Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-25 / 4. szám

• XXIV. évfolyam. 4. színi, Nyíregyháza, 1903. január 25. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITO-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MT Mezjelenib hetonktnt eeynziír, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre ti korona Fél évre 4 „ begyed évre 2 „ K községi jegyző én tanító uraknak eges/ évre ii.'^v Worrtnrt Píí i'

1. 1 lltir Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap «/.ellemi rtezét képező kiildeniények, Hirdetési dijak: >_„ „ ... ...,. J. s , • a szerkesztő cziwe alatt keretne t beküldeni. , lap szétküldésé targyaban leendő felszo- „. , ,, , , , . , Mmden négyszer hasibzott petit sor egvaze i lamldsok Jó',a Elek kiadó-tulajdonos f

oJS el " ™ ' Wzlése i - fillér; tabb«ari kr.ilé, eaeie'ieu i fill kö ívvnvomdá iához isknla-ulcza 8 szám .' , , , ' . „. ,. . A nyílt-téri köz emények di|a soronkin ö.) fillér .jviiyuinujdnoí utcza ö. szam A kéziratok csak rila?os kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4J fit , minden további szó ; illető költ-égeré küldetnek vissz i. 1 fi.. Vastag betűvel szedett kéts/.eresen számit, (Janó.-zky ház) intézendők. Hirdetések elfogadtatnak lapun-c részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-ulcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósitó .ui.il Budapesten, Haasenstein es Vogler irolajában Bécsben, Prágában es Budapesten, valamim Németország és Svaicz fővárosaiban es Dorn & Comp. által Hamburgban. A jubiláló Nyiragyhi:*, 1753. április hó 23-án tartott közgyűlésében adta meg az engedélyt S'.abjlcsvármegyr) közgyűlése gróf Károlyi Fereocznek, ho

0'y h régi, de csaknem telj'S;n kipusztult Nyíregyházát Békésvármegyéből, leginkább pedig Szarvasról újra betelep.tíe Ez évben lesz tehát 1)0 esztendeje, hogy a mai Nyíregyháza megalakult. A régi Nyíregyháza, melyről már XÜI-dik századbeli okmányok tesznek említést s mely a későbbi századokban üagy kiváltságokkal birt, úgy hogy a vármegye e_'yeb helyeiről idemenekültek a jobbágyok s itt valóságos azilumra találtak: ez a Nyíregyháza 150 évvel ezelőtt a teljes kipusztulás képét mutatta. Néhány száz főnyi volt a lakossága s szétszórt területén itt-ott egy-egy épület, lakóház. Gróf Károlyi Ferencz nagy szívóssággal vitte keresztül a tePpitést, de végrehajtotta, s olyan szabadságot biztosított — az akkori viszonyok szemüvegén áttekintve — a betett népnek, hogy az csakhamar, vagyonbau és em, beri szabadsága érzésében gyarapodva és megerősödve, már a mult, a XIX. század elején csaknem teljesen szabad polgársággá lett. A régi és az 1753-ban megalapított Nyíregyháza között csak a név és a h->ly azoaossága a kapcsolat. S olvasván ma 150 esztendős Írásokat, melyek e telepítésről szólónak, lehetetlen meg nem látnunk azokban azt a mesizire látó okosságot, amelylyel az alapító gróf Károlyi Fereucz a betelepülőkkel a szer• Vastagh János uram kalandjai. 3. A rókavadászai. Vaslagli János uramnak igen kényelmes lakása van. Udvara minden oldalról körül van keiitve s a lakóház vegében, jol eldugva a kíváncsi szemek elől, állanak a n^gy és kétlihu háziállatok lakájai, a jegyzőné szerető gondoskodásának tárgyai. De nemcsak a jegy/.