Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-22 / 25. szám

ma^yai- Alföldről (ahol uiár szintén magyarrá kellett volna lenned) ide származtál, ebbe a csupa tiszta magyar levegőbe, erre a csupa tiszta magyar földre ; meg a szerint hogy, ez a város, melynek te birod, husznalod és éled dús mezőit, a szive, a lelke, a központja lett a tiszta szűz magyar Szabolcsvármegyének; meg aszerint hogy — amit elmulasztottak őseid — 3-4 evtized munkájának nagy eredménye magyarul tudó generációkat nevelt, az iskola, az adminisztráció es az altal, hogy te magad is beláttad, hogy magyar nyelv nelkul nem boldogulhatsz: teljesen magyarrá kell lenned ! Nem csak a városházán, nem csak a más miféle hivatalokban, nem csak a piaczon, de családi tűzhelyednél is és templomodban is. Neked is, kell hogy a magyarok Istene, legyen a te Istened! Lassú, de következetes és biztos eredménnyel kecsegtető volt ebben az irányban az átalakulás. A haruiincz esztendő óta magyarrá lett népiskolák ma már apákka nőtt generációt neveltek a magyar nyelv tudásaban es szeretetében. És ami több, a most cseperedő nemzedek a hitében való megerősítésre (konfirmáció) már csak magyarul taníttatott. A .Nyirvidék* megfontolással s a helyzetnek és viszonyoknak ismeretével indította meg ismeretes agitációját, hogy a nyiregyházi ág. ov. templomban a magyar nyelv a tót nyelvvel egyenjoguvá tétessék. Sok szerénységgel s a röviden vázolt előzmények és viszonylatok tanúsága szerint elég önmegtartóztalással. A nyiregyházi ág. ev. egyház lelkészpásztorai Ueduly Henrik és Paulik János lelkész urak soknak, merésznek találták a mi kívánalmainkat! Elmondták véleményüket itt, e helyen is, és azután kiadván a nyiregyházi ág. ev. egyház íauü-dik évről szóló évkönyvét, „Szózat

1'-ot intéztek a nyiregyházi ág. ev. hitközség tagjaihoz s felvetették azt az indítványt, hogy a nyiregyházi ág. ev. templomban havonként egyszer a fő isteni tisztelet magyarul tarlassék. Ez volt az előzménye a mult szerdán végbement egyházi választásnak. És az eredményei'! Olyan szégyenletes és olyan veszedelmes, hogy csaknem a harangokat kellene felrevernünk, ha — nem tudnánk azt, hogy becsületes kezek nehéz munkájával emelt falakat sokszor megdöntötték már a patkányok. Nádassy Lajos úr magyar nemes ember. Ezt csak az ő megtévelyedésének dokumentálására említjük. Mint kereskedőnek, a bo tja a vármegyeház teren van, ahol százakra menő, össz* verbuvált tömeg elfért ezen a hires, de még sokkal szégyenletesebb egyházi választás napján. Innen indult ki az a hazaárulással egyértelmű jelszó: le kell szavazni az urakat, mert azok be akarják vinni a magyar szót a templomba! Konstatálnunk kell ezzel a ténynyel, hogy Szabolcsvármegye székvárosában, Nyíregyházán, a magyar szó ellen a gyűlölet tüzét szították lángra! És konstatálnunk kell, hogy ezt a hazaárulást az „urak" ellen való gyűlölködés .generál szósz'-ában tálalták föl ennek a szerencsétlen, de igazán jóravaló népnek. Hogy megvadult tőle — nem tudva természetesen mit vesz be — segítségül, volt pálinka, meg egy kis jó bor — potyára, — a mint ez a mi népünk — sajnos, pedig nem szorult rá, olyan nagyon szeret. A többi patkányokkal, akik — mikor ezt a szégyenletes, gyalázatos beomlást előidézték, a piszkos porfelhőkben elmeneküllek — most nem törődünk. A Jezsuiták elve, hogy a czél szentesíti az eszközt, sokszor bevált, de csak egy kis időre. Mert nemtelen eszközökkel önérdeket, haszonlesést, hiúságot, szerepelni vágyást lehet szolgálni, de közjóra való becsületes igyekezetet soha! De Nádassy Lajos urat, (igazán sohase gondolhattuk, hogy neve lapunkban ezen a helyen fölemlittessék) akinek a háza és a háza eleje ennek a választásnak a magyar nyelv ellen való tüntetésre nyitva volt, ésakitcl ez a rettenetes hazaáruló jelszó: nem kell a magyar nyelv — kiáradt a tömegbe — felelősségre vonjuk a következményekért. Es letl is aztán világfelforgató rendetlenség. Az öreg Nádas beakarta bizonyítani, hogy