Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-18 / 3. szám

g —— Egy pár szó az erkölcs és illemtodásról. Czélomhoz képest én itt csak az iskola és szülei ház fejlesztő hatását és feladatát fogom nemileg korvonalazni, amennyiben az épen fejtegetésem tárgyát képezi. Mindenek előtt kijelentem, hogy az iskola és szülei ház erkölcs fejlesztő feladatáról szólva, ez úttal nem az u»y nevezett vallás erkölcstan tanítására gondolok. Annál kevésbbé, mert az oktatás egy magában nem lehet az erkölcsi jellem fejlesztésére kellő hatással, mint hogy ez még példákkal is következetes és természetszerű s a mellett hosszú eljárási módot kiván, mely kellő időben kezdetett. Pedig önként tanul a lélek a példákon mig tanítva is kivezet a beszéd özönből. Az iskola és szülei ház erkölcsnemesitő feladata tehát a puszta erkölcstan magában véve nem a legfontosaab, hanem az iskola és szülei ház egész berendezésének, egész belső életének kell hogy a jellem fejlesztésére jó hatással legyen, vagy ugy szólva a jellem nemesítésére és szilárdítására, mintegy tervszeruleg berendezett organizmus hasson. Valamint az aeshetika tőrvényei az ember legegyszerűbb készítményein is érvényesüljenek és pedig annal nagyobb mértékben, minél fejlettebb lélekkel bír a letrehozó: ugy nincs akarat elhatározás, vagy cselekvés, melyből az erkölcsi momentum hiányoznék és melynek eredménye a szemlélők erkölcsi érzékére ne hatna. Ámde a hatások egyformán lehetnek jók és károsak a jellem fejlődésére. Ha már most az iskolában és a szülei házban minden olyan és ugy van berendezve, hogy hatása csak helyes irányban fejlesztheti a jellemet, akkor az iskola és szülei ház derekasan fogja megoldani, nem csak oktató, de művelői feladatát is. Mint tudjuk a társadalom hova-tovább fejlődik, mindinkább nagyobb követelményekkel lép fel az iskola iránt. S miután az érintkezési modor bizonyos szabályokká fejlődve tisztult meg, — idővel a társadalomba való könnyű és előnyös illemtudás okvetlenül szükséges. E szerint első sorban a szüle és másodsorban a tanitó van tehát hivatva, hogy ezen fontos s az életre kiható egyik nevelési tényezőt miként oldja meg s miképen szoktatja, ugy a szüle gyermekeit, mint a tanitó növendékeit az illedelemre ? A példáról nevelési szempontból tudnunk kell, hogy mihelyt a gyermek eszmélni kezd, a szoktatás mellett, a példa is, mint hathatós nevelési eszköz lép föl. Az ember ritkán válik jobbá, vagy rosszabbá, mint környezete. Ennek okát pedig a természetünkben rejlő utánzási ösztönben találjuk, mely különösen gyermek korunkban igen nagy erővel működik. Mondja egy közmondás „A jó példa már fél nevelés", sőt sok ember erkölcsi jó jellemét csaknem egyedül szülei, nevelői, vagy környezete jó példájának köszönheti. Csaknem lehetetlen, hogy csupán jó és nemeslelkü emberek közt fölnevelkedett ifjú gonosszá fajuljon. Azon kell tehát lenünk, hogy a gyermek környezetében, szüleitől, tanítójától vagy nevelőjétől csak jó példát lásson. A példának azonban mentnek kell lenni az erőtlenségtől és képmutatást ól; mert ellenkező esetben káros hatásúvá válik, — s álnok képmutató embereket nevel. Az illemességre való szoktatásban következőleg járjunk el. I. Gondoskodjuk arról, hogy a gyermeket mindenütt rend és tisztaság vegye körül, hogy