Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

R O Pt K 131160—902 A magy. kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesítés szerint folyó évi október hó 1 -tői kezdve Máramaros-Sziget és Alsó-Nereznicze állomások között egy napig érvényes mérsékelt áru menettérti jegyek léptettetnek életbe és pedig: a II. kocsiosztályban 2.40 korona áron, a III. kocsiosztályban 1.50 korona áron. 137104—902. szám. Mérvadó helyről nyert értesülés szerint a bajor osztrák-magyar vasúti kötelék kivételes gabona-díjszabásának III. rész 2. füzete előreláthatólag f évi október hóbjn uj kiadásban fog megjelenni, mely díjszabás folytán a gabona-díjtételek az eddig érvényben levőknél olcsóbbak lesznek. Szinlníz. Újra a régi húrokat kellene pengetnem : nem járunk színházba! Az egyhangú mindennapi életen nem bir Nyíregyházán egy kis változást előidézni a színeszet. De hagyjuk, hisz ez már oly unalmas, hiába való és elcsépelt théma. Az erkölcsi sikerrel pedig tökéletesen meg vagyunk elégedve — az anyagi sikerről azonban ez idő szerint jobb lesz ha hallgatunk. Tudjuk, hogy a telt ház csak fokozza a színész játékkedvét s ha látja, hogy m érdeklődők szép számmal gyűltek össze, minden tudását érvényre igyekszik juttatni — míg ellenben üres ház előtt lehangolttá lesz, kedv nélkül játszik és — igazsága is van. ha nem erőlteti meg magát A kritika aprólékos részleteibe nem szándékom h^emébednr, avval a hatással fogok majd beszámolni, ' _.yet "az összjáték s az egyes szereplők játéka általánosságban elő idézett. Szombaton, Dumas színműve, a Demimonde ment. Az előadás jó, a közönség kevés volt. Különösen tetszett líalinel Aranka (D' Ange báróné). Pataki Béla (Jalin Oliviej és Palágyi Lajos (Richon Hypolite.) Vasárnap két előadás volt. Delulán a Páholy 3 felvonásos bohózat, este pedig a Kukta kisasszony került színre. A kitűnő bohózat bizony több közönséget érdemelt volna meg. Az egész előadás gördült, a szereposztás igen jó volt. A siker oroszlánrésze Liza grófnőt (Felhő Rózsi) és Krísztaforó főszakácsot (KrémcrX) illeti. Nagyon jó volt még Mezey Andor, Sebestyén Géza, Krémemé Lili és Csiga Ilonka. Hétfőn premier volt. Pavlovits Sándor egy felvonásos vígjátékát az Első látogatást néztük végig. A darab tudtunkkal az első próbálkozás volt és várakozáson felül sikerült. — Egy két tollvonással, jobb és kevesebb szójátékkal, kifogástalan darabot lehetne belőle csinálni. Az előadás végeztével szűnni nem akaró laps julolmazta a szerzőt, kinek háromszor is meg kellett jelennie Havasi Szidi és Csige Ilonká-vdI, a világot jelentő deszkákon. Az „Első látogatás" után Sardou 5 felvonásos drámája Tosca következett. A közönség először idegenkedve nézett az 5 felvonásos dráma elebe, de a kitűnő játék aztán annyira változtatott a hangulaton, hogy az előadás végeztével szinte nem szivesen hagytuk el a nézőteret. Olyan előadás volt ez, a milyet régen, nagyon régen nem láttunk Nyíregyházán. A rendezés, az összjáték, a szereposztás rn ind mind egyenként és összesen dicséretet érdemel. Kitűnő jelenetei voltak és remekül megállták helyüket Jeszenszkiné (Tosca), Klenovits (Scarpia rendőrminiszter) és Palágyi Lajos (Mario ctvaradossi festő.) De a többi szereplők is mind kitettek magukért. Volt