Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-18 / 20. szám

2 Jégjárás. Néhány nappal ez előtt olyan jégvihar vonult el városunk felett, melyhez hasonlóra a legöregebb emberek sem emlékeznek. Amikor a galambtojás, sőt dió nagyságú jégdarabokat ömleni láttuk, azt hittük, • ogy utolsó idejét éli a világ. De azt is hittük, hogy ez a roppant jégverés arra inti gazdálkodóinkat, hogy a jégveréstől megkímélt terményeiket sietnek biztositani, annál is inkább, mert minden jelek arra mutatnak, hogy az idei nyár jégveréses lesz. A mult heti jégverés látása, a pusztulás, ami nyomában támadt, megdöbbentett ugyan, de nem volt képes arra megtanítani, hogy a gazdálkodónak maga iránt való kötelessége veteményeit jég ellen biztosítani. Ha csapás jön ránk, sopánkodunk, de nem élünk azokkal a mentő eszközökkel, amelyek — ha el nem hárítják is a csapást — a tönkrejutástól megmentenek. Amidőn a jég házunk tetejét verte, ablakainkat pattogtatta, terményeinket szabdalta, — ha ügynök lett volna kéznél, azonnal biztosítottunk volna. A jégverés azonban elmúlt, napokon keresztül arról beszéltünk, de aztán kezdjük elfeledni. Ugy látszik, hogy sok gazda csak akkor fél a jégtől, amikor esik, akkor sopánkodik a jég miatt, amikor már minden veteményét elverte, midőn a biztosítás rá nézve már idejét multa. Sok gazda belátja, hogy még is csak jó dolog jég ellen biztosítani, de azért nem biztosit, mert sok a kiadás s nem telik biztosítási dijakra. Igen ám, de ne feledjék ga/dáink. hogy a biztosítási dijat szívesen fizethetik, ha a jégverés megkímélte terményeiket. Csapás esetekor pedig igazán jól esik, ha a bekövetkezett kárt a társulat megfizeti. Akiket a jégverés csapása meglátogat, adóelengedés uhín járnak vagy embertársaik adományaival enyhítik nyomorúságukat. Az adó elengedés jó, de pillanatnyi segítség. Az adakozásból sütött kenyér pedig olykor panaszos, de mindig keserű falat és igy legjobb, ha a gazda addig fél, mig nem késő és idejekorán biztosítja egy egész évi munkája gyümölcsét. v Annyi elemi csapás veszélyezteti terményeinket, hogy alig múlik el esztendő, melyre elmondhatjuk, hogy minden csapástól megkímélt. Vannak elemi csapások, amelyek ellen biztosítani nem lehet. Ha ilyen csapás látogat meg, bele kell nyugoduunk, de a jégverés sajnos következményeitől megkímélnek a biztosító társaságok. Épen ezért önmaga ellen vét az olyau gazda, aki terményeit jég ellen nem biztosítja. Ez annál inkább kötelessége, mert a jégveréstől május elsejétől kezdve az aratás teljes befejeztéig tarthatunk. Természetes dolog, hogy a biztosítás csak akkor ér valamit, ha a biztosítást megbízható, helybeli ügynökök utján olyan biztosító társaságnál eszközöljük, amely méltányosan jár el a gazdaközönséggel. Biztosító társaság vau egész sereg, de a kártalanításnál gyakorta hallunk volt vele. Ezért fogyasztotta most a szót C^api Balázs komával, hogy alkudna meg véle, helyette. Csak hogy Csapi Balázs se azért volt paraszt, még hozzá szegény ember, hogy föl ne érte volna észszel ; most kihasználhatja az alkalmat, hogy egy kis pénzmagra tegyen szert. Hogy nagyobb nyomatékot adjon a vásárnak, akadékoskodni kezdett: — Dehát, hogy is tudta megvenni kelmed Csorbának földjét, most éppen ott az ellenség a szive gyökerében. — Hát majd csak megalkudok véle, komám ; van hál' Isten annyi pénzem, hogy azt a két arasznyi földet megvegyem. — A mán igaz. Hát mikor szóljak neki ? — Nem bánom komám, ha rögvest megkötöd is az alkut. Csak ne mond meg, hogy ki veszi ; mert nem adja. — Meglesz komám. 11. Forrón süt a nyári nap. Csurgó Béni ott fekszik az eresz alatt az ágyra teritett subán. No, mert hát vasárnap van. Különben hétköznap se igen töri magát a munkában. Mert se gazda, se dolgos ember ; csak olyan fuvaros féle, aki a mézesbábos áruit szállítja egyik vásárról a másikra. Benyit a kapun Csapi Balázs. Csurgó Béni ode se tekint, csak nézi a kékre mázolt falat. Majd szól a másik, ha dolga van véle. — Adj Isten! Csurgó Béni a baloldalára fordul: — Ilát kelmedet: . . ? Mi járatban van ? — Izé . . . hogy is? A mondó vagyok, hogy megveszem a földjét. Csurgó Béni nagyot kaczag : — Melyiket? — Ne mókázzék már! Hiszen csak egy