Nyírvidék, 1902 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-04 / 18. szám

Miért is van az, hogy a classicitás erejével biró művészeti termékek, mind csaknem kivétel nélkül a tör­ténelemből merítik lémíjukat? Hit csak a történelem nevelt nagy emberedet? Nem, hanem a ni^vovita tör­ténelem mutatja nug. Mint a koh > kiválasztja a salak­ból a ne.nes érczet. A srlak is, az érc. is megvinnak állandóan ezen a világon, de a nagy események tüze nem lángol mindig. Vájjon lett volna-e Fej i Dávidból drám ii hős, hi nem lett volna korának lipikus kuruez alakja? N :m lett volna, a mint még kevésbé lett volna az Piiskiyi é. Feja Dáv.d telve van a legnemesebb indula tai, a I ^szebb lelki tulajdonságokkal, bűne pedig . . . bűne nin -i, mert az ily hatalmas léleknek óriásit k;ll vétkeznie, li >jy fő­benjáró, halált hozó bűnt kiáltsunk rá. A<, hogy egy szép asszony m gigézi egy pillán itra — d; csa.rís egy pillanat ra — megtántorilj i, az nem véte annál k-ivésbé, mert ebbe a romlásba bele nnn sülyed, el nem vakul, hanem a következő pillanalban egyszerre inaga elvágja a bűnhöz vezető ulat. Feja Dávid meghal, inert a magyarok islene csapást csapás után mér reánk D: az ő tragiku na nem egy ember, egy egyén, hanem a nem­zetnek a Ira.'ikumi, mely pírtoskodik, felekezeti villon­gásokat provok d, némettel, tőrö<k> 1 -z netkezik. - Hogy pedig liáskaynél egy bolond hu leszúrja, az oly igazság ­szolgáltat:!.-, mint amiyenhez htsoulótu buós ig szokott gyakorolni. Igy van megirva az igazság kedvéé t, de e dráini ke Ivóért Rísk lynénak abbi a szere'einbe keliett volna belepusztulnia, a mit Feja Ü ívid iránt éiz;tt. Az oly vérszopó vadállatot mint ltás'sayné, a ki százfelé osztogatja a baltit, árul, hazudik, eikölcslelen életet él, azt egyetlen gyöngéd pillanata szokla fölperzselni. Egész teste csupa bűn s ott, a hol ebből a testből egy szép virág nő ki, ott van annak a testnek az Achilles sarka. Fényes Samu gyönyörű munkát végzett. Ezek a jellemek, ezek az esemenyek át-zürődnek az idő rétégéin, mint a hogy a talajvíz átszűrődik a föld kérgein s mint tiszta forrás bugygyan ki valahol. Oly erős történeti érzékkel fakas/totla ki ezt a forrást, a milyet magyar Írónál eddig még igen keveset láttunk s oly ragyogó nyelvezetlel irta, mintha minden szavát külön zomán­czozla volna be. Ennek az iróembernek vagy talán inkább költőnek a szivében, az ereiben tiszla erős magyar érzéstől hevülő vér folyik. Iga/, magyar, igaz hazafi. Büszkék lehetünk rá, hogy közülünk került ki ez a legény, innen Nyíregyházáról, a hol gyermekkorát élte, a hol gymná=iumunkat latogatta. Emlegessük meg, hogy a mienk, közülünk úgyis igen kevés valóban nagy ember lépelt ki a küzdőtérre . . . A magyar dráma és törlénet-irodalomnak egyik legszebb terméke lis/. ez a szinmü mindenkoron, mely hez csak egy botrány fűződik, az, hogy a Nemzeti szín­házban másfél évig hevert figyelembevétel nélkül, mert nem protezsálta senki. Színészeink bemutatkozása a lehető legelőnyöseb­ben sikerült. A szem lyzet legnagyobb részével m 'g­ismerkedlünk s mondhatjuk, hogy ugy az egyes szerep­lők játéka, mint az összjáték igen kiváló, művészi volt, s igy magas nivón álló szezonra van kilátásunk. Talán önkéntelenül is, a színdarab zsenialitásánál fogva, színé­szeink a lelkesedés oly fokára emelkedtek, a mit szín­házunk kis méretéinél fogva el sem bir. De hát hiszen az csak mindig örvendetes ha művészi verv bőségben van jelen. Sok ambíciót és sok tehetséget hozo'.t ma­gával a társulat, de az erőből, a dynamikából