Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

HirUp^onyvtar \X1II. évfolyam. 40. szam, yire^yháza, 1902. október 5. SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben hAzhoz hordva : Kgénz évre 8 korona Cél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A köxiégi jegyxő éa tanító uraknak egét/, évre r.«ak Béirr korona Kirv s/ám fira »n fillér. Az elóflietési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyiban leendő felszó- a " erk e' l t° a l»" kéretne* beküldeni. imidtok Jóba Elek kiadó-tulajdonos ftgJtSS**** leTe l* k Í,m6rt k" ekt<5 1 ónyvnyoradájához iskola-utcza 8. szám ' /J, t „ (Jánószky ház) intézendők. klvanatra . ax illető költségére küldetnek vissxa. Hirdetési dijak: Minden négyiier hasibzott pelit *or í kBiléne 1(1 fillér ; UJbbsxOri köites esetttte A nyílt-téri kCiilemények dija soroukinl ü Apró hirdetések 10 sióig4 ' fii , minden t 4 fi'. Vastag belüvel »x«dett kéUiere* n 8 ti 11 fillér . Uibi xsimii. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a i dó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát és Általános Tudósító altat pesten. Haas»nstein es Vogler irodaj an Bécsben, Prágában es Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. altal Hamburgban. Buda­Hivatalos rész, 23139—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Minden bizottsági tagnak Főispán urü Méltósága Szabolcsvármegye törvény­hatóságának rendes őszi közgyűlését folyó évi október hó 13. és következő napjainak d. e. 10 órájára Nyír­egyházára, a vármegyehaza nagytermébe összehiván, arra a t. bizottsági tag urat a tárgysorozat közlése mel­let meghívom. Nyíregyháza, 1902. okt. 2. Szikszay Pál, alispán. (A tárgysorozatot külön mellékleten közöljük.) Szölö és borkiállításunkról. Bocsásson meg a szives olvasó, ha szerény kiállításunkról ennek utánna mástól remélt valamit olvashatni s tőllein — elég szerény­telenül — olvassa, e sorokat, de teszem ezt ré­szint kötelességérzetből — másrészt pedig azért mert nekem volt alkalmam azt leginkább tanulmányozhatni s igy azt képzelem, hogy én láttam abban legtöbbet — ha nem is fo­gom mind megirni. Hogy elején kezdjem — a bejelentések alapjáu igazán féltem az elrendezéstói, hogy kicsiuy lesz az az igazán remek nagy terem, de a mostoha időjárás aunyira leapasztotta a kiállitandókat — szólókben — hogy még üres hely is maradt — a mi bizony legkevésbbé sem díszítette a képet. — Mindamellett azon­ban, hogy egy pár bejelentő teljesen kimaradt terményével, — mégis 55 termelő 361 szőlő faj-, és 14S borféléjével volt szerény kezde­tünknél képviselve. Kezdetnek ezen nemcsak kedvezőtlen, de szerencsétlen gyümölcs évb^n szám szerint — I „Nyímdték" tárcsája. A Zadruga. A Drí n a vadregényes völgyében, az őserdőktől ko­szorúzott kj e s falvakban, ott, a hol a rabló romantika még mindjg termékeny talajra talál, egy érdekes es minden izében patriarchális állapot uralkodik. Zadrugá­nak hívjak a bosnyákok és egy bizonyos vagyonközös­séget értenek alatta, mely a szó tágabb értelmében vett család tagjai közt fennáll. Tulajdonképeni alapját s Collectiritás képezi és némileg a tőrvény oltalma alatt is áll, a mennyiben a közős vagyon felosztásához az összes családtagok bele­egyezésén kívül a halóság interventiója is szü'«séges. A Zadruga tagjainak száma rendkívül változékony és van olyan is — különösen a keleti nem egyesült orthodox kathol kusoknál — mely 60-nál több főre rug. A mohamedánoknál azonban, kik asszonyaik miatt nem elhelnek annyira együtt, csak a legszűkebb családi körre szorítkozik. A Zadruga a család természetes gyarapodása foly­tán keletkezik, olyformm, hogy a ferlikort elért tagjai családot alapítanak s aztán feleségeikkel, gyermekeikkel, tovább is