Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-18 / 3. szám
\X1V. évfolyam. 3, szam. Nyíregyháza, 1903. január 18. JNÍYÍRVIDÉK * A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. nníté n vSv f lheltbeí ehfSfoí :h Qrdv» • A z előfizetési pénzek, megrendelések s a A Up szelleml réaiétképezö kttldemények, | Hirdetési dijak: postán vagy neiyoan naznoz norava : . ,,, M . . ' ,, * , szerkesztő csine alatt kéretnet beküldeni. . , , Eítész évre 8 korona í aP Szetkutaese targuaban leendő felszo- „, . .„ , , . . . , , ,, Minden négyszer basábzott petit sor egysz* i Hl érre 4 „ lamldsok Jóha Elek kiadó- tulajdonos fogadUtaak el IeTelek csakl8mert kMekt Ó^ ízlése 10 fillér; többszőri közlés ese.e.ensii , Negyed évre . 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A községi jegyző es tanító araknak egér, évre (Jánószky ház) intézendők. <-«olf néirv korona fisrv szám Ara 2<> fillér. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér A kéziratok csak rilá?os kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4J fii., minden további sző ] illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Felhívás a gazdákhoz, A magyar ipar érdekében. Hazai gyárosaink körében általános a panasz, hogy gazdiközönségüuk ma is még épugy, mint ez előtt, szükségleteit külföldi forrásokból fedezi, holott a hazai gyáripar, létfentartásáért küzdve és nagy áldozatok árán várvavárja az alkalmat, hogy teljes versenyképességét a hazai fogyasztó közönség előtt bebizonyítsa. Azt a tényt, hogy gyárosaink panasza okadatolt, leginkább megerősitik statisztikai adataink, amelyek arról tesznek szomorú tanúságot, hogy oly czikkekben is, amelyek ma már a kü földiekkel szemben versenyképes árban és kiválóan jő minőségben hazánkban is készíttetnek, a külföldi behozatal nem csak jelentékeny, de még emelkedőben is vnn, — holott viszout kivitelünk csökken. Euból pedig csak azt látjuk, hogy fogyasztásunk fokozódó szükségletével nem a hazai ipart, hanem a külföldit támogatja vevő közönségünk. Ha ezeknek a czikkeknek értékösszegét vennők számításba, megdöbbentően magas öszszeg állana elő, amelynek nagyságát eléggé sejteti az, ha azt állítjuk, hogy csak egy fajta eztkkért, például kutak és szivattyúkért, a lefolyt évben külföldre vándorolt östzegért egy nagy kiterjedésű gyáruak fényes üzeme és fokozottabb versenyképessége lenne biztosítva. Eléggé kárhoztataudo tebát az a közömbösség hazai iparunk iránt, és az a kényelemszeretet, aminek sajuos következményekónt, vers nyképes hazai iparunk rovására a külföldi ipar aratja diadalait. Hazai iparunk mellőzésének káros következései és az általános közgazdasági életre kiható vonatkozásai sokkal jelentékenyebbek, semhogy indíttatva ne éreznók magunkat arra, hogy nagy és tekintélyes gazdatársadalmunk minden egyes tagjához külön is ne szóljunk és hogy felkérjük, hogy minden szükségletét, — legyen az akár értékesebb vagy bár jelentéktelenebb czikk vagy tárgy — legelső sorban hazai termelő forrásból szerezze ba. Foglalkozzunk szeretettel és kitartó bizalommal a. hazai ipartermelés érdekeivel, törekedjünk jóiudulattal megismerni, megbírálni és megkedvelni mindazt, ami itthon, saját hazánkban készül, tegyünk le arról a vétkes kényelemszeretetünkről, arról a közömbösségünkről és előítéletességünkről, amelylyel eddig útját nyitottuk a külföldi ipar termékei beözönléséuek, és támogassuk erélyes és ernyedetlen kitartással mindazt, ami hazai, — ami magyar. Követeljük meg szigorúan a gyárostól, a közvetítőtől, szállítóinktól azt, hogy kizárólag csau hazai forrásból származó terméket, készítményt szállítson, es utasítsuk vissza