Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

N Y t R V I D fc K ban a Isten segedelmével az ottani nép ina már magyarul dicséri az Urat Nálunk is igy lesz; s a mint ott uem, uálunk sem fog összedűlni a világ ezért-. Végre is ha sehol sem tanítják a tót nyelvet, odajat, bogy elfelejtik. Ti magatok is felejtitek már. Atyámfiai, mert hiszen folyton magyar szavakat kevertek tót beszédeitekbe. S ez igy lesz hovatovább mindinkább. A világ halad s a haladás kerekeit senki meg nem állíthatja. S azért okos dolog jóeleve arra gondolni, hogy az általa, elénk hozott uj viszonyok készületlenül ne találjaoak; s a fiatal nemzedéket jobb laseankéut és fokozatosan hozzászoktatni a magyar istentiszteleti formákhoz, mintsem talán pgyszerre zökkenteni rajta nagyot. * * * „De hát a tótnyelvü istentisztelettel mi leszi — kérdezni talán valaki; — azt tán egészen el akarják törülni, a mikor a nép uagy része azt érti jobban és azt szereti?" Nem, Atyámfiai; arra még senki sem gondolhat komolyan, hogy a nyíregyházi evangélikus templomból a tótuyelvü istentiszteleteket kiküszöböljék. Jogos nyelvi igényeit a híveknek a mi egyházunk tiszteletbeu tartja. Most — jól értsétek meg! — nem arról vau szó, — a mit egyesek hallomása után rosszul értettek, — bogy az istentiszteleteket miud egyszerre magyarrá tegyük, mivel tudjuk, bogy gyü'ekezetünkben sokan vannak még olyanok, különösen öregek, a kik magyarul csak nagyon keveset tulvái, a magyar prédikácziót teljesen meg nem értenék. Azoknak bát, a mig Isteu élteti őket, továbbra is tótul prédikálnánk. A kérdés e*ak a körül forog, hogy a fiatalabb nemzedék érdekében is tegyüuk valamit és pedig oly módou, bogy a magyarul beszélő gazdaközöuség számára I itesitsüuk magyarnyelvű istentiszteleteket. Kzt pedig ugy gondolnám, hogy — egyelőre — havonként legalább egyszer a tótuyelvü istentisztelet helyett magvarat tartsunk, (8 — 10 óráig, vagy 9 — 1 l-ig) s utána mindjárta másik istentisztelet helyett urvacsorát szolgáltassunk, magyar nyelven. Ez «z uj magyar istentisztelet a nép számára való istentisztelet lenue, amelyen úgy gyűlhetnének össze egyházunknak földmiveló tagjai, mint eddig a tóton. — Ha valaki inkább szeret magához hasonlók közt imádkozui, hát lenne meg neki az alkalma ezt magyarul is raegt.-uni s ne mondhassa senki, hogy ő ugyan tud magyarul s szeretne is magyar istentiszteletre eljárni, de hát ezért, vagy amazért nem teszi. A mugyar-nyelvü urvacsorát pedig azért tartanám tanácsosnak az istenitisztelet után tenni, mivel az uri közönség közül sokau panaszkodnak a miatt, bogy az úrvacsora nagyon korán vau; igy — ha később leuue — remélhetőleg többen járulnánk az Ur asztalához. A fenti intézkedéssel tebát egyrészt két hiányon lehet segíteni; másrészt a uyiregybázi evangélikus gazdaközöuség újra szép jelét aduá a magyar uyelv iráuti szeretetének s aunak, hogy gyermekei jövőjét azivén viseli a öröme telik ahban, ba azok az Istent magyarul is lebet, hogy földi iduy legyen olyan fehér arc^u kezű, meg a szeme is olyau nedvesei) csillog és hiába mondják ueki a tó meséjét, nom hiszi, nevet rajta csak, s akár hányszor látták bold'OKekor a viz feie meoni. Hogy merné azt tenni igaz lélek? Féltette a fiút uagyon, hogy becsalja magával, bíbice lesz belőle, vagy szárcsa madár. De uem tudott mit kitalálni, hogy segítsen magán, utoljára elhatározta, hogy elmegy a paphoz, az adjon tantcsot. v Abban az idóbeu szokás voll, jó Istenes szokás, hogy ha nagy bajban volt a lutheránus ember, elment a paphoz, a fehérhajú agastyáuna^ elpanaszolta az azutáu — Isteu