Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-23 / 8. szám

Az uj polgármester. TJjból is visszatérőnk legutolsó vezérczik­künk tárgyához. Tesszük ezt azzal a jogos vá­rakozással, hogy felszólalásunkban a közvéle­mény találja meg visszhangját. Magasabb érdekből vettük utolsó számunk élére Májerszky Béla nevét. A vármegye és •áros ő88zhangzatos működésének magas érde­kóból. Szikszay alispán feledhetetlenül szép be­széde, dr. Meskó László aranyszavai indítottak arra, hogy a polgármester választást azokról a magas szempontokról vegyük megbeszélés tárgyául. Az új polgármesterről, az ó egyéniségében kifejezésre jutó város-vezetó szellemről most akarunk szólani. Üdvözöltük szivélyesen akkor — üdvözöljük a közbizalom nyújtotta dí­szes polczon melegen most is. Maga az a tény, hogy Májerszky Bélával szemben minden aspiráczió, mely a polgármesteri szék megürü­lésekor szárnyakat bontott, — bevonta vitor­láit, a legélénkebb igazolása az ő eddigi köz­tevékenységében szerzett érdemeinek. Távol áll tőlünk, hogy a díszes polczra jutott uj polgár­mesternek hízelegjünk. A mily őszintén tárjuk fel most a város egész közönségének bizó ér­zelmeihez csatlakozó bizodalmunkat az ő pol­gármesteri tevékenykedése iránt, — ép oly nyíl­tan fogjuk kifejezésre jutlatni intő, óvó, eset­leg elítélő nyilatkozatainkat, ha reájuk szük­ség lenne. De hisszük, reményeljük, hogy nem lesz reá szükség. Mert a mennyire Májerszky Béla eddigi köztevébenységét megismerhettük, több oly jeles tulajdonságát állapithatjuk meg, a melyek uj működési terén is szép eredmények­kel, sikerekkel biztatnak minket. Mindenek­felett tudjuk róla, hogy munkaszerető, köte­lességtudó férfi, a ki egyéni kedvteléseknek nem hódol, a ki a családi élete számára fenn­maradó ideje java részét is közhivatali és tisz­teletbeli állásai teendőinek szentelte. Nagy­fontosságú uj állása, idejét most még fokozot­tabb mérvben fogja igénybe venni. A városi közigazgatás bonyolult gépezetében ó a vezető munkás, a kinek a gépezet minden részét foly­tonosan éber figyelemmel kell kisérnie, — a bürokratikus életet irányítania, abban a közjó iránti odaadás szellemét ébren tartania, a „salus reipublicae" elvét az összes faktorok tevékenységének uralkodó elve gyanánt fenn­tartania. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint — hogy magas szempontból, ideális magasla­tokról, de a gyakorlati élet követelményeinek szemmeltartásával ellenőrizze, meg nem lan­kadé buzgalommal a vezetése alatt álló tiszti­kar működését, terelje vissza medrébe a köz­élet túlcsapongó, egészségtelen, ártalmas huUá­mait, álljon férfias lélekkel élére a nemes tö­rekvéseknek, tudjon megküzdeni az ártalmas ellenáramlatokkal és emelt fővel képviselje e szép múlttal dicsekvő, szépen fejlődő várost ki­felé, felfelé és lefelé egyaránt A mi mind e magasrendű hivatások, kötelességek tel­jesítéséhez első sorban szükséges — az a mun­Gyülöltek azok ott lenn mindent, a mi gazdag és szép! A hosszú kocsi sor lassan halad . . . Közben egy más emlék is ébredez lelkében, — egy kép, a zárdában töltött időből: a zsidók történetéből. Látja a harczot, látja a vörös tengert, melynek hullámai — fallá képződtek az egyiptomiak két oldalán . . Ekkor Mózes szava hallik, botjával megérinti a vizet . . . A hullámok összecsapnak és eltemetik Pharaót minden népével együtt . . . Érzi, hogy a fal, mely a hintók két oldalán áll, vadabb és kegyetlenebb a tenger