Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-23 / 8. szám

Az uj polgármester. TJjból is visszatérőnk legutolsó vezérczikkünk tárgyához. Tesszük ezt azzal a jogos várakozással, hogy felszólalásunkban a közvélemény találja meg visszhangját. Magasabb érdekből vettük utolsó számunk élére Májerszky Béla nevét. A vármegye és •áros ő88zhangzatos működésének magas érdekóból. Szikszay alispán feledhetetlenül szép beszéde, dr. Meskó László aranyszavai indítottak arra, hogy a polgármester választást azokról a magas szempontokról vegyük megbeszélés tárgyául. Az új polgármesterről, az ó egyéniségében kifejezésre jutó város-vezetó szellemről most akarunk szólani. Üdvözöltük szivélyesen akkor — üdvözöljük a közbizalom nyújtotta díszes polczon melegen most is. Maga az a tény, hogy Májerszky Bélával szemben minden aspiráczió, mely a polgármesteri szék megürülésekor szárnyakat bontott, — bevonta vitorláit, a legélénkebb igazolása az ő eddigi köztevékenységében szerzett érdemeinek. Távol áll tőlünk, hogy a díszes polczra jutott uj polgármesternek hízelegjünk. A mily őszintén tárjuk fel most a város egész közönségének bizó érzelmeihez csatlakozó bizodalmunkat az ő polgármesteri tevékenykedése iránt, — ép oly nyíltan fogjuk kifejezésre jutlatni intő, óvó, esetleg elítélő nyilatkozatainkat, ha reájuk szükség lenne. De hisszük, reményeljük, hogy nem lesz reá szükség. Mert a mennyire Májerszky Béla eddigi köztevébenységét megismerhettük, több oly jeles tulajdonságát állapithatjuk meg, a melyek uj működési terén is szép eredményekkel, sikerekkel biztatnak minket. Mindenekfelett tudjuk róla, hogy munkaszerető, kötelességtudó férfi, a ki egyéni kedvteléseknek nem hódol, a ki a családi élete számára fennmaradó ideje java részét is közhivatali és tiszteletbeli állásai teendőinek szentelte. Nagyfontosságú uj állása, idejét most még fokozottabb mérvben fogja igénybe venni. A városi közigazgatás bonyolult gépezetében ó a vezető munkás, a kinek a gépezet minden részét folytonosan éber figyelemmel kell kisérnie, — a bürokratikus életet irányítania, abban a közjó iránti odaadás szellemét ébren tartania, a „salus reipublicae" elvét az összes faktorok tevékenységének uralkodó elve gyanánt fenntartania. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint — hogy magas szempontból, ideális magaslatokról, de a gyakorlati élet követelményeinek szemmeltartásával ellenőrizze, meg nem lankadé buzgalommal a vezetése alatt álló tisztikar működését, terelje vissza medrébe a közélet túlcsapongó, egészségtelen, ártalmas huUámait, álljon férfias lélekkel élére a nemes törekvéseknek, tudjon megküzdeni az ártalmas ellenáramlatokkal és emelt fővel képviselje e szép múlttal dicsekvő, szépen fejlődő várost kifelé, felfelé és lefelé egyaránt A mi mind e magasrendű hivatások, kötelességek teljesítéséhez első sorban szükséges — az a munGyülöltek azok ott lenn mindent, a mi gazdag és szép! A hosszú kocsi sor lassan halad . . . Közben egy más emlék is ébredez lelkében, — egy kép, a zárdában töltött időből: a zsidók történetéből. Látja a harczot, látja a vörös tengert, melynek hullámai — fallá képződtek az egyiptomiak két oldalán . . Ekkor Mózes szava hallik, botjával megérinti a vizet . . . A hullámok összecsapnak és eltemetik Pharaót minden népével együtt . . . Érzi, hogy a fal, mely a hintók két oldalán áll, vadabb és kegyetlenebb a tenger