Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

és zamatban is eltér kissé egymástol, — de hogy akár színben, akár nagyságban ennyire s főleg hogy jellegzetes alakjától teljesen eltérjen, ez képtelenség és csakis tévedésen alapulhat. A grót Pongrácz Jenő őméltósága kötött talajú szénkénegezett szőlőjéből bemutatott Passatntti minő hatalmas nagy fürtű, csaknem sötétzöld s már is rozsdás, mig a Teleki immúnis telep vagy különösen az ilj. Orbán Karoly úr szőlőjéből került jóval kissebb fürtű, viasz sárga, de éppen olyan kifejlődött gömbölyű es szintén rozsdás volt. A vevő, ha Chasselas Thomeryt rendel és rouget kap helyette, bizonyára morog, — ha Golden cbampiont rendel és Genuai zamatost kap, ugy kellemetlenül ir s ha Passatutti helyett fehér gyöngyöt kap ugy biztos, hogy visszaküldi és perel. No hát kérem ez aztán már igazan kellemetlen. A borokat illetőleg szintén nem lehetünk más véleméuyüek, mint a leginkább szakemberekből állott biráló bizottság. — vagyis hogy általában sok és 1 agyobbára igen jó borok voltak kiállítva. Megelégedés volt olvasható a bizottság minden tagjanak arczárói a kiállított közepes jó — s meglepetés az ezeknél .jobb — igazan kitüuó boraink bírálatánál, a minek különben igen gyakran szóval is kifejezést adtak. Szinte hihetetlen, hogy össztermelésünk átlaga ily kitűnő fokon áll Nyiri vinkó volt és nincs. Volt ugyan egy két merész kiállitó, kik ily néven szerepeltették egyes borukat, de ezeket is hatalmasan lehurrogta a bizottság, éppen úgy miut a homoki szomorodnit illetéktelen név használata miatt, mig a Gróf Vay Ádám féle Kurucz vinkó is inkább a kurucz, miut a vinkó jelleget vallotta magáénak Nem is beszélve az essentia, asszú, szomorodni, szemelt, dessert borokról, igazán kitűnő borok versenyeztek. Zöld sylváni, E<erjó, Rizling Kövidinka s itt ott vegyes asztali czimeu, igen megnehezítve a biráló bizottság különben is nagyon uebéz feladatát. — Nem tudora, hogy mi történik — ha borkezelésütik hiányossága nem működik közre, a bírálatnál s a sok megtört szin nem jogosítja fel a bírálót alacsonyabb classifikálásra. — Így is 148 féle bor közül 27 kapott díszoklevelet, 53 dicsérő oklevelet és 39 elismerő oklevelet. Ez igy igen soknak látszik s mégis kevés lm mesek es'kitűnőek, de sok a kívánni való szinre. Nem tiszták, tükrösek, tehát kevésbbé szállíthatók, nem üvegelhetők, vagyis kevésbbé kereskedelem képesek. Mennyire kitűntek az esetleg gyengébb, kevésbbé zamatos, de szép tiszta tükrös borok, különösen, ha még hozza csinosan is voltak adjustálva. Gyarlóságuuk folytán a szemeinkre gyakorolt impre8siot suggeráljuk nyelvünkre s igy kapóíabb a szebb a jobbnál; s ne igyekezzüuK ezen ár ellen úszni, mikor mentében még könyuyebben elérjük a partot. Jó bort tuduuk termelni, de a jo bort jÓDak, kellemesnek, szépnek felett sárga táblán a kétfejű sas volt lefestve. Este nyolczkor megint eljöttek s uj kalonat hoztak a regi helyett, a kit elvittek magukkal. Ez volt a nap egyetlen eseménye a völgyben, azután aztán cs.nd és csend mindig, nyugalom, a mi nem végződik be az éjszakával, hanem örökös. A család aludt itt a völgyben. Még a kis házi veszekedéseiket is otthon hagytak. Az öreg Dobi mindig elégedett volt, az asszony kevesebbet jajgatott, semmi se vo.t drága es rossz s a legboldogabb volt a gyermek, a ki ínég si hse látott nyarat olyan közelről s most belevetette magat a meleg szeleteibe, a m.vel körülölelte az egész szepséges szerelmes természet és úszott benne gyönyöi őséggel, csapongó, naiv jókedvvel, énekelve, kaczagva, néha elsirva magat a nélkül, hogy tudta volna: miért. Most kezdett nőni a szive itt a harmatos világban. Ha lászo tam n ha, az se történt komolyan. — Te kis bagoly, tizenhét éves vagy már, jöjjön meg az eszed. — Olyan szép itt . . . — Ugyan Ju i.