Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-09 / 10. szám

XXIII. évfolyam. 10. szám, Nyíregyháza, 1902. márczius 9, w SZABOLCSVARMEGYE hivatalos LAPJA A SZAB0LCS7ARMEGYEI KÖZSÖQI JEGYZŐK és A SZÍB0LC3MEGYEI ÁLTALiNOS TANITÖ-EGYESÖLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meg jelenik hetenUint ogryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: poetén vagy helyben házhoz hordva : Kt;eak évre 8 korona. Fél évre * „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre cnak ueyy korona. Kgy szám ára 20 flllér. Hirdetési dijak: Minden négyszer haaaboiott pstlt sor egys-ei Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a A l aP szellemi részét képezd küldemények, lap szétküldése targydban leendő felszó- * "ZlZ^T" "ÍÜ^Í "^"'T , „ , ™ ..„..,„.„ „ «„ nyys• r> lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos f 01tl ldt t 1° C8 S "" k—ktői i8 l| é„ e , 0 flné r. H b,,, liri kiil l„ g könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám " e' i ..ihjw .1;;. -— •>*<«»­(Jánószky ház) intezendők. A nyilt-téri köileméuy.-k Jiia soron:,int 60 fillér A kéziratok csak világos kivá'ii«ru . a? \nr<i hirdetések 10 st iig 40 fii., mindéi további t>'.ó illető kóilsegere kil.dBtUíK >iutt 1 dl. tieid' -J-iM k ii r s ta I. Hirdeiesek elfogadtatnak lapunk részere a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldboruer A V E";stei j 3-V." "w -ÁÍ »' in »s Tu h -< A által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prímában és Budapesten, valamint tfá.-iietorszag és Sveicz fővárosaiban és D->r-i íi. m alul il t íu'a" 1­1 i Hivatalos rész. .342 — 1902. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvény­hal óságánál évi 1100 korona törzsfizetés, 120 korona lakpénzzel rendszeresített közigazgatási gyakornoki állásra e2ennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy az 1883. évi 1. t. czikk a és 6 §§-aiban előirt minősitvényüket, vala­mint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi umi'c/.íus hó 25-ig, mint záros határidőig nyújtsak be. Nyíregyháza, 1902. február hó 2G-an. 2—2 Báró Feilitzsch Berthold, főispán. 5957 — 1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Minden bizottsági tagnak. Főispán ő méltósága Szabolcsvárrnegye törvény­hat ósaganak rendkívüli közgyűlését folyó évi márczius hó áO-ik napjának délelőtti 10 órájára Nyiregyhazára a vármegyeháza nagytermébe összehivári: arra a t. bizot­sági tag urat a tárgysorozat kö/.lése mellett tisztelettel meghívom. Nyiregyházi 1902. márczius C. Sziks/.ay Pá), alispán. (A tárgysorozatot külön mellékleten közöljük.) A hitelszövetkezetek és a kivándorlás. Igen tisztelt Szerkesztő ur' Igazságszeretetére apellálva, egész tiszte­lettel kérek helyet az alábbi soroknak. A „Nyirvidék" 9-ik számának vezető czik­kében. a tömeges kivándorlások okairól elmél­kedvén, egyebek közt a következő okot is felemlíti: „Csak közbevetőleg és egészen röviden emiitjük itt meg, hogy az országos központi A „NYlRVIDÉft* TÁHCZÁ)A. Szabolcsmegyel mű- és zonevlszouyok a 19-dik században. (Visszaemlékezések.) irta: id. Ábrányi Kornál. A „Bessenyei-Kör" e hó l én tartott estélyen felolvasta Ságh Jó»sef, a Zenelap szerkesztője. Magyarország 52 vármegyéjének a területén, a letűnt 19-dik században egyet sem lehet a magyar művészet és zenével szemben oly nagy horderejűnek kijelölni, mint Szabolcsmegyét, mjly az én drága szülőföldem is, egy­szersmind. Ez állításomat nem üres bók, nem kiszámított hízel­gés hozza ajkamra ez ünnepség alkalmával, hanem a tis/.iii valóság, mely tényekkel beszél. Szabolcsmegye, a mult század elején még olyan ős lalaj volt e tekintetben, mint az a debreczeni határ m'.ervastagságu fekete humusza, mely emberemlekezet oi i termeli évről-évre az öles magasságú kukoricza szá­rak it, kimerülés nélkül. A régi rendi alkotmány legelő­kelőbb családtagjainak a képviselői mind e megye terü­leté í voltak feltalálhatók, kik sajátságos étikai ösztön és érzéknél fogva a magyar zenével első sorbin