nyugtassa meg vigasztalta, tanácséval el jatt a a nehéz bajban levőt. Most már ez elmúlt, a piros arczu galamb t-jci pásztor szelíd szava elnémöit, elment pihenni clódéhez, az uj'ól meg idegenkedik a iritp Meg oofeau ia vannak, nem in öumeri még a nyájat: Hát ahhoz kcs*üu eimeuui Nagy István mondom. D; uem juthatott el. Vasárnapra viradf. Táocz készült, hogy lesz a Hattyú udvaráu. Ott lesz a dohányos lány is. Andri már susedi is eló az ünneplői. Uj rozmsriu ágat tesz a kalapjához, csipkés kendőt a lajbi zsebbe, fényes uj surkantyut a rámás csizmára. Nézi az öreg a készülődést. Aztán felnyitja a kalendáriumot, bát eppen ma van holdtölte. Ugy érzi, ugy latj&, hogy ba ma elmegy Audri vege lesz c akugyan. A't mondja neki ebéd utáu. Andri eredj fiam a tíiduria, ott maradt a múltkor Hogyán Mihályéknál a kis fűrész, hoznád haza szükség lesz rá holnap. Más usp ujyaa tengerit akarnak kapálni, ahaz meg nem keii sehogysem fűrész, de hát c?ak elmegy a legény. Nem mert az apjával ellenkezui ilyen kis dolgokban. Nagyban inkább. Hej a nyirjesi pusztáról a Badur bokorig uem egy ket hajitdi. U^y számit az öreg, hogy mire hazakerül, Vrfgo lesz a bálnak, de még talán az éjszakának ia tanulják dicsérni. S meglássátok, ha gyermekeit-kkel ti öregebbek is elmentek ezekre a magyarnyelvű istentiszteletekre, bogy az Istent magyarul is mily szépen lehet dicsérni. Sót hiszem, hogy mégis fogjátok azt érteui, mivel mi lelkészek igyekezni foguuk nektek egyszerű, népies nyelven prédikálni, hogy beszédeinket miudenki jól érthesse. S ba épen néktek jobban tetszenék az istentiszteletnek az az alakja, a melyet a tótnyelvű istentiszteleten megszoktatok, azon nagyon könnyű segíteni; végeznék magyarul is egészen ugy, a hogy tótul végezzük. Lehet ott is oltári szertartás, változó ének (antifona), ima- és textus éneklés; mi lelkészek szívesen átdolgozzuk az egész tót nyelvű szertartásformát magyar nyelvre. * * * Kedves atyámfiai! A magyarosodás érdekében szólottam, a melynek mi, mint a magyar baza polgárai, kell, bogy buzgó támogatói legyünk A fiatal nemzedék érdekében szólottam, a mely magyarul tauulván s magyarul beszélvén az iskolában, elvárhatja tőlünk azt, hogy a templomban is alkalmat adjunk néki az Istent hazája szép nyelvén dicsérni. A jövő érdekében szólottam, amelynek most kell megvetnünk alapjait. Szólottam komolyan, egybázom és híveim jelen és jövó érdekeit mérlegelő lelkipásztori gonddal. Szólottam őszintén, bizalommal s szeretettel miuden hívem iránt, nem akarván senkit aem megrövidíteni, sem megelőnyösiteni: fogadjátok bizalommal s szeretettel ti is lelkipásztorotok szavát! A kérdés nagyon fontos s épeu azért uem akarunk a ti meghallgattatások nélkül beune inté/.kedui. Gondolkozzatok az itt elmoudottak felett s beszéljétek meg a dolgot egymáskőzt higgadtan! S ha valakinek tán valami aggályai lennének, vagy nem értené a dolgott egészen: forduljon hozzánk, lelkipásztoraitokhoz, bizalommal, — mi szívesen tárgyalunk vele e kérdésben, hogy azután jól megértvén egymást, atyafiságos szeretettel és egyetértéssel oldjuk meg egyházuuknak ezt a megoldásra váró kérdését, a melynek a jelen javaslat értelmében való megoldása — hiszem — úgy egyházuuknak, mint tagjainak egyformán javára válik. A keresztyénség Magyarországou való életének kilenczszázados évfordulóját ünnepelte ez évben hazánk minden keresztyén felekezete ; a helyes számítás szerint jövő január 1-én uj századba lép az emberiség; — fontos időpontok, nevezetes évfordulók! Állítsunk ezekre a nevezetes évfordulókra uii is egy emlékkönyvöt, szépet, magyar