-, ne légy olyan bolond, most már megint hova szaladsz? — Mindenfelé ... A nyakára esett a szelrs szalmakalap s csak arra riadt m g, a mikor a szomszéd ház előtt olyan hangosan, mintha csak egy szazadot vezényelne, kiabálni kezdett a kaplar. — Hapták! Prezentir! Ancz, czvájj, ancz, czvájj . . Kiállították a silbakol, egy szép nagy szál legényt, a kinek keskeny sarga zsinór volt a zubbonya ujjára varva s elmentek tovább. A kis leány csak epen hogy tudomásul vette, hogy önkénytes sétál a másik ház előtt s egy kicsit megsajnálta, hogy mennyire unhatja ím j I magát. Arra is gondolt, hogy hoz neki egy regényt s ízen jól mulatott. Elkepzelle a kalonat egyik karján a puskával, a másikban pedig a könyvvel s önkénytelenül hatra fordult meg egy pillanlásra." A katona is rámosolygott s ezzel azlau egyelőre vege is szakadt az ismeretségnek. A leány beszaladt a házba s csak délután keiült elő. Akkor már óvatosabb volt. A bokrok közt N v 1 ** V » l~> te t

r megtartani, azt kezelui — a szó tiszta értelmében — úgy a mint azt kell s miként azt auyagunk megérdemli — ehhez nem értünk. Bizonyára volt kiállításunkon olyan bor, a mely még csak egyszer volt lefejtve, sót talán "még olyan is — bár ezt alig merem feltételezni — a melynek a kiállításra beküldött egy pár pa'aczkja szabadult c-ak meg seprőjétől", — tulajdonosa mégis merészkedik cso dálni, hogy bora a kiállításon megtört. A derítést, destillálást igen kevesen alkalmazzák, éppen úgy a kotyogókat s legkevésbbé a bőrvédőket és feltöltőket, pedig ezek nem bolondságok, hanem igen czélszerü módok és alkalmas eszközök. Ezen soroknál hallani vélem azon megjegyzést, hogy: „nem voltunk a kiállításra előkészülve." Hát pedig arra el kell mindig készülve lenni annak, a ki eladásra termel, hogy borát akár a vevőnél otthon, akár egy kiállításon a nagy közönségnek bemutathassa. Más kifogást is hallottam; a ros

z pinczé^ Hát ez is többé-kevébbbé csak a rosznak kine" vezett fegyver a vadat elhibázó vadásznál. Tessék egy kis időt áldozni egy-két helyesen kezelt pinczegazdaság megtekintésére s nem marad el a várt eredmény s nem lesz hiábavaló időfecsérlés. Erre sokan s a kistermelők helyesen is azzal válaszolunk, hogy a nagy termelők és pinczegazdaságoknál látott felszerelést, beruházást kisebb mértékben sem birja meg. Ezen nézetnek — ismerve a szomorú állapotokat — sajnos nagyobbára helyt kell adui. Ugy ezen, miut sok más, nagyon sokat megvitatott és megirt, de itt már mellőzni kívánt körülmények érleltették meg a termelőkben, ha bár kissé megkésve is — azon meggyőződést, hogy ugy a szőlő, mint a bor egyöntetűbb, szakszerűbb termelése, kifogástalan kezelése. a roppant regie apasztása s az értékesítés előmozdítása c-akis szövetkezés által érhető el. Ezen meggyőződésből kifolyólag indítványozta Megyery Géza őméltósága, mint kiállításunk elnöke, egy előkészítő bizottság megalakítását, mely