Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-26 / 43. szám

N T I R V I D E K alkalommal kérünk a törvényhozástól, azt hiszem indokolt, azt hiszem, habár a törvényjavaslat részleteire vonatkozólag még nincs végleges megállap idás és az még munka alatt van, mégis indokoltnak látszik, hogy már ez alkalommal jelentést tegyek a t. Háznak az alapelvekről, amely alapelvek szerint ezt a törvényt megalkotni szándékozom. (Halljuk!) A törvényjavaslat szerint t. képviselőház a tiszt- | viselők jövőre is, úgymint eddig, fizetési osztályokba osztva maradnának es az én veleményem szerint a mai 1 1 fizetési osztály jövőre is megtartatnék. Minden egyes fizetési osztályban, kivéve a négy legmagasabbat, több fizetési fokozat áltapiitatnek meg, nagyjában oíyszámu fokozatok, mint aminők jelenleg vannak. A legkisebb fizetés volna 1400 korona a mai 1000 koronával szemben es az 1400 koronából kiindulolag fokozatosan emelkednének a fizetesek különböző fokozatokban. Minden egyes fizetési osztályba kinevezés utján jutnak, minden egyes kinevezés azonban csak az illető fizetési osztály legalsóbb fizetési fokozatába történhetik és ennyiben eltérés van a törvényjavaslat és a mai törvény között, inert a mai törvény értelmében minisztertanácsi határozattal lehet valamely tisztviselőt az illelő fizetési osztálynak nem legalsóbb, hanem magasabb fizetési fokozatába is kinevezni. Ilyen esetek ritkán fordulnak ugyan elő a gyakorlatban, de valahányszor előfordulnak, azok mindig jelentékeny serelmével járnak az ugyanazon fizetési o.-ztályban lévő többi tisztviselőknek és éppen azért ennek megszüntetését kivánom javaslatba hozni. Ami már most a tisztviselőknek az egyes fizetési fokozatok közölt való előlépését illeti, a mai úgynevezett fokozatos előléptetés rendszerét meg akarjuk szüntetni. A fokozatos előlepletés lényege, t. ké pviselőház abban áll, hogy a költségvetésben mindenegyes fizetesi osztályra nézve meg van állapítva, hogy hány tisztviselői állás van minden egyes fokozatban rendszeresítve és csak annyi állás tölthető be, annyi tisztviselő nevezhető ki azon fokozatban, ahany állás költségvetésileg ott rendszeresítve van, amiből az következik, hogy a tisztviselő ugyanazon osztály keretén belül egyik fokozatból a másikba csak akkor léphet elő, ha a magasabb fokozatban akár elhalálozás, akár nyugdíjazás, akar más oknál fogva üresedés van és az előlépés csak olyan arányban történhetik, amilyeu arányban az üresedés a magasabb fokozatban megvan. Ennek a rendszernek megvan az a jó oldala, a pénzügyminiszter szempontjából, hogy teljesen fix összegekkel számithat a költségvetés összeállításánál, mert tudja, hogy hány állás van minden egyes fokozatnál rendszeresítve és ennélfogva pozitív számadatokkal dolgozhatik akkor, midőn a költségvetést összeállítja. Azonban a tisztviselőkre igen nagy hátrányai voltak és vannak ennek a rendszernek, amennyiben a bizonytalanság elemét viszi bele a tisztviselők helyzetébe. A tisztviselő soha sem tudja és nem képe? kiszámítani azt, hogy mikor kerül rá a sor, hogy egy magasabb fizetési fokozatba jusson, és igen nagy egyenlőtlenségek is mutatkoznak e tekintetben, a mennyiben az az á.lami tisztviselő, aki véletlenül egy kedvező statusba jut, gyorsan lép a magasabb fokozatba, míg egy másik, aki véletlenül egy kicsi, vagy igen nagy lélszanimal biro státusba jutott, arra nézve az előlépési