Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-22 / 25. szám

XXIII. évfolyam. 9n avi . sz&m. Nyíregyháza, 1902. junius 22. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZA.B0LC3M EGYEI ÁLTAL ÍN0S TANITÖ-EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. >Iegrj6lenik: hetenkint epryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: po8tén vagy helyben házhoz horlva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Megyed évre 2 „ A községi jegyző és tanitó araknak egész évre csak négy korona. Egy B/ám Ara 20 fillér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a í?»rke«itö csime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen leTelek csak ismert kezektói fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra • ax illető költaégere küldetnek vusia. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisibozott p-tlt sor rgyver köilése 10 fillér; többszöri köiles esetében * fi!. A nyitt-teri költemények dija soronkint 60 fiilét; Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden tovabin sió 4 fll. Vastag betűvel szedett katss*resen »«.Uult. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Vogler a kiadó-liivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Eckstan Bernát ós Általános Tudójitá irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Cotnp. által Hamburgbin Hivatalos rész. 1372G—1902. K. Szabolcsvármegye alispánja. Ari ejtési hirdetmény. A gávai szolgabírói iroda és börtön helyiségek át­alakítására vonatkozó munkálatoknak 2827. kor. 01 fill. és a főszolgabírói lakáson szükséges helyreállítási munká­latoknak 8.'5 korona 60. fill. vagyis összesen 3713 kor. '21 fillér költség összeg keretén belől vállalat utján való biztosítása végett 1002. évi junius hó 24-napján d. e. 10 órakor a vármegyeház \ kis tanácstermében zárt aján • lati verseny tárgyalás fog tartatni. Felhívatnak pályázni óhajtók, hogy szabályszerűen kiállított s h pecsételt ajánlataikat nevezett nip d. e. 9 '/, órájáig a vmegye iktató hivatalához adják be. Későbben érkezet, távirati uton beadott vagy szabály­szeiü pecséttel cl nem látott ajánlatok figyelembe nem vetetnek. Pályázók ajánlataikhoz bánatpénzül az előirányzati összeg 5 %-át tartoznak mellékelni. Az ajánlat barité­kán feltüntetendő, hogy az ajánlat a gávai szolgabírói iroda és börtön helyiségek átalakítási és a főszolgabírói lakás helyreállítási munkálataira vonatkozik. Pályázni csak együttesen, az összes munkálatokra leket, külön-külön tett ajánlatok nem fogadtatnak el. A munkálatokra vonatkozó tervezet és költségvetés a m. kir. államépitészeti hivatalban a rendes hivatalos órák alatt megtekinthető. Nyíregyháza, 1902. junius hó 12. 2—2 Szikszay Pál, alispán. Sajtóper a magyar szóért. Élénken emlékezik rá olvasóközönségünk bizonyára arra az izgalmas választásra, mely a mult évi február hó 27-én, Nyíregyházán, az ág. ev. egyház hiveiuek egy részét csaknem uy.il t zeiidülésbe sodorta. A magyar nyelvűek a templomban való érvényesülése ellen tört a tömeg s a szavazó listából törölte az „urak" ne^ét, mert elhitet­A „NYIRVIDÉK* 4 TÁUCZÁJA^ Egy arczképhez. Ábrándos, gyermekarczu asszony 1 Tekintetedben rejtett fény ragyog. Isit keresnek? Miért epednek, E kőkes fényű égi csillagok ? Örök talány ! Csodás igézet! Szómra ajkad rubintja nem felel . . . Mely tenger vagy, megfejthetetlen. Lcgnémább ott hol gyöngyöd rejted el. Évva István. Nádas György bolondságai. Csattogott a nagy paraszíoslor. A fiatal Nádas György az apja béreslegényeit verte s közben ektelenül káromkodott. Az öreg Nádas Tamás gyönyörködve nézte fiát az ámbilus'ól. Kedve tellett a virtuskodásban. Nyurga, hosszú szál gyerek volt az ifjabbik Nádas. Inkább erős csontú, mint izmos tiu s jóformán a bajusza sem ülögetett míg' különben a ezudarságig