legény ő a talpán. Előrül kezdte a régi virtusait. A fiival é feleségével együtt dáiidózott és gyönyörűen eltudtak mulatni hármasban. Nádas Györgynek ekkor valami megveszekedett gondolata támadt. — Tudjátok mit! mondotta az apjanak és mostohájának, tán kötnénk barátságot a felsőszilvási páterekkel 1 Azok mulatós emberek és jó boruk van a pinczében. Nádas Tamásnak tetszik az ötlet. Sűrűn kezdtek átlátogatni a felsőszilvási zárdába, ahol fiatal francziszkánusok élték a világukat. Az öreg Nádas felcsapott konfráternek. — Igy már aztán egészen vidáman voltak. Az egykor örményboltos leány, akit az anyja nagy ajtatosságban nevelt, tökéletesen megrészegedett a papok barátságától. Hiszen ezek jobban tudnak inni, mint a nagyenyedi sánta szenátor, aki azért lett sánta, mert a vármegyeháza előtt józan fővel belebukott a mély arokba. Részeg fővel ilyesmi nem eshelett meg rajta, inert akkor olyan szál egyenesen járt, mint, a ti'.parancsolat. A felszőszilvási dáridóknak komoly következménye lett. A gyulafehérvári püspök kiátkozással fenyegette meg az egész zárdát főnönös'ül, konfráterestül együtt. Nádas György kacz igva mondta ekkor az apjanak: — Ugye öreg, le nem átkoznál ki engem semmi körülmények közölt? A papok kaczagtak a furcsa kérdésen. Nádas Tamás gyanakodva nézett a fiára : — Miért te lurkó'? Mit főzöl magadban? — Kiátkozol vagy nem átkozol ? — Kérdezte újra Nádas György ha'ározottan. — Nem én te bolond! felelte az öreg Nádas elkényszeredve. Magaban pedig valami nagy hunczutságtól félt és sűrűn forgatta a boros kancsót. JV T 1 It V í " f " , _„ Mit keres, mit akar ez a szerencsétlen, tudatlan ember a tömegek élén, szereplésre vágyódásával, hiuságával, önzésével, gyülöletevel, fanatizmusával, akar csak egy majom ugrana föl masinisztának az express orient locomctivjára. De talán nem is őt! Mert hiszen ha lett volna hatóságunk (pedig elég nyilvánosan történt, hogy lett légyen), amelyik őt ezért az izgatasért felelősségre vonja, a büntető biróság is — beszámithatlanság czimén — bizonyára elbocsátotta volna. A felelősség ezekért az állapotokért másokat illet. És pedig nem csak az elmenekült patkányokat. Honnan, kitől, mitől vette és birja ez a hiu, vezérszerepre vágyó ember azt a hatalmat, hogy a mi tanyai gazdaközönségünk, mint ahogy láttuk, utána indul ? Anynyira, hogy föllázad a magyar nyelv ellen és a saját papjait is meggyalázza ! Talán az esze, tudása, intelligenciája, ékesszólása? Ö maga se hiszi ezt talán, de — ha hinné is — senki se hinné el neki bizonyára! Avagy talán, hogy a helyére ült a városi képviselőtestületben a letűnt nagyszakallú demagógnak? Avagy talán, hogy a rőfös bolt mellett pálinkát is adnak, sőt m g jó bort s ? Az elmenekült patkányok jóvoltából ? Avagy talán hogy ő is sokalja az adót és különösen a közköltséget? Mint ahogy mindannyian? Hát mind ez, illetőleg a tudásnak, a tanultságnak, az intelligenciának a hiánya elég vagy talán szükséges ahoz, hogy a mi nyiregyházi jóiavaió népünkét belezavarja olyan bűnténybe, hogy fellázadjon a magyal nyelv ellen ? Videant consules ! Ez ugyan frázisnak látszik, de most és ebben a vonatkozásban komoly figyelmeztetésül is megszívlelhetik és elfogadhatják a városi képviselő testületnek mindazok a tagjai, akiknek vállalt kötelezetségük, hogy a képviseleti közgyűléseken ott legyenek. Mert ennek az államcsínynek, a mit a magyar nyelv ellen a mult szerdai választásnál, az ág. ev. egyháznál elkövettek, a forrása is a városi képviselőtestületben van s további következményei is ott várhatók, hogy kitörnek. Mert az ág. ev. egyháznál a magyar nyelv kultusza egyelőre abbau u szerény mértékben (minden hónapban egy magyar fő isteni tiszteletJ föltétlenül érvényesülni fog. Mert semmi, se levegő, se fold, se a mi népünk hazafisága, semmi sincs a mi táplálója, gyökere, harmatozója fmne annak a képtelenségnek, hogy Nyíregyháza város népe magyar levegőben, magyar földön, magyar kenyéren és magyar hazafias érzelmekkel kiátkozza templomából a magyar szót ! Miért, kiért? Nádassy Lijosért, aki magasé tudja, mit cselekszik (ez a mentsége)! Vagy az elmenekült patkányokért? 