Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-14 / 24. szám

UiV, evlulyam

. 24. szám

, Nyíregyháza

, 1903. junius 14, A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-SGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ÍB^T"" >IegJeleniíz hetenLcint egryszer. vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Rgész évre 8 korona. íél évre 4 „ 'Jegyed évre 2 „ \ községi jegyző és tanit.o uraknak egész évre 1- „Ay, knrnna Kirv 4/áin ^r;. •?(» fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Bérmeutotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egysze-i közlése 10 fillér; többszöri közlés esefeoen >! fill. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további sz í 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában es Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. líyiregyháaa ünnepe, A mult vasárnap ünnepelte meg Nyíregyháza város.közönsége, a város százötven éves fordulóját, szükkörü, talán kissé nagyon is szükkórü. családias ünnep keretében. A szép ünnepély jelentőségét a Nyirvidék több izben méltatta már s igy ez alkalomból csupán annak lefolyásáról számolunk be: Délelőtt 10 órakor az ág. hitv. evang. templomban isteni tisztelettel vette kezdetét az ünnepély, hol a vármegye, törvényszék, a hadsereg képviselőin kivül, testületileg jelent meg a város képviselő-testülete s a templomot egészen betöltő óriási közönség. Egyházi ének ulán: Geduly Henrik ág. ev. lelkész mondott az oltár előli remek beszédet, majd gyömörü imát. Az'egyházi beszédet lapunk legközelebbi számában egész terjtdelmében közöljük. Végül a dalárda énekelt. Az ünnepi isteni tisztelet ulán a városháza előtti t. rre vonult a közönség, ahol — képviseleti díszközgyűlés keretében folyt le az ünnepély további része. A dalárda éneke után Májerszky Béla polgármester rövid megnyitó beszédet mondott, amely ulán Leffler Sámuel tartotta meg — nagy és mély hatást ketve — ünnepi beszédét, melynek egész terjedelmében való közléset érdekesnek tartjnk, a következőkben: Tekintetes képviselőtestületi díszközgyűlés ! Örömtől lelkesülő, magasztos érzelmek dagas/.tják keblünket e napon, melyen az ezredéves magyarhaza leslének egy parányi részén megkondultak anagy ünnepet hirdető harangok, hogy szeretett városunk lakosságit vallásfeleke^eti külömbiég nélkül az Ur színe elé szólítsák. És vájjon miért tárultak fel a szent hajlékok ajtai ? Miért gyűlt azokban .-eregestül összea varos apraja és nagyja? Tán valamely lesújtó végzet terhe alatt görnyedezve akartunk megkönnyebbülést keresni a Szeretet egy igaz Istenének templomaiban? . . . Örömmel kiáltom, hogy nem! Hanem azért mivel „Hatalmas dolgokat cselekedett az Ur mivelünk, azért vigadunk (Zsoltár 126.) n 11 Nyíregyháza múltjából. Valamikor sokat sétálgattam a nyíregyházi homokban. Pardon — az aszfalton. A vármegyeház előtt, ahol a többi uifi. Messzebb nem is igen jaitam Szabolcs vármegyében. Nem szereltem soha, noha őseim ahoifoglaláskor ott leli pedcn^k. Édes apám az osztályban Pest megyeben is kapott birtokot, mégis ide jött lakni. En már a bucka gyermeke vagyok és paraszii módon ragaszkodom is legszűkebb htzámhoz, amely, sajnos, dominiumból azonban már a hagyományos hét szilvafára