Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

í Sít AílP^folyam, 1412nzF;tl|51.CEC,-8 I . Jrb.ia_cll.p m •iosz&n SZííIÜ, Nyíregyháza, 1901. deczember 8, LAPJA SZABOLOSVáRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZÁBOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITÖ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. I Előfizetési feltételek: oet&n vagy helyben házhoz hordva : ÍKÍMZ évre 8 korona. Fél <rr» 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Megjelenik hetenUint egyszer, vasárnapon, Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kaidemények, 7 ',„.,,, .. , ,n , , , a szerkesztő csime alatt keretnek beküldeni. lap szétküldésé tarayaban leendő felszo- ... ... . . . , .... lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtltnTk e °

8 ' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ! a A kéziratok csak világos kívánatra s az (Janószky ház) íntézendok. üiető koitségér.; küldetnek Hirdetési dijak: Minden négyszer basábszott potlt sor egys f-r közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fii. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., miadaa további s/ó 4 fii. Vastag bető'el sz.'istt k)t3Zereain számit; Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére állal Budapesten, Haasenstein és Vogler a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksltn Bernii ós Általános Tudiii <5 irodájában Sécsban, Prágában és Budapasten, valamint ftámetor3zág és Syeicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 26382—901. Valamennyi igazolt bizottsági tagnak. Szabolcsvármegye közönsége 546—901. Bgy. szám alatt hozott határozata értelmében folyó évi deczember hó 19-dik napján délelőtt 10 órakor Nyiregyházán a vármegyeháza nagytermében tisztújító közgyűlést tart, melyre a törvényhatósági bizottság 1902-ik évre igazolt tagjait tisztelettel meghívom. Nyiregyháza, az 1901. év deczember hó 5-én. Mikecz Dezső, főjegyző, alispán helyettes. A tisztújító közgyűlésen az alább megjelölt tisztviselői állások, a következő sorrendben fognak választás által betöltetni: 1. az alispán; 2. a főjegyzői; 3. a tiszti főügyészi; 4. az árvaszéki elnöki; 5. az I. aljegyzői; 6. az I. aljegyzői; 7. a II. aljegyzői; „^ 8. a III. aljegyzői; 9. a IV. aljegyzői; 10. a tiszai járási főszolgabírói; 11. a nyírbátori járási főszolgabírói; 12. a dadai felső járási főszolgabírói; 13. a nyirbogdányi járási főszolgabírói; 14. a dadai alsó járási főszolgabírói; 15. a nagykállói járási főszolgabírói; 16. a kisvárdai járási főszolgabírói; 17. a főpénztárnoki; 18. az árvaszéki helyettes elnöki; 19. a 4 árvaszéki ülnöki; 20. az árvaszéki jegyzői; 21. a tiszti alügyészi; 22. a 10 szolgabírói állás. A,NYlRVIDÉK