léha gyerek. Ezzel is tökéletesen az apjiraü'ött. Valamikor né­hány esztendőkkel tnnek előt'e Nádas Tanás is tömér­dek bolond-ágokat követett el. Asszonyok szöktetéseiről egész Erdélyország beszélt. A nnrosmmti földe-gazdik patyolatarczu, bogárszenüi menyecskéi de sokszor tűntek el hétszámra zöldzsalus házakból, sövénykeritéses por­tákról. Mert a pirasztmenyecskéket kedvelte kivált kép. Finnyás uri dámák majd megveszekedtek a délezeg, szá­las, kemény nézésű férfiért, de ő rájuk sem hederített. Gyönge Im-u fehérnépnek nevezte őket, akik, mint valami finom metszetű törékeny üveg, pohár székbe valók. ték vele, hogy az urak a tót szót ki akarják űzni a templomból. A „Nyirvidék" évek hosszú során át egyik­munkása volt annak a hazafias czélnak, hogy a nyiregyházi ág. ev. templomban a magyar nyelv, fokról-fokra haladva, érvényesüljön. A népiskolák évi vizsgái, az egyházi köz­gyűlések alkalomszerűségei mind annyi impul­zust adtak arra, hogy e nagy érdek iránt a közfigyelem ébren tartassék. Nyíregyháza város társadalmának minden tényezői évek hosszú sora óta állottak tevékeny íiuiukábau azért a czélért, hogy Nyíregyházán a magyarosodás ügyét előre segítsék. Magyarrá lettek az iskolák s évek hosszú során át magyarul tudó generációk kerültek ki az ág. ev. népiskolákból. Megérett a talaj arra, hogy egy további lépést tegyünk, t. i elérkezett az ideje, hogy óvatosan, megfontoltan, semmiféle tiszteletre­méltó konzervativizmust nem sértve, az egy­ház, a templom, az istentiszteletek kiszolgálta­tásának a nyelvévei is munkába álijou. Meg Í3 történt ez simán, ellenvetés nélkül. Megszaporította az egyház a magyar nyelvii isteni tiszteleteket, sőt behozta a tisztán ma­gyar nyelvű konfirmációt is, természetesen tisz­tán magyar nyelvű előkészítéssel, anélkül, hogy ez a legkisebb recenzust keltette volna, A magyarság ügye békés előrehaladásának ebben a stádiumában történt meg az az egy­házi képviseleti választás, amelyhez a mi gazda­közönségünknek egy része azzal a jelszóval vonult föl a szavazáshoz a Nádassy Lajos úr házából, hogy „az urak el akarják venni tőlünk a templomot, mert kiűzik onnan a tót szót." A férfiak nem is szeretik a veszedelmes duhaj em­bert. Holott Nádas Tamásnak alapjában melegen érző szive volt. Ili végig sétált a falvakban, hol piros arczu, hunezut parasztgyerekek hanezuroztak az utporban, ma­rékszámra osztotta nekik a húszasokat. — Ki tuÍja — mosolygott fel magábin, melyik­nek tartozom közülök még többel is. — Ti lurkók, mondotta aztán hagyakozva, köszönt­sétek nevemben az edes anyátokat! Különben férfikora delén megkomorodott. Ekkor történt, hogy valami összeszólalkozás miatt agyonlőtte az ispánját, amiért is szinte megismerkedett a földi bí­róságokkal. Valahogyan azonban elcsinálták a dolgot és Nádas Tamás megházasodott. Feleségnek már jó volt a finnyás uii dáma is. A születési napján Nádas Tamás a gyulafehérvári püspököt hozta le keresztelő papnak és egyik parasztgazdái hivta meg komának. Attól kezdve a fiát nevelte. Ilat éves korában Nádas György már a sószálli'ó tutajokat oldozgatta el a Ma­roson és bocsátotta el Isten hirével a világnak. Nyolcz esztendős fejjel irló hadjáratot viselt a nádasházi kutyák ellen s oldalba lőtte a bíró szakácsnéját. Tíz éves volt, a mikor a reformásus templom tornyáról leereszkedett a harangkö'eli n a piaeztérre s emeletnyi magasságból I ugrott egy gyo'csos tót sátra tetejére, ez a jámbor tréfa megöl'e az anyját, aki igen istenes asszony volt. Innen tovább még szabadabb életet élt az ifjabbik Nádas A ragyenyedi kasz'nóba ő czipelte az apja után a nagy taj'ékpipát, amelynek ezüst kupakja otlromba nagy tur­bános török fejet ábrázolt és a kaszinó külön szobájában versenyt ivott az öregével és az urakkal. Nádas Ta nás, mikor Gyurka