hullámainál. Tudja, hogy csak egy hangra van szükség, csak egy vezetőre, ki az ember áradatot mozgásba hozza . . . Akkor ez pusztítva előre fog törni és véres hullámaival eltemeti a hatalomnak és fénynek még legkisebb jelét is. Szive dobog, reszketve húzódik a kocsi szegletébe, de nem a félelem miatt, hanem becsületes lelke szégyenli — boldogságát. És azt gondolja: nem oda való-e tulajdonképpen ő most is, a hullámzó tömegbe, mely a maga rémes elveivel igyekszik a hatalmas társadalmat megingatni? Mint lánczot tartott vad állatok szabadulnak fel emlékei. A kinyitott szekrény már üres . . . Gyönyörű hattyú nyakára omló pompás és drága csipke keudőjét megragadta. A romboló ösztön alpária­san vad hatalma vesz erőt rajta, hogy azt szét tépje ... De a kocsi e perczben ép a megyeház lépcső házába érkezett Az inas a kocsi ajtaját feltárja és a szenvedélyek eliramlanak. Csendes méltósággal, szokott jóakaratú mosolyával ajkán száll ki a kocsiból. A fiatal főispáni titkár rohan hozzá, s karját fel­ajánlva vezeti fel a lépcsőn. N YÍRVlDfc K kás élet, a kötelességek szeretete. És mi, kik figyelemmel kisértük Májerszky Béla fő­jegyzői működését, megnyugvással, uj állásához fűzött jogosult reménynyel merjük állítani hogy benne a munkás életet, a kötelességek szeretetét mindig is megtaláltuk s igy sokoldal­ról igénybe veendő polgármesteri tevékenysé­gének sikereit ez alapon előre is megjósol­hatjuk. És tudjuk róla azt is, hogy conciliáns, békeszerető ember. Nagy jelentőségű tulaj­donság, ha a város közéletének irányításában szerencsésen érvényesül! Ha nem minden oldal­ról támadni szokott befolyásolási kísérletek elótt való ingadozó meghódolásban, de abban jelentkezik, hogy az egymás ellen küzdő áram­latokat személyiségének varázsával, bölcses­ségének fényével, szavának súlyával, város­szeretetének melegével a haszuos köztevékeny­ség szolgálatában tudja megtartani. Ha el nem keserít senkit, de kedvet ád a közéletben való közremuukálkodáshoz. Ha nem ingerel senkit az ellentállásra, de buzdit a közjó támogatására. Ha nem hallgat jobbról is, balról is a törzs­íőnökökre, (a mint ez a dr. Meskó feledhetetlen beszéde után itt már szálló igévé is lett), de az első kínálkozó alkalommal erélyesen utasít vissza minden tolakodást és figyelmeztet^minden­kit a polgári jogok és befolyásolások egyenlő mértékére. Szóval, ha megóvja a békét, de anélkül, hogy valamit is feláldozna a reábízott szent érdekekből. Mi, a kik tudjuk Májerszky Béláról, hogy nehéz viszonyok, keserű harczok között városánál ós egyházánál egyaránt meg tudta óvni a veze­tés békés szellemét és tekintélyét, e téren is bizalommal vagyunk iránta és működésétől csak jót reménylünk. Végül tudjuk róla, hogy hosszaa közszolgá­lati élete meggyőzte ót is arról, a mi ma már — fájdalom — mind tágasabb körben érvényesülő tapasztalat — bogy a községek roskadoznak a reájuk nehezedő önkormányzati terhek súlya alatt. Ma nincsen szerencsétlenebb tagozata az állami összéletnek, mint a fejlődő nagyobb városok. A községi kormányzás költségein kí­vül a vármegyék pótadói. Az állami terhek viselósébeu valórészvétel, az állami intézmények létesítésében való segédkezés és mindenekelőtt a község kulturális, egészségügyi, közjótékony­sági, rendészeti stb. életének kifejlődése oly sok oldalról támadják meg a költségvetés bevételi fóczimét, hogy idestova megszűnik a község magánvagyona s átalakul beruházásokká, hozzá­járulásokká