Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-14 / 24. szám

És ez a derék, lelkes ferfiu éles tekintetével már akkor látta e helynek majdan fonlo-ságát s jövendő felvirágozását, a főúri adományt el nem fogadta s igy válaszolt : Véteknek tartanám pénzen is elvenni Excellent fiától, mert nayy szükségét látom Excellentiádnak is reája' S nyomban kifejti a gróf előtt e helynek gazdasági előnyeit s látnoki bölcseséggel igyekszik kimutatni előtte, hogy ,igen jó hely támadhat Isten kegyelméből belőle.' S ezzel ütött a mai Nyíregyháza város megszületésének szerencsés órája! Egy égi szózat ihlette Rácz Demeter ajkát s az ó jóakaratú látnoki biztatása oly hatással volt a fennkölt gondolkodású gróf lelkületére, hogy elha tározta e föld megmentését, terjedelmes pusztáinak s ezek között az elpusztult Nyíregyházának uj lakosokkal való benepesitését. Talán azért semmisült meg a szegényes mult, hogy annak romjain fgy modern, fejlődő, virágzó városnak alapját vesse meg egy lelkes főúr keze, kit a gondviselés e helynek mentőangyalául rendelt ki, s aki missioját türelemmel, kitartással, gyakran a szükkeblűek miatt, lelkiszenvedések között, de következetességgel hajtotta vég:e. Gróf Károlyi Ferencznek elévülhetlen érdeme az, hogy a mai Nyíregyháza — melyet a mult emlékeivel csupánahely — és névközössége kapcsol össze — egyáltalában létezik Hiszen a megtelepítés terhes munkájának véghezvitele oly feladat volt, melynek — az akkori politikai, társadalmi, gazdasági s főleg nyomas'.tó vallásos viszonyok kőzött — keresztülvitelére esik egy gróf Károlyi Ferencz lehetett képes. Alig hinné el va'aki ma, hogy a szándékolt betelepítési müvelet valóságos forradalmat idézett elő. Mozgásba hozta a vallás és közigazgatás őreit, fonon,'ást szült a környékbeli földesurak és közbirtokosság körében; ezek attól féltek, hogy e hely előbbi erejére kap s elő menetelével anyagi kárral sújtja környezik; a vallás őrei padig gyanús szemmel nézték s bizalmatlanul fogadták a hithű és hitbuzgó katholikus főúr azon kinyilatkoztatott szándékát, hogy luteránusokkil telep ti b; birtotát. Ez okból Rómában a .propaginda fidei' éppen ugy tárgyalta — vallási szempontból — e hely megtelepitesének kérdését, mint akár a vármegye saját érdekei megóvása szempontjából. De a nemes gróf bölcs bátorsággal, minden küzdelemre készen fogott nagyszabású terve kiviteléhez. Legyen tehát első helyen áldott az ő dicső emléke közöttünk! 1753. május 23-án adja ki a betelepülés föltételeit körülíró pátens levelét, érdeklődéssel olvassák azt min denfelé; de annak, különösen a vallásvédjlem miatt rokonszenves hangja, leginkább a békési lakosokszivét rag idj a meg. Petrikovics János, szarvasi polgár válik legbuzgóbb apostolává a betelepedés ügyén ;k, s alig 3 hónip multán, 1753 évi augusztus 5-én mintegy 300 család indul útnak Szarvasról, Csabáról, Mezőberényből és Orosházáról, Istenbe vetve jövő boldogulásának reménységét, magukkal hozva Vandlik Márton ev. lelkészt és Reguly Sándor tanítót is, ki mint az uj telep első jegyzője a kezdet nehéz munkájában kiváló érdemeket szerzett társai körében. Egyidejűleg veszi kezébe a vándorbotot Zólyom, Liptó, Borsod, Gömör, Nógrád, Szepes, Hont, I'est, sőt Tolnamegye számos családja is, hogy itt találjon jobb hazát. Gondoljuk meg, hogy az ország számos vármegyéjéből itt összesereglett, annyi elütő gondolkodású, szokású es erkölcsű ember között mily nehéz volt a rendet, égyetértést és békét fenlartani ? Volt ugyan k:t erős 1 kapocs, mely a belső viszonyt szorosebbra fűzte közöt- I tűk, t. i. a nyelvnek egysége, s ennél még hatalmasabb