Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-02 / 44. szám

n T I B V i n E K A földadó reformja. A földadó magassága, különösen pedig annak aránytalan és igazságtalan megosztása állandó panasz tárgyát képezi. Az 1875. évi VII. t.-cz. alapján végzett kataszteri felvételek oly igazságtalan és méltánytalau alapját képezik a földadónak, amelynek kiigazitása. illetőleg megváltoztatása nemcsak az adminisztrativ pénzügyi politika, hanetn még inkább közgazdasági és szociális szempontból mind sürgetőbbé válik. Mi sem bizunyitja ezt insább, mint az a körülmény, hogy a kortes-világ leghatalmasabb izgató eszközét a földadó leszállításának ígérete képezi, mely csalétek mézes-mázos Ígéretként és egykor valóban el is érhető reményként lebeg a földadóval megrótt birtokosok vágyaiban. Hogy a földadó mai magassága még inkább azonban aránytalan eloszlása, különösen a megromlott értékesítési viszonyok között mekkora pusztításokat végez, azt a nagymérvű kivándorlás mutatja legjobban, melyre a nagy adóhátralékkal megterhelt birtokosok tulajdonosai szánják el magukat legkönnyebben. Természetesnek kell tehát találnunk azt az általános óhajt, mely a földadó reformjára, illetőleg a földadó alapját képező kataszter uj felvételére és megállapítására irányul. Ezen óhajnak megfelelóleg a kormány is régebb idő óta foglalkozik a földadó reformjával és ennek előmunkálataiban annyira előrehaladott már, hogy Lukács László pénzügyminiszter a képviselőházban a jövő évi költségvetés előterjesztése alkalmával egyúttal bejelentette azt i.«, hogy a földadót reformálni óhajtja és mindenek felett uj kataszteri felvételeket és megállapításokat akar létesíteni. A kormánynak ezt a szándékát bizonyára örömmel üdvözli a gazdaközönség, mert a szükséges könnyítéseket a földadó terén, uj kataszter nélkül elképzelni sem lehet. Szükséges azonban már a tervezet felmerülte allalmával rámutatni egy két olyan momentumra, melyekuek figyelmen kivül hagyása könnyítések helyett csak még súlyosabbá tenné a helyzetet. Nagyon jól tudjuk, hogy az állami szükségleteknek óriási mértékű megnövekedése folytán a közszolgáltatásoknak is emelkedniök kell. Közgazdasági, kulturális, de kivált katonai szükségleteink oly arányban növekednek, hogy azok fedezetének előteremtése nagy gondot okoz. Természetesnek tartjuk tebát, hogy a pénzügyminiszter argusszemekke! figyeli és kutatja azokat az eszközöket, amelyekkel a közszolgáltatások a szükségleteknek megfelelóleg emelhetők. Hogy ezen a téren a földadó mintegy önként kínálkozik, az a földadó természetéből folyik, mert mig minden más termelés és kereseti ágoál az adózás alapja nagyon is változó és kikutathatatlan, sót igen sok esetben el is rejthető, addig az ingatlan mint jövedelmi forrás sem el nem rejthető, sem el nem tagadható alapját képezi a megadóztatásnak. De másrészi viszont az a körültt a Ének a sírról. Pihenni sir ölén Oly édes, jó nagyon. Ott csendes nyugovás, Szent békesség vagyon. Élőhalottak kérditek, Miért árvák a földiek? Nem értitek ti azt: A sir, az nyújt vigaszt. Nem hat le semmi zaj, A harcz ott elpihen. A szív boldog, nyugodt, Nem bántja semmi sem. Vitattad telkedet S vérrel festéd meg itt: Arasznyi földdel ott A vágyad bételik. Lenézted a szegényt Te büszke gazdag itt: Ott koldus és szegény Együtt veled lakik. Rangod, tudásod itt Az égig felvive ; A földnek férgei Nem néznek semmibe. Retteg ma millió Parancs-szavadra itt; Zsarnok! hatalmad ott A simái megtörik. mény, hogy az egyenes földadó egymttal kulcsát képezi a közvetett adók egész sorozatának, amelyek az aránylagosan csekélynek