is taps bőven. Nagy mutásztást köveitek el azok, a kik ez estén is távol maradtak a színházból. Kedden a Virágcsatát láttuk, majdnem telt ház előtt. Az előadás kimagasló szereplői Felhő Rózsi és Aldor Juliska voitak. Nag)on jól játszott még Havasi Szidi, Krémemé Lili, Mezei Andor, Pataki Béla, Szilágyi és Virágháti Lajos. Krémer megint egy kilünő alakítást mutatott be a közönségnek. Szerdán Karczag Vilmos 4 felvonásos színműve a Lemondás került színre. Ez talán még a Tosca előadásánál is jobb volt, ugy hogy az egész estet minden izében és részleteiben perfektnek és pompásnak mondhatjuk. Elismerést érdemel Makó igazgató, hogy társulata utján ily műélvezetben részesített bennünket. A szereplők közül kiemelendők.- Menszáros Margit, Ebergenyiné, Klenovits és Palágyi mint a kiket szerepük különösen talált. Csütörtökön a Párisi élet kedvéért egészen megtelt a szinház, a felső páholyok kivélelével. Felhő, Krémer Szilágyi és Pataki ma is igen jók voltak. Felhő Rózsi ma megint sok tapsot kapott. A darabot nagyon átgyúrták, s ma az összjáték sőt a szereposztás sem volt valami kifogástalan. Pénteken Blumenthal 4 felvonásos vígjátékát a Rejtett arez-ot láttuk. Az est sikere a főszereplőké, kik mind nagyon tetszettek. Igy Hahnel Aranka (Mengers Sarolta grófnő) Pataki (Mengers Boldizsár gróf) Csig> Ilonka (Kitty) és Palágyi (Drotheim Olló dr.) Patakit külön is ki kell emelnünk és Csige Ilonka meg sohasem mutatott oly kitűnő alakítást mint a mai előadás alkalmával. Az előadás báromnegyed tizenegyig tartott, mindazonáltal az elég szép számú közönség érdeklődése mind végig kitartott. Csaraok* A Kísértetes torony. Gordonyi Mi dós gróf igaz szerel 3mből házasodott meg. A szép Ella grófnő pedig bálványozta az urát. Boldogságuk és egvmás iránti szeretetük szinte közmondásossá lett. Egyszer azonbin egész váratlanul mint derült égből a villám, valami viszály keletkezett a fia'al házasok között s azóta vége a boldogságuknak. Szomorú mind a kettő, alig beszélnek egymással, mintha kicserélte volna egy rossz szellem őket. Néhány nap előtt tértek haza hosszú külföldi utjokból és most itthon próbálgatják, hogy miként lehet nekik kettőjöknek, a megváltozott viszonyok után, egymásmellen átszenvedni egy egész életet. Mas minden visszakerült már a rendes kerékvágásba s minden ugy történik, mint azelőtt, mikor még minden csillag fent ragyogott az égen s nem hullott le az a kettő. Épen most távozott el az ör^g lelkész ur a kastélyból, magával vive a szokott negyedévi összeget a falubeli szegények számára. Hd.is sz retettel gondol az angyali jóságú méltóságos asszonyra, csak az fáj a jólelkű öregnek, hogy sohasem szabad neki a grófnő előtt köszönetet — sem a maga, sem a szegények nevében szavakba önteni, mert a köszönetnyilvánítás, eleitől fogva ] szigorúan meg van tiltva. Az öreg Ágnes néni, a régi házvezelőnő, ki még Ella grófnő szüleitől került a kastélyba, mint egy jó hazi szellem, újra megkezdte szokott működését, mely azonban nem akadalyozza őt, hogy ne busuljon, ne töprenkedjek és ne találgassa a megvál