11. SajtópÖr a — magyar szóért! Nádassy Lajos úr értesítette a héten a .Nyirvidék" szerkesztőségét, hogy e lap legutóbbi számában „Magyar szó" czim alatt megjelent vezérczikk miatt sajtópört indit e czikk szerzője ellen. Nyilatkozatát — alább — közlöm is — teljes loyalitással — egész terjedelmében. Hogy nem azon a helyen, ahol Nádassy ur — szinte követeli, annak két oka van. A legelső az, hogy én, mint felelős szerkesztője e lapnak, még a magam kéziratait is limitálni szoktam, hogy melyik hová való! A másik pedig az, és ez a lényegesebb, hogy „1848. márczius 15." valamivel jelentősebb dolog, mint Nádasy úrnak ez a mosakodása. Jó helyen van azonban itt is. Nyugodt lehet az iiánt, hogy olvasatlanul nem marad. Ezt én sem szeretném. Mielőtt találkoznánk a sajtó-biróság előtt, ahová ön engem citáltat, — mintha a magyar szónak ebben az ügyében nem is ön, de én lennék a vádlott — és Nádas Györgynek veszett kedve támadt, most valami nagy paksamétát vett ki a zsebéből és szörnyű komolyan kezdett olvasni abból: O felsége a király nevében ! A papok bámulva néztek egymásra és ösztönszerűleg felállottak. Az az irás, amelyből Nádas György felolvasást tartott, házasság felbontó levél volt, amely szóllott Nádasházi Nádas Tamásnak és Dimitrovics Katinkának egymás iránti engesztelhetetlen gyülölségről s más egyebekről, melyeknél fogva az ágytól és asztali ól örök időkre elvannak választva. Az ítélet indokolásban sötét, véilázitó czimekkel volt lefestve, hogy szokta nádasházi Nádas Tamás szeretett hitestársát, Dimitrovics Katinkát szekérlőcscsel éj-zakanak idején kiverni az utczára s hogy folylolta bele a majdnem vadallatias kegyetlenségü ember egy ízben jámbor, istenes hitestársat a nagy boroshordóba. — Mi ez hé? kiáltott fel Nádas Tamás hüledezve a nagy bünlujslromia. — Ez még semmi ! felelte az ifjabbik Nádas fagyasztó nyugalommal, itt a diszpenzáczió is! — Nádas Tamás dermedten bámult fiára. — E'. tisztára megbolondult! — Ne hidd öreg ! felelt e gondolatra önérzettel Nádas György. Csak elkívántam a feleségedet. Megcsalni nem akaitalak, hát elválasztottak tőle. Most már én ve szem el feleségül. Az öreg Nádas felugróit. Egy kissé megingott, mintha szédülés fogta vo'ni el, de aztán poharat ragadott kezébe és lelkesen mondta : — Ezt jól csináltad fiu! Jobban nálamnál is. — Hát nem átkozol ki ? — Nem én együtt miradunk. Most már én fogok udvarolni a te feleségednek. "Sfjjp mielőtt következnék itt az ön nyilatkozata, két dologra figyelmeztetem. Az egyik ez: Ön még a gondolt mértéken is a'ul álló ember, hiúságában való elfogultságában. És szerencsétlensége, tudatlansága által még nagyobb, mint gondolhattuk. Miért beszél — nyilatkozatában „orvtámadás"ról, mikor — remélem — elég jól meg volt irva a neve, hogy kiről beszéltünk ! A másik ez: Ugy látszik, ön is a „piszkos porfelhők menedéke alatt menekülő patkányok közül való. Miért nem embere ön annak, amit megcselekedett. Avagy nem tudta volna mit cselekszik ? De láthatta, hogy az Ön házából, meg a háza elől a magyar nyelv elli n való földühödéssel ment szavazni a nyiregyházi gazdák százakra menő tömege. De azért kitűzte a házára márczius 15-dikén a nemzeti zászlót! Holott innék a hires lutheránus választásnak idején, akárcsak bikának a vörös posztót — az Ön házánál lobogtatták a „Nyirvidék"-et, a mikben a Magyar szóról irott czikkek megjelentek. Ugy e bár ön városi képviseleti tag! Sőt vezérként a hegyen ül, szemben a polgármesterrel. Nem kell közköltség! Ezen a czimen szerzett népszeiüsége révén csapolt föl vezelőnek az ág. ev. képviselet választásánál is. Azt hitte, hogy — mint ott a városi képviselő testűiéiben, ahol hal' istennek van reparaló felsőbb fórum, itt is lehet j itszani a tűzzek felgyújtott egy szalma boglyát, tudatlan lévén hozzá, hogy