Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-26 / 43. szám

XXIII. évfolyam. 43. szam, Nyíregyháza, 1902. október 26, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABüLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL Á.N0S TANITŰ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meejelenik hetenkint ec.vszer, vasárnapon. Előfizetni feltételek: . . . . . . . . Az eloflietes t pemek, megrendelések s a A lap szellemi rrszet kepezo kiildemenyek, Hirdetési dijak: poetén vagy helyben házhoz hordva: , ' . ... 1 .. ' . ..... a sierke.ztö czime alatt kéretnei beküldeni. ... . }• uéxj évre 8 korona l aP Szétküldésé targyaban leendő felsso- „. ... " Minden négyszer hasibsof. petit sor egyszeri m évre . '. '. '. '. : '.'.:;: 4 . Umldsok Jóbfl Elek kiadó-tulajdonos fogadtatMk el " a" >T t kOzMae l . fillér; többszSri kiizles ese'eoen 8 ti 11. Neped évr e . i „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kftz-egi jegyzi é» tanít,, araknak évre (JánÓázky ház) intézendők. -•".k nZirv korona Hirv -i/am >>rí, Illlér. A nyilt-téri költemények dija soroukint 6 > fillér ; A kéziratok c«ak vilácos kívánatra * az Apró hirdetések 10 sióig4 ' fii .minden további szö illető költ-égére küldetnek vissza. 4 fi . Vastag betűvel siedett hétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban es Dorn & Comp. altal Hamburgban. Hivatalos rész, 24556—IÍI02. K. Szabolcsvárrnegye alispánja. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom alábbi hirdetményemnek a közönség kö­reben a legkiterjedtebb módon leendő közzétételére. Nyíregyháza, l'J02-ik évi október 21. Szikszay Pál, alispán. Hirdetmény. A vármegye igazoló választminya a legtöbb adót­fizelö bizottsági lu^'ok l'JO.'i-ik évi ideiglenes névjegyzé­ket egybeállítván, értesít -m az érdekelteket, hogy ezen névjegyzék folyó ho 27-iketől kezdődőleg 15 napon át, vagyis november hó 10-éig a vármegyeháza előcsarno­kállati közszemlére kilü,'gesztelik, mely idő alatt az ellene irányuló felebbezések az állandó biráló választ­mányhoz Czinizelten nálam benyújthatják. Nyíregyházán, 1902. október hó 21. Szikszay Pál, alispán. 24141—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Hivatkozva a folyó évi október hó 3-án kelt 23017. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Kékese községben Mándy Sámuel udvarára lépfene miatt elrendelt zár folyó évi október hó 15-én felol­datott. Nyíregyháza, 1902. okt. 19. Szikszay Pál, alispán. 24 142—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Hivatkozva a f. évi auguszlus hó 7-én kelt 18471. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Piricse községhez tartozó Kovách Akos féle tanyára ser­tés orbáncz miatt elrendelt zár folyó évi oktober hó 15-én feloldatott. Nyíregyházán, 1902. okt. 19. Szikszay Pál, alispán. in a Világnézet. Ne hagyjátok elfutni az időt, A gondnélküli ifjúságot, A mezőn, merre utatok vezet Szedjetek le minden virágot. A végső nap ugy is csak megtalál, Egyiket később, mást korábban, S megsiratva vigy siratatlanul Klvegylünk az út porában. Mind kába, ki csak a jövőbe hisz, Szerteloszló álmokat űzve. S az égő tűzre messziről tekint. A helyett hogy melléje ülne : Az álmok, ha ugy akarja a sors Maguktól is valóra válnak. Mig ha vergődve futsz utánuk Meglásd, hogy rendre tovaszállnak . Szeressetek, ne nézzetek soha A csalódásban szenvedőkre. Szeressetek, ne régi módra Egyet őrökre, mindörökre . . .! A mért én mindig bánatos vagyok. Tudva, hogy