mivoltunkhoz méltót, a mint azt a millennium alkalmával is megtettetek azzal, bogy a magyarnyelvű konfirmátiót életbe léptettétek ! A fenti javaslat megvalósítása jizau s természetszerű folytatása lenne ama szép hazafias tetteteknek, a melylyel az ezredéves évfordulót egyházunkban megünnepeltétek s megörökítettétek. Szavam ez hozzátok : létesítsünk uj magyar istentiszteleteket a nép számára, fent megjelölt módon! Ahogy Audri elment, hnnarosar> felkészülődött uz öreg is a paphoz. Amint megy a Hattyú mellett, olt már állott a bál. Fújta a klárétot egy legény, a többiek meg járták a ropogóst, Kóti Z-uzska is ott ült az eperfa alatt, várta Andrit, a ki beszólott volt hozzá, hogy majd eljön alkonyatra. Kihallott az útra, ahogy incselkedtek vele a legények; nem jösz tánexolni, ugy-e nincs itt Nagy Andri Egy meg kérdi: — Igaz-e, hogy szüret után meg lesz az esküvőtök. Eifu'ja a vér Lovas Nagy Istvánt. Hát tr.ár a vdág is tudja? Hirtelen haragú és kezű ember volt. Beugrott a korcsma udvarra a/, eperfához és végig vágott a lár.you bottal. — Az én fiam kéne neked, te panyicska, nesze . . . A vérbe borult szemű emberhez uem mert közeledni senki, hogy kiszabadítsa a szegény lánvt. Még elhúzódtak tői lük messzebbre. Ütötte még tovább, a fehér moll ezokuyát is meg tép e rajra, azután élt hagyta, elment. De nem a pjphoz. A« Isteu szolgája elé uem mert menni ilyen vad haragos szívvel. A szegény lány is elfutott a bálból. Hova? Merre? senki nem kérdezte, nem is tudta. Aíért u táncz csak tartolt tovább. Para^ztbált nem szokta megzavarni, hacsak egy kis verekedés. Benyúlt jói az éjszakába. Csak mikor a telehold hideg sugarai világítottak a korcsma udvarra, akkor oszlottak széjjel. Dinolva nevetgélve mont egy capat lány és legény a nyirjes felé. Ott mentek el az Igricze mellett. Nagy jókedvükben egyuek sem jutott eszébe a ló meséje, sem az, hogy holdtölte van. Csak egyszer egy lány, hogy rápillant a tóra, felsikolt ijedteo. — Panyicske sza tu! (Itt vaunak a p uyicikA'i A többire aztán megtanít a jövó. Ha másutt a mi hitsorsoaaink baladnak, mi se maradjunk hátra! Ezt követeli tőlünk a baza, ezt a jövó 8 abbau egyházunknak s gyermekeinknek jol felfogott érdeke. Paallk János Levél a magyar nőkhöz. Sseretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatolna széles Magyarország minden ueme<en érző asszonyának lelkéig • mesé ket regelne sokbok kincsről, mesés gazdaságról, a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyujtanunli érte a kezünket. Népiparunkról akarok írni. A téma nem uj, »6t uapjamkban, mikor országszerte megindult az akció a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas ii. Est a szót leírtam, de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az, Bmi a magyar népléleknek, nCp művészetnek egyik legértékesebb megnyilatkozása: a nepipír, illetve ennek kü'önösen azok az ágai, a melyek mar természetüknél fogva is első sorban érdekesek'elóttűok: varrottasok,szőttesek, faragá szati és anyagipari termékek. Alig van hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ue foglalkoinét. Fóldmiveló és állattenyésztő videkeken, ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyekeu, a hol a föld nagyon soványan táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek, a hol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipjri foglalkozását tőkével, munka anyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Krru a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a uépipar agyatok buzgó pirtolásá val ujibban lendületet vett, de vajmi keveset