látszó földadót óriási magasságúvá teszik, a földadónak minden legcsekélyebb emelése a terheknek óriási növekedését idézi elő és ezért csakis a legnagyobb óvatossággal, a végső szűkség esetén, és ami fő, jó kö?ga dasági viszonyok között lehet indokolt. Ezeknek az alapfeltételeknek egyike sem állhat meg a jelenlegi viszonyok között: sem a végső szükség nem paraucsolja. sem pedig közgazdasági viszonyaink nem olyanok, hogy bármiféle földadó emelést és az ezzel összekapcsolt közszolgáltatások terheinek gyarapítását megengednék. Ha tehát a földadó reformját kívánjuk, azt c-akis azon föltétellel tehetjük, hogy a földadó kontingentált assék vagyis, hogy anDak jelenlegi összege föl i e emeltessék. Csakis ha a jelenlegi földadó kontingentáltatik, lehet arra reményünk, hogy a földadó reformja áldásos lesz, ellenkező esetben a fó dadó reformjának hangzatos czime a földadó emelésének szándékát és czélját takargatja A jelenlegi földadó kontingentálása mellett ugyanis az uj kata-zteri fölvételek alapján az adó méltányos és igazságos elosztása méltán várható, a különböző mivelési ágakban beállott változások természetüknek és jövedelmezőségünknek megfelelóleg igazságosan és méltányosan jobban megterhelhetők a nélkül, hogy az adóemelés ténye bekövetkeznék. Sót ellenkezőleg, az állam érdekeinek sérelme nélkül a földadó csökkentése érhető el, olykép. hogy a negyedszázados haladásnak megfelelóleg átalakított és magasabb jövedelmezőségi osztályokba sorozható mivelési ágak gyarapodásával, ezeknek egységére eső adóhányad csökkenvén, a földadó kulcsa egészbe véve csókkenhető. Szükség van erre annál is inkább, mert a magasabb jövedelmezőségi osztályba sorozható művelési ágak nem magukból alakultak át ilyenekké, hanem legtöbbnyire csakis költséges befektetések árán, melyeknek kamatai és törlesztési hányadai sokszor még a földadóknál is súlyosabban nehezednek rájuk. De szükség van, az adóku'cs csökkentésére az.'rt is, mert a jövedelmezőségi hányad jelenlegi mértéke jo gabonaárak, kedvező értékesítési viszonyok alapján állapíttatván meg, az uj kataszter egészen megváltozott viszonyokkal fog szemben állani. S bár ennek alapján a jövedelem háoyad csökkentése is bátran eszközölhető volna, hogy ennek megfelelóleg az adókontingens a mostani 25%-os adókulcs alapján az államkincstárnak bi/.tositható legyen, ezt ajánlani még sem tudnák, egyszerűen abból az okból, mivel a magyar földbirtok a régi kataszteri tiszta jövedelmi hányad alapján lévén adósságokkal túlterhelve, ez a hitelélet terén óriási válságoknak és zavaroknak nyitna tárt kaput. Kétségen kivül nagy igazságtalanság, hogy 1875 évi kataszter alkalmával az magasabb Király I a trónusod Hiába várod ott, Lehullnak ékeid A sir szélén legott. A suhogó selyem, A csillogó arany, Durvább daróczczal ott Egyforma becsbe van. Ur, szolga egyre megy, Köztársaság van ott. Fény, pompa véget ér, Szegény minden halott. Maroknyi por, hamu Előttem itt van e Ki mondja meg, mi volt: Szegény-e, gazdag-e ? Ölelni föld porát Nincs félelmemre már. Sirok hazája jer ! E sziv epedve vár. Velem vagy Istenem, Kisérsz te drága hit. Támadni érzem én Síromnak hamvait. Pihenni sir ölén Oly édes, jó nagyon. Ott csendes nyugovás Szent békesség vagyon. Élőhalottak kérditek, Mért árvák a földiek ? Nem értitek ti azt: A sír, az nyújt vigaszt. Dömötör György, jövedelmi mivelési ágakban levő területek több adót fizetnek, mint az ugyanezen osztályokba azóta a talajjavítások, telepítések, feltörések, irtások stb. által belekerült, de a kataszterben a régi alacsonyabb jövedelmi osztályokban fölvett