hozzá el nem érek. Az én példámra mit se adjatok. Az én sorsom nem a tiétek . . .! Ha csalódtok, könvet ne ejtsetek, Nem érnétek semmit se véle. S minek vennétek hosszú bánatot A röpke örömért cserébe. A széles égnek sok csillagja van. Ne esküdjetek mindig egyre. S mennyországot, azt ne keressetek Barátaim a lángszemekbe. Jó hírek. Az 1903. évi országos költségvetési javas­latban, melyet a hét folyamán terjesztet a kormány a képviselőház elé, vármegyénk és Nyíregyháza város vasúti forgalmára nagy je­lentőségű munkálat van praeliminiál va, neveze­tesen a nyíregyháza—csap—ungvári vasúti vonal „teljesítő képességének fokozása" s az mgvár—nagyberezuai fővonal kiépitése. A kereskedelemügyi kormány e tervének megvalósulása által ugy Debreczen, mint Csap felé gyors vonati összeköttetést nyerünk Buda­pestre, s Debreczenen át Szatmár, Máramaros­sziget felé s a Nagybereznáig kiépítendő fő­vonallal Nyíregyháza egyik nevezetes állomássá emelkedik ezen a fővonalon, melynek ugy ha­dászati, mint kereskedelmi szempontból nagy a jelentősége. Megbízható forrásból értesülünk továbbá — ami egyébbként csak termeszétes folyo­mánya a tervbe vett átalakításnak, hogy a nyíregyházi vasúti állomás épület rég óta óhajtott újraépítését mug a jövő év folyamán megkezdik, hogy az igy a forgalomnak meg­felelővé tétessék; ugy szintén, hogy a kis­várdai vasúti állomás épület is kibővittetni fog. A belügyminisztérium jövő évi költség­vetésének indokolása többek között a követ­kezőket tartalmazza: „a vármegyék közigazga­tási, árva éa gyámhatósági kiadásainál 278,758 korona többlet mutatkozik, mely összeg a vár­megyei tisztviselők anyagi helyzetének további javítása czéljából, azok lakpénzeinek emelésére fog fordíttatni. Szabolcsvármegye közönsége még a tavaszi közgyűlésen elhatározta tisztviselői és alkal­mazottai lakbérilletményének 1903 évi január 1-től való fölemelését s határozatát jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz folterjesztette. Ugy tudjuk, hogy a vármegye alispánja bizta­tást is nyert, hogy a méltányos kívánság tel­jesíttetni fog. Okuuk vau tehát reményleni, hogy r a költségvetésben épen erre a czélra pra­eliminált összegből Szabolcsvármegye is meg­kapja azt a részt, amelylyel tisztviselői lakbér­igényeit, a valóságos szükségletnek legalább valamennyire megfelelően kielégítheti. Hogy pedig ezek az igények mennyire jogosak, elég talán felhoznunk azt az egyetlen egy körül­ményt, hogy Szabolcivármegyénél a tisztvise­lői lakbér-illetmény maximuma évi 400 kor. és utalunk ezzel szemben a nyiregyházi magas és folyton fokozódó lakbérekre és arra a kü­lömbezetre, mely ebben a tekintetben a nyir­egyházi állami és vármegyei tisztviselők ré­szesülése között fenáll. Az 1903. évi költségvetés az állami tiszt­viselőknek meghozza a régóta várva várt krisz­kiudlit: a fizetés fölemelést. A pénzügymísz­ternek erre vonatkozólag a képviselőházban szerdán tett nagyfontosságú előterjesztését itt közöljük: A tisztviselői fizetésrendezésre 3 millió korona van beillesztve a folyó évi költségvetésbe, 13 millió koronát projektálunk az uj előiránvzatban; ha ehhez hozzá vesszük azt az 1,800.000 koronát, amely az államvasuli költségvetésben, mint az államvasuti tisztviselők fizetés­rendezésére szükséges összeg, szintén preliminálva van, akkor kiderül, hogy az egész szükséglet a kormány szá­milása szerint 17,800.000 és 18 millió korona körül in­gadozik. Jelentékeny lévén ez a szükséglet, amelyei