Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

« NYÍBTIDÉK A nirtíjnr szóról. Nevezetes az alkalom és örvendetes, amiért megint szólnunk lehet és szólnunk kell erról a kérdésről. % „Évkönyv*-et adott ki, a presbyteríumuak határozata szerint, a nyíregyházi ág. hitv. ev. egyház, Geduiy Heurik, mint ez idei igazg.itó lelkész szerkesztésében, az elmúlt 1900-ik esztendőről. Es ebben az — egyébként is nagyon érdekes munkában, hatalmas „SzózHt"-ot intéz a nyíregyházai evang, egyház híveihez nt. Paulik János lelkész ur, aki ugyan mindössze fél esztendeje csak, bogy egyik lelkipásztora a nyíregyházi ág. ev. gyülekezetuek, de — egész erejét és egész munkásságát szentelvén egyházának — e kis idő alatt tett dolgai közöl ezzel a „Szózat"-tal is már sok mulasztást pótló kötelességet teljesített. Ezek a sorok csak termétszerü bevezetésül szolgálnak ahoz az örveudetes alkalomhoz, bogy a „Nyírvidék" ezt a „Szózat"-ot üdvözölheti. A mozdulatlanságból, — az egyébként tiszteletreméltó konzervativizmusból, a minden változás félelmének igézetéből való fölszabadulást jelenti ez a nyílt, lelkészi fölhívás a magyar nyelv érdekében. És uekünk: a „Nyírvidékinek, azt a megnyugvást, hogy hiába való munkát nem csináltunk. Áin gondoskodni kell róla, hogy — akiknek szól — meghallják s megértsék mindenek ezt a „Szózat*-ot! íme itt közöljük : Szózat, |a nyíregyházi evang. egyház földmiveló híveihez. Hozzátok intézem főkép jelen soraimat, kedves földmiveló Híveim, azon czélból, hogy egy fontos dologra hívjam fel szives figyelmeteket s egyúttal felkérjelek titeket arra, hogy a lenti kérdés felett gondolkozzatok, azt magatok közt megbeszéljétek s aztán véleményeteket velünk; az egyház vezetőivel őszintén közölni szíveskedjetek. A dolog az, amiről fentebb lelkésztársam is tesz említést. Többször volt arról szó ugy a lapokban, mint magán beszélgetéseinkben, hogy miután Magyarországon élünk — s itt is a legmagyarabb vármegyében — es miután a nyíregyházi gazdaközönség Isten segedelmével szépen megtanult már magyarul: nem volua-e időszerű — más egyházak példája szerint — evangelikus templomunkban a mag\ar istenitiszteletek szaporításáról gondoskodni? A kérdés nagyon fontos s azért megérdemli, hogy vele behatóan foglalkozzunk 8 azt minden oldalról komolyan meghányni-vetni igyekezzünk. S ez czélja ezen soraimnak is, amelyeket azért iutézek tihozzátok, mivel az első sorban titeket érdekel s gyermekeitek jövőjét illeti. Szólok abbau a reményben, hogy ti, — kik engemet egy akarattal s azon bizalommal hívtatok meg lelkipásztorotoknak, hogy én kedves nyíregyházi egyházunk javára fogok működni, — feltételezni fogjátok rólam azt, hogy a felvetett A „NYÍRVIDÉK* TAKCZÁJA. Pauyicskák az Igriczébeii. — Nyíregyházi rege. — A borbinyai szóllók aljában, arra a Nyírség felé, ezüst csillogásu tó pírtján csattog a t-ujkolóia, millió ragyogó gyöngyben verődik szerteszét a szikes viz az alacsony ezekekre r.ikott ruhákról. Erő1 tirpák asszouyok, lányok felhajtott szoknyákkal bokáig atluak a vízben, napsütéstől barua karjukon megfeszül a sima kurta ing ujj, ahogy ipirkoduak uagy sietséggel bevégezni a moEást. Magasan jár még az Isten napja az égen, de már amott az Otkótanya felett, ott kerekedik az ezUst szinti holdvilág; kivan már egészen, csak halovány még. De mire megsárgul, nem Ját már itt sujkoló népséget, de m?