hullámainál. Tudja, hogy csak egy hangra van szükség, csak egy vezetőre, ki az ember áradatot mozgásba hozza . . . Akkor ez pusztítva előre fog törni és véres hullámaival eltemeti a hatalomnak és fénynek még legkisebb jelét is. Szive dobog, reszketve húzódik a kocsi szegletébe, de nem a félelem miatt, hanem becsületes lelke szégyenli — boldogságát. És azt gondolja: nem oda való-e tulajdonképpen ő most is, a hullámzó tömegbe, mely a maga rémes elveivel igyekszik a hatalmas társadalmat megingatni? Mint lánczot tartott vad állatok szabadulnak fel emlékei. A kinyitott szekrény már üres . . . Gyönyörű hattyú nyakára omló pompás és drága csipke keudőjét megragadta. A romboló ösztön alpáriasan vad hatalma vesz erőt rajta, hogy azt szét tépje ... De a kocsi e perczben ép a megyeház lépcső házába érkezett Az inas a kocsi ajtaját feltárja és a szenvedélyek eliramlanak. Csendes méltósággal, szokott jóakaratú mosolyával ajkán száll ki a kocsiból. A fiatal főispáni titkár rohan hozzá, s karját felajánlva vezeti fel a lépcsőn. N

YÍRVlDfc

K kás élet, a kötelességek szeretete. És mi, kik figyelemmel kisértük Májerszky Béla főjegyzői működését, megnyugvással, uj állásához fűzött jogosult reménynyel merjük állítani hogy benne a munkás életet, a kötelességek szeretetét mindig is megtaláltuk s igy sokoldalról igénybe veendő polgármesteri tevékenységének sikereit ez alapon előre is megjósolhatjuk. És tudjuk róla azt is, hogy conciliáns, békeszerető ember. Nagy jelentőségű tulajdonság, ha a város közéletének irányításában szerencsésen érvényesül! Ha nem minden oldalról támadni szokott befolyásolási kísérletek elótt való ingadozó meghódolásban, de abban jelentkezik, hogy az egymás ellen küzdő áramlatokat személyiségének varázsával, bölcsességének fényével, szavának súlyával, városszeretetének melegével a haszuos köztevékenység szolgálatában tudja megtartani. Ha el nem keserít senkit, de kedvet ád a közéletben való közremuukálkodáshoz. Ha nem ingerel senkit az ellentállásra, de buzdit a közjó támogatására. Ha nem hallgat jobbról is, balról is a törzsíőnökökre, (a mint ez a dr. Meskó feledhetetlen beszéde után itt már szálló igévé is lett), de az első kínálkozó alkalommal erélyesen utasít vissza minden tolakodást és figyelmeztet^mindenkit a polgári jogok és befolyásolások egyenlő mértékére. Szóval, ha megóvja a békét, de anélkül, hogy valamit is feláldozna a reábízott szent érdekekből. Mi, a kik tudjuk Májerszky Béláról, hogy nehéz viszonyok, keserű harczok között városánál ós egyházánál egyaránt meg tudta óvni a vezetés békés szellemét és tekintélyét, e téren is bizalommal vagyunk iránta és működésétől csak jót reménylünk. Végül tudjuk róla, hogy hosszaa közszolgálati élete meggyőzte ót is arról, a mi ma már — fájdalom — mind tágasabb körben érvényesülő tapasztalat — bogy a községek roskadoznak a reájuk nehezedő önkormányzati terhek súlya alatt. Ma nincsen szerencsétlenebb tagozata az állami összéletnek, mint a fejlődő nagyobb városok. A községi kormányzás költségein kívül a vármegyék pótadói. Az állami terhek viselósébeu valórészvétel, az állami intézmények létesítésében való segédkezés és mindenekelőtt a község kulturális, egészségügyi, közjótékonysági, rendészeti stb. életének kifejlődése oly sok oldalról támadják meg a költségvetés bevételi fóczimét, hogy idestova megszűnik a község magánvagyona s átalakul