közös háztartásban maradnak a többiekkel. Az összes ingatlanok egy közös vagyont alkotnak, olyképen, mint egy részvénytársaságnál. De csak oly­képen és nem hasonlóképen, mert a Zadruga osztalé­kot nem fizet, hanem a regie (élelem és ruhazat költ­ségei) fedezése után fennmaradt tiszta nyereség, továbbra is a Zadiuga tulajdona marad s csak végleges feloszlása eselén követelheti minden családtag a törzsvagyon és a kereslet reá eső részét. A magánosoknak azonban örö­kösödési joguk nincs, és soha, semmi^körülmények kőzi sem reklamálhatják a közvagyon rájuk eső részét, mint magánbirtokot. mert több nem volt — ez is elég, minőségre nézve pedig merem moudani igen sok. Meg vagyok győződve, hogy csak normális gyümölcs év esetén nemcsak bogy el nem maradt volna egy kiállító sem bejelentett mennyisége vagy annak egy részével, de még sok bejelentő jóval többet is hozott volna ki­állításunkra, mint a mennyit bejelentett, el­tekintve attól hogy a kiállítók száma is bizo­nyára jóval nagyobb lett volna. De hát mit beszéljünk arról a mi lett, vagy lehetett volna; az érdekel minket a mi van, vagy a mi most volt — ha ugyan érdekel? Tehát volt kevés a szólóból, — mert volt sok előzőleg a hideg, szeles, fagyos tavasz, — perouo3póra, — lisztharmat, különféle rotha­dás, a jó ég tudná mennyi mindenféle parasita és kedvezőtlen időből. Ha azonban a kiállított szóilöket ezen tények betudásával vizsgáltuk, lehetetlen él­ném ismernünk azt, hogy ez a mi rosz homo­kunk mégis csak jó és alkal uas nemcsak a jó, de kitűnő és első rendű ns<»-' wc. lésre szakszerű miveles mellett, a mit külö­nösen egyesek által kiállított gyönyörűen ki­fejlett és zamatos szőlők eléggé igazoltak. — Minők lettek volna ezek kedvező időjárás mellett?! Nem hallgathatom el azonban a termelők által elkövetett azon lényege hibákat, mit részint itt tapasztaltam, másrészt már régebben tudunk és itt beigazoltaknak láttam. Leglénye­gesebb ezek között a termelt szőlőfajok nagy száma. Ennek hátrányát bizonyára érzik ugy, és különösen a kisebb — mint a nagyobb ter­melők is. — Mert eltekintve attól, hogy a sok között bizonyára akaduak kevésbbé termők, A hajadon leányzók, a mennyire azt a Zadruga anyagi viszonyai megengedik, egy bizonyos hozományt kapnak, mely aztan az asszonyok privát tulajdona ma­rad, éppen ugy, mint az a pénz, melyet a férfiak sza­bad óráikban keresnek. A privát vagyon (Osobina) tehát nagyobbára pénzből, kecskéből és kelengyéből áll. A Zadrugi feje a „Starjesina, a tagok által sza­vazat többséggel lesz megválasztva s ez által a családfő illetve bonorum-director jogaival felruházva. Erre a diszes méltóságra egy fiatal családtag is megválasztható s ez esetben az öregebbek, ugy szülei j.int testvérei, önkényesen és szívesen vetik magukat rendeletei alá. Ö osztja szét a munkát és osztja fel a munkaerőt a sajat belátása szerint s gavallér voltáról tanúskodik, hogy az asszonyok csak könnyű munkát kapnak. Igy a dohánytermelés, mely ilt csak gondot és türelmet igé­nyel, csaknem mindenütt a gyöngéd kacsok munkáját dicséri. Telen az asszonyok fonnak és szőnek s a leg­erényesebb közöttük, tiein kap ugyan solymári erény­dijat, hanem a mi ennél jóval tekintélyesebb: a gene­rál comandot a háztartás vezetését illetőleg. A lakás viszonyok naaryon gyengék, a mi külön­ben már abban is lelhet nérai magyarázatot, hogy a bosnyák paraszt, a folytonos belvillongás alkalmaból, mindég ki volt szolgaititva az eresebbnek, ugy, hogy e miatt az ingatlanaira seqmi súlyt sem fektetett, sót készakarva húzódott meg egy-egy rozoga házikóban, hogy esetleges jó módját eltitkolja. A boldog házasparok rendszerint kisebb, néhány négyzetméter, de lehetőleg kevés — beépített területtel biro. az ólakkal