mind azt, ami nem hazai, ami nem magyar, — ami idegen. Ha ezt gazdaközönségüuknek - ennek a tekintélyes fogyasztó tábornok — minden egyes tagja, szigorú elvül maga elé tűzi s hazafias érzülettől áthatva, mintegy fogadal mat^ tesz, hogy a külföldi — a tőlünk teljesen idegen — » a r * Gaal Anna. A vidám kiránduló társaság hangos tanyát ütött a szamosparti tüzesben; egy hatalmas, rezgő nyárfa árnyék lombkoronája alatt csakhamar íőzselang lobo gott. A tarsaság utan jött kocsikról lekerült a hideg kavé, hideg sü.t, sonka s azoknak, kik kedvelik a n 'pies különlegességeiül, szép fehér debrecz;ni szalonna. Hófehér keskeny ke.ü városi leányok csakhamar hangos jókedv közt, kedvis ügyetlenséggel forgatták a nyársat, mig rózsává pirult a szalonna, étvágygerjesztő illatot terjesztve a balzsamos, üd; tavaszi levegőDen. A vig társaságból csak ketten vonultak kissé félre, le egész a Szamo.-ig, egy törpe nyárfabokor mögé, melynek ezüstös levelei hangos rezgesse! tánczollak a tavaszi szelben, Gaal Anna az aii.-pán leánya és Bán Emil a huszái hadnagy. Senkinek sem tűnt fel, hogy nem vesznek részt az uzsonnán, az alispán a borokat kóstolgatta, nejének pedig a tisztiügyésznével volt valami fontos beszéde a kis barna feketeszemű, s a ros? nyelvek szerint tüzesrvérü, száinvevőné legújabb 11 rtje felől. Gaal Anna szemében elfojtott könny ragyogott, kissé félre fordította hullámos, dus, szö c'fürtös fejét s szemét a folyora szegezve hallgatta mit beszél a hadnagy, mint töri össze hideg nyugodt szavakkal, szivét, lelkét. „Nem tehetem, Anna, igazán nem tehetem, előmenetelem zárná el a nő;üés, tönkretenné jól indult kariiéremet, maga okos lány, belátja, hogy igazam van, feledje ezt az idylt el, mely köztünk volt, én kérni fogom athelye*tetésem más garnisonba, maga feled és boldog lesz, óhajtom is hogy az legyen; ugye megbocsát nekem, nem haragszik ?" A lány keze felé nyúlt, mely idegesen tépegetett ujjy vad pézsmét, Anna arczán minden igyekezete ellen-ie végigfutott az a visszafojtott köny, valami mély séges keserűség szorította torkát, megmerhetetlen gyűlölet szállt szivébe, hirtelen letörölte könnyét s büszkén villámló szemekkel égő arczczal elfojtott, szakadozott hangon szólt a huszárhoz : .Nyomorult gaz!" A huszár felsziszszent, — „Anna legyen okos", — szólt sértődött hangon. De Gaal Anna már lova sietett s elvegyült a zajos társaságban, a hadnagy komoran nézte, a mint sugár karcsú alakja, melynek fejlett formás idomaira rásimult a lenge, könnyű ruha, végiglibegett a rét szőnyegén, talán meg is bánta szavait, miket Annának mondott, talan egy pillanatra, di is nét visszatért arczára a gondtalan deiü, s halkan fütyörészve „Özvegy vagyok özvegy ..." német daliamat, ment felkeresni a „vármegye özvegyét", a szép Dérynét." Az uzsonna már be volt fejezve, a férfiak közt csengett a pohár, politizáltak s jelölteket kerekek a leg közelebbi tisztújításra ; a hölgyek szőnyegre hozták azok intim dolgait, kik olt nem voltak, < gy kicsit megszólták őket, a lányok s tiatal urak daloltak, az ardói kis szőke szolgabiro hegedült, egyszóval pompáson folyt a mulatság. Anna arczán is mosoly ült, néha fö'csengett víg kaczaja, de nem ugy mint máskor, szívből fakadó jókedv zengő virágakent, hanem ugy mint a gerle bugás, mintha sirt volna a jókedve, szép kék szeme sem volt tiszta deiült, valami homályos folt, — talán könny — lepte, de ki vette volna azt észre. Néhányan lementek egész a szamospartig, hol kék vizi nefdlejls nyillott, a lányok zsombékról zsombékra lépve szedték a parti mocsár kedves virágát, néha félősen felsikoltva ha a picziny láb lecsúszott gyeptőről a