forrtak összE megyében vannak még ma is családo.?, melyek első t'ogklási földeket bírnak, mint Kállay, Vay, Zoltán, Elek, Iorányi s több családok. Dj mi teszi leginkább nevezetessé a vármegyet? Sok oly körülmény, melylyel más megye nem dicsekedhetik. C-ak néhányat emlí­tek fel. * * * A magyar zene ős megalapítója s képviselője: nemes és vitézlő Lavotta János, a szabolcsmegyei uri csaladok­nál volt leginkább otthonos s leginkább ott is tartózko­dott, lakott, komponált. Az én néhai atyain Eördögh Alajos házánál tíz évet töltött, tanára voli a hegedűben, sőt végrendeletileg neki hagyományozta, unikum szamba «melt Straduváriusz hegedűjét is, melynek egész külön hitelszövetkezet, a melynek itt vármegyénkben is sok, úgynevezett fiók-intézete vau, a „kis­ember" hitel igényeinek ellátás i szempontj iból, mic.soda pusztitóan rettenetes eljárást és gya­korlatot követ azzal, ho^y jelzálogra alapítva a kölcsön-adást, azt a „kis embert" nemcsak telekköuyvi ingatlanának hiteles kimutatására s ezzel együtt kataszteri birtokivéue* szintén költségbe kerülő beszerzésére kötelezi, de még azt is megkívánja, hogy a kért kölcsön előze­tesen betabláztassék. Es azután njegtörténik az is, hogy az igy előkészített s a szegény ember­nek SOK néhány forintjába került kölcsönt meg­tagadják s akkor az a szegény ember megint csak forduljon az ügyvédhez, hogy töröltesse le a nem sikerült kölcsön betáblázását". Még most sem akarom elhinni saját, sze­meimnek, hogy ez igy van lenyomtatva, A hitelszövetkezet pusztitóan rettene­tes eljárást és gyakorlatot követ' . . A 'köl­csön-udás jelzálogra van alapítva !! . . Hát mióta vannak ezek így?? Mielőtt még az Országos Központi Hitel szövetkezetet létesítette az országos törvény­i ozás bölcsesége, én már létesítettem Bajon egy hitelszövetkezetet, aztán vándor-apo-italává szegődtem e uernes és humánus intézménynek, szóval és tollal, a mit csak tehettem s ma is teljes meggyőződéssel hiszem és hirdetem, hogy a „kis ember." érdekében üdvösebbet, haszno­sabbat, humáuosabbat képzelni sem tudok, mint, a szövetkezetek létesítését, nemcsak közgaz­dasági, hanem társadalmi és erkölcsi tekintet­ben is, s ime szememmel olvasom, kc> noly vezető czikkben, hogy ez az intézmény pusztitóan rettenetes eljárást és gyakorlatot követ. története lelt az én kezemben. 0 y.in volt az Iilek-cs i­lád feje: Elek István is, hol szintén szerelett tartózkodni. Lavotta az én atyám akkori hazánál komponálta a ma­gyar zene netovábhi ős tipu-.it.- a „Cserebogár" czitiui magyar nótát. Tudja-e a t. halig(tósag, mit kell érteni, ha az ember ajkára veszi a „Cserebogár" nólát? Azt a mit a régi egyptomiak értettek mikor írisz istennőjük templomára azt irták: „a mi volt, van és lesz: az mind én vagyok.' 1 A „Cserebogár" dallama, harmóniai gazdag­sága s rhytmikai eredeiiségéb^n is, benne van már min­den, ami a magyar zenében csak elképzelhető, ugy a mult, mint a jelenben. * * * Szabolcsmegyében termettek, még mikor Nagy-Kálló volt a megyei székhely, egészen 40— (50-as évtizedekig, a legnótásabb gentry ifjak, kik egy ültő vagy álló helyükbe száz nótára is rátudtak gyújtani. Hit ahoz mit s/.óiuak a mai, nem elegge táj ko/.ott szellemi korrajzolók, ha elmondom, hogy a „Cserebogár" nóta után, a második legmintaszerübbet: a „Káka tövén költ a tu;za" ismeri czimüt s kezdetűt, senki más nem rög önö/.te, mintegy hires szabolcsmegyei nótás nibob: Ibrányi Ferenc a 40-es évek körül, egy debreczeni országos vásár alkal­mával, a hires Aranyiné asszonyom < sárdáj iban ; nyíri vinkó és elkeseredes közben Bokn Károlynak ezres ban­kót nyomván a homlokára ily felirattal : .Ibrányi Fe­rencz nótája." Hanem azt is meg kell ám adni, hogy olyan magyar ember szivéhez szdni tudó nngy.ir czi­gányt is csak egyszer teremt az Úr Isten jókedvében, mint az első igazi Boka Károly volt, kinek „ Boka keser­gője" czímü ábrándja is, ama unikumjai köze tartozik, a a m'gyar zeneirodalomnak, melyet nem lehet többé utói­érni. (Megjelent Rizsa völgyinél, az én eredeti leté'em alapján.) Olyan magyar czigany volt Boka Károly, hogy mikor az 5'-es években még csak Szolnokig járt a vasút s azután kezdődött a feneketlen sár s 5— 6 napig tartott, míg az ember ü breczenbe került: én mégis négyszer évenkint, minden debreczeni vásárra leutaztam esik azért, hogy Boka Károlyt hallgassam s felfrissült magyar gon­dolatokkal térhessek vissza. Hol?? . . Sohasem történt ilyen eset az én tudá­somra. Sem alapszabálya, sem gyakorlata ilyet meg nem enged.