beruházásokká, hozzájárulásokká stb. stb. . . . Igaz ugyan, hogy a stagnálást, mint közszükséget, hirdetnünk nem lehet. Sőt melegen óhajtjuk, hogy városunk közélete kulturális téren is lépést tartson azzal a fejlődéssel, a mely összeesik a Bencs László polgármesteri működése idejével. Óhajtjuk a további haladást. De ajánljuk a legmesszebbmenő óvatosságot, takarékosságot. Álljon be végre az az idő, amikor a város, mint község, uj alkotásokat csak ott és akkor létesít, a hol és a mikor nem jár vele nyomon uj kölcsönök — Bájos királynőm! — szól hozzá a titkár ur — melyik jó tündér ajándékozá meg bölcsőjében oly bámulatos tulajdonsággal, hogy mindent, a mit tesz, s a mi önt érinti, oly bájos, elragadó kellemmel von be. Még a virágnak is, mely hajában ékeskedik, oly ragyogó szine van, mintha csak friss harmat szállt volna reá ... A föld meghajlik léptei alatt, engedelmeskedve lábainak . . . A titkár ur maga is elcsodálkozik jól sikerült mondókáján és ezért egész merev lesz a bámulattól, midőn látja, hogy a szép asszony nem reagál a bókra. Az igéző asszony egyszerre megrezzen . . . Szemeit leveszi az alant nyüzsgő tömegről és daemoni kifejezésü szemekkel a férfi felé fordul: — Alig hiszem uram, hogy jóságos tündérnő állt volna bölcsőm felett, sőt azt sem tudom, hogy egyáltalán volt-e bölcsőm ? De teljesen bizonyította éles látását abban, a mit virágaimról és lépteimről beszélt . . . Önre bizom az üde, reggeli harmat titkát, mely az ilyen szép virágokat díszíti. Azok olyan könyek uram, melyeket irigység és szégyen, csalódás és düh — fakasztanak. És ha Ön azt hiszi, hogy a föld meghajlik lépteim alatt, az azért van, mert milliók átkának nyomasztó súlya alatt reszket . . . Aztán egy baratságos fejbólintással üdvözölve a titkárt, haladt lassan a terembe. A titkár megkövülve állt helyén, aztán egy zavarodott tekintetet vetett a lent zsibongó néptőmegre. Erre az üres fogalmu és nem biztos szándékú ,sok fejű szörny"-re. Egy kissé megremegett a hideg esti levegőtől, vagy talán a félelemtől? ... De aztán lerázta magáról ezt a beteges idegességet és vidám szökeléssel szaladt a szép asszony után, ki őt pajkos kaczagással fogadta, beszerzése. Reméljük, hogy e tekintetben sem fogunk csalódni Májerózky Béla polgármesteri működésében, hogy alatta a közterhek, a községi kormányzat költségei nem emelkedni, de apadni fognak és a tagadhatatlanul hatalmas arányokban megindult város fejlődésben bizonyos józan önmérséklés fog jelentkezni. És e reménynyel zárjuk is sorainkat. Az a másfél esztendő, a mennyi időre az uj polgármester most meg választatott, hisszük, igazolni fogja jogos reményeinket, és e város képviseletének módot, lelkesítő alkalmat fog adni arra, hogy másfélév múlva újból megjelenve az urnánál, többé ne csak jogos várakozással, hanem már a múlton felépülő meggyőződéssel kiáltsa: éljen Májerszky Béla polgármester! Sziuházi rer.d — köztisztaság. — Székvárosi közdolgok. — Színházi szabályrendeletet, meg köztisztaságról szóló szabályrendeletet alkotott a város képviselő testülete. Kezdeményezőjök, formálójok buzgó és ambiciózus rendőr főkapitányunk volt, aki a saját maga hivatalos működése közben szerezte meg azt a tapasztalatot, hogy — nem is s.