a Krisztus evangyeliuma, a közös vallás, melynek szabad I gyakoroltatásáért mindent képesek valának feláldozni | — Dehát mégis mi lett volna az egymásra n*zve id = gen elemek csoportjából, ha nincsenek bölcs, lelkiismere tes vezetőik, akik tanácscsal, biztatással, bátorítással tartották össze az uj koloniát ? Elpusztult volna ez is, miKovács László, Fekete János, Nyúl János és Konsa György irták alá; Károlyi pedig, ugyancsak 1753. május 23-án, már ki is adja a pátens levelét s a települőknek fát — hajlékokra, — sőt, daczára a türelmetlen, nehéz vallási viszonyoknak, templomépitésre is igér. A telepítés legbuzgóbb apostola Petrikovics János volt s hogy foglalkozását még hívebben teljesítse, 1753. május 25-iki kelettel, ra vonatkozólag igy ir a gróf: „— — eó neki Telket kimutatván s ahoz tartozó földeket, szabad Lakast engedek, minden Adó és Szolgálmány nélkül Holtáig, sőt ha Dolga sikerül, ha annak Rendi szerint a Helységet megülteti s gyarapítja, inscriptionállisa is assecuráltatik". A legelső inscriptióbeli kimutatás szerint Szarvasról 143, Mező-Berénjből 39, Gsabaról 18, Orosházáról 3, Gyuláról 1, Tót-Komlósról 19 szabid költözködési joggal biró gazda, Zólyommegyéből — Véghles vidékéről — 44, Borsodbol 28. Nógrád, Gömör és Hont varmegyékből 45, továbbá Pest, Szepes, Liptó, sőt Tolna varmegyeből is költözött be néhány csalid Szarvasról jöttek Marko György, Sulyan Ádám és Szmolár János, ezek hozták magukkal a papot — Wandlik Martont — és a nótáriust, Reguly Sándort. A különböző megyebeli lakosokat tajszolásuk, szokásaik utan mindjárt föl lehetett ismerni. Legmunkásabbak a bekésmegyeiek, legházsáitosabbak, durvábbak és megférhetetlenebbek a zolyomiak voltak. Régi lakóhelyükről nevezték nugukat egyesek, igy: Gerliczki-nek a Gerlicéről, Zavodszky-nak a Zivodáról jöttek. Honiból jöttek a Batizok. Nem?sek voltak s mm akartak terheket viselni. A települök szívesen fogadtak uj, kivált lutherános települőket, azonbm a görögöket és zsidókat nem sziveitek meg maguk közt. A legelső magistratus 1754-ben alakult meg, még pedi-, miután előbb Mirko György fő- és Nagy Gyö gy törvénybiró rövid ideig viselték tisztüket, Zajacz Józsefet választották meg főbírónak, Tomasovszky Andrást törvény bírónak, szenátorok és esküdtek pedig a következők lettek : Kovács László, Szikora József, Adamo György. Szucsánszky Pál, Pirovszky János, Gsabíánszky Adam, Sulyan Ádám, Guczó Mátyás, Gombos János és ') a róm. k. templom alapját 1783-ban (kész. 1614 ) az h ev. 1784. márcz. 25-én teszik le felszentelés 1786. okt. L2Ü. Major Mátyás, inspektorok pedig Vidovjanszky György, ! Vadászy Mátyás, Iisánszky György és Varga András, Reguly Sándor nótárius. Amint fentiekből latjuk, egykét magyar névre is találunk s érdekes, hogy a tót települők majdnem mind y-nal irták neveiket. A pap mellé jött Johanovec Márton tanitó s a közművelődésről sem feledkeztek meg a tot települők. Karolyi Antal alatt kevésbbé gyarapodtak a bevándorlók, mint atyjának, Ferencz grófnak idejeben. Ellenben lelkes barátot találtak gróf Dessewffy Sámuelben, aki minden igazságtalanság es megsirczoltatás ellen vedie őket. A földmérés sok huzavonát okozott, de végre 1759-ben Bencs András bíráskodása alatt sikere sen elintéztetett. Meglehetősen egyhangúan is folyt ezalatt a települők élete és sokat zaklattattak dézsma és más árendák iránt. — Fóldmiveléssel foglalkoztak leginkább, a kalmárkodást nem igen ősmerték, mig ké sőbb egy-két görög boltos be nem vándorolt közéjük. — Vendégfogadókról nem igen találunk említést, de érdekes a községi konyha. Mint a statútumokban