hivatva volna ugy a külföldi, mint hazai — ily iránya — szövetkezetek tanulmányozása alapján egy kész tervezetet termelőinknek bomutatui s az a.laUnlá^t A kiállításon jelen volt nagy számú termelőink az indítványt nagy lelkesedéssel fogadva, Megyery Géza őméltósága elnöklete alatt Telek v' László, Liptay Jenő, Kovács Győző, Krayzell Ottó, Mezey Pál, Haas Ignácz, Klár Gusztáv, Várallyay Ferencz, Csázik Péter, Dr. Haas Emil! Dr. Prok Gyula, ifj Orbán Károly és csekélységemet választotta ezen előkészítő bizottságba. Nem kis feladat vár ezen bizottságra s mindenki szívességet tesz a közös ügy iránt, ki e téreni tapasztalatait és útbaigazításait a bizottságnak rendelkezésére bocsátja. Nehéz, mondom, feladata, mert nagv reményeket fűznek hozzá. — Nem tagadhatom leskelődött a katonára. Látta, hogy a küszöbön ül és czigarettázik. — Ej haj, kényelmesen fogja fel az állapotot a vitéz ur M kor a katona elmosolyodott, kíváncsi volt, hogy mi juthat itt olyan hirtelen az eszébe. — Valami hunczutság, az, az . . . csinos fiu, szép a szeme, meg barna, az benne a szép , . . Visszament s ki akarta hivni az anyját, hogy me<*mu'assa néki a katonaját. A két öreg azonban okosabban használta l'ól a napot. A/, egyik a díványon, a másik pedig egy nagy szekben aludt. Erősen dobogott a szive a futástól s inig megállott a küszöbön, majd elsírta magát. Nem tudta, hogy ini baja van, de nagyon szerette volna valakinek megmutatni a katonát. Mig°las san visszament, most inar valami különös felelmet érzett. Mintha átszaladt volna a testén valami hideg a mi megborzongatta, aztán meg egyszerre forrósá g tolult a fejebe, erezte, hogy mindjárt kicsattan az arcza. Támolyogva esett le egy ven fa alá s folyni kezdett a szeméből a köny. A szivére tapasztotta mind a két kezet es sírt, egészen odaengedve m.gát a boldogságnak, ami elöntötte. Végig feküdt a gyepen, a fejét rátámasztolta egy vastag gyökérre s érezte, hogy lassan-lassan elzsibbad benne minden, előbb a lábai, aztán a szive, es a feje, a hangtalan világba. Reszketni kezd, jó szs-gü p«rák ölelgetik, simogatják s mar lehunyta a szemét is. Egyszei re azonban talpra ugrott s szabadon ment a bokorhoz, a honnan előbb a katonára leskelődött. Látni akarta újra s az estere gondolt, a mikor majd másikat hoznak hely, be s ez meg elmegy és soha többet vissza nem jön. Ezt meg se akarla érteni. — Zavaros bolondság volt rá is gondolni. Visszajön, bizonyosan vissza. A katona pedig a küszöb mellett végigesve aludt. A forróság elaltatta. Az egyik arcza bele volt tem tve a porba, a másikkal mosolygott. A leány egy darabig nézte s csak azután ijedt meg, most inar miatta. Arra gondolt, hogy mindjárt este van s ha ugj találják, megbüntetik. Most már rémülten kiabá ni kezdett. i

r i én is bízom az eredményben: de semmiképpen sem föltétlenül és ugy, hogy egyedül ettől várjak mindent — Dolgoznunk kell nekünk addig is és azután is, tanulni pedig szintén nem szégyen, különösen ha magyar szokás szerint magunkon tanulhatunk. Ez a lefolyt kiállitás pedig a magunké volt és ha másnak nem is, de iskolának — ha eleminek is — mégis alkalmas volt. Szikszay Sándor. Az 1-ső szabolcsvármegyei szőlő és borkiállítás bírálatának eredménye: I. Kiállított szőllőkért: A) Kiállítási díszoklevéllel kitüntettek : 1. Gsanak János, 2. Teleki immúnis telep, 3. Gróf Andrássy Gyula urkomi telepe, 4. Nozdroviczky Jenőné, 5. ifj. Orbán Károly, 6. Mikecz József. B) Dicsérő oklevéllel kitüntettek: 1. Vinnay Géza, 2. Mezei Pál, 3. Kovács Győző, 4. Liptay Jenő, 5. ifj. Szunyogh Bertalan, 6. Báslhy Barnáné, 7. Jármy Marton, 8. Bteuer Béla, 9. Gróf Pongrácz Jenő. C) Elismerő oklevéllel kitüntettek : "-•5. Dr. Haas Emil, 2. kánlorjánosi Mandy Samu, 3. U