-g semmiféle eleven embert sem. Holdtölte lesz ma, azért sietnek ugy az asszonyok, nem mariinak ugy miut másszor fiastyuk járásig, még sokszor a sánta lánv is felbiczen a kassás u'áo és még mindig hallik a danolás az Igriczérói a szóllőkbe, de mén a városszélre is. Ma uem. Még a kinek doktor után kell szaladni, az is el- ! kerüli holdtöltekor a tó mellett futó gyalogösvényt, inkább fordul kistelek felé. Mert most a pauyicskák ideje van. Azoké a febér habtesta ittodér lányoké, akik odalent laknak * tó fenekén én csak i.yenkor jönnek a viz színére. Holdsugáros éjjel úszkálnak a vízen, a nádas közön bújócskát játssanak egymással. Kittinek néha a tópartról a zöld bársony mohaszőnyegre (aminél nincs sehol vastagabb es puhább stnyrna .szövet) elterítik aranyszínű hajukat. Fénylő fehér fityolukat lebegteti a Kél, s dalolnak csodt*. bttvös nótákat. kérdésben is oly értelemben foglalok állást, a mint azt a ti javatok s egyházunk érdekében a legüdvösebbuek találom. Sokat gondolkoztam a fenti kérdés felett s higgadt megfontolás, a körülményeknek s a jövőnek méri -gelése után azou meggyőződésre jutottam, hogy csakugyan ideje lesz minálunk uj, a földmiveló nép számára való magyar istentiszteletről is gondoskolni S jelen soraimban épen azt akarom uéktek megmutatni, hogy miért tartanám én azt időszerűnek, üdvösnek s hogyan keresztülvihetőnek. * * * Első sorban is, kedves Atyámfiai, azt kell uékünk mindnyájunknak figyelembe vennünk, hogy mi a magyar haza polgárai vagyunk ; az é a hazáé, melyet a magyar vitézség, magyar honfiúi gond és bölcsesség szerzett, védett s tartott meg számunkra a reája zuduló annyi vihar között. Magyar föld az, a mely életünkben nékünk a mindennapi kenyeret adja; magyar fóld az, a melyben halálunk után testünk pihenni fog. S a tnikor ez igy van, nem lehet nekünk előbbre való feladatunk, minthogy mi ezt a hazát teljes szívünkből szeressük, nyelvét elsajátítsuk, ápoljuk, hogy így uetn csak érzésben, hanem nyelvben is teljesen összeforrjunk többi honfitársainkkal S mikor a magyar nyelvet elsajátítottuk. kötelességünk azt érvényre juttatni s megszólaltatni is, hogy magyar szó — s ne idegen — zengje a magyarnak minden érzését, fejezze ki gond ilatait — mindenütt. Azt hiszem, Atyámfia, hogy ezen szavaim helyességében senki sem kétkedik —• s azért azt mondanám, hogy miután a jó Isten minket magyaroknak teremtett: magyar nyelven zengjük az 0 dicséretét is ! S ez alapon — viszouyainkat tekintetbe véve — azt javasolnám: létesítsünk a földmiveló nép számára való magyarnyelvű istenitiszteleteket. Akadhatnak talán kö/tetek olyanok, a kik erre azt mondják, hogy „hát minek az? hiszen a nyíregyházi evangelikus templomban van magyar isteni tisztelet; ott vau a vasárnapi 1 I órai istenitisztelet, a melyen magyarul hirdetik az Ur igéjét; s ha keresztelés, lakodalom vagy temetés esik a háznál, mindenki azou a nyelven végeztetheti azt, a melyen néki tetszik!" . . . Igaz, Atyámfiai; hanem hát, hogy a dolgot jól megértsétek, a következőket kell elóre bocsátanom. Kik járnak ugyanis arra a 1 1 órai magyar istentiszteletre? Legtöbbnyire egyházuuk uri és iparos osztálya; szántóvető ember nem igen jár oda, vagy ha igen, — ritkán. S miért járnak