magát, vagy ruháját szándékosan be ne piszkolja, jatékban, evésben és ivásban mértéket tartson, hogy tiszta rendes, mértékletes és illemes emberek környezzék őt. Mihelyt a gyermek meg tudja magának jegyezni, mi szép, szabad, vagy illő s mi nem. Minden a tisztaA dolog ugy áll, hogy én Annával nagyon jól voltam, a kis fehér lányszoba sok édes és édesebb jelenet tanuja volt, szerencse, hogy néma, mert még elmondaná a vármegye urának, hogy széplányának nemcsak szivét, hanem pártáját is el találtam rabolni. Hangos ah! lebbent el a lisztek ajkáról. „No nézd, ki hitte volna, no de nincs olyan erőd, mibe a huszár be ne hatoljon, hanem ez mégis szép győzelem, gratulálunk ! vivát! hoch ! dreimal hoch ! — Ilyen s máseffele kiáltások hallatszottak, a sarkantyút összevertek oly örömmel mini ha Bán Emil legalább is a lóversenyen nyert volna nigvdijat, s a reménybeli pezsgő izgatta volna őket, vagy bátorságának s aczél jellemének adta volna fényes bizonyítékát. Végre lecsendesült a zaj s az ünnepelt hős tovább beszélt: „Mos.t már mit tegyek, most jön a „feketeleves", nősülni nincs kedvem, ha volna is, őt nem vehetem el, ellentétbe jönnék az által szülőimmel, koczkáztatnám biztos karriéremet, mit leendő nősülésem állal, a szüleim altal tervbe vett magasrangu katonai rokonsággal való szorosabb összeköttetés biztositni fog s mit nyernék ? egy oly nőt, ki már lánykorában sem tudott a csábitásnak ellenállni. De hogy szabaduljak meg tőle, hiszen szavam köt hozzá, adjatok tanácsot." Egy rideg fekete képű kapitány velte át a szót: „A dolog nagyon egyszerű, hideg viselkedéssel tudtára adod, hogy nem szereted, feltárod a helyzetet, hogy jövőd áll koczkán, nem veheted el s ezzel vége; nőknek adott szót ugy sem kell megtartani, mert ők pressionalnak, suggerálnak, akaraterőnket lenyűgözik s velők szemben, midőn szavunkat adjuk, mindig phisikai kényszer hatása alatt állunk. A társaság helyeselt s nevetett a kapitány filozófiáján s Bán Emil magáévá telte. S a szép Anna épen akkor dobogó szívvel, égő arczczal várta, leste a megyeház első emeleli ablakából, hogy mikor fordul be a szép huszár délczeg alakja az Ő utczájokba. « T 1 R V i D e K ság, rend s mértékletesség és illemesség ellen elkövetett kihágásáért róvjuk meg, illetve szép szóval fedjük meg. Szóval az illedelemre való nevelés és tanitás, ugy a szülei ház mint az iskola nélkülö/hHetlen kelléke. Igaz, ez városon könnyebb szerrel érhető el s vihető keresztül, mert magában a szülei ház és a környezet intelligens nagy rész müveit elemekből áll. Ilt a gyermek csak jót és szépet lát és hall Falun ez épen ellenkező. Ott a gyermek (értve az alsóbb néposztályt) csak olyan dolgokat hall és lát, ugy a szülei háznál mint kün az udvaron, utczán vagy mezőn, ami által a fogékony gyenge gyermek már idő előtt erkölcsi tekintetben kifogás ala esik. Ehez járul még azután azon ősdi rossz szokás is, hogy a tanköteles gyermekeket magok a szülék visszik nyilvános mulatságokba, lakodalmakba stb. Itt aztán csak látni és hallani kell azt a trágár beszédet és viseletet, amit a felnőttebbek visznek véghez. Ez aztán az illem és erkölcs iskolája ! A falusi iskola ilyen alkalmakkor üres, mert a nebulók sokasága az illem és erkölcsiség veteményes kertjében „a korcsmában* van. Igaz, egyes