*) Egyszerűbben, olcsóbban, biztosabban nem lehet képzelni sem a kölcsönt, mint a h >gy H telszövetkezetünkuél lehet. A meghatározott, perczenten kívül, egy fillért sem költ a köl­csönző. Soha egy fillért sem. Aztán, ha sür gős az ügye, egy óra alatt kezében van a pénz és semmi muukija nem marad emiatt. Es akinek jelzálogi biztosítékra adunk is, a meg­határozott, csekély irásdíjon kívül (500 v koro­náig + korona, azonfelül minden 500 korouá­tói 2 korona) tnegiut egy fillér költsége sincs S^mini telekkönyvi kivonat, semmi kataszteri birtokiv. Ismerjük mi egymást nagyon jól * éppen ez a nagy előny. Az tény, hogy ha vala mely tag közvet,leu az országos központtól akai nagyobb összegű kölcsönt felvenni, azt be kell tábláztát,nia előbb; de hogy a betáblázta után is megtagadják a kölcsön kiadását, — ez csal, valamely csalás esetén gondolható. Mert hát >n is tudok esetet,, — nem bit.e|-;/ö\'et ke/etflnl, uél történt — midőn az illető bemutatta telek könyvi tehermentes kivonatát, de mire be lett táblázva, akkorára már takaros kis összeg volt előbb betáblázva. Ha ily esetben betáblázán után is megtagadjuk a kölcsönt, ez csak egé­szen természetes eljárás a csalni akaróval szem ben s akkor volua kárhoztatni való, lia nem igy cseleKednénk vele. Különben az orsz. központi hitelszövet kezeinél egyáltalán nincs gyakorlatban a *) Ha szerenrsénk lesz nagytiiztelet 11 úrhoz, dőzékkal fogjuk igazolni. Mikor az abszolitizmus korában a muszkavezetők dőzsöltek Debreczen városházán: akkor is kénytelen volt Boka Károly nótákat húzni a hatalmasok fülébe. Nem ízlett nekik, hogy a „Megvirrad méj valaha" szövegűvel kezdte. Elhallgattatták és börtönnel fenyegették. Károly csak annyit felelt, hogy ha inár a muszkák mindenem­ből kifosztottak, hát vegyék el hegedűmet is, egyedüli kincsemet . . . « * * De még mielőtt a megye székhelye Nyíregyházára lett volna áttéve, már a G i-as évtizedben Nagy-Kálióban a zenészeii viszonyok élénk fellendülést nyertek gróf Vay Dániel főispánsága idejében. Előkelő szabolcsi s finom műveltségű magyar érzésű nők: mint Kállay Xkosné, Bónis Sámuelné, Gencsy Ferenc-ru, Korányinr Bónis Malvin, Péehyné, Kállay Adolfné s mások hölgy­bizottsággá alakulván, ín-emet ír meghívtak egy jótékony ­czélra rendezendő nagy hangversenyb n részt venni, mely fényes eredménynyel járt. Változván azután a székh ly, ezen fokozttosan fejlődött a művészet iránti érzék s a komoly eredmé­nyek után való lelkesedés. Mindjárt első hírnökül meg­alakult a „ Nyíregyházi da'egylef, a mely egye-ület azonban tulajdonképeni müiödéíét 1885-beo kezdte meg, a midőn azt, Rícz István, jelenlegi szatmári ev. lelkesz es néhány, a dalért lelkesedő fiatal ember buzgolkodása folytán megalakította. El-ő karmes'ere inaga Rícz István volt, első elnöke p dig Nagy Lajo< jelenleg^ is életben levő nyiregyházi járásbiró volt. Rícz Istvánt, lelkeszi hivatása már egy év múlva elszólítván, lS36-ban az egyesület ka-mesteréül Jóna Géza lett megválasztva, ki szeretetreméltó barátságos modorával a dalos egyesületet megszilárdította. Az 1888-dik évben elnökül Bencs László, 1895-ben dr. FerlicsU Kálmán, 1901 b-n pedig Bogár Lajos (a ki az egyesület ügyeit, már mint ügybuzgo al­elnök 1888-tól tényleg vitte) lettek megvátatsztva, és ez utóbbi ma is lelke ez intézménynek. Nagyobb lendü­letet vett az egyesületi élet. 1901. évtől kezdve, a mikor Santroeh Alajos vette át a karnagyi pilezát A dalárda a fiumei országos verseny alkal i ából, valamint a bpesti

Next

/
Thumbnails
Contents