devalválódott. Nyíri gyházán akkoriban Gredig czukrászduj íban ültek a meglettebb gavallérok: Péchy Gyula, Elek Miska, Thurán-zky Károly meg a löbbi. Benczi a Sóstón muzsikált, azt hogy : Jaj annak a legénynek — Kinek csókot Ígérnek . . . Anno 1886. az éppen oly módi volt, mint most a .gyöngyvirágos selyetnkendőm esküvőmre varattam . . " L nka barátnőnk meg Chopin valse-jait játszotta. Csak ogy más valakitől hallottam meg a lengyel álmodó muzsikáját ilyen remekül interpretálni. Geniális asszony volt Linka. Valóságos prototypusa a Feuillet-féle femme in comprise-nak. Később el is vált az urától. Linka barátnőnk-nek én neveztem el s ez a név aztán rajta i

s száradt, mikor mindenek elmúllak is. Mert hát mindig mindenek elmúlnak — és most nem tudom mi a m^di a tirpák metropolisban, amely vasárnap ünnepli ujjá teleppdésenek százötven éves jubili urnát. Koronként felszínre kerülő bronzleletek mutatják, hogy Nyíregyháza terü'etén az őskorban is laktak. A honfoglalás idejében — Anonymus szerint — Töhötöm vizér fia, Harka h.kott azon a tájon. István király idejében mar a vidék egyházi életének középpontja lett: Ecclesia de Nyír — ázaz Nyir-Egyháza. A tatárjárás erre is mindent letarolt, de újra fölépült romjaiból, ugy hogy 1370 bjn — mint nagy dominiumot — már Róbert Károly a Báthoryak ősének, Bereczk két fiának, Azért kerestük fel ma az Ö szent házait, hogy a l.-gmelyi bü gyermeki ti-ztelet és hála érzelmeivel borulj un k le nagysiga, hatalmassága előtt s e mai örömünnepünkön szivünk legelső megnyilatkozása a Ő nevenek imádása, a l aáíitos lé ek mélyéből eredő tisztelet legyen! Azért szálltak fel ajkainkról az egek urát dicsérő zsolozsruák, azért rebegett színk hilanl> imát, mert e város újjászületésének, újjáalakulásának és innen számítható 150 éves fennállásának évfordulóját ünnepeljük e napon. M g olt, a világot kormányzó égi hatalmisság előtt mulatius be szivünk, lelkünk örömáldozatát, addig itt, e helyen, a városi köz* ellenül korm tnyzó díszes testületben, ami halhatatlan tm'ékü ősök iránt róvjuk le a hala és kegyelet me^erdeiniett adóját, kik a gyenge csemetéből ma nekünk kellemes árnyékot adó terebélyes termőfát plántálták, neveltek, a pusztaságból a Nyírség homoktengerén viruló oázt alkottak, a sokszor eltiport és me:ziklatotl helység területén, uj virágzó várost teremtettek. Ho„'y peliga mii Nyiregyhui városát megalapító, kifejlesztő és fenntartó apak emlékezete ... és az ő nagy munkájuk it ma is fáradsággal intéző nagyjaink előtt meghajthassuk az elismerés lobogójít: álljunk meg . . . emlékezzünk és elmélkedjünk!!.... Igen álljunk meg egy kis időre és emlékezzünk a multakról!! lek. képviselőtestületi díszközgyűlés! A mai Nyíregyházának nincsen évszázadokra visszan)uió történele abuan az értelemben, hogy a jelenben izmos intézmények szálait, alapjait bizonyos okszerű rendszerben rakták volna le az idők hosszú folyásaban az őslakók ; a fokozatos fejlődés egymásból folyó lánczolatának viligos szemeit nem látjuk a régmúlt idők homályában ezek csupán és kizárólag a legutolsó másfélszá/.