szorosan egybefüggő szobácskában hú­zódnak meg s csak egy egy hevesebb szel üldözi be őket a családi házba, a hol kéjjel szívjak be a 30" Cel­siusra hevített szobalevegőt. Szóval a Zidruga még ma is olyan, mint a bul­dog emlékű török uralom idején volt s trlán kívánatos is, hogy olyan maradjon, mert a Zulrugában becsület, tisztesség és jó erkölcs otthonos, mert tagjai mind szor­— nem a mi éghajlatunk, talajunkra valók é> kevésbbé jók — de a kezelést is roppant meg­nehezítve — egy-egy fajnak csekélyebb ter­mését értékesíteni is jóval nehezebb, mint i számottevő mennyiséget. — Ne képzelje a/t senki, hogy a vevő ott áll meg a hol a szőlők­nél csak azok nevei tarkábbak, — hanem ott a hol egy jó fajból nagy táblát, azon jól meg­rakott tőkéket s kifejlett szemet lát. Már pe­dig ezt csakis kevés faj termelésével érhet­jük el. Es aztán van-é jobb a mi egyszerűbb Chasselaí fajainknál a blauc croijuant vagyis ropogós fehér gyöngy, — Tokaji augevine, — fontainebleau és különösen a musijue blaus alias Passatuttinál 1 — bizony nincs. Mert ha egyik szebb vagy zamatosabb, vagy talán ke­ményebb tehát szállithatóbb, ugy bizonyára vagy csekélyebb annak termőképessége, vagy finyásabb az időjárásra, vagy más az igénye talajt és éghajlatot illetőleg. A morál tehát: lehetőleg ne sok fajú, de jó híztna. liót.ermö csemegeszőlőt Itermeli, hogy zsebed duzzadjon. ° 1 Egy másik csekélyebb hibát abban láttam. — a mit ugyan én sem tartok oly nagy vé­teknek mint az előbbit, de mivel ezzel a ter­melő szintén magának árt leginkább, de félre vezeti egyszersmind a tanulni kívánókat hogy a termelők nem ismerik a fajok igazi és helyes neveiket. Láthattunk egy és ugyanazon — és pedig nem is uj és rántás számla meuó — név alatt három kiállító által három teljesen eltérő mag­más faj szőlőt kiállítva, lény az bog} egy é> ugyanazon faj különböző talaj, fekvés éghajlat és mivelés mellett esetleg színben, nagyságban galmas, munkaszerető emberek, kik vállvetve iparkod­nak a közvagyon gyarapitasán. Másrészt azonban természetes, hogy a mindinkább magasabb fokra lépő közművelődés a/. idruga tagjaiban felkölti az önállóság utáni vágyai, s wy mindinkább kezdenek kisebbedni, ugy, hogy csak rövid idő kér,lé-'', mikor fognak olyképen az arany onesi szép napok sor­sára jutni. J 15. Yirágfakadás. A völgyecske, ahova Dobiék elmeneküllek a for­róság elől, egy kis falucskához tartozott a lotnniczi csu> alatt. Nem lakott benne senki s a Dobiék kis paraszt­házikóján kívül csak egy magányosan álló nagy szurka épület volt benr.e. Átjárt rajta a szél, kis rácsos abla­kairól lepattogzott HZ üveg s ha kiömlött falai közül a levegő, penészt hozott magával és pinczeszagot. I „')' látszik, hogy sohse korrigálta meg rajla senki a hibá­kat. Egyszerre csak elkezdett vedleni s azóta folyton pusztul vén összerepedezett falán és mohas tetején min­den. Nem is volt benne egyébb, mint néhány kapa <••< ásó, meg czövekek, a melyeknek már majdnem lerohadt az alja; egy pár másfelőles vászon, a mire kék és sárg i katonákat pingált a regiment valamelyik művészi haj­lamokkal felruházott káplárja s a melyeket ugy össze­lődöztek már a bakák, hogy több van rajluk a r.-irizes papír, mint a festék s a fal mellett egymás folytában deszkapalánkok, a melyekből varat lehet összeszegezni háborús időkre. A völgy felett van pedig az a mező, a hova kijártak a katonak lőni. Az övék volt a ház is s hogy nem szándékoznak lemondani a jussokról, azt bizonyítgatták is minden­uap. Heggel nyolezkor végigmarsirozott a völgyben a három baka. A ház elölt megállottak gtédába, a káp­lár kommandirozott és sok hókusz-pókusz után kivált az egyik baka s odaplántálta magát az ajtó ele, a mi

Next

/
Thumbnails
Contents