olvassuk, ezt azért állították föl, mert: a hivatalokban foglalatoskodó emberek nejei folytatván a gazdilkodást. Férjeiknek odahaza nem főzhettek ; de meg azért is, hogy a Földes-Uraságok egyre jövő-men<> Tisztjei elliltasstnak (mert erre kötelezve volt a város). Azonkívül némely tekintetben előmaneteles is ez a konyha, mert az utazó Személyek iránt semmi alkalmatos Statutumok nem lévén, a külső belső Vármegyétől való Személyek ezen EDedeken vehetnek részt . . A községi konyha c ak 1819-ben szűnt meg s ettől az időtől fogva rendes javadalmazást adott a város tisztviselőinek. A regi statutumok közt érdekes a vásári árak limitálása. Ezek szerint i 77 i-ben Valyó Mihály községi biró: a legnigyobb csizma árat o rh. forintba, a másodrendű, jó féle bocskorét rti. forint 6 kr.-ba állapítja meg, a rozsnyói szűr árat 10 rh. forintra, a debreczeniét 13—15 rh. forintra, egy asszony-ember-nek való csizma árát pedig 6 rh. forintra szabta. Említésre méltó, hogy a tót betelepültek épen ugy irtóztak mindenféle felettes hatoságtól, mindenféle hiva-y Y I v 1 O K Hként a gyászos múltban annyiszor! Az igyekező elöljáróság mellett is eghatalmasabb összetar ó erőként inagaslott ki a nemes gróf alakja, kin -k lelke örült a pusztáin felujuló élet pezsgésének; o't járt-kelt közöttük nyájas szelidseggel, felkereste őieet hitvány mezei kunyhóikban, s nem átallott velők anyanyelvükön elbeszelgetni . . . ami annyira megnyerte szivüket, hogy gyermeki tisztelettel és alázat'al ragaszkodott hozzá az uj telepne: apraja és nagyja . . . Hej' pedig egy hajszálon függött, hogy a telepites munkája romba nem dőlt akkor, midőn a helytartótanács (1754. okt. 3 ik) rendeletével meg hagyta a varmegyének, hogy „a lutheránus tót papot ezennel űzze kt a megye területéről' s azt a szerény, naddal fedett, sárból kes ült kis imaházat — mely ezen r. k. templom helyen állott — romboltassa le. — 0 i mily felemelő e lesújtó rendelettel szemben a nemes grófnak alattvalóihoz intézett levele, melvben egy közeli szebb jövő reményével batoritja s a lelki szenvedésben aiyai jósággal vigasztalja őket és pedig a szentírásból bőven merített igazságok éltető erejével! Mint az anyatyúk veszely idején szárnyai alá rejti kicsinyeit s szembeszáll a túlnyomó-erejű támadófellel is: ugy tesz a nemes gróf népe erdekében ! Vájjon melyik alattvalójának szíve ne telt volna meg a fájdalom kínjaival, midőn hallották, hogy legnagyobb jótevőjök betegen fekszik . . . ? Imadkoztak felépülésiért; de hiába! az Úr ugy rendelkezett, hogy a mai Nyíregyháza megalapítója, a legnemesebb gondolko dásu magyar főúr, kinek lelket kifogyhatatlan emberszeretet, áldozatkészség, páratlan türelem, az igazság védelmében kifejtett nemes bátorság tölté be, 1758. augusztus hó 14-én örökálomra hunyja le szemeit . . . Csendes legyen nyugvó helye ! Porainak beke! Lelkének örök üdvösség ! Az elárvult nép könnyárba fürészté terhes bánatát; s ha nem küld a gondviselés ismét egy hatalmas támogatót hozzá Dessewffy Sámuel bárónak, majd grófnak személyében, aki 1776. szép . 15-én beko\etkezett haláláig jólékkkel karolta fel az uj népnek ügyét, s ha az ő fia István gróf nem örökli és érvényesíti is a nemes apa jeles tulajdonságait, s ha a három földes ur tisztjei vérigsértő zaklatásaikkal fel nem hagynak: akkor ma bizonyára nem lenne alkalmunk megülni városunk ujjá születésének és innen eredő 150 éves fennállásának ezen évforduló emlékünnepét. Ezen jóltevők emlékezete előtt is hajtsuk meg a kegyelet lobogóját!! Első helyen mégis maga a települő nép jelleme volt legszilárdabb alapja a mai város fenmamdásának. És