év eseményeiben fedezhetők fel tisztán, érthetően I Hogy már a történelem előtti időkben, majd a bron/.korszakban és a honfoglalás előtt is lakták itt e földet: arról néma emlékek beszélnek. De arról már a történelem szava szól, hogy a honfoglalás idején Töhötöm fiának Barkának, vitéz csapatja vette hatalmáua a „Nyír" erdejétől egé-xen Zilahíg elterülő földet s a faradt hósök „órhalmot" emelve, pihentek meg a sikság közepén. Jánosnak és Lőkösnek ajándékozta. A Báthoryak egész a nikolsburgi bekcig bírták, amikor Bethlen Gáborra szállott. Érdekes, hogy a török dúlásig alig érintették Nyíregyházát, amely Báthory Zsigmond idejeben egy darabig Erdélyhez is tartozott. Báthory Gábor szabadalom-levelet adott a lakosoknak, amelyet 1613. áptilis 13 an Pozsonyban, II. Mátyás is megerősített. Ugyancsak ez időlájt — 1622, — a megyei conscriptio iveiből latjuk, hogy Nyíregyházán körülbelül mar akkor kellett vagy 186 háznak s ugyanannyi házteleknek lei ni. Lónyay Zsigmond, III. Ferdinánd tanácsosa, a kiváló jelességü államférfiú nagyon sokat tett Njiregyházáárt. Benépesíteni akarva a „gondozásra és gyarapodásra érdemes" birtokot, 1637-ben „szabadság es kiváltságlevelet ád" Tarcsay Istvánnak s még többeknek, telepedésie jogosítva őket. Bethlen Gábor, ennek öcscse Is.van és II. Rákóczi György, majd neje, Báthory Zsófia bírták Nyíregyházát, majd gróf Csáky István es Rákóczi Ferencz birjak tovább. Ampnngen János Gáspár — a kigyetlen kormányzó — idejeben Szabolcsvármegye, igy Nyíregyháza is rengeteg sokat szenvedett. Elevenen nyúzlak, karóba húzták, kerékbe törtek a Teleki Mihály egykori vitéz harezosait. Ampringen után pedig beste Caraffa uralma máig is véres betűkkel van históriánkba ina. Ez időtájt — 1694. január 25-én — irja egyik leveleben Csáky Ist án . . , „már nem nézhetem tovább tzegény nyíregyházi embereim sok rendbéli képtelen es rendetlen nyomorgalásait. . . A nyomasztó viszonyok alatt egyre sülyedt a boldogtalan vidék s teljest n kifosztva allt, mikor a nagyságos fejedelem. II. Rukoczy Ferencz, kibocsátott híres kiáltványa ulan — 1703. julius 19-én — Vaján kitűzte a fölk'l s zá-zl íját, Vay Adám udvari marchal szolt az összegyűlt nemességhez, amelynek nagy része rögtön be is állott Vay László nemes lovas ezredébe, amelyet ez saját költségén állított s őrnagyaul Kállay Jánost tette meg. Ugyancsak ekkor Nyíregyháza fiai közül negyvenen állottak a Pro libertate-s zászló alá, külön zászlójukat pedig Molnár - iklós emelte. Fülembe csendül a szent királynak, Istvánnak, bölcs szava : „Minden tiz község egyházat építsen' ! s igy lett ez a hely, a liol mi lakúim ma, a Nyir egyházainak középpontjává, Nyíregyháza elnevezés alatt. Lomhán hömpölygő évszázadok terhes viharai zúglak el e hely felett! Hányszor pusztult el, hánys/.or épült fel újra, hánys/Or es^tt áldozatul ismét e folyton gazdat cserélő község — majd hajduváros— a haza testén lezajlott küzdelmeknek és a szeszélyes földesurak közt kitörő villongásoknak: azt ez ünnepélyes órában ecsetelni nem lehet feladatom, hiszen a „Gyászos múltnak visszagondolása, Elviharzott kínnak sarjadása" ! A beköszöntött XVIII-ik évszázad e helyen már csaknem egészen kihalt, elhagyott pusztává összezsugorodom kis telepet talált. Elsöpörték, elpusztították azt, a török-tatár hordák ism telt betörései, a nyomukban sűrűn fellépő pestis járványok, a rablókalandorok dulásii, el, a