öné, hanem a jegyző is s/.ivesen el ellalogat ide s neki köszönhető az az ujilás, mely szerint a iyukól ajtaján a levegő folytonos frissen tarlási vegett egy négyszögletű nyílás vágatott. Ennek következtében e vagy más okok miatt csakugyan nagjon diszleltek a jegyzőné tyúkjai. A mikor másnál még Ilire se vo t a lojisnak, akkor nála már kosárszámra volt ez istenáldás ; a mikor misoknál a a csirkék még alig tollasodtak, akkor Vastagh uram asztalán már meg-ra 'gjelent a szí met gyönyörködtető és inycsiklaiidoztaló lánlott csiike. Egyszer azonban rohamos visszaesés mutatkozott a „tyukászat* terén. A tojások száma fogyni kezdett s a midőn a gondos háziasszony puhatolózott a baj oka után, rémülten vette észre, hogy a tyukállomány is megapadt. „Te János, — szólt be férjéhez — szörnyű veszedelem es romlás fenyeget bennünket." ,Mi az édesem ?" .Tyúkjaink ezt a vészkiáltást hallatják: ,Pusztulunk, veszünk s mint oldolt kéve széthull nemzetünk Bizony, szólt ismét a szót megnyomva, midőn feije az idézetnél kelletlenül razta a fejét, bizony pusztulnak a tjukjaink s nem tudom, hová lesznek. Egy hét óla mindig kevesebb a tojás. Eleinte fel sem tűnt, később azonban gondolkodóvá tett s figyelni kezdtem. S azt vettéfn észre, hogy a tyúkok közül egyszer ez, másszor amaz tűnik el. Hiányzik már három bóbitás, hat sarkantyús és ket nagytarélyu lyukom, két kendermagos és öt búbos jérczéui. Tegnapról mára eltűnt az a szép fehérnyaku kappanom is." ződést megkötötte, és a betelepült népn >k — immáron meg is bizonyosodott életrevalóságát, mely e régi Írásokból előtűnik. A föld! A szarvasi, csabai, berényi határok kauahánját látott, — oda is, a török dúlás után bevándorlott — népnek ez volt a szer Íme, s itt. ide települvén, nem csak művelője, de ura, tulajdonosa lett a földnek Százötven év sok idő, — de az uj Nyíregyháza fejlődése ez idő-határ között is csodálatra méltó. Idegeu ajkú, idegen vallású, idegen szokású népül jutott ide a magyar Szabolcsvármegyébe s 120 esztendő multán már hivatilosan is központja le«z a vármegyének. A maga erejéből teremt tpindénti s fejlődik, halad előre, megtöri ezzel az ellenszenveket s következetes munkával ellensúlyozva azt a nehéz helyzetet, melyet geográfiai fekvése szerint városias fejlődésének folyamatában Dcbreczen és Miskolcz közelsége teremt. A 150 esztendős történetuek meg van az a nagy tanúsága, hogy a ki ezt a történetet ismeri, annak e város jövendőjében biznia kel 1. Egészséges, a jövendő fejlődést biztosító alapokon nyugszik, ez a bizodalom, anelyben megtántorodni egyes bántó jelenségek és irányzatok miatt nincs okunk. A képviselő testület legutóbbi közgyűlésén Bencs László, a város orsz. képviselője megtette az indítványt, ho^'v a város-alapitás 150 esztendős fordulóját ünnepeljük meg. „Teringettét, ez bizony elég nagy bnj. De hát miért nem szóltál előbb !? .Hiszen akartam én szólni, d<! a napokban mindig roszkedvü voltál s féltem, hogy nem szívesen veszed, ha zavarlak. Hiszen azóta a nadrághistória óta folytonosan izgatott és igazságtalan is vagy !* .Ugyan, hagyd el azt az átkozott nadrághistóriat ! nem elég, hogy a viláj előtt pellengérre állították miatta, h.inem ínég te is folyton keseríted vele az életemet. .Bocsáss meg édes férjem^ szól! az asszony mentegetőzve, nem akartalak én bántani L)j ne vesztegessük a szól, hanem gondolkodjunk, hogyan segíthetnénk a bajon !" .Jer hál, vegyük fel a helyszíni szemlét", szólt a jegyző hivatalos komolysággal, s a házaspar megindult a tyúkól felé. Vastagh uram meglett mindent, hogy a setét bűnnek nyomára jöhessen. Megvizsgálta az ól falait, padlását, ajtaját s meggyőződött, hogy ott ember „se ki, se be". A p„ dión azonban néhány gyanús vércsepp volt látható. .Megvan, szólt Vastagh uram diadalmasan, a tyúkok erőszakos halállal mulámk ki. Keressüí lovább a bűnjeleket. A falak, a tetőzet, és az ajtó sérlallenek, hol jöhetett be hát a gyilkos ? — Be van e az ajtó éjjelenként zarva?" fordul vizsgálóbírói arczczal a felesegéhez. .Minden este magam zárom be" felel a jegyzőné. .Ugy hát kulassunk tovább*. S megmozdít a tyúkól körül minden szalmaszálat, és nem sokára kétségbe vonliatatlanul sikerül megállapítania, hogy a gyilkos az ollói níhány lépésnyire megpihent, s a falon keresztül távozott az udvarról. ,De hát ki a gyilkos? kiált fel Vaslagli uram pilhetikus hangon .Talán " .Nem szeretem a találgatásokat — szakilja félbe a feleségét, én bizonyosságot akarok. A gyilkos éjjel dolgozik s én az éjjel meglesem. S jaj annak, a ki tátorságot vesz magának az én udvaromra betolakodni s tyúkjaimat pusztítani!