egy kevéssel kivesebb is t Fg lesz. Ez az azonban, a hol az igazi művésznek, a kit tehets g: ragad magával, parancsolni nem lehet, Klenovits György olyan volt, mint az a százados tölgy, mely csak m gsuhogtalja lombját a viharban, de meg nem hajlik. Gyökerestül kell kifordítani a földből, hogy elpusztuljon Hangja meleg „szívből jön és szivhez szól"; játéka nemes; termi.te, arcza duzzad a fenséges niájainak húrja, — s fellángol szunnyadó szivednek min­den érzelme — a valódi Ideál iránt. — Oly szép a stempli! * * * Azt mondják, nincs kellő érzékünk a szépművészet iránt, — nem ludjuk méltányolni annak becsét, — nem áldozunk annak czéljaira! No ez nem igaz. Csak el kell találni a gusztu­sunkat ! Itt a stempli!! A rajongás milliókat tesz le szépségének oltárára, — a lelkesültség nem poros salonok képkereteiben — hanem szivéhez szorítva őrzi. Nagyobb kincs ez, mint a gyémánt ! — Mert a kinek nincs gyémántja, az vehet olcsó utánzatot s azt használja; — utánzott stemplit nem használhat! A magyar azt soha sem tapasztalta — csak valami Cioesuslól hallottuk, hogy „a kincs nem állandó* . . . Hát bizony a stempli sem marad meg örökre senki zsebébm ... De ha meg kell válni tőle, mély fájdalmában a boldogtalan halandó azt ajkának nedűjé­vel érintve c ak egy bucsúcsók után áldozza egy maga­sabb hatalomnak. Mert a vak iga síg szigorú osztója nem kérelemre nem könyörgésre, hanem mohó pillantással elő szír is a stemplire tekint, — mert ezért lesz pénz — ezé. t lesz igazság! Oh atió ! Oh stempli! Parngrafüsok ezrei és könyveknek métermázsái nem méltó meder aranyhullámaitok tengerének, — s vajha mindaddig, mig a honboldogitás eszméje és vágya él szivünkben, — fejet és kart adjon a gonviselés ahoz, hogy a ti végtelenseglek áldását megérthessük és el­bírjuk 1 E fohásszal befejezhetjük értekezésünket. S midőn azt hiszem, hogy e közhasznú fejtegeté­seimmel nemcsak bölcs oktatással szolgáltam, de még az adózás iránti magyar előszeretetet a lelkesültségig fokoznom sikerült, befejezem tanulságos előadásomat azzal, hogy — ha az az Önök részéről az unalmasság vádjával .bélyegeztetnék" — annál inkább kötelességem nekein szives türelmüknek a legnagyobb hálával „adózni". r»f T t u y i » f t k erőtől. Valóban, ilyen lehetett Kuruez Feja Dávid ! Sír " lelkünk, mikor ez a tölgy ledől a megrohadt földre. PaUigyi Lajos-nak jutóit a legszebb szerep, a (iá­bor lantosé, a ki a romanticismust képviseli a darab­ban. 0 maga testesiti meg a nemzet fájdalmát, költé­szetét. O az a váudor lantos, a ki mindenütt ott van, buzdit, tüzel, vigasztal, reménykedik. És irja a gyönyö­rübbnél-gyönyörübb énekeket, a mik szájról-szájra száll­nak titokban s megújhodnak az elégetett zsoltárok ham­vaiból. Milyen szép volt Petőfire emlékeztető ruhájában maszkjában s szerepét mennyi melegséggel, invencióval ruházta fel! Piáskayné szerepét Jeizenszkyné Irén játszotta meg, gazdag lélekről téve tanúságot azzal, hogy a benne dufó szenvedelyek egész iskoláját végig játszotta legpreczizebb analizalassal. Simulékony, hizelgó volt szerelmében, eszes es ügyes az árulásban, erőszakos a könyörgésben, fék­telen haragjában és gonoszságában, imponáló lelki ere­jével és félelmetes lelki furdalásai közben. Megérdemelt tapsot kapott nyilt szinen is. Mcnszdros Margitnak nagyon hálátlan volt a szerepe, a végtelen gyöngeséget kellett bemutatnia a hatalmas erő melleit. Egyéniségről ebben a szerepében nem lehet szó,de játéka kellemes benyomást tett.Ugyan ugyCsigc Ilonka a ki meghatóan poétikus volt abban a