kuruezmozgalmak viharai. Homokos földje a rendszertelen szaggatott mivelés miatt nem termett eleget, s a mit elgyötrött lakóinak szorgalma, Isten áldásával létrehozott : annak egy részét a német zsoldos hadak lába taposta el, másik részét pedig, a kincstár szedte el katonatartás és adótartozás fejében. A nyomorba kergetett szegény nép nem birta többé teljesíteni sokféle kötelezettségét és százával szökdösött tova ősei fészkéből, itthagyva veres verejtékével szerzett vagyonának el nem szállítható roncsait. S ha mégis maradt ember e feldúlt talajon és ragaszkodott e vérrel áztatott, nyomorral sújtott földhöz, az is földesurainak: Pálfy János, Csáky Imre gróf bibornoknak könyöradomány-morzsáin tengette életét, holott Károlyi Sándor ,gróf gyakorta megnyitotta csűreit az ínségesek előtt s legalább vetőmaggal látta el nyomorgó jobbágyait. Csoda-e, kérdem, ha akkor midőn a XVIII-ikszáz.d középén megejtett összeírás szerint a gróf Károlyiak részén 24 gazda és egy jobbágy, egészben véve pedig alig 400 lakos tarlózkodott, hogy Károlyi Ferencz gróf ezen mitsem jövedelmező birtokát, teljhatalmú megbízott sógorának, Rácz Demeternek, ingyen ajánlotta fel ? Mikor Rákóczi szerencsecsillaga hanyatlani kezdett, újra a rendithetetlen kuruez s véle a hazátlan bujdosásba is elinduló Vay-testvérek vajai várába ment a fejedelem ahol Pálffyval, Acton ezredessel és St. Croies őrnagygyal nugkisérletle a tisztességes béke alkudozásait. Semmire se ment, mert hát Bécstől sohasem várhatott tisztességet a magyar. A túlnyomó erővel szemben Rákóczi nem küzdhetett tovább és megtörténi a gyászos emlékezetű pacificatió. Elszegényedés, kivándorlás lett Nyíregyháza lakosságának sorsa is, amely nyomoruságokról bőven olvashatunk Cziffra Péter — 1748. — Buday József — 1749. — és Fintor István — 1751, — providus birak idejebői való írásokban. A hajdan nevezetes szabad hajdú községre jobb idők csak akkor virultak föl, mikor a szatmári békekötés után Karolyi Sándor, később Ferencz gróf kezére jutott Nyíregyháza. Ez a Rákóczi Ferencz és Júlia — Aspremontné — része volt, míg a Báthory-féle rész a XVI. század második felében a Lónyay-familia birtokába jutott, még pedig Lónyay Margit, gróf Csáki István nejének jussán, akinek leányát, Borbálát, Palocsay István, ennek fia, Zsigmond, pedig gersei Pethes Rozáliát vezette oltárhoz. A Palocsay lányok — Klára, Dessewffy Sámuelné és Rozália, Sennyey Imréné lettek Nyíregyházi másik felének úrai. Hogy az uj Nyíregyháza azonban áll, az egyedül a lelkes, minden szép és jóért hevülő gróf Károlyi Ferencz érdeme. 1752-ben kezdte meg a betelepítés munkáját a gróf, még pedig gróf Birkóczy Imre főispán és Szunyogh Ferencz alispán támogatásával. Károlyi Ferenczet, a hithű, erősen kalholikus főurat bántotta azonban, hogy ilyen vallású települőket nnm kap. De később legyőzte önmagát s már erre mutat egy következő megjegyzése is: „méltó-e azért a földet puszlán tartani a közjónak sérelmivel, hogy pápistákat nem kaphatni, vagy pedig jobb volna-e a szomszéd valláson levőket is ezen közjót segéltetni." Leginkább a békésmegyei, Harruckern-féle birtokokat elözönlő tót lutheránusok kezdettek jönni Nyíregyházára. Az első telepedési kérvényezési — 1753 —