abban, benne puskapor van. Ön Nádassy ur, lehet becsületes ember, hiu, eltogult, rajongó, képzelődő, önhitt, de semmifele gyujló kanócz nem való a kezébe. Vannak mások is becsületes emberek, okosabbak, tanultabbak, kevésbé rászorultak, hogy hiuk legyenek : hagyja ezekre a közdolgok vezetését. Az elszabadult majom, bár milyen sokat látott is a gazdájától, bocsássa meg, hogy ismételjük ezt a hasonlatot, nem lehet masiniszta még a szálkái vonalon sem. Nyíregyháza pedig haladni akar! Meg a magyar nyelv dolgában is ! ön akarja ezt mégakadályozni ? ? ! I. L. A főtárgyalás. Az o hó l'J-dikére kitűzött főtárgyalást Dicsöfy Sándor kir. törvényszéki biró vezi tle; szavazó birák Dudinszlcy Gyula és Kunfalvy István voltak, jegyző Kerekes István. A magán vádló Nádassy Lajos — a kir. ügyészség a vádat nem vállalván •— Menyhért János ügyvéddel jelent meg a tárgyaláson, Inczédy Lajos vádlottat dr. Prok Gyula ügyvéd védte. A beidézett tanuk jelen létének konstatálása után, I. L. vádlott előzetes előterjesztésként kijelentette a biróság előtt, hogy őt az inkriminált czikkek megírásánál egyedül a jogos közérdek védelme vezette. Nádassy Lajossal soha semmi viszonyban nem állott, sőt talán soha szót se váltott vele az életben. Ezután a tanuk kihallgatása következett. A védelem részéről bejelentelt tanuk : Geduly Henrik, Szmolár István, Pivnyik András, Ozvald József, Barzó Pal, Paulik János, Májerszky Béla, Rúzsa Endre, Kubacska István, Pazár István, Bogár Lajos, Paulusz Márton, Szobor Pál, Vajda Dezső, Werner László, Barzó Mihály, Boczkó Lajos vallomásaikban igazolták, hogy a mult évi febráur Ti diki egyházi választásnál, különösen a tanyasi gazda közönség oly izgatott magatartást tanúsítóit, hogy a dolog csaknem zavargásig ment. A jelszó az volt, hogy „az urak el akarják venni tőlünk a templomot, ki akarják abból tiltani a magyar nyelvet. Bizonyították a lanuk, hogy ez a mozgalom a Nádassy Lajos házából ^indult ki, a tömeg ott gyülekezett, ott láttatott el szavazó lapokkal s onnan vonult fel nagyobb csoportokban a választás színhelyére. Bizonyították a tanuk, hogy a zajongó, izgatott tömeg a Nádassy Lajos által készített szavazó lapokkal szavazott, amely lapokon az „urak" nevei mind ki voltak húzva, még az egyházi felügyelőé is. Bizonyították tobábbá a tanuk Nádassy Lajosnak a választás színhelyén va'ó izgató viselkedését s azt, hogy a magyar nyelv ellen keletkezett mozgalom vezetésében az általanos közhangulat a Nádassy Lajos kezének a működését látta. Déli • 21 óráig tartott a tanuk kihallgatása, amikor is Dicsöfy Sándor elnök a targyalást d. u. 3 órára halasztotta. A délutáni tárgyaláson mindenekelőtt az inkriminált két ujságközleményt olvastatta fel a biróság, melyeket fentebb közöltünk. Ezután Menyhért János ügyvéd, a magán-vádló képviselője mondotta el vádbeszédét. Elismerte, hogy a két inkriminált czikk hazafias foirasból eredt, de szerzőjük — szerinte — tul ment a megengedett határon. Ha igaz lenne az — úgymond — ami a hírlapi czikkekben Nádassy Lajosról állíttatik, nem hogy e helyen ülne, mint az ő érdekeinek képviselője, de ő lenne a legelső, uki a legszigorúbb :n elitélné. Az enyhitő körülmények figyelembe vételével, kéii Inczédy Lijos vádlott elitéltetését. Ezután dr. Prok Gyula mondotta el védbe.-zédét körülbelől a következőleg szólván: Tekintetts kir. Törvényszéki Szokatlan a bűnper — amely a tekintetes kir. törvényszék elbírálása előtt áll. Szokatlan p;dig úgy a szereplő személyek, valamint a per anyaga és előzményeinél fogva is. Két érdeket láttunk hirczban állani a lefolytatott főtárgyalás folyama alatt. Az egyik érdek tiszta nemes, ideálisán szép, a másik ellenben sötétbm, vakond munkát végző, nemtelen. Az első érdeket a hazafiság szent gondolata, termékenyítette meg, a míg a vele szemben állót üres, hiu, tudatlan és társadalmilag feltétlen veszélyes hatalmi vágy sarkalta arra a tevékenységre, amelyből a inai főtárgyalás anyaga került ki.