van. Azt, a melyiket a tagosításnál kapott kelmed. IN T I K V 1 O E K panaszra okot. Épen ezért őrizkedjenek gazdáink az előttük ismeretlen, vándorló és perczentre dolgozó ügynököktől. Az ilyen emberek felsrófolják az értéket, hogy mennél több legyen a fizetendő dij és az ebből őket illető jutalék. Sok gazda épen azért nem mer biztosítani, mert jégverés esetén, nem kapj i meg a teljes biztosított összeget. Mindez pedig onnan származik, hogy a?, ügynök a felvételeknél uem csiuál lelkiismeretet az érték bevallásnál. A társulatok saját, de a közönség érdekébe u is helyesen cselekednének, ha a tanítókra bíznák az ügynökséget. A falusi tanítók ismerik a népet, tudnak helyesen számítani és lelkiismeretesen eszközölnék a bevallás kitöltését, kár esetén pedig meg tudnák védeni a közönség méltányos érdekeit. A tanítóknak ebből szép mellékjövedelmük volna, de a közöns

;g javára aként járnának el, hogy a biztositások lebonyolításánál sok panasznak eleje vétetnék s megszokná a nép azon biztosítást, melytől napjaiukban idegenkedik. Miként említem, minden gazdának maga iránt való kötelessége terményeit jég ellen biztosítani, mely állitásom külöuösebben is vonatkozik Szabolcsmegye gazdálkodóira. Nem akarok itt természettani fejtegetésekbe bocsátkozni, csak azt jelzem, hogy be van bizonyítva, miszeriut Szabolcsmegye égalja viszonyai olyanok, hogy nálunk a jégverés nagyon is gyakori. Épen a jégverések ismétlődéséből kifolyólag Szabolcsmegye területére a biztosítási dijak is magasabbak, mint némely más megyére nézve, mert itt a koczkázat nagyobb, mint más olyan megyékben, ahol évek során nem fordul elő nagyobb veszélylyel járó jégverés. Azért tehát, hogy itt a jégverés oly gyakori, gazdáink helyesen cselekesznek, ha jég ellen már korán biztosítanak. Ezt aunál inkább tehetik, mert a djak úgyis szeptemberben fizethetők. De biztositaniok kell gazdáinknak jég ellen, mert a Szabolcsi gazdák olyan kedvezőtlen körülmények között élnek, hogy egy su'yos következményű jégverést éveken keresztül megéreznek. De szükségtelen is azt bővebben bizonyítgatni, hogy ma már olyan viszonyok között élnek gazdáink, hogy jövőjüket, terményeiket a természet szeszélyeire bízni legalább is könnyelműségnek mondható. Hiszen még jó termés mellett is annyi kiadása van a gazdának, hogy nagyon kell takarékoskodnia, ha tisztességesen megélni akar. Épen ezért a termést, mint legfőbb jövedelmi forrást, koczkáztatnia nem szabad. Midőn a korán bekövetkezett jégverés megmutatta, hogy a gazdának habozásra ideje nincs, óva intjük gazdálkodóinkat, hogy a csapástól még eddig megkímélt vetéseiket jég ellen siessenek biztosítani, mert a közelgő aratás bekövetkeztéig, tarthatnak 'azon csapástól, mely eddig is temérdek kárt okozott. A jég ellen való biztosítást, mint sok más a gazdálkodásra üdvös dolgot, népszerűsíteni kell. Ezért is kívánatos, hogy a biztosítást a — Az igaz, majd megfeledkeztem róla. De hát az embernek se jószága, se birkája, a fene törődik vele. — No hát én megveszem. — Annyit csak megér, mint fele. — Hogy adja ? — Mit csinálna kelmed vele? — Sohse kérdezze. Megveszem. — Kelmed? — Én. — Csudálom. — Sohse csodálkozzék rajta. Mi az ára? — Keveset kérek, de kelmednek az is sok lesz. Három százasért a magáé. — Itt a kezem. Egy két nap alatt itt lesz a foglaló. — Jó lesz hát akkor is. Csapó elballag, Csurgó Béni p dig mosolyogva vissza fordul a falnak. III. — No komám! meg van vásár? Csapó Balázs ugy tesz, mintha .csak most venné észre. — Adj Isten, János gazda! — Hát Csurgó Béni földjével mi van ? — Nem tudom én. — Nem szóltál neki. — Miről ? — Hát a földről. Adta teremtette. Mi az arat