tizenkettedik életévébe lépett, uj asszonyt hozott a házhoz. Az uj asszony valami örmény boltos halvány arczu, vánnyadt leánya volt, lenge mint a nádszál, törékeny mint a liliom. Eobe Nádas Tamás belebo'ondult és Gyurkával már a kutya se tö­rődött. Az igy lefolyt választás alkalmából jelent meg a „Nyirvidék'-ben az a két czikk, amelyért Nádassy Lajos ur sajtópert indított a czikkek szerzője, lapuuk felelős szerkesztője ellen, sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt. A tárgyalás ebben az ügyben csütörtökön ment végbe a kir. törvényszék nagy tárgyalási termében s a bíróság nem csak felmentette lapuuk felelős szerkesztőjét a vád alól, de az ítélet megokolásábau kimondotta azt is, hogy amit a két ujságezikk Nádassy Lajos úrról mondott, azt a kihallgatott tanuk vallomásai igazolták, nevezetesen, hogy eljárása ennél a választásnál ,egyértelmű volt a hazaárulással.* Közöljük itt a két inkriminált czikket: Az inkriminált czikkek. I. A magyar szó. Nem vonjuk be a zászlót! Az a gyalázatosság, ami megtörtént a mull h -t szerdáján Nyíregyházán, hogy két-három ember izgatásara a nyiregyházi lutheránus köznép nagy tömege csaknem lázadásba keveredett a magyar nyelvnek a nyiregyházi ág. ev. egyházban való érvényesülése ellen, nem annak a felzaklatott, felizgatott, buta beszédekkel elbolonditolt népnek a bűne, hanem egyenesen a haza-árulás vádjával terheli azt a néhány embert, akik megfőzték boszorkány üstben ezt az ételt s kitálalták aztán a nyiregyházi ág. ev. egyház 100 tagu képviseletének a mult szerdán végbe­ment válásztásánál! Szégyenére Nyíregyháza városának. A sár, a piszok nem a zászlóra hullott! E'.t a zászlót nem érte semmi szégyen! Mert az igazság: ez a zászló : aranyból való! Sárba, piszokba rántva sem rozsdá­sodik meg! Ragyogó és fényes ! És dia lalmas! Ez volt, ez van, és ez lesz erre a zászlóra felírva : Nyíregyháza város ágostai evangélikus népe! Neked a íe idáig soha ketségbe nem vont hazafiságod szerint ; meg a szerint, hogy 150 esztendeje immár, hogy a nagy Beadták a nagyszebeni katonaiskolába. Félév múlva megszökött onnan. Az apjának azt irta, hogy a német szó miatt, a melyet mint a bűnt utál. A Ludovikába küldték akkor. Ott meg egy csónak parthie alkalmával megfürdette az ezredesének a leányát, a Ludovika kert­jének tavában és menekülnie kellett. Lekerüli Fehértemp­lomba. A nemzetiségi kérdés foglalkoztatta Nádas Györgyöt ez idő tájt leginkább és sorra beverte a ráci preparan­disták fejét. Utolsó állomás Bécs-Ujhely volt, itt már a dulaszlikus kormányforma ellen izgatott és sietve haza kellett hozni Nádasházára. Nádas Tamást mindezek a dolgok síörnyű büsz­kévé tettek a fiára. — Az én vérem! mondogatta titokban az ismerő­seinek: Magam is igy csináltam egykor. Most már a szülői portán gazdálkodott Nádas György. Voltaképen az apja béreslegénycit verte holtra és ló­csiszároskodutt. Nagy kedve lellett a lovakban. A dévai vásáron nyolcz tiz lovat vásárolt meg az apja kontójára, ame­lyeket aztán beállított a nádasházi istállóba. Ezeket a lovakat nyagatta ezután egy fél eszten­deig. A mostoha anvját megtanította remekül lovagolni, j Az örményboltos egykori vézna lemyaból melegvérű, ! telihusu magyar asszony lett már ekkor. A mo-toha j fiával pedig nagy barátságot kezdett s az öreg Nádas ' lelki gyönyörűségére egy Tamás nipján össze is tegező­dött vele. A szentimrei vásáron már a mostoha anyjával egyflll alkudozott lovakra Nádas György. A cziganypecsenyét is egvült et'ék meg az egyik sátorban és az öreg Nádas­nak hímzett házi papucsot veitek vásárfiaba. Nádas Tamásban már erre felforrt az indulat : — A szemét! Hát öreg embert csináltok már be­lőlem? — Hm! No várja'ok csak gondolta migában Ná­das Tamás teljes epével, majd lessz itt rend!

Next

/
Thumbnails
Contents