ólva a köztisztaság nagy jelentőségű kérdéséről, még a színházi rend megvédése tekintetében is statutumra van szükség, t. i. paragrafusra, amelyre a rendőri közeg eljárásában hivatkozhassék. A színházi szabályrendeletnek — sajnos — nálunk nem sok jelentősége van. Mert van ugyan — most már városi színház épületünk, kívülről is mutatós, belülről is tetszetős, de nincs színészetünk, nincs színi szezonunk, ha csak jó nagy adag önámitással el nem kereszteljük annak azokat a 4-5 hétnyi május —juniusinapokat, amikor az egy részében szabadjára ment debreczeni színtársulat ide jön hozzánk — a zöldbe. A színházról szóló statútumnak erre a 30—40 napra terjedő egyik parancsolatja minden körülmények közölt nagyon jellemző azonban. És — bár mennyire szegényesek és falusiasak is a mi színművészeti állapotaink, ennek a szerencsétlen, városivá lett színháznak a léghuzásossága, fűthetetlensége s mini ujabban kipattant: tűzveszélyessége miatt nagy hálára fogja kötelezni a rendőrség a közönséget és meg fogja érdemelni az elismerést, ha a pénteki képviseleti közgyűlés által elfogadott szabályrendelet alapján meg fogja szüntetni azt a divatot, hogy egyesek — minden külső jelek szerint, a maguk külön és magasabb társadalmi állásuk demonstrálására (minden jó ízlés és nevellség ellenére azonban) az előadás folyamata alatt hangosan diskurálhassanak. A színház fűtésének a kérdését a város, amikor az épületet megvette, igazán radikálisan oldotta meg. Megmondolta ugyan is, hogy ott télen előadások nem tarthalók. Provizórius intézkedésnek ez egészen bölcs. A düledező falat meg kell támasztani. — De az a támasztó gerenda nem maradhat ott örökké. A fűtési tilalom csak addig tarthat, míg a város, a színház épület tulajdonósa gondoskodik a színház fűthetéséről. Úgy tudom, hogy különböző jótékony czélokra való átengedéseknél, már 5—6-szor támadt tűzveszedelem ebben a színházban. Arról azonban nincs semmi tudomásunk, hogy a városi színházban a fűtés új, nem veszedelmes, tűzveszedelem ellen biztosított módjáról gondoskodás történt volna. Meg kell még itt valamiről emlékeznünk. Néhány évvel ez előtt csaknem fütyülték is azt a nótát Nyíregyházán, hogy a színház milyen Isten háta mögött, milyen rossz helyen van; de ma — gondolom — erről nem lehet többé beszélni. A színház előtti tér — reméljük „szinház-tér* lesz és nem „síéna-tér", — ma már rendezve s legközelebb parkozva lesz, és a hatalmas vasúti útról egyik fő ere a közlekedésnek. Másik oldalról a szt.-mihályi-utcza is Új képet nyert, egyenesre csinált gyalog járdáival, csatornázása által. Jó helyen van most már az a színház. A város elég olcsón jutott hozzá. És a támasztó gerenda mindenesetre elég rég ideje, hogy ott áll már, t. i. ahhoz, hogy elérkezett légyen az idő, hogy a város ne csak színházi szabályrendeletet alkosson, de gondoskodjon arról is, hogy a színház fűthető legyen tűzveszedelem nélkül, és hogy a nézőtér szélhúzóssága megszüntettessék. * * * A köztisztaságról alkotott szabályrendelet szintén bölcs és okos intézkedés. Szükség is van rá. Gyengének tartjuk azonban a mi rendőrsegünket — számbeli ereje szerint — hogy ezeknek az üdvös rendelkezéseknek, közönségünk ismeretes indolenciáját és érzéketlenségét ismerve — érvényt szerezhessen. Ami egyébként a köztisztaság és amiért ezt kívánjuk — a közegészségügy iránt való érzéket illeti, jellemző, hogy ugyanakkor, amikor a képviselőtestület a köztisztaság szabályait statuálta : a vasúti út trágyával inficziált kaparék-sarát egy vasúti úti telek feltöltésére — száz számra való talyigákkal szállítva — használták föl.