viszonyok igen kedvezőt-' lenek. Ami igen sok és nem is igen alaptalan panaszokra adott okot. Így például én egy számítást létettem a pénzügy minisztériumban, amely azt mutatja, a fogalmazási, a számvevőségi és kezelési személyzet kórében vannak egyes fizetési osztályok, amelyekben alkalmazott tisztviselők közül egy év folyama alatt 51 százaléka lépett elő, és vannak más osztályok, ahol az előlépés a létszámnak csak 14 százaléka volt. Tehát 51 és 14 százalék közölt váltakozott az' előlépés. Van olyan osztály, ahol a tisztviselő két évig varakorott, mig a magasabb fizetési fokozatba bejutott, tehát két év volt az időátlag és van olyan osztály, ahol az idő átlag 7 év volt. Ilyen óriási differencziák mutatkoznak tehát a fokozatos előlépésben és igy nem lehet csodálkozni, hogy ez a tisztviselőket, különösen, akik véletlenlégből kedvezőtlen stádiumába jutottak, elkedvetlenítette. Hogy ezeken a bajokon spgitsünk — és ez igen nagy előnye ennek a törvénynek a tisztviselőkre n^zve — azt tervezzük, hogy a fokozatos előlépés rendszerét ejtsük el és ahelyett hozzuk be azt a rendszert, amelynélfogva a törvény kimondja, hogy az a lisztviselő, aki egy bizonyos számú, a törvényben megállapítandó időn, mondjuk 3—4, vagy 5 éven keresztül, amint azt a törvény meg fogji állapítani, egy s ugyanazon fizetési osztályban szolgai, anélkül, hogy fegyelmi büntetés vagy Ítélet által az előlépés jogától megfosztatott volna, az a tisztviselő ezen idő betöltése után önként 1 -p fel a magasabb fokozatba (Általános helyeslés.) és azután ismét a legmagasabb. (Altalános helyeslés.) Ez volna tehát a tisztviselők előlépesre nézve a javaslatnak a tervezete. Egy másik előny, amit e javaslatban a tisztviselők számara kilátásba helyezni akarok abban áll, hogy a három legalsóbb o sztalybí alkalmazott tisztviselőknek, akik bármi ok miatt ott rekednek es hosszabb ideig nem lépnek elő, egy bizonyos számú szolgalati év után korpótlékot a unk és bizonyos to»ábbi szolgálati évek után ismét uj pótlékot, ugy hogy azok is, akik bármilyen oknál fogva a magasabb osztályokba való jutás lehetőségétől el vannak zárva, bizonyos korpótlék által előlépésben részesülnek. TANÜGY. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület vála^zmánya f. hó 23-án d. e. 10 órakor Nyíregyházán a róni. kath. iskola helyiségében tartotta meg őszi gyűlését Orsovszky Gyula egyesületi elnök vezetése alatt. I. Elnök a megjelent választmányi tagok üdvözlése után megtette időszaki jelentését és pedig: a) arról, hogy s nmélt. vall. és közokt. miniszter úrtól a vármegye kir. tanfelügyelősége utján felterjesztett egyesületi alapszabályok változtatás nélküli megerősitésök után f. hó 21 én leérkeztek; b) a díszoklevél clichejének elkészítése ügyében egy budapesti czéggel megállapodásra jutott ; cj Az Országos Bizottság által egyesülelünkhöz véleinényezes végett áttett s járáskö^eink által kidolgozott következő 3 tételt: „1. A tanítói fizetés szabályozása, 2. Az ifjúság erkölcsi eletének megóvása, 3. A tanítók szakképzéséről", a központba beküldötte, a hol is azok némi kis módosítással elfogadtattak s a Hivatalalos Értesítőben közzé is tétettek ; d) kiemelkedő részét képezte elnök időszaki jelentésének azon pontja, melyben felsorolja hogy f. evben kik részesültek az Eötvös alap jótéteményeiben. Ezek szerint vármegyénk területen lakó, tényleg működésben levő s részben nyugdíjas tanitók, valamint tanítók gyermekei több mint 1000 korona segély, iletve ösztöndíjban részesüllek ; e) a választmánynak folyó év julius hó 3-án tartott VII. sz. határozatáról szóló jegyzőkönyvi kivonatát Péterűy Sándor volt Eötvös alapi és Lakits Vendel volt Orsz. Bizottsági elnököknek annak idején megküldötték. II. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelőjének 487. 1902. számú átirata, melylyel megküldi: „1. Közérdekű tudnivalók a vakokról, 2. Népszerű utmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására, 3. Közérdekű tudnivalók a süket némákról" czimü művek 1 — 1 példányát tudomás vétel végett; valamint 1239|1902. sz. az állami tanitók fuvar és napdija tárgyában a vall. és közokt. ügyi m. kir. miniszter ur 13.325|:902. sz. magas rendeletének hitelesített másolatát m heztartás végett; ugyanannak 1830|1902. sz. átirata, melyben a pécsegyházmegyei tanfelügyelőségnek f. évi julius hó 25-én kelt azon kérelmét, melyben tanítóegyesületünk alapszabályai egy példányának megküldését kéri; — Komolyan mondtad ezt, Pali ? Persze, hogy komolyan. Nekem húszain volt. Most már elvörösödött a szégyentől Jenő. Öcscse elé állott, vállára tette indulatosan kezét és igg szólott: — Pali becsületszavamra mondom, itt Bárday barátom előtt, hogy ha rögtön meg nem mondod az igazat, hogy mennyid volt, én soha többé nem szólok hozzád. — Húszam volt, — hangzott a daczos válasz. » • * Bakony Jenőt felléptették képviselőjelöltnek. Érdekében különösen a fiatalság fáradozott sokat. Nagyon szerették ezt a fiatal vezérüket, kinél okosabb, kedvesebb embert, jobb és őszintébb barátot nem ismertek maguk között. Bámulták roppant szerencséjét, mert mihez hozzá fogott, az mindig sikerült. Szinte közmondássá vált szerencséje. Ha valaki valami nagyot elért, rámondták : „Ez valóságos Bakony Jenő". Tiszteletére most lakomat rendezett a fiatalság. Mikor vége volt a vacsorának és az ételek helyét a borok foglaltak el, mikor a nyelvek a beszédtől már kifáradtak, valaki azt indítványozta : — Kártyázzunk. Tetszett az eszme, mert mindenki kíváncsi volt játszani látni Bakony Jenőt „a szerencsés játékost." Bárday Sándor az indítványozó, kivett tárczájából száz koronát, odaszólt Bakony Jenőhöz : — Kezdjü< meg mi, emeljük le ezt a százast. — Jól van — válaszolt Bakony Jenő. Kiosztotta a kártyát és nyert. Duplázzuk meg, — szólt Bárday. Bakony Jenő osztott és megint nyert, azután duplázták újra meg újra, a mig Bárdaynak pénze volt. A bankban 0500 korona állott. A jelenlevők már nem érdeklődéssel, hanem bámulattal és csodálattal nézték a játékot. Bárday izgatottabb és izgatottabb lett. Összes pénze elfogyott már. Most papírlapot húzott ki a zsebéből, ráírta czeruzával: (>500 korona becsületszóra huszonnégy óra alatt és izgatottan odatelte a csomó pénz mellé. Ossz, szóit izgatottan, remegve. Az ő izgatottsága és félelme átragadt a társaságra is. A szemek szinte kidülledtek üregeikből, az arczok sápadtak voltak az izgalomtól és l.iváncsiságtól. Bakony Jenő is sápadt volt. 0 már rég szerette volna abba hagyni a játékot, de nem tehette mert félre magyarázták volna jó szándékát. 