csekélyes, zöld növénynyel benőtt vizbe. Gaal Anna egy ideig szótlanul nézte a megdagadt Szamos gyorsan futó vizét, melyen a pai thoz kötve néhány apró csolnak himbálódzott, egyikre egy keskeny szandolinra rálépett s álmatag arczczal himbálta apró lábaival. A hadnagy a parton a nagy nyárfa mögött ép akkor tűzött a szép özvegy Déryné dus, szőke hajába egy kis kék ibolya csokrot, s egész hozzá hajolva beszélt valamit, arczán látszott, hogy várja, nagyon várja a váiparnak termékeit, czikkeit következetesen és állhatatosan mellőzui fogja: nem csak azt segíti elő, hogy hazánk közvagyonosodása emelkedhessék, de lehetővé teszi azt is. hogy a fokozottabb forgalom révén hazai iparunk megerősödvén, mindig jobbat és jobbat adhassou, mindig jutáuyosabban, s igy önmagától is teljesen jelentőségét veszítse a külföldi vers-íny. Tudjuk azt, hogy gazdaközönségünk mindenütt, ahol a magyarság felkarolásáról, hazafias felbuzdulással támogatandó nemzeti ügyről van szó, miudenkor elóljár és lelkesen felkarolja és magáévá teszi mind azt, ami a haj;ii érdekkel összefüggésben van. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy ezt a felhivásuukat is, — a mely egy nagyon fontos nemzeti ügyet vau hivatva szolgálni — gazdaközönségünknek minden egyes tagja lelkesen felkarolja és hathatósan támogatni is fogja azt a törekvést, ho^y gazdáinknak nagy mennyiségű és jelentékeny értéket képviselő szükségletei a hazai iparnaií a magyar termelésnek biztosíttassalak. Az országos magyar gazdasági egyesület ipari és kereskedelmi szakosztálya, gazdaközöusegünk szükségleteinek kizárólag hazai forrásból leendő beszerzése tekintetében segítségére óhajtván lenni a gazdaközönségnek, készséggel adja meg a szükséges felvilágosításokat a hazai termelési források felől. Reméljük hogy vármegyénk gazda közönsége igénybe is fogja venni azt az utmutatást, ezt a segítséget. laszt, Anna rájuk pillantott s keskeny ajka idegesen rándult meg. Gyerünk csolnakázni, — szólt hirtelen — ki tart velem. S a következő pillanatban gyakorlott kézzel nyomta a vizbe evezőjét s a könnyű sajka sebes iramban futott végig a Szamos vizén. A mult télen az özvegy Déryné zsurján ismerkedtek meg Bán Emil meg Gaal Anna, A huszár, — m.ut minden huszár nagyon csinos, jó tanezos, ügyes társalgó, s végtelenül üres szívű; ez utóbbit Anna nem tudta, az alispán szép lánya, müvei!, a vármegye ifjusagának dédelgetett kedvencze s mint minden íiatal lány, egy kicsit — tudatlan volt, — de ezt sem tudta, — ki ütközött volna meg rajta, ha nagyon is sokat foglalkoztak egymással, csakhamar mindennapos vendég lett Bau Emil az ahspanéknál, aztán később — miről csak a intghitt szobaleány tudott, — mig az alispan hivatalból szomorította a nemes vármegyét, neje pedig „Az elbukott lányok segitő egylete* létrejöttének érdekében jöttment, kapacitált, gyűlesezelt, — a szép Anna egyedül, egeszen egyedül fogadta a csinos huszárt, a kis teher lanyszobában, hol a levegő is illatos, s minden olyan édes, olyan puha volt, hogy csak álmodni lehetett örökös üdvről, örökös boldogságról. Az idei farsang után történt, hogy Báu Emil egyszer halovány arczczal ment a tiszti kaszinóba, ideges volt, szórakozott és rosszkedvű, látszott hogy valami bántja. „Mi lelt, kérdeztéktársai,— valami becsületbeli ügy?" Idegesen rázta fejét. „Mi hát? Váltók." „Eh! Nevetett föl, — talán ismertek." „Hát szerelmi ügy?" A kis alispánlány? Szinte megkönnyebbült, hogy ráakadtak rosszkedve okára s aztán elbeszélte. „Tanácsra van szükségem urak, a dolog nagyon intim, discretiolokban feltétlenül bízom." A lisztek helybenhagyólag bólintva, kíváncsian leslék szavait.
