állandó mocsárik vannak közvetlen a város alatt, sőt a város sajátságos alakjánál fogva nem messzebb a város közepétől, mint a Hatzel-tér, vagy a Buza-tér, a pízonyi és selyem-utezai részeknek pedig úgyszólván közvetlen szomszédságában. Vagyis a Bujtos újból azzá lett, ami volt: mocsaras helylyé, a miazmák, mikrobák, bacillusok és szúnyogok melegágyává, közvetlen a város alatt, a város északkeleti beszögellésébeu, tehát épen a nálunk leggyakrabban uralkodó szelek útjában. Laikus ember előtt is szembeszökő, hogy az utolsó évtizedben ismét mind gyakoribb lázbetegségeknek vagy legalább is a betegségek szaporodásának bizonyara ezekben az „anyagödrök"-ben lehet közvetlen okát s forrását megtalálni. Czélunk azonban nem az, hogy a téglagyáraknak azon a helyen történt engedélyezése miatt rekrimináljuk. El eső után köpenyeg volna. Mikor az engedélyezés történt, akadtak akik felemelték szavukat, tiltakoztak, apelláltak ellene. Egyenesen rámutattak közegészségellenes voltára. Mégis megadta az engedélyt a legfelsőbb fórum, a minisztérium is. Megadta, az igaz.Ácnde feltételhez kötötte. És ennek a feltételnek be nem tartása az. ami miatt az arra hivatott hatóságokat joggal terheli a mulasztás vádja. Ők mindnyájan. — Paul Margurette — Rémy Fontai mosolyogva intett bucsut. A 'papnak fekete öltönye eltűnt az ajtószárny mögött. Magával vitte azt a megnyugvást is, a melyet megjelenésével hozott, akár csak egy orvos, akiben betege feltétlenül megbízik s a csendes nyugodtságot most felváltotta a társalgásuk okozta fáradság. Talán megállt az órája? Nem, megy egészen rendesen. Rémy méltatlankodott, hogy az idő oly borzasztó lassan telik. Az orvos nem jön két óra előtt, az apícza, a ki egész éjjel virasztott ágya mellett, most nyugodtan szundikált. Az anya nem fogja most zavarni. Luseau abbé megígérte, hogy azt fogja mondani az aggódó anyának, hogy fia alszik. Pedig érezte, hogy nem fog aludni tudni; de legalább elgondolkodhatott. Sebe fájt, az a kardvágás majdnem életébe került. Egy asszonyért. A gyógyulás bizony sokáig fog még tartani. Szerencsére egyébb következményektől nem kell tartania. A férj visszafogadta nejét s az asszony tudni fogja miként feledhesse el azt a kis inczidenst. Sajnálja talán, hogy elvesztette az asszonyt? Rémy szivére tehette a kezét s bevallhatta magának, hogy igazán nem fájlalja. Nem! Már unta ezt a viszonyt, a mikor Hertesant felfedezett mindent. Derék ember az a Hertesant, többet ér mint a felesége, a csinos kis Berlha. Rémy meglátta Berthát, látta azokat a villámokat szóró tüzes szemeket, a csábító ajkakat, fehér arczában a gyönyörnek ördögi kifejezést; az alkalom kedvezett s ő bolodja lett annak az érzékies, szenvedélyes teremtésnek, akinek aztán annyi csábító gyönyört köszönhetett. De azután? Mindig ugyanaz volt, az örökös egyformasag.