stb. stb. . . . Igaz ugyan, hogy a stagnálást, mint közszükséget, hirdetnünk nem lehet. Sőt melegen óhajtjuk, hogy városunk közélete kulturális téren is lépést tartson azzal a fejlődéssel, a mely összeesik a Bencs László polgármesteri működése idejével. Óhajtjuk a további haladást. De ajánljuk a legmesszebb­menő óvatosságot, takarékosságot. Álljon be végre az az idő, amikor a város, mint község, uj alkotásokat csak ott és akkor létesít, a hol és a mikor nem jár vele nyomon uj kölcsönök — Bájos királynőm! — szól hozzá a titkár ur — melyik jó tündér ajándékozá meg bölcsőjében oly bámu­latos tulajdonsággal, hogy mindent, a mit tesz, s a mi önt érinti, oly bájos, elragadó kellemmel von be. Még a virágnak is, mely hajában ékeskedik, oly ragyogó szine van, mintha csak friss harmat szállt volna reá ... A föld meghajlik léptei alatt, engedelmeskedve lábainak . . . A titkár ur maga is elcsodálkozik jól sikerült mondókáján és ezért egész merev lesz a bámulattól, midőn látja, hogy a szép asszony nem reagál a bókra. Az igéző asszony egyszerre megrezzen . . . Szemeit leveszi az alant nyüzsgő tömegről és daemoni kifejezésü szemekkel a férfi felé fordul: — Alig hiszem uram, hogy jóságos tündérnő állt volna bölcsőm felett, sőt azt sem tudom, hogy egyál­talán volt-e bölcsőm ? De teljesen bizonyította éles látá­sát abban, a mit virágaimról és lépteimről beszélt . . . Önre bizom az üde, reggeli harmat titkát, mely az ilyen szép virágokat díszíti. Azok olyan könyek uram, melye­ket irigység és szégyen, csalódás és düh — fakasztanak. És ha Ön azt hiszi, hogy a föld meghajlik lépteim alatt, az azért van, mert milliók átkának nyomasztó súlya alatt reszket . . . Aztán egy baratságos fejbólintással üdvözölve a titkárt, haladt lassan a terembe. A titkár megkövülve állt helyén, aztán egy zava­rodott tekintetet vetett a lent zsibongó néptőmegre. Erre az üres fogalmu és nem biztos szándékú ,sok fejű szörny"-re. Egy kissé megremegett a hideg esti levegőtől, vagy talán a félelemtől? ... De aztán lerázta magáról ezt a beteges idegességet és vidám szökeléssel szaladt a szép asszony után, ki őt pajkos kaczagással fogadta, beszerzése. Reméljük, hogy e tekintetben sem fogunk csalódni Májerózky Béla polgármesteri működésében, hogy alatta a közterhek, a községi kormányzat költségei nem emelkedni, de apadni fognak és a tagadhatatlanul hatalmas arányok­ban megindult város fejlődésben bizonyos józan önmérséklés fog jelentkezni. És e reménynyel zárjuk is sorainkat. Az a másfél esztendő, a mennyi időre az uj polgár­mester most meg választatott, hisszük, igazolni fogja jogos reményeinket, és e város képvisele­tének módot, lelkesítő alkalmat fog adni arra, hogy másfélév múlva újból megjelenve az urná­nál, többé ne csak jogos várakozással, hanem már a múlton felépülő meggyőződéssel kiáltsa: éljen Májerszky Béla polgármester! Sziuházi rer.d — köztisztaság. — Székvárosi közdolgok. — Színházi szabályrendeletet, meg köztisztaságról szóló szabályrendeletet alkotott a város képviselő testü­lete. Kezdeményezőjök, formálójok buzgó és ambiciózus rendőr főkapitányunk volt, aki a saját maga hivatalos működése közben szerezte meg azt a tapasztalatot, hogy — nem is s.