0 legrégibb barátja volt Bárdaynak, ismerte jól, tudta, hogy barátja eljátszotta mindenét, egész kis vagyonkáját. De nem szólhatott. Siri csendben osztotta ki a kártyát. Megint nyert. Bárday pedig felugrott, szemei lázasan forogtak, arcza hófehér volt. Egy nagyolt lélegzett, azután erőltetett nyugodtsággal, határozottan, igy szólt: — Jenő te csaltál. Én nem láttam, de tudom. S há'at fordítva olt hagyta barátját, a társaság közzé vegyült, hol próbálták csillapítani és mindenki a legnagyobb felháborodással uta-itotta vissza meggyalázó szavait, a mit Bakonyra mondott. De ő, mintha semmit sem hallott volna, folytatta : — Igen, csalt! határozottan mondhatom. Hiszen az öcscse már négy ev óla nem szól hozzá, azért mert egyszer őt is megcsalla. Én ott voltam akkor náluk, mikor tulajdon testvére mondta azt neki szemébe. A fiatalság nem hitte ezt a mesét, nem is igen hallgatott a beszélőre. A pénzét elvesztett ember izgatottságának tulajdonították kifakadásait. DŐ Bakony Jenő a ki hallotta ezeket a szavakat, éppen akkor, mikor a beszélőre már-már dühös lelt a társaság, közéjük lépett és igy szólt: — Éz a történet igaz, a mit ez a hitvány ember itt elmondott, de esküszöm becsületemre, hogy sem akkor öcsémet, sem most ezt az embert, sem soha senkit meg nem csaltam. Bemegő ajkakkal fehéren, mondta el ezt a pár szót, aztán észrevétlenül ott hagyta a társaságot. A fiatalság látszólag Bakony Jenőnek adott igazat, de a gyanú azért mégis belopódzott a szivekbe. Az 1781 j 1902. sz. megkeresésében Csató Gábor és társa Haladási irkáit a közgyűléseken leendő bemutatás végett megküldi ; úgyszintén 1903|1902. sz. megkeresésére, melyben a nmélt. vall. és közokt. ügyi m. kir. miniszter urnák f. évi augusztus hó 6-án kelt 2715. el. sz. magas rendelete értelmében Samu József t. képző igazgatónak „Élet és nevelési rajzok" (Emlékezéseimből) czimü mű eiőfizetesére egyesületünket felhívja ; végül 2254 1902. sz. átirata, melyben a Szárazvámi (Sopron m.) kréta gyár 2 drb kréta árjegyzékét • — esetleges felhasználás végett megküldi. A lenti átiratok választmány állal tudomásul vétettek, részben járásköri elnököknek targyalás végett kiadatlak. III. A f. évi aug. hó 18—19—20 án Budapesten megtartott Eötvös-alap eavesületi és a magyar tanitók Országos Bizottsági közgyűlésere kiküldött egyesületi elnök jelentése választmány altal egyhangúlag elfogadtatott s örvendetes tudomásul vétetett. Egyben úgy elnöknek, mint a vele együtt ugyanolt megjelent Pazar István nyíregyházi helyi gyűjtő bizottsági elnöknek hűséges és odaadó munkálkodásukért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. IV. Pénztárnok időszaki jelentése tudomásul vétetett. A tagdijak behajtására nézve választmány akként intézkedett, hogy ha a hitrányban lévő tagúk hivatalos felszólítás után sem tennének eleget fizetési kötelezettségüknek, f. év november 15-ig bezárólag ez időn tul tartozásukért pereitessenek be. V. Olvastatott s némi módosítással elfogadtatott egyesületi pénztárnoknak jövő évi költségelőirányzata. Egyben kimondatott, hogy a költségvetésben előirányzatba felvett kiadási tételek kizárólag csakis a befolyó tagdijhátrányokból s az évi tagdijakból fedeztessenek, hogy igy az egyesület alaptőkéje érintetlenül maradjon. VI. Valasztrnány „A családi és iskolai nevelés befolyása az ember egyéniségére" cz. tételt tűzte ki jövő évi pályatételül s egyben kimondta, hogy a pályanyertes munka 50 koronás Eötvös-alapi részes-jegygyel jutalmaztassák. Vita tételekül kijelölte a következőket: 1. A fiúiskolákban alkalmazhatók-e nőtanitók? 