* Helyesnek tartjuk az indítványt, mert méltóuak az alk.lma^ fluneplésre. Lesz még ideje, hogy bővebben is szóljunk e kérdésről. Ez úttal közöljük itt Bencs Liszló orsz. képviselő indítványát: Tekintetes Képviselőtestület! A jövő 1903-ik évben lesz 150 esztendeje annak, hogy a régi, elpusztult Nyíregyháza határába Szarvasról, Csabáról, Mezőberényből és Orosházáról 3U0 család költözött, hogy itt uj otthont találjanak és teremtsenek maguknak. Ennek a 300 családnak idcköllőzése vetette meg alapját a mai Nyíregyházának, szeretett városunknak. Ez alatt a 160 év alatt fejlődölt Nyíregyháza ebből a 300 családból és a későbbi beköltözésekből a mai 33000-el meghaladó lelket számláló, hazánk egyik nagyon is számottevő városává. Tekintetes Képviselőtestület! Első dolognak tartom, s azt hiszem larlja a Tekintetes Képviselőtestület minden egyes tagja, hogy ezt az évfordulót, városunk fennállásának másfél százados jubileumát, városunkhoz, annak múltjához és jelenéhez és hozzánk méltó módon megünnepeljük ! Másfélszáz év előtt a szabadság és önnállóság iránti vágy biita reá a báró Harucker család bekésmegyei birtokán elő őseinket, hogy odahagyva eddigi lakhelyüket, maguknak jobb hazát keressenek. Ugyane;en szabadság és önnállóság iránti vágy vezette őket további lépéseikben is. Azok a szerződések, a miket az itteni földesurakkal gróf Károlyi Ferenczczel és ennek fiával gróf Károlyi Antallal, valamint báró Palocsai Horváth Zzigmond özvegyével gróf Petheő Rozáliaval, illetve megbízottjaival, báró Sénnyei Imrével és DessewlTy Sámuellel kötöttek; S ugy telt a mint mondta, llogy meg ne hűljön, az udvarra néző szoba ablakában helyezkedett el, jókora husángot szorongatva a markában. Szép, holdvilágos este voll. Vaslagli uram sokáig hiába várt. Már alig birt az álom ellen vedekezni, midőn éjfél tajban zörejl lnllott áz alacsony kerítés felől. Oda lekintelt s ime egy jókora rókát látott egyenesen a tyúkól felé tartani, s az ajtó nyilasán al eltűnni. „Anyjok, meg van a gyilkos — kiált Vastagh s lelkendezve szalad ki a szobából. Mire azonban a pitvarba ér, már végzett a gyilkos és vigan siet prédájával a kerités felé. Na megállj, te ezudar; várj csak alávaló gyilkos, majd megkeserülöd te ezt! Elevenen nyúzlak meg s gyönyörködöm kínjaidban, te istentelen ! E hatalmas hadüzenet lel könnyített Vastagh uram a lelkén s másnap egyre főzte a tervekel, hogyan foghalná mep a rókát. S ki is sütötte, hogy agyonlövi, kegyetlenül agyon lövi. Kölcsön kéi le a szomszéd inordályát, s megtöltötte siettél es vastörmelékkel, hogy annál halállhozóbb legyen. S hogy az esetleg csak megsebzett vad el ne menekülhessen, elkerle a haszonbérlő vizsláját s igy lelkészülve meghúzódott a folyosó egyik oszlopa mellett. Türelmesen várt, noha tudía, hogy a mulatság tisztességes nalhával végződik majd rá nézve. Végre éjfél tájban megjelent a róka. Óvatosan közeledett a kerités felől s az udvar közepén megállt es szimatolt. ,ltt a kedvező perez", gondolta a iriinlajegyző s a következő perezben irtóztató dörrenés verte fel a jegyzőnél édes álmából. Jerikó falai bizonyos in összeomló'tak volna a nagy durranásra, — a róka azonban eszeveszetten tutott a kerítés leié, a vizsla meg utána. Vaslagli urain szivét elöntötte a keserűség. Hát m-g fi a terve se sikerüljön? Hat az a gonosz, az a tolvaj, az a gyilkos kifogjon az ő minta-eszén? Nem, es ezerszer nem! Ili-zen a másik cső is megvan töltve! Rajta tehát, most vagy soh i ! S a második lövés is eldördült, és — a róka eltűnt a kerites mögött, a vizsla pedig vérében fetrengve terült el az udvaron.