ugyan miért? Mert tűrni, szenvedni, imádkozni, dol gozni és remélni tudo't. — A kitartó munka, józanság, mértékletesség, páratlan szorgalom, takarékosság, szigorú erkölcs es mély vallásos érzület, kötelességtudas, törvény tiszti-let, lelkiismeretesség voltak e földmivelő népnek erénjei, s e jeles erények voltak egyszersmind azontényezők, melyek a községgé alakulás — egygyéolvadés nehézségcinek leküzdése utan nyugodtabb napokat látó nép boldogulását mozdították elő. • * * A bölcs elöljárók éber szemmel őrködnek a nép jóléte felett; egyes ember és község anyagi jóletben gyarapszik ; elismerést arat a földesurak részéről jeles erenyeiért ; midőn pedig már Istennek is szenthajlékokat emel

1): akkor szellemi és anyagi erejének tudatában arra törekszik, hogy vissza szerezze régi városi jellegét és jogait. — A nép kiváló szorgalma által megnyert Károlyi Antal gróf közbenjárására s a község javát szivükön viselő Frankó György, Miskolczi Mátyás es Kacska Miklós korbeli tőbiró s elöljárók buzgólkodása folytán törekvésük sikerül: a letelepedés 34-ik évében, 1786. november 23-ánII-ik József csiszár rendelete Nyíregyházát örökidőkre városnak nyilvánítja s ennek jogaival ruházza fel. A város ekkor 6923 lelket számlált, kik közül 5592 ág. h. ev. — 528 gör. katli. — 525 rom. kath. és 278 ev. ref. tnve voit az itt fennálló keresztény egyházaknak Kedvvel, odaadással látott munkájához minden ember és boldogult. S daczára az 1794 és 97-iki aszály okozta ínségnek, midőn a földesurak kegyessége mellett maga Szabolcsvármegye sietett nagy áldozatokkal az éhhalállal küzdő lakosok megmentésére, — mely időben .Marko Adam, Cseh János, Bogár Tamás, Graff András providens elöljárók bu/.galma s bátorítása mentette meg e népet a kebégbees 'stől - az okszerű gazdálkodás folytán csakhamar erőre k»p iák ugy a megye és magyar haza, valamint földes uraik iránt való kötelességeiknek is eleget tenni voltak képesek. * * * Alig telik el egy félszázad e helység telepítése óta, Tek. képvis. közgyűlés! s a lakosság egyéni kiváló tulajdonságai és az elöljárók bölcs vezetése mellett anyagiLg megizmosodik, erkölcsi tekintetben pedig szintén számottevő tenyezőkéut emelkedik ki a megyeterületen, a többi, egy allapotban maradt községek sorából. — Elerte azt', hogy regi városi jogát megszerezte, a telepítési okmányok' ban biztosított szabadalmait élvezhette, minden gazda szabadon bírhatta — évi egy-egy arany lefizetese mellett — a maga földjét, — az uriszék befolyásával a magi módja szerint igazgathatta belügyeit . . . megtarthatta ősei nyelvet, vallását es szokasait — jóllehet mmdenkor magyarnak vallotta magát es szívesen hozzájárult a haza terheinek viselesehez: mégis mindez ki nem elégítette teljesen a törekvő, szorgalmas népet . . . Szabad, lüggetlen, a magaura akart lenni eddigi zsellér-otthonában! Önálló földesúrrá lenni a szegény zsellérből! ma még tondolatnak is merésznek látszik előttünk ... és eZjinégis megvalósult. Szerencsés megvalósulása képezi legszilárdabb alapját városunk mai virágzó állapotának s szép jövőre való hivatottsagának. Az önállóságra és teljes függetlenségre eljuthat i uton egy szerény földmives, Gerliczky Mihály fobiro józ«n esze vezette a népet. Az ő ágyában villant meg először a váltság gondolata. A gondolatot tetté érlelik ; az esedező-levél már ott fekszik Károlyi József és Dessewffy Sámuel gróíok szine előtt! A földesurak megértik a lakosság szive dobbanását, hallják a kor intő szavát, átlátják a saját érdekűkben is keresztül viendő nagy mű jelentőségét s ellenvetes nélkül egyeznek abba bele, hogy a lakosság örökáron megválthatja magát. 