haiználhit egyesek buzgólkodása ott, ahol egy egész ország rósz lakosságinak kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varottasokról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Oyarmathyné véghetettien buzgalma, odaadó pártolása muyen virágzásra jutatta e remek varoltas ipart. A kalotaszegi nep újból megtanulta ős atyái gyöoyörü himzásét, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve; elékerültek a ládákból a szebbnél szebb minták, hogy uj alakbau a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, a hol a kalotaszegi varottast ne látnánk; a kü.fold is kapva kap a kiválóbb darabokon. Es mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzásának deleiójét, s hogy elérje, pártolásra, anyagi és eskölcsi támogatásra van szüksége Tulajdonképen nem is méltányoljuk mi eléggé ezt az iparágat. M^g vagyok róla győződve, hogy Angliában — a hova tudvalevően nagyon sok varottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsbeu tartják, mint mi. Vagy még nincs eléggé kifejlődve a műizlésQnk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nívón állunk, hogy bármiiyen silány küifö di portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek szebbet, női lelket, finomabb ízlésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varottas. Volt alkalmain igazán remek mintájuakat látni ;fodorvá-zonra fejrővel hímzettektől finom lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen bámulatos olcsón adják. Az ember srinte gondolkozik: vájjon az anyagot vaey a munkát fizette meg rajta. Már 2 korouáért szép '|

( mt. hosszú és pár ezentiméterrel keskenyebb teritócskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. £s i.you arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekcziót állíthatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny, (1 ablakra) pauilagvédó. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezé*! Nézi a többi is, hát csakugyan úszkál a vizén egy lengő fehér fátyol, elterítve hosszan, aranyszín hajával enyelegve játseik az alkouyati szellő, támogatja lágyan a viz ezüstös fodra. Da nem énekel. Hiligat, némán reng a tó közepe táján, eltűnik a nád közt, majd újra eljön. Da nem soká nézi ám a fiatalság. Ész nélkül szaladnak a viz mellől, útközben is fulyton kiáltozva: Panyieske sza tu. Panyicske sza tu va v' Igricze. Az uton találják az öreg Kótit, meg Nagy Andrit. A'idri csakugyan hazajött alkonyatra s hallotta, mi volt a Ha yiiban Z-uzsikát nem találta otthon, elindultak ketten keresésére. Nincs sehol. Most kiabálnak a lányok: Ne menjenek az Igri< ezihez, ott vannak a panyicakák. Andrisnak — maga sem tudja miért — hirtelen a lelkébe szúr az apa s<:ava, a mit délután mondott a lánynak — de panyicska. — Rohan a túhoz, bizony többet látott ott, mint bálozó nép. Aranyszín a h. ji, fehér a fátyola? nem fátyol az, hauem a Kóti Zsuzsika tépett fehér moll ruhája. U^y leng libeg a vízen, lágyan suhogó kákalevél között, ugy integett neki, hivja, csalogatja hangtalan rzóval magához. Megérti Andri. Hát hogy ne értené? Megyen is. Mire a többiek — a ki mert — oda értek, már ott úszott ő is a panyicska mellett. Ott libegtek sokáig a aás között, mig végre ugy éjfél tájon elsodorta őket az örvény. Azóta nem látta őket senki, öreg Nagy István is. hiába jár a tóhoz, hiába kéri vissza a fiát, kéri sokszor sírva, kezeit tördelve. Nem felel rá senki más, csak a vizltök nagy hófehér virága árasztja bódító ill|t sóhaját, s a kaicsu hajlós kákalevél zizeg gúnyosan mintha mondaná. — Nem adom nem, jobb itt neki, jobb. Sitanapák Marlaka.