1 ozott viszonyok okát, a mi az ő aranyos úrnőjét, ilyen halványnyá tette. Már akárki mit mond.. — suttogja rendezgetés közben — én mégis azt hiszem, hogy az elátkozott, kísértetes torony rontotta meg ő^et, mert én akármit beszéltem a hazajaró lelkekről, a grófnő sosem akart tőlük félni s minden estefelé ott sétált a a torony közelében, még be nem ütött a veszedelem. Azóla hiába imádkozom minden Isten adta nap, nem tudom elimádkozni a kastélyból a szomorúságot. Mjnnyire találta el Ágnesnéni az igazat a kísértetes tornyot illetőleg, bizzuk rá egészen, mert ő az ilyen dolgokban igen tudós asszonyság. Annyi igaz, hogy az o torony ott a park szélén, senki előtt sem áll valami jó hírben. Valamikor egy minorita zárdához tartozott és azt mondja a latna, hogy titkos, földalatti úttal van összekötve a kastélylyal. A folyosó kulcsát mindég csak egy tagja birja a családnak. Most Eüa grófnőnél van, mióta fivere valami nagy politikai vétség miatt őrökre száműzetésbe jutott. Ágnes néni gondolatait a sürgónyhoidó zavarta ineg, a kit a gróf ur küldött hozzá, hogy a szokásos pohár bort tikérje magának. Bizonyosan Viktor gróf jön, a méltóságos ur unokafivére, mar tegnap is kint volt Mihály a vasútnál érte. Jó, hogy el jön, a szobák már készen várják, s legalább egy kis változatosságot hoz ebbe a csendes kastélyba, ugy se jön ide senki, se innen nem mozdulnak ki, mintha nálunk volna a világ vége. Ágnes néni óhajtása, most az egyszer reményén felül teljesült. Viktor gróf megérkezése nagy élénkséget teremtett a kastélyba, különösen, mióta Miczi comtesse is megérkezett, hogy ő is, mint a grófnő jó barátnője, néhány hetei körűsbe töltsön. Azóta egymást érték a kirándulások, séták, lovaglás, felolvasás es más minden ilynemű szórakozások, csakhogy ne unatkozhassanak a fiatalok. Eleinte mindig Ella grófnő kisérte őket, a gróf csak az étkezésnél volt jelen. De egy idő óta ő is mindenütt velük van s ha nem figyelnek ra, olyan különösen néz a felesegére es Viktor grófra, hogy mind a ketten nagyon gondolkodóba eshetnének felette. De nem veszik eszre, igen jol mulatnak s mindenki saját magával van elfoglalva. Különösen vidám a grófnő, gyönyörködik a két kedves fiatal lény jokedveben, a kiket már régen egymásnak szánt s napról-napra jobban meggyőződik terve fenyes sikeréről. Egy délelőtt azonban valami nagyun megzavarta a grófnő vidám hangulatát. Egészen halvany lett s nagyon türelmetlen. Talán az a sok verese vijjongatás bosszantotta, a mi a park körül hallatszott? Ki tudná megmondani ? Csakhogy egyszetre nagy főfájást kapott, szobáiba vonult s az ebedhez sem jött le. Hirtelen rossz idő is támadt, eros szél kerekedett, ebéd után mindenki magára maradt s egyedül tölte a délulanl. Estefelé Viklor gróf felkereste Ágnes nénit és elkérle tőle az ó torony kulcsát. A jó öreg ijedtében keresztet vetett magára, s remegő hangon könyörgött és minden szentekre kerte a fiatal grófot, hogy ne kérje a kulcsot, hagyjon fel vakmerő szándekivai. Viktor gróf mosolyogva igyekezett őt megnyugtatni hogy ne feljen semmi bajtol. Miczi comtesse is olt l;sz. Már regen összebeszéltek, hogy meglátogatják a kísérteteket, a comlesse nagyon szerelne kísértetet látni, s ilyen borongós időben lalan otthon lesznek. — Istenem, Istenem, milyen ez a mai fiatalság, — nem fél ez semmitől ! B zzeg másként volt ez az én időmben. Minden jó lélek imádja az urat ... is kezeit összetéve imádkozni kezdett a szerinte vakmerő fiatalok szerencsés hazajöveteléért. Ezalatt egészen besötétedett, de ez nem zavarta a két merénylőt, kik jól beburkolodzva, az ifjúság gondtalin kíváncsiságával síeltek előre. A bizarr gondolat: meglátogalni a kísérteteket, nagyon csábította őket. Viktor gróf már rég bosszankodott a sok mendemonda miatt, mely a kísérteteket illetőleg szájról-szájra járt a faluban. Milyen nagyszerű lesz, meggyőzni a babonás népet, hogy nincs a toronyban semmi, legfeljebb néhány vércse és denevér. Mikor a toronyhoz érlek, akkor vették észre, hogy nem hoztak magukkal gyufát, olt felejlelték az asztalon. Most már mindegy, ht itt vannak, legalább kinyitják az ajtót. Meglepetésükre a zár nagyon könnyen fordult s Viktor gróf mosolyogva jegyezte meg, hogy a kísérletek jól g jndoz/.ák a zárat, talán gyönge a kezük. A mint igy suttognik a sölét torooy küszöbén, egyszerre egy magas, köpenybe burkolt férfi mellen ragadja az ifjút s felindulástol remegő h ingón kiáltotta a fülébe: Te átkos asszonyc;ábitó, végre mégis megfogtalak, ne mozdulj, meri lelőlek, mint egy ebet." E,'y perezre a nem várt meglepetés némává tette a megtámadottakat, de a lövés, mely dulakodás közben elhangzott, rémült sikolyt csalt a remegő lányka ajkaira. A sikolyra kinyílt a .toronyszoba ajtaja és erős gyeraytfény áradt szét, megvilágítva a kinos jelenelet. A szoba küszöbén E la grófnő allt htílvany arczczal, s kérdő tekintettel. Viktor gróf megismerte támadóját, még jobj ban meglepődött, mert unokabatyját látta maga előtt. — Mi történik itt? Kérdé végre a grófnő, — Miklós, az Istenért, mit akarsz? tedd azt a revolvert. — Majd később, asszonyom, előbb meg nézem, ki van a szobában, s félrelökve feleségét, berohant a szobába, melyben fehér párnákon egy beteg, haldokló férfi feküdt. — Gáb rr bátyám, szólalt meg újra a grófnő nyugodt, csengő hangon, haza jött meghalni. Egy ideig mindenki némán nézett a betegre, ki lázas, önkívületi szavakat suttogott, s elsoványodott arcza ki volt pirulva. Ez volt hát az a kinos titok, — kérdé Miklós gróf mély megil.etődéssel — mely elválasztott bennünket, a mit minden könyörgésre sem akartál elárulni nekem inkább megengedted, hogy a bizalmatlanság kinzó ördöge sziveink közé lépjen és boldogtalanná tegyen mind a kettőnket ? — Bocsáss meg kérlek, szigorú eskü zárta le ajkamat, melyet megkellett tartanom. Gábor e napokban érkezett haza, tudod mikor a verese kiabált, ez volt a megbeszélt jel. Itthon akar pihenni, oly sok szenvedés után, a haza földje édes nyugalmat ad majd szegénynek. Mielőtt elutazott, két hónapig lakott itt, ebben az elhagyatott toronyban, mert nem tudta oly hamar elhagyni az országot, melynek javát mindég a szivén viselte. Innen mentem el akkor tőle, mikor megleptél, — de nem volt szabad megmondanom. Jer fogd meg a kezét és bocsáss meg neki. Szivem mélyéből megbocsájtok mindent, az én kimondhatatlan boldogságom ezen órájában, melynek minden percze százszorosan áldott, mert újra visszaadóit nekem, édes mindenségem. Csak akkor tudtam meg igazán, mily nagyon szeretlek, mikor azt kellett hinnem, hogy örökre elválasztja sziveinket a kétség és a bizalmatlanság. Ejla grófnő gyönyörű szemei magasztos fényben ragyogtak, gyöngéden karolták át egymást és ugy álltak ott a szegény beteg ágyánál, önfeledt boldogságukban, mint a megtestesült szeretet bűbájos mentői. — De hát igy hol vannak a kísértetek? — kérdé Miczi contesse gyermekes, csalódott h ingón, oly aranyos naivitással, hogy Viktor gróf önkénytelenül elmosolyodott, s lerázva magáról a lejátszódó jelenet okozta megh rtottságot, karonfogta a contesset s kivezette őt a szabadba, hol a holdvilág ragyogó, kerek arcza mosolygott la rájuk, melynek mágikus hatása végre kölcsönős vallomásra birta őket, ugy, hogy másnap az egész kastély népe örömmel értesült a boldog pár eljegyzéséről. Eta kedves hirt Miklós gróf terjesztette el, legnagyobb készséggel, mintha ezzel akarná jóvátenni igazsagtalun féltékenységét, melyet maga magának sem akart most már bevallani. Viktor gróf ragyogó arczczal adla vissza a kulcsot Ágnes néninek s meg nem álhalta, hogy ne inkerkedjék vele egy kicsit a kisertetek jótékonyságát illetőleg, — mert azok nélkül kitudja, mikor lett volna ő még boldog vőlegény ! Ágnes néni sajátságos érzelmekkel küzdve csóválta meg nagy, fehér főkötős tisztes ősz fejét és csak annyit mondott: — No, no — azért nem jó a kísértetekkel tréfálni. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér*) Nagytiszteletü Paulik János lelkész úrnak Helyben. A köztünk fennforgó ügyet az ön által szeptember hó 17-én hozzám intezett bocsánatkérő sorokkal befejezettnek hittem. De mert a nagytiszteletü úr — önbirálata szerint — gavalléros eljárásnak tartotta, hogy a tőlem és a dalegylet alelnökétől visszakért és visszakapott előzőleg kelt s személyemet sértő leveleit hiriapilag közölje, és mert gavalléros eljárásnak tartolta bocsánatkérő levelének kelte és átadása után a dalárda alelnökéhez inlézett levelét személyemet durván sértő záradékkal kipótolni s ezt hiriapilag közzétenni: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy aNyirvidek legközelebbi számában ellenem inlézett. támadásait sem udvarias, sem lovagias, annál kevésbé gavalléros, sőt emberietlen eljárásnak tartom. Multam, hazafiságom nyilt könyv, jellemem szilárd bástya, amelyre alaptalanul és méltánytalanul dobált sértések a támadóra pattannak vissza s ezért sértő kifejezéseire nem is reflektálok s ezekre csupán az a válaszom, hogy a milyen a madár, olyan a szólása s hogy a madarat hangjáról az embert irályáról ismerjük meg legkönnyebben és hogy véghetetlenül sajnálom, hogy nekem es a Nyirvidék t. olvasó közönségének ez oldalról kellett önt megismernünk. Több szavam ez ügyben nincsen, csak még Shakspere következő sorait ajánlom figyelmébe : „Bár néha a mereszség és a vér Nagyságot árul el s ez legbecsesb disz Mit ez neked nyújthat, de néha meg Nem más az, mint csupán vad nyerseség, Mérséklet és szelídségben hiány, Fenhéjázás, dacz, gőg és megvetés, Melyek közül csak egy tapadjon is Nemes lovaghoz, elriasztja a Jószivüeket mellőle, foltot ejt Nemes tulajdonán minden felé, S megfosztja azt ajánló színitől." Nyíregyháza, 1902. szepl. 25-én. Bogár Lajos. Nagytisztehtii Paulik János ág. evang. lelkész úrnak Nyíregyházán. Jegyzőkönyv. A nyíregyházi dalegyesület 1902. évi szeptember hó 24 -én hozott közgyűlési határozatával nagytiszteletü *E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.