f .ár Lajos, 4. Bóni gyártelep, 5. Bleuer Samu, C*. Krayr^l Ottó, 7. Klár Gusztáv, 8. Kempinszky Ottó, 9. íwsin Mátyás, 10. Macsánszky Lajos, 11. Dr. Prok GyuÁ", 12. Nóvák Gyula, 13. Burger Pal, 14. Újhelyi Tamásné. II. Kiállított borokért: Aj Kiállítási díszoklevelet kaptak: 1. Mezey Pál 3 féle bora 2. Teleky telep 3 n n 3. C-anak János 2 4. íj. S unyogli Bertalan . . . 2 n 5. Liptay Jenő 2 n n 6. Leffler Sámuel . . . . .' . 2 7. özv. Zvolinszky Broniszlawné 2 n 8. Dr. Haas Emil 2 9. Dr. Trajtler Soma 1 it 9 1U. Nozdroviczky Jenőné .... 1 9 n 11. kubassy Gusztáv 1 n 12 Várallyay Ferencz 1 V » 13. Szabó Aladar 1 14. Gióf Andrássy Gyula .... 1 n n 15. Jarmy Máiton 1 „ n 16. Giof Vay Ádám 1 n n 17. Gzibur L jos 1 » » Bj Dicsérő oklevelet kaptak 1. K. Viráj. h Kálmán 3 féle bora 2. Kun Mátyás 3 n » 3. Gróf Andrássy Gyula .... 3 n » 4. S/.ikszay Sándor 3 „ n 5. Giót Vay Ádám 3 n n 6. Gróf Forgách László .... 3 n n 7 fizv Tisza Knlmánnó .... -2 n 8. Vinnay Géza 2 9. Racz Lipót 2 0. Oláh Gyula 2 * 11. Liptay Jenő 2 n 12. Kempinszky Ottó 2 13. Bleuer Sámuel 2 14. Kovács Győző 1 1 * n 16. Csanak János 1 17. Orosz Miklós 1 18. Bóni gyártelep 1 V n 19. Klár Gusztáv 1 20. Dr. Haas Emil 1 21. Leff.er Sámuel 1 22. Dr. Trajtler Soma 1 9 n 23. Kovács Gerő 1 1 V 25. Varallyay Ferencz 1 n n — Kalona ur, kérem, önkénytes ur! Ébreeljen föl? Mit csinál ? Hogy alhatott el ? A katona pedig csak aludt. Nem hallott semmit. Megmozdult, legyintett a kezével, de nem ébredt föl. A gyermek erre már nagyon mérges lett, idegesen topogott a bokor mögött és szidni kezdte. — Nem szégyenli magát? Ilyen katona? Ébredjen ! Hiába volt minden. A leány gondolkodva megállott, kétségbeesve töprengett, hogy mit tegyen, mohó pillantással meregette a kerítést, hogy át tudna-e ugrani rajta. A tehetetlensége keserűséggel töltötte el, reszketett a nagy izgalomban s a mellett folyton kibál, el-elcsukló, mindig gyöngébb hangon. — Katona hallja, mi lesz magával, ébredjen, ébr . . Egyszerre elrohant a ház felé, át a veteményágyakon, hogy rövidebb legyen az ut. Benn még aludtak az öregek. A vén Dobi feje fölött függött a falon egy pisztoly, azt hamar leakasztotta s szaladt vissza a kerítéshez. Azt már netn tudta bevárni, hogy egészen odaérje, hanem magasra tartva a fegyvert, elsütötte már az uton. Mire kiesett kezéből a pisztoly, már talpon volt a katona is és bámulva nézett arra, a hol a lövés nyomán még mindig egy tömegben gomolygott a füst. A leány pedig majdnem összerogyott a nagy ijedtségben s a bokor mögül veszekedett vele. — E'aludt, felköltöttem. Hiába kiabáltam, nem ébredt . . . — Hallottam valamit, kedves volt. — Az, az . . . Ilyen katona, nem szégyenli magát — s leesett a bokor mellé, mert már nem tudott allani a lábán. A többit már sirva mondta, a jobb karját tapogatva, mert nagyon megrántotta a pisztoly a kezét. — Bezárták volna, biztosra veheti. Almos .... A fiu ekkor már mel'ette térdelt és a kezét fogta. Tliury Zoltán.