szomorú kör­nyezetben, csakugyan .mint liliom sötét erdő árnyában.' Ebergényiné nemes egyszerűséggel játszotta meg az isten­félő, önfeláldozó magyar anya szerepét, de kivüle is mind-mind együttesen törekedtek a sikerre, a mi zavar­talanul, fényesen be is következett. II. Zaza. Óriási conceptiónak készült. A szerzők dramatizálni akarlák benne a „brettli-eletet" az énekes bódék csalo­gányainak a fényes, de szomorú, terméketlen sorsát; nagyszabású színművet akartak irni arról, hogy a fes­tett világban is terem igazi szerelem, dí mert a festett világ hölgyei az egész világé, a változó, szeszélyes divaté, a futó udvarlóké, nekik igazán szeretni nem lehet. Ez a gondolat nagyon szép, de már többszőr láttuk megírva sokkal jobban, szebben. A mi a Zazában jó, az régi, a mi nem régi benne, az nem jó. Egyetlen egy szerep van az egész műben, e körül forog minden, ezt jellemzi mindenki, a többi szereplő csak háttér vagy legföljebb keret. Ezt a szerepet Hahnel Aranka látta el igen kiválóan, neki köszönhető, hogy a darab elnyujtotlsága mellett is élvezhető volt s állandóan fenntartotta az érdeklődési. Ez az érdeklődés egyenesen Hahnel Arankának szólt, a ki szép, rokonszenves volt, s igaz részvétet tudott kel­teni maga iránt szerelmi fájdalmának kitöréseikor. Talán nem fogunk lévedni, ha az eddig megismert hölgyek közül Hahnel Arankának jósoljuk meg az elérendő leg­nigyobb sikert. Dr. U. L. Harang felavató örömünnep Nagy­Halászban. A nagy-halászi ev. reform, egyház e hó 27-én, igen szép és lélekemelő ünnepélyt tartott. — Akkor avatta fel ugyanis uj harangjait, melyeket König Frigyes aradi érczönlödéje készitett. A régi harangok egyike, 247 évi folytonos használat miatt, a mult évben elrepedt, igy annak pótlásáról kellett gondoskodni. — Az egyház presbitériuma, a két régi harang helyett, a melynek súlya 375 klgr. volt, két nagyobb harang öntetését hatá­rozta el; s az egyiket É I harangban 65-i, a másikai G I haragban 386 klgr. súlyban állapította meg. Az egyház hivei önkéntes adakozásra hivattak fel, melynek eredménye lett, hogy négy hónap alatt, mint egy ezer­száz koronát hordtak össze a szent czélra s az ezen felül járó kiadást, több mint kétezer koronát az egyház pénztára fedezte. — A harangok megérkezésekor, s a felavatásig terjedő idő alatt, valóságos népvándorlás volt az uj harangokhoz s nem csak az egyház hivei, de más felekezetűek részéről is, a kik az uj harangokat nagy elismerésben részesítették és dicsérték a szép kiállítását. Végre az előre közhírré tett felavatás napján, nem csak a helybeli, de a szomszéd községekből, egybegyűlt népek áhítatos serege is, oly nagy tömegben jeleni meg, hogy a több mint ezer lelket magába fogadni képes templomu: k a zsúfolásig megtelt, még a bejáró utakat is elálltak, s több mint kétszáz ember a templomból ki szorult. — A vallásos lelkesedésnek ily szép megnyilat kozása mellett tartatott meg a felavatási ünnepély, az istentisztelet, délelőtt a templomban, hol az alkalmi éneklés irtán: Rácz Gyula lelkész tartolta meg felavató imáját és egyházi beszédét, mely a hivek szivére igazán mély benyomást telt, — a mit a szemekben fel csillanó könnyek leginkább bizonyítottak, a melyek az örömnek s a lelkesedésnek voltak tanúi. Az isteni tisztelet végeztével a helybeli egyházi énekkar, Gseke Gábor tanitó vezetése mellett, két egy­házi éneket és egy hazafias dalt enekelt, s annak áhíta­tot keltő és lélekenulő hangjai mellett huzatolt fel az önkéntesen összehordott, szalagok és kendőkkel elborított két uj harang