vármegyék szabályrendeletet alkottak, szigorúan tiltják azt, hogy tanköteles koiban levő gyermekek nyilvános helyen megjelenhessenek. De ez csak holt betű, mivel nincs a ki végrehajtsa, pedig ez lenne a t. elöljáróság és esküdt uraimék legszebb és áldást hozó hivatásuk! Igaz, a legcsekélyebb viskó falához is apránként rakják le az anyagot, mig egyszer készen lesz. Bárha a szülei ház és iskola is ne követne hasztalan munkát az erkölcs és illemtudás falának a lerakásában, hogy el jönne az az idő, amikor az erkölcs és illemtudás háza is készen fogna állani! Bár az itt elmondottak minden egyes szülének és tanítónak szivébe gyökeret verne s gyümölcsöt teremne, s ne lenne a pusztában elhangzott szó, de lenne az eredményre vezető, hogy édes magyar hazánkban élő mindenféle rangú ifjú nemzedék erkölcs és illemtudásban kifogás alá ne esnék, igy édes magyar hazánk erkölcsében megizmosodva példaképül állhatná meg helyét, akkor igazán Andrássy Kálmán ur szavaival élve börtönre és kórházra minél kevesebb embernek lenne szüksége! Nyíregyháza, 1903. január 10. Rácz Barnabás, ny. tanitó. IMráz Károly. 1826 -1803. Január 11-én hunyta örök álomra szeaieit. Temetése január 13-án nagy résivét mellett ment végbe. Geduly Henrik evang lelkész remek — tartalomdús — gyászbeszédben méltatta az elhunyt érdemeit. A városi dalegylet — melynek tagjait nagyrészt tanítók képezik — szívhez szóló gyászénekekben adott kifejezést kegyeletének. A sirnál — a nyíregyházi tanitójáráskör nevében — Kubacska István járásköri elnök az elhunytnak kartársa és tanítványa a következő búcsúbeszédet mondta el: Szomorú és íájó érzelmek vesznek erőt rajtunk, valahányszor látjuk, hogy a halál egy-egy kartársunkat kiragadja sorainkbol. Melyen megrendülve, résztvevő kebellel, elborult érzéssel álljuk körül e sötét koporsót is, mely egy élte 77-ik evében elköltözött kedves kartársunknak — Mráz Károly nyugalmazott tanítónak — hűlt tetemeit zárja kebelebe. Ki mig élt, mig ereje engedé, hűségesen munkálkodott kedves fiai, egyhaza, a város és hazánk javáért, boldogságáért. Aki 55 évvel ezelőtt foglalta el tanitói állását a nyíregyházi ágostai evangelikus egyháznál és 50 éven át lankadatlan buzgósággal szentelte életét Gaál Anna kicsiny szandolinja megállt a folyó közepén és a szép lány evezője segítségével fölállott benne kitekintett a paltra. A hadnagy még most is Dérynével társalgott, nem is figyelt a csolnakazokra. Néhányan vízre bocsátottak a könnyű libegő sajkakat s a lányok hangos zajjal félősen léptek bele, — Anna odakiáltott: „Versenyre urak! Ki ér utói?" Az ardoi szolgabíró szandolinja hatalmas szökéssel iratnlolt ki a többi közül és sebesen siklott Anna után. „Alispánlányt fogok, — mormogta csendesen a kis szőke szolgabíró, elütöm a huszár kezéről." — Anna vissza nézett. — A törpe nyarfa mögött a parton, hol egy fél órával elébb az ő szivét roncsolta össze a hadnagy ép' akkor csókolta meg a D'ryné arczát, lopva hirtelen. Es Déryné mosolyogva fenyegette .... Anna kezéből hirtelen kisiklott az evező, utánna kapóit s a szandolin meglibbent s a következő pillanatban a szolgabíró csak az üres sajkát látta kereszt befordulva a vízen. Eldobta evezőjét s a lány után ugrott. Edzett karjával szelte a hullámot löbbször alábukva kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett föltalálni Annát, de eltűnt a zavaros vizben nyomtalanul. Óriási zavar támadt a parton, a mint Anna a vízbe bukott, a hölgyek sikoltoztak, az alispánne elájult férje meg kétségbeesetten, tehetetlenül futkosott a parton föl s alá, mig többen csolnakon bejárták a folyót, keresve szegény Annát, — kit azonban nem találtak meg. A kirándulók csakhamar szétmentek, sajnálkozva a szomorú esett n, csak az alispan s az ardói szolgabíró maradtak olt, hogy révészekkel felkutassak a vizet. A hadnagy a szép Dérynével távozott, kocsijuk gyorsan futott végig a hímvas uton ; Déryné didergett, a szerencsétlenség nagyon falizgatta. A hadnagy szórakozottan, közönyös, hideg arczczal szivta a havannát. „Mily kár, — szólt egysz3r nagyon kedves lány volt." Déryné helybenhagyólag bólintott. Bozótli Béla. dicső és áldásos feladatának „bölcsességre tanítva s az igazságnak ösvényén" hordozva a zsenge ifjúságot. Ezrek lelkébe szelíd, tiszta erkölcsöket ültetett. A ki ugy is mint gondos és hű családapa övéinek hálás keg; eletére tette magát méltóvá. Úgy is mint köztisztelet és szeretet környezte jellemes férfiú ; úgyis mint előzékeny, kedves kartárs előttünk mindenkor felejthetetlen leend. Kidőlt a termőfa, melynek édes gyümölcseivel nemzedékek táplálkoztak. Mindössze 5 évig élvezhette a jól megérdemelt nyugalmat, kitüntetve a legfelsőbb királyi elismeréssel: az arany érdemkereszttel. Boldog emlekü szeretett kartársunk ime elhoztuk sziveinkben és le is tettük az elismerés és tisztelő kegyelet koszorúját koporsódra, a ki velünk együtt egy szent czél felé haladtál, velünk együtt hordoztad a nehéz igát. A nemes munkaban összeomlott poraid felett meghatva mondunk áldást. Te hű voltál a reád bízottakban, menj be a te Uradnak őrömebe. A földi élet zsibbasztó kötelékeiből kiszabadult hallhatatlan lelked pedig élvezze azt a boldogságot, melyet a hű és igaz munkásnak jutalmul igér az örök kegyelem. Aludd békével siri álmodat! És ha jó fiaid, rokonaid, kartársaid, barátaid könnyekkel áztatják sírodnak hantjait, mond meg nekik az égieknek szellem hangján, hogy ott csak tested nyugossza fáradalmait, lelked égi szebb hónából tekint le reájok. Mondd meg nekik az égiek szellem hangján: „Hogy a sir éjjelén csendségi béke leng, Túl rajta ébredés, dicsőbb tavasz dereng. Es most fáradt kartárs pihenj — Isten veled! Csendes béke lengje körül nyugvó helyed. Elvégezted munkád, legyen érte a bér : A sírban nyugalom — amott örök babér." Isten veled ! Isten veled ! * * * Életrajzi adatait a következőkben közöljük: Született Miskolczon Borsodvármegyében 1826. október 21-én Mráz Dániel és Munták Mária polgári származású szülőktől. Két testvére volt, a kik közül egy él, Déry Dániel Nyíregyháza városának tekintélyes polgára. Három éves korában szülei Nyíregyházára költöztek. Itt nyerte első oktatását. Hajlama a tudományos pályára vonzotta. Szülei tehetségükhöz képest készséggel segítették. Nyíregyházáról Lőcsére, majd Eperjesre ment tanulmányai folytatasa végett. Utóbbi helyen jogi és bölcsészeti tanulmányokkal foklalkozott. A nyíregyházi ág. ev. egyháztól meghívást kapott, nem volna-e híjlandó elfogadni a polgári fiúosztályán (ma V—VI-ik fiu oszt.) Kollman Sámuel melleit a