1 — Nagyon szeretné kelmed azt a földet? — Hát, hogy a ménkübe ne ! — Mit ad, ha megkötöm a vásárt? — Kapsz egy tizest, no csak legyen belőle valami. Az pedig csak megvakarja a füle mellékét. — Hm. Azért nem lehet Jinos gazda. — Nem-e? Az öregapádat? Hit legyen husz ! Csapi megsimogatja zsiros pruszlikját, merően a földre néz, e közben a csizmája orrával bökdösi a földön lévő göröngyöt. János gazda már ingerült. Piros tanítók közvetítsék, mert ők érintkeznek a néppel, irántuk viseltetik a gazda leginkább bizalommal. Szükség vau a biztosítás népszerűsítésére, mert a tudatlan ember isten ellen való eljárásnak minősíti a biztosítást, a vakbuzgó harangozás által véli elkergetni a jéggel telült felleget, a tudomány pedig viharágyukat talált fel a veszély elhárítására. Mindez pedig gyarló okoskodásnak, gyámoltalan kísérletnek bizonyul, ha a csapás teljes erővel közeledik határunk felé. Sok, igen sok módja van- annak, hogy a sanyargatott nép mostoha helyzetén segítsünk. Egyik leghathatósabb olyan mód a jég ellen való biztosítás, melynek népszerűsítése, lelkiismeretes kezelése a nép a gazdaközönség javára szolgál. Épen ezért a községek értelmesebbjeinek emberbaráti kötelességük a köznépet a biztosítási intézménynyel megbarátkoztatni. Közeleg a várva várt aratás, igyekezzünk tehát biztosítás által is megmenteni azon terményt, melynek kedvező sikerétől függ megélhetésünk és közterheinknek elviselhetése. A vármegye tavaszi közgyűlése. Május 13., 14. Két napon át tartolt tanácskozásban tárgyalta le a vármegye közgyűlése a 229 pontból álló tárgysorozatot, az érdeklődésnek megszokott mértékű nyilvánulása mellett. A tárgysorozat iendén előkerült ügyek között egyetlen egy kérdés iránt nyilvánult csak elevenebb érdeklődés, t. i. a vármegyei pénztár és számvevőség államosításával fölszabaduló helyiségeknek az állam által — a kir. adóhivatal vagy pénzügyigazgatásig részére való igénybevétele kérdésében. A közgyűlésen nem volt vélemény különbség arra nézve, hogy a fölszabaduló helyiségek nem engedhetők át, mert azokra a vármegyének a muzeum és a kir. államépitészeti hivatal megfelelőbb elhelyezése szempontjából föltétlen szüksége van. A \ita, amelyben dr. Mezőssy Béla, Seikszay Pál alispán, dr. Jósa András, dr. Meskó László, Popp György kir. pénzügyigazgató, Kállay András, dr. Vadász Lipót, Gaál Elek, Veress Ferenez, báró Feilitzseh Berthold főispán, Kovách István és Megyery Géza vetlek részt — a körül forgott, hogy a kérdéses helyiségek át nem engedhelésének egyik magyarázatául, a pénzügyminiszterhez intézendő válasz-feliratba fölvétessék-e az az indok is, hogy a pénzügyminiszternek a vármegye közönségéhez ez ügyben intézett leiratában semmi nyoma nincs annak, hogy az állam az igénybe venni szándékolt helyiségekért bért fog-e fizetni. A közgyűlés Megyery Géza indítványára ugy hatirozott, hogy a helyiségeket az említett okoknál fogva még abban az esetben sem engedheti át, ha azokért a kormány részéről bármely bérösszeg fizetése helyeztetnék is kilátásba. A vitának egyik jelentős momentumaként jegyezzük föl, hogy a íolszólalások bizonyítékai voltak annak a megbecsülésnek, amelylyel vármegyénk közönsége a régiségi muzeumot, mint hatalmassá fejlődött kulturális intézményt értékeli. A Heves vármegyei átirat s annak kapcsán a vármegye főjegyzőjének a Rákóczy szobor felállítására vonatkozó indítványa, továbbá a Kossuth szobor felállítását sürgető aradi átirat tárgyalása kiemelkedő mozzanatai pozsgás ábrázatja rnég jobban pirul. Kövérségtől bedagadt szemevei Csapi Balázst nézi erősen. — Még ez is kevés. — Egy százast csak megérdemelnék komám! — A körösztanyád köténye ráncza! Még mennyi köllene ? — Akkor hát marad 1 — Azt gondolod? — - Már igen. — Majd meglátjuk. Ezzel elváltak, IV. Csapi Balázs felcsapta a kalapját, azután indul egyenesen Palotás biró uram portája felé. — No, mi újság? — Csak az, hogy nem csinálna kelmed jó vásárt ? János gazda spekulált, megvette Csorba Gáspár földjét, most Csurgó Bénié közbe szorult, ami nagyon bántja a gyengébbik oldalát. — Hál aztán ? — Csurgó Béni nem sokat törődik földjével. Eladná, már meg is alkudtam véle. Nem venné meg kelmeg azt a földet? Biró uram érti a tőrvényt, ha átcsapna a jószág, jó haszon nézne ki onr.an ? . . . — Igazad van pajtás, nem bolond beszéd. Hogy adja ? — Csak három százat kér. — Nem bánom hát gyerünk. Bemennek, biró uram kihúzza a czifra sublót fiókját s olyan kemény tábláju könyvet vesz ki belőle, mely, vagy négy méter fekete pertlivel van körültekerve, zsebre vágja. Elindulnak. V. Adj' Isten kántor uram ! — Adj Isten János gazda. Mi újság a faluban ? — Htnczut az ember, kántor uram. Mult héten kértem meg Csapi komámat: venné meg számomra Csurgó