2. A népiskolai tankönyvek mely osztályokban s mely tantárgyaknál nélkülözhetők ? 3. Mit tehet a tanitó az iskolás növendékek között is elterjedt illetlen és káromló szavak meggátlására ?" VII. Kubacska István nyíregyházi járásköri elnöknek a járáskor ez évi működéséről szóló jelentese választmány által örvendetes tudomásul vétetett. A jelentésnek kiemelkedő része volt, hogy a f. évi május 14-iki gyűlésből kiküldött „rendező bizottság" azon buzgólkodik, miszerint a f. évi deczember hó 7-én Nyíregyházán „Gyermek színi-előadás" tartassák, a melynek tiszta jövedelme a Tanitók Házában tett szoba-alapitvány törlesztésére fog fordíttatni. Egyben kimondatott, hogy az egyes járáskörök elnökei minden megtartott járásköri ülés jegyzőkönyveit és az ezekkel kapcsolatos egyesületi iratokat az ülés után legkésőbb 15 nap alatt szolgáltassák be az egyesület elnökéhez. VIII. Pazár István Eötvös-alap helyi gyűjtő bizottsági elnök következő jelentéseit: 1. hogy a f. évi aug. hóban Budapesten tartott Osztó Bizottság ülésén Orsovszky Gyula egyesületi elnökkel részt vévén odahatott, hogy a Szabolcsvármegyéből benyújtott tanitók kérelmei mind teljesítve lettek; továbbá 2. hogy a jelen évre a gyűjtést megkezdette s már 50 koronát be is küldött a központi pénztárba s végül, ho

0'y a nyíregyházi járáskörből 27-en tagjai az Eötvös alapnak; — úgyszintén egyesületi elnöknek azon jelentését, miszerint a Kisvárda vidéki gyüjlőbizottsági elnök semmiféle jelentést nem adott — választmány tudomásul vette. IX. Az Eötvös-alap egyesület elnökségének a hazai tanítóegyesületekhez intézett ama kérelmét, melyben az egyesület számára tagok gyűjtését s a Tanitók ' Haza őcscséről szóló történet ismeretlen volt előttük, szerencséje a kártyában megmagyarázhatatlan. Hátha még'is igaz az, a mit saját öcscse és Bárday állítanak. Másnap nagyon csendes volt a kaszinó. Senki sem kártyázott, csakhogy ne kellessen valahogy Bakony Jenővel játszani. Észrevette ezt Bakony Jenő. Kezdett elmaradozni a társaságtól, azok pedig ő tőle. Elment a fővárosból a vidékre, szivében fájdalommal, lelkében utálattal az emberek iránt és küzdött a létért. A képviselő választáson egyhangúlag , választották meg ellenjelöltjét és az uj képviselő tiszteletére rendezett lakomán ő róla is beszéltek: „a hamis kártyásról." * * * Bakony Jenő öcscse: Pál, hivatalnoka egyik előkelő fővárosi banknak, szomorúan, megtörve indul Íróasztala előtt, könnyei leperegnek arczárói kezére, melyben egy arczkép van, bátyjának arczképe. Ajkai kínosan vonaglanak, mintha félne a képtől, vagy mintha könyörögne hozzá, bogy ne bántsa. Sokáig ül igy, mig végre egy hirtelen elhatározással tollat ragad kezébe. S most már nyugodt az arcza, a vonagló ajkak most már mosolyognak. Az arczkép hátára írja a következő sorokat. „Tartozom ezzel neked. Elvettem akkor tőled átkozott makacsságommal a becsületedet, most visszaadom azt ezekkel a betűkkel. A lelkiismeretem nem birja tovább. Isten áldjon meg, légy boldog, bocsáss meg nekem szerencsétlen öcsédnek Tálnak." Mikor nevét aláirta, kihúzta fiókját és főbe lőtte magát. Ugy találták meg tollal a kezében holttestét. Bakony Jenőnek még az nap átadták öcscse utolsó izenetét az arczképpel. Egy vércsepp frecscsent a képre öcscse halántékából. Nehéz szívvel és könnyes szemekkel szorította ajkához a lev°let és fájdalmas töredezett hangon szólt a vércsepphez : — Meg-bo-csáj-tok é-des jó ö-csém.