oda csak az urak és iparosok s miért nem a gazdaemberek is? Talán ezek nem tudnak magyarul? — Nem azért, hanem másért. Többször volt alkalmain ugyanis erról a dologról beszélgetni az egyes gazdákkal a a következő dolgokat hallottam: Egyik részük azt mondotta, hogy „ő ugyan tud magyarul, s tud a családja is, de hát neki Nem jó arra járni földi embernek. Ha legényt vet ara sorja, meghallja énekjüket, nem tud megmozdulni, hanem c-;tk ha feléjük tart. Akkor meg vesztére. M»-rt leviszik magukkal a feneketlen tóba és onnan nincs megváltás, OÍLC* szabadulás. Az a SOK sirály, jajgató bib:cz mind ilyen legényből leBZ. Kerülik hát mondom az Igriczét derült holdfényes estékor, de kivált holdtöltekor. C>ak egy öreg ősz hajú gazda ember jár ilyenkor :i lóhoz, egy öreg görnyedi hátú, reszkető fejd ember. Keresi a fiat. Egyetlen szép szál legényfiát, akit lecsaltak ide lebegő fátyolukkal, be is borították, soha ki nem adták a pauyicskák. Azaz, hogy csak egy panyicska. Mert az öreg azt moodja, hogy csak egy pinyicska van a tóba, az sem jön fel azóta, hogy az ö Andriját magával vitte. Nemrégiben volt az, Lovas Nagy Andris esetére emlékszik még a tiz esztendős gyerek is. Mikor a katona sorból szabadult, hej de megfordult utanna minden lány. Olyan huszárosán pengette a sarkantyú', oiyan takarosan hordta a rozmaringos pörge kalapot, hogy bizony szívesen kapott voíua georgina rózsát a legbüszkébb lánytól is. A mellett meg a kapát i« jól birta, a rend is dőlt sorra előtte, ezért aztán az öregek is szívesen hívták egy egy pohár vinkóra. De nem meut. Se georgina rózsáért nem rontotta sehol a nagy tanya udvarok sövény kerítését. Hanem ott az Igricze mellett, ott lakott egy szegény dohányos zsellér ember, bizony fris víznél egyébbsl alig kínálhatja meg a legényt. Attól pedig még nem ment el senkinek se az esze. Volt ám vnlami mégis a dohányos kunyhójában, amitói elmegy. A Z-uz^ika kék gyeim-, azon akadt meg ugjr az Andri, hogy hiába suttoghatlak neki erre if, arra is, hatláncsaljas, selyemszoknyás lányokról. a 11 órai istenitisztelet későn van, mert ebédre még a tanyára kell kimenni." — Volt olyau, a ki azt mondotta, hogy „neki a magyar istenitisztelet nem tetszik ugy, mint a tót, a melyen oltári énekes szertartás is van," Volt olyau is, ki azt mondotta, hogy „ő azért nem jár a magyar istentiszteletre, mert oda gazdaemberek nem mennek s ő restelkedik az urak közé beülni, de meg jobban is érzi magát a magához hasonlók között" . . . Erre persze azt lehetue mondani, hogy Istenuek házában mindenkinek egyformán van helye s ott „nincs Úr és szóig i között válogatás," hanem hát én ezeket most mellőzve csak a következő dologra óhajtanálak titeket figyelmessé tenni. Tudjuk ugyanis, hogy a mostani fiatalság az iskolában évek óta magyarul tanul, magyarul énekel, magyarul imádkozik, magyarul olvassa a Szentírást magyarul tanulja a hittant.