rendeltetése helyére, a mi diszes tornyunkba; s ma már olt zengik a megváltó dicséretét s buzdítják a hivők szivét, az isten iránti hálára és szeretetre. — Az egyház tagjainak nagy az adakozásbani részvéte, mint az ünnepély utáni buzgó lelkesedése a legfénye­sebb bizonysága annak, hogy az evangéliomi egyháznak iránti buzgóság és lelkesedés nem halt még ki a szivek­ből, ez anyagias korban sem, csak meg kell nyitni a szivek ajtajához vezető utat és az szép tettekben mutatja meg magát. — Fülömben ugy az adakozásban, mint az ünnepélyben, felekezet különbség nélkül adakoztak köz­ségünk lakosai, a miért elismerő köszönet illeti ŐM. — Estve a fiatalság részére tánczvigalmat rendezett az elöl­járóság, mely száz korona jövedelmet hozott a harang alapjára. A függő vas állványra elhelyezett harangok szép kenetteljes hangúkkal, igazán áhítatot keltenek a^ hivo lélekben, s méltán dicsérik mesterük: König Frigyes aradi gyáros szakértelmét és kifogástalan munkaját. A hat évvel ezelőtt, több mint kilenczezer koro­náb i került, diszes iskolánk építése után, erre is meg­segített a jó Isten, a kinek szent nevét áldjuk örvendező sziv vei és lélekkel. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezések. Az igazságügyminiszter Nagy An­tal tiszalöki kir. járásbirósági aljegyzőt ugyanoda' jegy­zővé nevezte ki. A vármegye főispánja a tiszai járás főszolgabírói hivatalához írnokká Lörinczy Andort nevezte aki a hivatalnál már mint helyettes irnok szolgált. — Áthelyezés. Szepessy Gábor, m. kir. csendőrszá­zados, szárny parancsnok Nyíregyházái ól hasonló minő­ségben Miskolczra helyeztetett át. — Kontirmáczió a helybeli ág. ev. templomban. Az ág. evangelikus gyermekek szokásos évi konfirmá­cziója e hó 8-án, áldozó csütörtökön lesz és pedig — eltérőleg az eddigi szokástól reggel ü órakor kezdődik, mivel a lelkészek köreimére az egyházi kepviselő-testület tót isteni tiszteletet e napon eltörölte, hogy igy mind két fele nyelvű hivek egyszerre, magyar nyelven ünne­peljék az ifjúságnak ezen fontos ünnepit. A konfirmá­lást mind a két lelkész végzi; az ünnepi beszedet Paulik János e. igazgató-lelkész tartja. A. konfirmáczió utáni úr vacsorába n a szülök is részt vehetnek. A konfirmá­cziói ünnepélyen, melyet a lelkészek már tavaly lithur­giailag is ünnepélyessé lettek, az egyháztanács és az egyházi képviselőtestület hivatalosan vesz részt s külön uieghivóiijlog reá meghivatni. — Szerdán d. u. 3 óra­kor lesz a konlirmandusok vizsgája; csütörtökön az ünnepély után a konfirinácziói emlékkönyvek kiosztása, a közponli iskola dísztermében. — Ezüst lakadalom. Juhász Etele, városunk szeretett rendőrkapitánya, a mult héten május 1-én ülte meg negyed százados házassági évfordulóját. Jó­akarói, barátai és rokonai igen nagy számmal veitek részt az ünnepségen, kiknek jó kivánataihoz mi is csatla­kozunk és szívből gratulálunk az uj frigyhez. — Örömmel értesülünk, hogy ositatlanul és tisztelve szeretett nagyasszonyunk, Kállay Andrásné ő méltósága csütörtökön Budapestről meggyógyultan haza­érkezett, ahol a Herczl sanatóriumban súlyos és sikeres műtét után, több mint 6 héten át a leggondosabb gyógykezelésben és ápolásban részesült. — Választás. A helybeli ág. ev. egyháztanácsban megürescdelt kél tanácstagi helyre a mult vasárnap tartott egyházkép viseleti ülésben Balla Jenő városi katonaügyi és gazdasági tanácsos és Palicz István iparos választatlak meg egyhangúlag. — Ilétszázéves falfestmények. Lapunk egyik előző számában megemlékeztünk már arról, hogy a nyiracsádi