1803. decz. 1-én Fintán kelt tgyesség szerint a Dessewffy csalad tagjait illető birtokrész 880.000 váltófotinton a lakosság tulajdonába megy át, s a következő év decz. 8-án örvendezve ülik meg a birtokba helyezés, az önállóságra jutás nagy ünnepét')! S hogy a határ másik felét is nyomban meg nem váltják, annak legfőbb oka, a gróf Károiyi József közbejött halála, mely a folyamatban lévő tárgyalásokat megakasztotta cs pedig teljes két évtizedre. Bámulatra ragad minket az a hangyaszorgalom, serény iparkodás, melyet az uj földbirtokosok minden irányban kifejtenek e rövid 20 év alatt! Ennek köszönhető aztán, hogy már 1823-ban a megboldogult gróf fiainak : István, Lajos és György ifjú grófoknak adja át Benkő István főbíró és társai a lakosság esedező levelét, hogy „teljesítsék a szülőik akaratát* s „ha megszabadításuk sikerül — úgymond — biztosítják a nemes grófi családot a maguk és maradékaik örökhalájáról is* „szivökben a háladatosság oszlopát emelik." Kérelmük teljesítve lett! 1824. szept. 13-án kelt azon szerződés, mely a 12600 lakosra szaporodott város részére az egész határ másik felének is tulajdonjogát biztosilja. — Ezzel együtt 36400 hold földnek lett ura a jövevény nép! Felülmúlja képzeletünket az a rendkívüli pontosság és kitartó igyekezet, melylyel a 730.000 váltóforintnyi összeget rövid négy év alatt utolsó fillérig A helytartó tanács 1812. ápril. 10-én erősíti meg a szerzés jogát. talos személytől, mint általában irtózik a vérbeli magyarember, 1771-ben a conscriptiót erőhatalommal hajtatta végre Vinckler László főszolgabíró. Az armalisták és közlakosok is sok it czivakodtak, ugy, hogy egy izben Ludvini M Mátyás, Kelemen Márton és Simtsik Mátyás vezetése alatt, a szó teljes értelmében föllázadlak. Végre Zoltán István szolgabíró indítványára uriszék elé került a dolog és pazonyi Elek Sándor elnöklete alatt ugy határozlak, hogy a nemesek is viseljenek némi terhet, igy könnyítve a közlakosokon. II. József császár uralkodása alatt nevezetes esemény következett be. Várossá emelkedett Nyíregyháza s a császár 1786. november '23-án, Bécsben irta alá legfelsőbb rendelését, amelylyel Nyíregyházát örőkidőre városnak nyilvánítja s évenként négyszer or=zágos vásár tartására feljogosítja. A királyi leiratot 1787-ben hirdették ki a lakosság előtt, még pedig gróf Dessewffy István, ennek plenipotentiariusa Marecz István és Emericzy János ügyész előtt, nagy lelkesedés mellett. A teljes önállóságot G;rliczky Mihá'y főbíró szerezte meg meg később a bevándorlottaknak. Dicséretre valók azonban a földesurak is, akik korán megértették a nép szabadságvágyát. A Dessewffy családdal 1803. deczember 1-én Fintán irják alá az örökváltsági kontraktust, gróf Károlyi József özvegyével pedig 18')5. julius 5-én. Az örókvaltsag 40 >.000 Rh. forintban szabódott meg, a királyi dézsma fentartásával azonban. Simán nem ment ám minden. Először Dessewffy Lajos adott be ellenmondást a jászói konventhez, majd Dessewffy Mária — báró Horeczkyné-követelt kárpótlást, végűig Kapy Terézia, Semsey Boldizsárné fenyegetőzik pö.iel, ha nem kap kárpótlást, a neki édesanyja, báró Meskó Terézia s több atyafi után járó nyíregyházi, királytelki, ó-fehértói és szent-mihályi részbirtokaiért. Utóbbi ezüstben 30.000, váltóczédulákban 17.000 forint kárpótlást nyer; Desewffy Lajos is beszünteti pőrét s mint utolsó régi birtokosok, La.fert Adelina és Rozália bárónők plenipotentiarusa, Szontugh István egyezik meg s a kiadott utolsó fassiot is átveszik Benkó István, Nálivanko Mihály, Gerliczky János és Draskóczy János megbízottak.