*) S mikor embernyi emberré lesz — ezért vagy azért — mégis tót isteniszteletre jár, holott — valljuk meg — azt a bibliai tót nyelvet, a melyen prédikáluuk, nem igen érti; vagy ha érti is, nem tökéletesen. S minél tovább megyünk olőre, annál kevésbbé fogja érteni, mert uem igen lesz kitől megtanulnia ha az öregek kihalnak. Most is, tudjuk, csak ugy kínlódással, otthon a szüleitől, tanulja meg a gyermek, ugy a hogy, azt a nyelvet a melyen a Szentírás és tót énekes könyvünk: a Tranoscius irva vau; s bizony hogy annak uem minden szavát érti teljesen. Most már csak azt kérdem, kedves Híveim: nem volua-e könuyebb is, okosabb is, — a helyett, hogy otthon tanítjátok, — egyszerűen azt mondani nekik, mikor az iskolából kikerülnek: „Fiam, vagy láuyom! — itt a magyar énekeskönyv, menj az Istea házába és dicsérd az Istent ugy a hogy az iskolában tanultad! . . . Eu már öreg ember vagyok s más idők jártak akkor, a mikor én tanultam; én hát megmaradok annál, a mit tanultam, de te fiatal vagy, előtted más jövő áll; a jó Isteu megengedte érnünk, hogy ebben az országban mindenki magyar legyen: légy hát te is az, nemcsak szivedben, j de nyelvedben is!" . . . Ez volna az okos, hazafias beszéd minden I szülőtől.S ennek révén hármat nyernénk, Atyámfiai. — Először azt, hogy a fiatal nemzedéknek alkalmat nyújtanánk arra, hogy a mit az iskolában tanult el ue felejtse, sőt abban magát tökéletesítse. Másodszor azt, hogy az istentisztelsiet jobbau megértse, mint a hogy azt azou a féligmeddig tudott cseh-tót nyelven órti.Sharmadszor nyernók vele azt is, hogy ezen az uton a fiatalabb nemzedéket szoktatnók és előkészitenők arra az időre, % mikor egyházunkban kizárólag csak a magyar lesz az istentiszteletek nyelve. Ez ugyan nem holnap lesz, hanem ,hogy be fog következni, azt nem nehéz belátnia annak, a ki a jövőbe betekint. Ott van például Rakamaz, ismeritek ; az is sváb falu volt hajdaaá*) Ét magyarul koufirmáltatik. A saerk. Szebb voit neki a dohányos lánya olesó fehér moll ruhájában, többet ért annak arany szinO varkoesa amuzok minden tanyájánál. Nem igy ám as apja. Tózsgyökeres tirpák gazda létére hallani sem akart a jött ment eseliérlányról. — Deiss ide nem hozod az én portámra. Kaphatsz te magadnak idevaló gazdalányt. Már én azét is néztem közöttük. Ott a Súlyán bokorban a Hrenkó Mari, vagy a Császárszálláson a Nádasy Ilonka, vagy Gyurján Erzsi. Azok neked valók, neu ez a koldus, akiről azt se tudjuk honnan szakadt ide. — Nem kell uekem vagyon, elég nekem a magamé. Aztán még mit uem tud apám! hiszen tudja, hogy sz apja dohányos, az anyja meg elhalt még mikor juhátz volt az öreg Kóki. — Meg bizony, hogy ne. Nem is volt, nem emberi lány as — fordítja mán meg Igy a beszédet ai örag — hogy lehetue az, mikor hiszen látjuk, bogy hiába dolgozik nyári napstltésen, — még sem ég el ugy a keze karja mint a többi lányoknakf vagy mért vau olyan vékony dereka, akár csak az uri kisasszonyoknak vagy a hsja? Andri, Andri, öreg ember vagyok, de még én olyan szinti hajat nem láttam soha. olyaa eaak a panyícakáknak van, ott az Igriczébeo. — Hiszeu ha nem erről a vidékről való, hit azért i nem olyan mint az itteni lányok. — No csak nem jó vége lesz, majd meg lásd. Hagy fel vele addig, mig aztán le nem csal magával a tóba ahonnan való. — Apám! ne bántsa azt a lányt! mert bicouy it,y nem lesz jó vége. Én nem b&nom ha nem is szereti, nem apámnak veszem el hanem, magamnak. LUta az öreg, hogy hiába már a fiúnak a szó. Annak a lelkét megvette már a dohányos lány azzal a kii nefetejts szemével, jól magához is kötözte aranyszínű hajával. A melyik olyan mint a panyicskák Hogyne hisz közzttlök való. Hitte ezt Nagy István erősen. Nem is