segédtanítói állást ? Hivatottságot érezve magában a tanitói pálya iránt, a nemes egyház meghívását elfogadta és állását 1847. deczember 20-án elfoglalta. Mint segédtanító ket évig működött, 1849-ben az olvasó íeány (ma Ill-ik) osztály tanítójának (Susztek Sámuelnek) súlyos betetegsége tartamára helyettesül — 1850-ben márczius 8-án az állásáról leköszönt Tregjár Pál (később polgármester) helyére a polgári leány (ma V—Vl-ik) osztályba — 1852-ben az akkor üresedesben levő olvasó (ma III.) fiúosztályba ideiglenes — 1853. junius 13 an a legnépesebb alvégi (debreczeni utczai I—II-ik vegyes) osztályba választatott meg rendes tanítóul a tótajku gyermekek magyarosítása tekintetéből. Itt egy huzamban 22 esztendőn át működött küzdve a legnagyobb nehézségekkel. A tanulók száma évenkint 200-on felül volt. 22 évi fáradhatlan tevékenységenek eredménye meglátszott tanítványain. Mind jobban és jobban terjedt a magyar nyelv ugy tanítványai mint ezek utján a családok között, Megtörte az utat utódjai számára, úgy hogy ma már az iskolaban is a tannyelv teljesen magyar es a tanulók teljesen beszélik a magyar nyelvet. 1875 szeptember 3-án — a munkaképtelenné valt — Nagy Sámuel helyére a központi III-ik fiu osztalyba tétetett at, melynek 1892-ben történt párhuzamosi'asa utan annak a) csoportját tartotta meg. Itt töltötte be 1897-ben tanitói működésének 50-ik évét és innen kérte nyugdij a ztatasát. Tanítványainak száma meghaladja a hatezret. Képesítési oklevelet Welkey Pál Szabolcsmegye nyugalomba vonult kir. tanfelügyelőjétől nyerte. Családi tűzhelyet két Ízben alapított. 1854-ben néhai Susztek Sámuel helybeli tanitó és Nóvák Borbála leanyával Amáliával, a ki 11 hóig boldogíthatta férjét, itt hagyva őt kis fiával Károlylyal, a ki mint városi főszámvevő 1895-ben halt el. Majd 1857-ben néhai Glatz Sámuel és Majorosi Anna leányát Amáliát vezette oltárhoz Tályán. Családi életük boldog volt. Az ég megáldotta őket 8 gyermekkel, kik közül 2 zsenge gyermekkorban, ketten ifjú korban haltak el, Elek főgimnáziumi tanár, Endre II. eves jogász. Életben maradt fiai közül: János törvényszéki bíró helyben, a ki szerető atyját magahoz vette, hogy a nyugalmat nála élvezhesse. Kálmán m. kir. honvéd-százados, Budapesten, Gyula művezető az államvasutak gépgyárában Budapesten; Sándor közöshadseregbeli százados Esztergomban. A családi boldogság közepette — a felejthetetlen áldott emlékű anya — tevékeny, hű neje — hosszas betegség után, 30 éven át hűségesen megosztva az élet örömeit és terheit szeretett jó férjével — 1887-ben február 27-én egyjobb hazába költözött, magára hagyva a vigasztalhatatlan férjet gyermekeivel. Gyermekeit Isten segítségével derék emberékké nevelte fel, a kik atyjukat gyermeki szeretettel vették körül és ápolták agg napjaiban. I9u3. jan. 11-én 77 éves korában zárta le örök elomra szemeit. A mi kedves Károly bátyánk a szó szoros értelmében tanitó volt. Nem vágyott soha vezérszerepre. Mint a kis ibolya, mely elrejtve nyilik, oly szerényen, de annál eredményesebben munkálkodott, nevelve egyházának hű egyháztagokat, a nemes városnak kötelességtudó polgárokat, szeretett magyar hazánknak lelkes hazafiakat . Ha a nemes egyház, a város, vagy kartársai megtisztelték egy-egy bizalmi állással, a legnagyobb pon-