területek. Igazságtalanság van abban is, hogy a talajminőségi osztályzat alapján, magasabb jövedelmi osztályokba vannak — sokszor egy község határában — oly területek, amelyek jövedelmezősége talajmiuőségüknél fogva messze alatta áll kataszteri minőségüknek és különösen azon területeknek, amelyek ezekkel szemben jobb talajminőségük ellenére alacsonyabb jövedelmezőségi osztályokban vannak. E?eken az igazságtalanságokon úgy az egyesek magánérdekében, valamint az állam igazságos pénzügyi politikájának tekintélye érdekében az uj kataszternek kell segítenie. De viszout az uj kataszternek nem szabad nj és a régieknél még nagyobb igazságtalanságokat elkövetni az által, hogy a nagyobb jövedelmezőségű uj mivelési ágak érdekében teljesített befektetéseket, illetőleg azoknak állandó terheit figyelmen kivül hagyva, ezeket a területeket egyszerüeu a magasabb jövedelmezőségi osztályokba sorozza Elég csak arra rámutatnunk, hogy a vizszabályzások és ármentesitések, valamint egyébb talajjavítások költségei egyes birtokokra a foldadonál is sokkal magasabb terheket róttak anélkül, hogy a terhek levonása után, a mivelési ág megváltoztatása egyúttal minden esetben a nagyobb jövedelmezőséget is előidézte volna Legfeljebb csak a jövedelem biztosítását idézte eló és ez által is az államkincstár nyert, a kényszerű adóleengedés csökkenése utján. Ha még most ezen területeknek az adója is emeltetnék, az illető birtokosok valóban csak is az államkincstár molochjának hozták volna az áldozatokat és jobb törekvésük jutalom helyett csak kárt és elkeseredést volna alkalmas szülni. A pénzügyminiszternek a földadó reformjára vonatkozó tervezetét tehát, mily örömmel fogadhaljuk, ha az valóbau c*ak a fennálló aránytalanságok, méltánytalanságok és igazságtalanságok gyökeres megszüntetését czéíozza és ezt a benyújtandó törvényben a jelenlegi földadó kontingentálásával biztosítja is, ép oly aggodalommal nézünk elébe anélkül, mert akkor a hangzatos reform nem lesz egyéb uj adóemelésnél, amelyet a magyar foldbirtok már valóban el nem bir. A must czukrozása. Mindenfelé panaszolják a gazdák, hogy a fagy nagy károkat tett a szőlőben, elfagyott minden, szinte borsódzik az ember hála, ha körül néz a szőlőben s maga előtt látja a száraz levéllel borított tőkeket s azokon — sok helyen elég bőven megrakott — barna fürtöket. Hej mennyi borom lehetett volna! sóhajt fel egyikmásik gazda, ha az idő járás netn lett volna kárt a szőlőben ! Sajnos, úgy van — n egtőrtént és azon segíteni nem lehet, nincs más hátra, mint az, ami megmaradt, megmenteni. A must maga sok helyen nagyon savanyú, Halottak napján. Félénken pislog már a mécses Mind sürübb lesz a köd Elment már a népség, csend honol A temető fölött. Hogy igy, magamba járdogálok, A sok fehér kereszt Oly furcsán áll a néma éjben, Csaknem szemet mereszt. Egyszerre csak szemembe tűnik És én felém halad Egy még nem ismert, nem látott Félelmetes alak. A mint elér: megáll, kezet nyújt S bizalmasan nevet, Nevem Enyészet, óh bizonynyal Ismer már engemet. Az otthonom e néma város, Az ellemem e csend. Tekintetem, lehelletem mind Csak pusztulást jelent Ha ugy akarja elkísérem S kalauzolni fogom, Sok érdekes dolgot talál majd A néma sírokon. Karon fogott: — Megáltunk aztán Egy díszes sir előtt, — Ez gazdag embert rejt magában, Úrit, előkelőt. Beteg lett. ígért orvosának Mesés nagy kincseket, Az orvost megfizette véle Felejtett engemet ! Emitt a frissen ásott sírban Ifjú árva lány pihen. Uralkodni nem bírt, az eldobott Bolondos hű szíven. Menjünk ez itt egy ifjú emberé, Ki egyre szeretett, Ki szivta mézét sok virágnak