ev. ref. templomban régi falfestményekre akadtak. Erről a leletről most a következőket közölhetjük: Érdekes s művészi szempontból rilka és értékes leletre találtak Nyir-Acsád községben. A község ősrégi refor­mátus templomát javilják. A fehérre meszelt templom belső vakolata is hulladozni kezdett s a vakolatot is le­szedték. Mikor a munkások a szószékből jobbra és balra eső falak vakolatait leakarlak vakarni,'meglepetve látták, hogy az minden erőfeszítés nélkül önként bomlik le s a lehullott vakolat helyen festmények bontakoznak ki. — Óvatosan folytatták a munkát s legnagyobb meglepeté­sükre tiszla, művészi kivitelű olajfestményü szent képek voltak láthatók. Egyik kép a Golgothát ábrázolja. Krisz­tus a két latorral, mellette egy koporsó amint egy angyal feléje repül, szentek képeit, majd a templom belsejét találták lefestve amint a szószéken prédikál. A falfest­mények még most is teljesen ép állapotban vannak s minden alak teljesen kivehető. Az értékes leletről az alispán azonnal ertesitete az orsz. műemlékeket fentarto bi­zottságot, melynek megbízásából Groó Antal járt a helyszínén, ki megvizsgálva a képeket oda nyilatkozott hogy a festmények 7—800 év előtti időből származnak, abból az időből mikor a templom még a katholikus hi­vők imaháza volt volt s a falfestmények eredeti olasz mesterművek. A festményeket most lerajzolják, hogy bemutassák az országos műemlékeket fentartó bizott­ságnak. — Esküvő. Dr. Szabó László helybeli ügyvéd kedden tartotta esküvőjét Abad-Szalókán Dósa Irén kisasszonnyal, Dósa Endre ottani tekintélyes ügyvéd kedves leányával. — A pályaudvar újonnan való építése ügyében Májerszky Béla polgármester kérvényt adott be a keresk. miniszterhez. A vasúti ut végén lévő átjárás áthidalása érdekében pedig személyesen járt Debreczenben, a hol az üzletvezelőség ígéretet tett, miszerint mindent elkövet polgármesterünk nagyszerű terve megvalósításáért. — Halálozás. Alurirottak megtört szívvel és mély fájdalommal tudatjuk a legjobb fiu, Jkedves testvér és legjobb rokonnak, Cserfalvai Zimmermann Kálmán kir. aljárásbirónak élete 30-ik évében folyó 1902. évi| május hó 1-én reggeli 5 órakor hosszas szenvedés után történi gyászos elhunytát. A megboldogult kedves halott hűlt tetemei folyó hó 2-án délután 4 órakor fog az Iskola­utcza 8-ik szám alatti házból az ág. ev. egyház szer­tartása szerint, a pazonyi-utezai sírkertbe örök nyugalom­ra tétetni. Nyíregyháza, 1902. évi május hó I-én. Áldás és béke lengjen drága hamvai felett! özv. Zimmermann Pálné, mint édes anyja. Zimmermann Gyula, mint testvér. — A gazdasági egyesület uj titkára. A Simitska Endre lemondásával megüresedett egyesületi titkári állásra az igazgató választmány, e hó 2-án tartott gyűlésében Szikszay Sándort választotta meg. — Fagykárok. Az egész Szabolcsvármegyében, sőt az egész országban óriási károkat okoztak az éjjeli fagyok. A mint több helyről értesítenek bennünket a gyümölcs termés teljesen tönkre ment. A szőlőben még nem oly nagy a baj, mint a csontáros gyümölcsökben, azonban már itt is jelentékeny. Május 1-ére virradóra — daczára annak hogy sokkal gyengébb volt mar az éjjeli hid.g mint az elmúlt napokban — a gabonában, a mely már itt-ott a fejét kihányta — a fagy kár szintén számottevő. — A nyíregyházi kerékpár egyesület a mult héten szerdán megtartott tisztújító közgyűlése" elnoíKe ismét Kovách Gyözöt, titkárnak Hoffmann Mór drt, pénz­tárosnak Tahy Istvánt, menet-parancsnokoknak ^ou­csányi Gézát és Szeszich Bélát választották meg-

Next

/
Thumbnails
Contents