ez A hir, dicsőség fényes délibáb, Hadd kergessék a bölcs bolondok, Hadd emlegesse őket a világ . . . Barátaim egyebet mondok : A végső nap rájuk is rátalál S mindegy későbben vagy korábban, Megsiratva, vagy siratatlanul Elvegyülni az ut porában . . .! Milotay István. A kártya. Ez olyan közönséges délután történt, mint a milyen a többi, mikor a nap csak olyan tikkasztó melegen süt, mint máskor, a felhők csak olyan barátságosan mosolyog­nak a főidre, mint máskor és az emberek csak olyan unottan járnak-kelnek, vagy elfásultan lézengenek, mint máskor, mint mindig. Bakony Jenő az ebédlő asztalára támaszkodva a nagy üvegajtón keresztül nézett ki a levegőbe. Nézett gondolat nélkül, és tekintete, hol a csillogó porszemekre, hol pedig a melegtől eltikkadt falevelekre esett, melyek a nagy eperfa ágairól oly fáradtan szinle busán csüng­tek alá. A fa árnyékában egy pár tyúk pihent. Még a nagy kakas is nyugodtan ült most kőztük, még az ő (riss, tüzes vérének is jól esik most a pihenés. A szobának túlsó oldalán Bakony Jenő családja és egy Bárday Sándor nevü barátja állanak. Szórako­zottan néznek egymásra, mintha az egyik a másik arczá­rói akarná leolvasni, vájjon miről is lehetne most be­szélni, vagy mit is lehetne most csinálni. Jenő most feléje fordul, mialatt észreveszi, hogy az asztalon egy csomó kártya hever. — Te — szólt a négy évvel fiatalabb öcscséhez — ma az utczán talaltam tiz fillért, emeljük le. Pál a tizenkilencz éves deák örömmel kapott az alkalmon, hogy kártyázhat. Mint a gondolat ott termett batyja mellett és a következő perezben már husz fillért emellek le, mert Jenő nyerte meg az első bankot. Azután megduplázták, egyszer, kétszer, mindannyiszor Jenő nyert. A bankban már 4 korona állott: Pál deáknak egész vagyona. Jenő könnyedén, nevetgélve adta isméi a felszapo­rodott bankot, miközben többszőr ingerkedve ismételgette. — íme mi lelt az én kis tiz filléremből. A család is ott állott már az asztal körül és érdeklődéssel nézle a játékot. Akadt már nekik théraa, beszélni a kártya és szerencse nagy halalmáról. Pál deáknak rosszul esett bátyjának hetykélkedése, restelte is a dolgot, hogy őt a deákot igy megszégye­nítették, de legjobban az fájt neki, hogy nincs több pénze és ha most utoljára nem nyer, oda van minden vagyona. Nagyon izgatoltan vette fel tehát a kiosztott kártyákat. — Tizenkilencz van — szól Jenő és elkéri őcscsé­től kártyáját megnézni neki mennyije van. De Pál diák előre besepri a bankot és aztán adja oda a kártyáját e szavakkal: — Húszam van. — Csak tizennyolezad van, nem pedig huszad, szólt a szerencsés játékos önérzetével diadalmasan Jenő. — Nekem húszam volt — szólt kivörösödve, izga­tottan Pál. Jenő azt hitte, hogy öcscse csak tréfál, de midőn látta, hogy komolyan beszél, levette a kártyacsomó tete­jéről őcscsének még össze nem kevert Upjait és leterí­tette az asztalra, hogy azt mindenki láthassa. — Nézz ide. Csak tizennyolezad van! Add ide hát a pénzt. Nesze én odaadom, de azt is megmondom, hogy te csaltál, mert nekem húszam volt. Kicserélted a kár­tyámat egy alsóval — Jenő tudta, hogy öcscséből csak a szégyen beszél és a sajnálkozás elveszett pénze fölött, azért csak mo­solygott. ezeken a kifakadásokon, de midőn tekintete véletlenül Bárday barátjára esett és annak olyan gyanús fürkésző pillantásával találkozott, elkomorodott, s egy kis gondolkodás után igy szólott bosszúsan öcscséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents