Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

I> B __ Bor ós szölö-b Iáliltás. Szabolcsvár megye szőlő-kulturájának 5-6 évre visszamenő termelését mutatja be / a kiállítás, mely tegnap meguyilt a vármegy háza nagytermében s a vármegyei gazdasági egyesület vezérlete alatt születvén, arra hivatott, hogy a nyíri homokon termett bornak és szőlőnek értékét megá lapítsa a kelendőségét a kereskedelemben biztosítsa. Mi ezt a kiállítást, annak jelentőségét igen nagyra becsüljük és egyelőre is már nagy eredményeket várunk a jövendőre való okulás tekíutetében is. Tudjuk, hogy ez a kiállítás s kezdet kezdete. Sok esztendőnek kell tanulságul szolgálnia, mig a Nyírség, mint különálló borvidék, borainak nevet és kelendőséget fog szerezni és biztosítani. A kiállításnak mind a két része: a bor és szőlő kiállítás is rávezet már egy konstatáláíra. Ari a nevezeteden, hogy szőlő-birtokosaink még nincsenek megállapodva arra nézve, hogy a nyíri homok szőlő gazdasága akár csemege, akár bor-szőlő dolgában, mely szőllő fajokkal prosperálhat. A csemege és bor-szőlő fajoknak tuczatszámra menő változásait mutatja ez a kiállítás. Csemege szőlőben ez a fajszőlő divat 40—50 külön szőlőt mutat. Helyes, ba az trés idejére való megkülönböztetést is jelent ez a név szerint való megkülönböztetés. A bornál azonban minden lehetőség szerint egyöntetűségre kellene törekednünk. Alig, hogy megindult a nyíri sivár homok területeknek szőlővel való beültetése, már is halljuk a reakczió szavát Hogy így, meg amúgy, nem lehet eladni a bort! Persze, hogy nem lehet. Mert 2-3 holdas szőllős gazdák is fajborokra termelnek és semmi egyöntetűség nics a vármegye bortermelésében, arra való egyöntetűség t. i., hogy „nyíri bor" elnevezés alatt egy és ugyan a? a karakterű bor termesztetnék és kerülne igy a kereskedelmi forgalomba. A gazdasági egyesület — biztosak vagyunk ez iránt — Lagy eredményeket fog elérni ezzel a kezdeményezéssel. Az évről évre ismétlődő és mind szélesebb körben érdeklődést keltő kiállítások meg fogják mutatni a tanulságokat. Mert a kereskedelmi forgalom figyelmét is ide fordítván, a nagy mennyiségben való egyforma bor produkálásának célszerűségére fogja rávezetni szőlő-birtokosainkat. Ennek az egyforma bornak a minőségét emelni kell, minden esetre, de, boraink kereskedelmi forgalmának biztosítása szempontjából a legfőbb teendő a nyíri bor karakterének megállapítása, a leginkább megfelelő fajták egyöntetű kultiválása által. A pazonyi „Teleky telep"-en produkált „essentia", meg „3 puttouos ásszá" gyönyörű Ugy — „a la Boticzelli!" El-elgondolkodom néha, Vájjon édes anyánk — Éva — Barna volt-e, vagy szőke ? A hajának minden szála Mennyből került bizonyára, Valami angyal szőtte ! ... És igy tudnék, — hajh de mennyi Rimet sorba, rendbe szedni, Hálás a tárgy, de nagyon . . . Csitt! . . . hallgassunk, mert talán még Csintalanabb rimet szednek, De ezt jövőre hagyom . . . Ki tudja, ha ekként halad Esztendeig majd a divat, Vájjon öltöznek-e még?! . . . Mára ebből már elég ! . . . Vajdal Szabó István. A „Sáívszakasztó".*) Irta : Eéraony István. Este van. Harmathullató szeptemperi este. A iák közé már megérkezett az egyre sötétedő homály, de odakint, a gyepes völgykatlanra tűnd ri fényuyel vílá 'it a hold. Ez itt a berzenczei erdő. Hegy hátán hegy, amerre a völgyben ácsorgó ember láthat. Az őszi este lágy ködeibe burkolódzó fák egymásba folynak; az égről csakúgy ömlik rájok az olvasztott ezü-.t. Holdtö.te Tan. S ahol én állok, ott még három lépésnyire sem látni jól. Őserdő vesz körül. Foltosdereku roppmt bükkoriások, melyek még a napot sem eresztik át buja lombjokon. Itt állanak őrt, sorjában, azón a meredes, sziklás ösvényen, amelyen meg-megroggyanó terddeí *) Mutatvány Bársony István „A róna és az erdő" czímü, legközelebb megjelenő illusztrált díszujüvéből. V- Ti V < t> 13 • K • sa"" ! szép dolgok, de a borkereskedő, aki tele bugyelárissal és azért jön ide hozzánk, hogy bort vegyen, mosolyogni fog rajta s megnézi és megkóstolja a Vay Ádám gróf vajai „kuruez viuko°-ját. A szőlőnek és bornak ezt a száz ízre való dístingválását talán a filloxera hozta be. Mert a kereskedelem ma is — igen helyesen — borvidékeket ösmer A gazdasági egye-ül<t által megkezdett és évről-évre rendezendő bor és szőlő Kiállítások rövid idő alatt bennünket is rá fognak vezetni arra, hogy bortermelésünket, a talajnak és éghaj'ati viszonyoknak megfelelő legjobb fajta szőlők termesztésével egyöutetütévé tegyük Síabolcsvármegye szólő-kulturája — a tegnap megnyílt kiállítás ezt fényesen bizonyítja — nagy lendületet vett s gazdasági mívelési ágazataink koz.ött jelentős tényező. Eltekintve az ujabban alapított nagyobb szőllő teU'pitvéuyektól, örvendetes jelenségként konstatálhatjuk, hogy a községekben, a felhagyott, krumplival használt szőlő területek paraszt-birtokosai i,s rátértek és rátérnek az okszerű szóló-művelésre. És épen ók az.ok, akik teljesen ki vannak szolgáltatva az ügynökök üzérkedéseinek. A tavalyi kitűnő ujbort 5— ti forintj ival szedték össze a községekben, mert a szegény embernek — pincz'je se lévéu — el kel! adui borát, ugy, ahogy kérik. Talán messze idő még, de be fog következni, hogy p ín cze-egyesü letek alakulnak, a bornak, ennek a mindinkább jelentősebbé váló gazdasági termelésnek a megfelelő értékesítésére. Az 5—8 kroa megvett bort, mégegyszer annyira „megjavítva", 40 krért árulják a szegény népnek a falusi korcsmákban, — a maga magáit, ha ráismerhetne a tisztességes „polgári haszon" szent nevében! A vármegyei gazdasági egyesület nagy jelentőségű akcziót indított meg e kiállítás rendezésével. Már enuek az első kiállításnak is nagyok az eredményei és még nag/obbak a tanulságai. Vármegyénk egy ^ jelentős gazdasági ágának az ápolását és fejlesztését várjuk mi — mint biztos eredményt e kiálIrtásoktól, a leg nagyobb elismeréssel adózván a gazdasági egyesület vezető férfiéinak a most megnyílt kiállítás rendezéseért. testgyakorlás. Nyíregyházán sportegylet alakul. A nemes eszmének napról napra több a híve Rum élhetjük, hogy az alakuló közgyűlés után, a mi október elején lesz, Szabolcsmegye székhelyén végre gyökeret ereszt az atlétika és diszleni fog a nyíri homokon is, a mint már díszlik e hazának sok részén. Ideje lenne ! igyekszem lefelé. Az e^és/. ösvény alig kétaiusznyi szeles. Jobbr.i-balra csupa szakadék, mély vízmosás. Komor, fekete sziklatömbök gubbasztanak bennók, azokon leheletlen volna átvergődni. Megszáll a gyermekévek emléke; érzem a babonás borzongást arra a gondolatra : ha letérnék a tilosba erről a keskeny ösvényről. Egyszerre megmozdulnán ik az elátkozott gigások, amelyek százados bükk alakjában szenvedik, hogyan tépi-marja. üstöküket a vihar. Bő-z vadkanokká és medvekké változnán ik a fekete szikladarabok, amelyekkei süiün van teleszórva az egész rengeteg erdő. Az óriások karja mind énutánam nyúlna ; a vadállatok agyarainak a csattogása mind én nekem szólna, engem ijesztgetne. Nini! már sirat is egy bagoly! . . . Hosszasan, keservesen, vijjogva jajgat bele a kezdődő éjszakába.' Ennek az egy hangnaX a lármás volta mrtatj i, milyen t-ngerfenékre illó cs nd volt i't az imént. Nem hallatszott más, csak óvatos járásunk halk koppanása, ha a sötetben kőra talalunk lépni. Kísérőm, a nagybajuszu vadőr, félolyan zajt sem csinált mint én. Egyetlen egyszer sem botlik meg. Ugy jön mögöttem a nagy darab ember, mint a hiúz. Az ösvény hirtelen kanyarodik, ern dkedik. Az imént mintha -gyen sm a pokolb t k-szűn ünk vo'ni, ugy szálltunk lefelé roha iiosan. Menetközö n is hátra kellett dőlnöm, hogy előre ne zuhanjak, Szöges czipőm szinte csikorgatva rágta-ropogtatta a kőtörmeléket, amelyen itt a meredeken emberfia sima csizmatalppal meg nem állhatna egyenesen. Most pedig megint verejtékezve, lihegve kapaszkodunk fel az ég felé. Valami puhaság van néhol a talpunk alatt, ami a lépés súlyától, nyomásától leválik az alatta levő kőről és csúszik velünk vissza. A korhadó moha az, ami a sziklát borítja. Megállni nem lehet itt, esak menni előre, tovább, feljebb, mintha mázsányi súlyt emelgetnénk, olyan már minden lépés. Szájunk nyitva ; mellünk zihál: — mintha elhagyna már a levegő, az élet. Ez itt a „Szivszakasztó". Ismerjük a testgyakorlás test és szellemfejlesztő hatását, mégis alig teszünk valamit érte. Nyíregyházán nem volt és nincs olyan egyesület a melyik felölelné az embersport minden ágát. Csak kísérletekről beszélhetünk. Pedig ilt nagy érdekekről van szó. Az egyén érdekéről és mindnyájunk érdekéről! Az atlétika szülőfölden a görög ég alatt, minden férfi hazafias kötelességének tartotta, hogy testét gyakoiolja, erejét fejlessze. Az edzett test alkalmasabb a harezra és alkalmasabb a munkára. Az egyén megkettőződik a fejlett izmok alatt. Az ért-bői lesz egy én, a ki parancsol és egy másik én, a ki engedelmeskedik. A mai nagy nemzetek közül, a két testfejlesztő nemzet a leghatalmasabb. Az atléta angol és a tornász német. Mi magyarok is megertettük a testgyakorlás fontosságát. A jövő esztendőben lesz negyven éve, hogy Budapesten megalakult az első tornaegylet. Idestova harmincz éve, hogy Eszterházi gróf megalakította a Magyar Atlétikai Klub ot és azóta a tornázás és az atlétika nagyot lejlett nálunk. Ma százával állnak fenn a testgyakorló egyletek az ország minden részében. A magyar atléták ismeretesek az egész kontinensen. Nemzetközi viadalokon a hol a jók legjobbjai lépnek a küzdőtérre, a magyar névre nem egyszer ragyogott dicsőség. Athénből, Párisból, Londonból, Bécsből, Prágából,Európa legjobb atlétái elől hoztak haza magyar fiuk a győzelem pálmaágait. Ezek a győzelmek, melyek fajunk kiválóságáról lanuskodnak, büszkeséggel tölthetik meg sziveinket, de nem eleg az üdvösséghez, ha a Magyar Atlétikai Club tagja Londonból győzelemmel tér meg, a világ összes alletaít tulugorva, nálunk pedig Szabolcsmegyében ötven fiatal ember közt alig akad egy a ki szobrász elé oda állhatna mintának. Mert nagyrészt, elpuhult. A lestgyakorlás oliliona ne csak a központ legyen, hanem az ország minden része, csak ugy érvényesítheti nemzetnevelő üdvös hatását. Nálunk nagy ebben a mulasztás. Magunk adjuk meg az árat. Különösen mi városi népség. A mi férfiaink nagyrészt zárt helyen, hivatalos szobákban dolgoznak, ülve, görnyedve. A hivatalos órák után az okos része sétál a szabad levegőn, a másik része pedig biűl újra zárt helyre, ülve, görnyedve szórakozni. Olvasó termekbe, kávéházak márványasztalához kártyaszobák zöld posztójához, vagy vendéglőbe korcsmába tér, sürü szó közt sürü pohárhoz, Sajnos, a „másik" rész a nagyobb rész. Mig a pozsonyi tornaegylet derek tagja körül futja pompás friss levegőn, ruganyos léptekkel a ligeti pályát, a nyíregyházi fiatalember a kaszinó kártyaszobájában bemondja a kontra bélakasszát és elfogja a partnerétől ánzágolt ullimó ellen az atu hetest. A két időtöltés külömbsége látszik a két férfiún. A futó egészséges színén, erős, ügyes testén. Egyenes a tartása, ruganyos a járása a melle domború. A kártyás arcza sápadt és unott. A szeme fénytelen a teste elpuhult, a f.-je lelóg a melle beesett és kínozza az idegesség. Sok nálunk az elhanyagolt teslü ember. Pedig edzett testtel, fejlett izomzattal, szebb az élet is. Az atlétika orvosság minden lelki fájdalomra. A játszótér csak optimistákat ismer. Eszembe jut egy idevágó szép mondás. A ki edzett testtel és lélekkel helyén megállva A legvadabb, a leghidegebb, egyenest az égbe szaladó hegyoldal, az egész messzeterjedő erdőségben. * * * Alkonyatfelé volt, amikor ide elindultunk. Kerestük a rejtett erdei tavakat, ahol a szarvas hűsöl, s a vadkan kejelegve nyújtózik el a megtűrt föld sarában. Előttem és nyomomban szállt le az őszi este az erdő likaira. Egy szárnyas hiéna, egy aczélizmu héja, keringett fölöttünk sokáig. A hegy csúcsától is jó szaz méternyire volt még. A bükköst bevonta már a kezdődő est szürkesége, de ud.lent, ahol a héja közben úszott, s/.itile csillogó fénynyel áramlott a levegő tengere. A völgy sűrűségét lassankint felváltotta a hegyoldalban a szálas fi ital erdő. Itt már jól belátni helyenkint az erdő szivebe. Éles, gyakorlott szem észreveszi a pihenő szarvas gyönyörű agancsát. Az alkonyattal megmozduló vadat itt nem födi ugy a bozot. Nagy a csönd, madár is alig van. Egy-egy czinke ha cserren ; az is csak olyan félénk, titkolódzó, elfojtott kérdezgetős, ami halkan szól a láthatatlan, bujdosó pajtásokhoz: „csitt csitt! merre vagytok P !" A szarvas ezt szereti, — ezt a nagy némaságot. Az állandó zaj, legyen az bármily csekély és veszélytelen, végkép elüldözi. A szálerdő gyér bokrai közt futott előttem a cserkésző ut, fel a hegytetőre, mintha az estszükület elől menekülne. Az este aközben utóiért mindnyájunkat. A naplementi fogyó világosságba hirtelen elkeveredett valami villó tündöklés, amitől az erdő mélye még zárkózottabbá változott. A hegygerincz fölölt látszik a hold arcza. Az imént egyforma félhomály barnított meg mindent. Most az ég újra derengő ragyogás-al ékes; de idelent, a fák közt nagyobbá vált az ellentét: az árnyék. Csak egy hajszál választ el az igazi éjszakától. Nyár derekán, ily^n időtájt még világos nappal van; s most a hold rezgő fénye perczről-perczre, jobban beleringat az éj hangulatába.