ólva a köztisztaság nagy jelentőségű kérdé­séről, még a színházi rend megvédése tekintetében is statutumra van szükség, t. i. paragrafusra, amelyre a rendőri közeg eljárásában hivatkozhassék. A színházi szabályrendeletnek — sajnos — nálunk nem sok jelentősége van. Mert van ugyan — most már városi színház épületünk, kívülről is mutatós, belülről is tetszetős, de nincs színészetünk, nincs színi szezonunk, ha csak jó nagy adag önámitással el nem keresztel­jük annak azokat a 4-5 hétnyi május —juniusinapokat, amikor az egy részében szabadjára ment debreczeni szín­társulat ide jön hozzánk — a zöldbe. A színházról szóló statútumnak erre a 30—40 napra terjedő egyik parancsolatja minden körülmények közölt nagyon jellemző azonban. És — bár mennyire szegényesek és falusiasak is a mi színművészeti állapo­taink, ennek a szerencsétlen, városivá lett színháznak a léghuzásossága, fűthetetlensége s mini ujabban kipattant: tűzveszélyessége miatt nagy hálára fogja köte­lezni a rendőrség a közönséget és meg fogja érdemelni az elismerést, ha a pénteki képviseleti közgyűlés által el­fogadott szabályrendelet alapján meg fogja szüntetni azt a divatot, hogy egyesek — minden külső jelek szerint, a maguk külön és magasabb társadalmi állásuk demon­strálására (minden jó ízlés és nevellség ellenére azonban) az előadás folyamata alatt hangosan diskurálhassanak. A színház fűtésének a kérdését a város, amikor az épületet megvette, igazán radikálisan oldotta meg. Megmondolta ugyan is, hogy ott télen előadások nem tarthalók. Provizórius intézkedésnek ez egészen bölcs. A dü­ledező falat meg kell támasztani. — De az a támasztó gerenda nem maradhat ott örökké. A fűtési tilalom csak addig tarthat, míg a város, a színház épület tulaj­donósa gondoskodik a színház fűthetéséről. Úgy tudom, hogy különböző jótékony czélokra való átengedéseknél, már 5—6-szor támadt tűzveszedelem ebben a színház­ban. Arról azonban nincs semmi tudomásunk, hogy a városi színházban a fűtés új, nem veszedelmes, tűz­veszedelem ellen biztosított módjáról gondoskodás tör­tént volna. Meg kell még itt valamiről emlékeznünk. Néhány évvel ez előtt csaknem fütyülték is azt a nótát Nyíregy­házán, hogy a színház milyen Isten háta mögött, milyen rossz helyen van; de ma — gondolom — erről nem lehet többé beszélni. A színház előtti tér — reméljük „szinház-tér* lesz és nem „síéna-tér", — ma már rendezve s legközelebb parkozva lesz, és a hatalmas vasúti útról egyik fő ere a közlekedésnek. Másik oldalról a szt.-mihályi-utcza is Új képet nyert, egyenesre csinált gyalog járdáival, csator­názása által. Jó helyen van most már az a színház. A város elég olcsón jutott hozzá. És a támasztó gerenda minden­esetre elég rég ideje, hogy ott áll már, t. i. ahhoz, hogy elérkezett légyen az idő, hogy a város ne csak színházi szabályrendeletet alkosson, de gondoskodjon arról is, hogy a színház fűthető legyen tűzveszedelem nélkül, és hogy a nézőtér szélhúzóssága megszüntettessék. * * * A köztisztaságról alkotott szabályrendelet szintén bölcs és okos intézkedés. Szükség is van rá. Gyengének tartjuk azonban a mi rendőrsegünket — számbeli ereje szerint — hogy ezeknek az üdvös rendelkezéseknek, közönségünk ismeretes indolenciáját és érzéketlenségét ismerve — érvényt szerezhessen. Ami egyébként a köztisztaság és amiért ezt kíván­juk — a közegészségügy iránt való érzéket illeti, jellemző, hogy ugyanakkor, amikor a képviselőtestület a köztisz­taság szabályait statuálta : a vasúti út trágyával inficziált kaparék-sarát egy vasúti úti telek feltöltésére — száz számra való talyigákkal szállítva — használták föl.

Next

/
Thumbnails
Contents