aTÁR(JZÁJA. Emlékezés nagyapámra. Irta: Cserepes Kenéz. A rajzolásból nem vittem többre, mint hogy a kapanyelet valami ügyetlenül le tudom rajzolni; de azért képes vagyok nagyapám ábrázatát néhány vonással megörökíteni, még pedig oly hűen, hogy a ki soha nem látta is az öreget természetben — azonnal kitalálja, hogy az nem lehet más, mint nagyapám, a görény falvi pip, a bodzási egyházmegye esperese. íme rögtön bemutatom, ha rajzolok egy száraz, k ilvinista papot, villogó fekete szemekkel, bozontos szemöldökkel, honnan lehúzódik egy jókora nagyságú orr, közepe táján ama magyar bütyökkel. Kikent bajusz, ritka, de hosszú ősz szakái és kopasz fejtető egészítették ki égmeszelő termetenek a föld középpontjától legtávolabb eső részét. Mintha most is hallanám, amint a görényfalvi ájtatos biveknek dörgedelmes hangon jól a szájukba rágja a szent igéket, igérve a túlvilágon üdvösséget, ha e földön nem élnek förtelmes életet és bűneiket töredelmasen megbánják. Prédikációját mindig 3 részre osztotta és csaknem suttogva kezdte; de mikor oda ért, hogy .harmadszor" — akkor azt már oly rémítő kiabálással ordítozta, hogy ha elejétől ugy kezdte volna, hát szükségtelen lett volna a híveknek a templomba fáradniok, mivel azt onnan hazulról is kényelmesen halgathatták volna. E közben mindkét kezével oly rettenetes hadonázást vivén végbe, hogy arról csak annak lehet fogalma, a ki már vihar által forgatott szélmalom vitorlákat látott. Hosszú ősz szakála ugy libegett álla minnen mozdulatára, mint a billegény nevü madár farka, vagy mintha éppen működő sürgőnygéppsl lett volna összekötetésbe. Időnként kiterjesztette bőséges palástját, miből azt lehetett következtetni, hogy a ,vén denevér" most mindjárt elröpül. Szabolcsvármegye alispánja: Mikecz János meghalt, — — el is temettük! Ahol arczképe is megfestve van, a vármegye gyűlésterraéből. kivittük, kikísértük koporsóba zárt holttestét a temetőbe — s eltemettük. Szép imák, vigasztalások, gyászbeszédek és halottas énekek, amik főihangzottak, és koszorúk, a szeretetnek, a kegyeletnek és az emlékezésnek virágaival, amik koporsóját és ravatalát elbontották: milyen jó, milyen szép meghalni így, siratva és áldva, nem csak a szerető és hűséges feleség, a gyermekek, a testvérek könyeivel és hálájával; nem csak azoknak a köny hullatásával, akik őt, a vezért, a vezetőt, az irányt mutatót érezték, tudták és szerették; de fájdalmával és a bizonyos és biztosan tudott veszteségnek öntudatával egy egész vármegye közönségének. Ahogy megzendült ajkain a szó, .abban a teremben, ahonnan utolsó útjára elkísértük, elmúlt, elnyomott idők nagy, mesés emlékei éledtek meg sziveinkben. Azoknak az időknek az emlékei, mikor nem csak élni, de érezni is tudtak az emberek. Amikor még nem mosolyogták meg a lelkesedést s a meggyőződés hajthatatlansága uem volt élhetetlenség és könnyelműség. Huszonkét esztendős vármegyei közszolgálatának idrje már ebben a korszakban tölt el. Az önkormányzati jogaik gyakorlásában megEsperese volt a traktusnak 20 évig. Nem is ment addig egyetlen fegyelmi űgy sem az egyházkerületre; elsimította ő azt j^kor. Mindenütt rendet és fegyelmet tudott tartani. Saját eklézsiájában pedig egészen pedáns volt. Egy évben csak egyszer esküdtetett — farsang harmadik napján. Tanuljatok rendet — úgymond, — születni, vagy meghalni lehet bármikor, mert az nincs ránk bizva; hanem a házasságok bár az égben köttetnek, de csakis akkor, mikor az ember akarja. Azért tehát a házasságokat meg lehet egy napon kötni az egész faluban. Hozzá is szokott a rendhez az egész gyülekezet. Farsang harmadik napjáig ki volt hirdetve minden házasulandó pár háromszor, s délelőtt összegyűltek mindnyájan a templomban, Rendszerint (?) sokáig váratott magára nagyapám s mire bemet a templomba — már akkorára össze-vissza keveredtek egymással a házasulandó párok. Nagyapáin oda állott az Ur szent asztalához s megparancsolta, hogy minden legény fogja meg a mellette álló leány kezét. Igen ám, de már nem állottak rendben s midőn keresné mindenki a maga párját — nagyapám rájuk förmedt, hogy ne vesztegessék az időt, hanem kiki fogja meg a mellette levő mennyasszony kezét, aztán punktum; majd odakint kiválogathatja mindenki a magáét. Azután elmondta az esküformát, azok meg utána. Nem tartott nekik semmiféle erkölcsi prédi • kácziót, mint a kálvinista papok szoktak; minek az — mondá — csak falra borsót hány az ember, úgyis egészen máson jár az esze ilyenkor mindnyájának. Odakint aztán csakugyan ráakadt mindenki a maga párjára s az öreg beirta nevöket a matrikulaba. Egyszer egy igen gazdag paraszt ember jött be hozzá, fia számára keresztlevélért és azt kérdez'e, hogy megtehetné-e tiszteletes ur, hogy 2 évvel idősebbnek irná fiát a keresztlevélben? nem sajnálna egy százas bankót adni a fáradságáéit. Nagyapám azt felelte, hogy megteheti szívesen, csakhogy akkor kevés az a százas bankó. Hát mennyi kellene még hozzá ? kérdi a polgár. Még ahhoz barátom 49,900 frt kell. Nagyot nézett az atyafi és azt kérdezte hogy miért kell olyan sok? nyirbált, megkoppasztott vármegyék alispánjai között azonban ő is egy volt, aki megtudta őrizni és meg is őrizte és megnyilatkoztatta az örök igaz önkormányzati joghoz való ragaszkodását Szabolcsvármegye közönségének. Nemtörődömségnek, indolenciának szürkeségein és ködén keresztül szava, hangja át villámlott. Edes, sima, megvesztegető volt a szó az ő ajkain. Es zengzetes és ritmikus, minden magyar lelket megindító, — mintha csak a llákóczy tárogatója — akár lelkesitőre, akár kesergőre szólott. Elnémult, — meghalt! * * * Szabolcsvármegye és Nyiregyháza város közönségének nagy és mély részvételével ment vegbe Mikecz János alispan temetése. A vármegyeház nagyterme, ahol az alispán ravatalát csütörtökön délelőtt föllálitották, a péntek délutáni temetésig búcsújáró helye volt a a közönségnek. A nagyterem közepén volt fölállítva a ravatal, elborítva koszorúkkal. A koporsó mellett a vármegyei hajdúk állottak diszőrsegben. Koszorúkat tettek a koporsóra: Szabolcssvármegye közönsége — Mikecz János alispánjának. A főispán — Nagyrabecsült munkatársának. Szabolcs vármegye tisztikara — Mikecz János, alispánjának. Nyiregyháza város közönsége — Mikecz János alispánjának. Nyiregyháza tisztikara — Őszinte kegyelete jeléül. Nagy-Kálló város közönsége — Szeretett alispánjának. Kemecse közönsége — Nagy hallottjának. A tiszai járás — szeretett alispánjának. A kisvárdai járás községeinek elöljárói — szeretett alispánjoknak. Azért — válaszolá nagyapám — hogy kerek 50 ezer forint legyen, hogyha engem a papságból kicsapnak hát legyen miből megélnem. A szabadságharezban ő is beállott a nemzetőrök közé s mivel volt egy rozsdás kardja, megtették kapitánynak. Egy honvédezredes rá is bízta az eszéki hid őrzését. Kétszáz nemzetőr volt bizva nagyapámra s midőn az ezredes eltávozott rögtön rávezényelte a hidra embereit, mondván: .halljátok-e? erigyetek fel arra a hidra "! Estefelé megjött az ezredes ur, a kit a jótékony guta kerülgetett, midőn látta, hogy a nemzetőrök a hídon lágereznek. Ugyan ki volt az a marha, a ki a hidra állított benneteket? kérdé az ezredes a hozzá legközelebb állótól. A kapitány ur — feleié az. Kapitány ur! Hol van? jöjjön ide! ordítja az ezredes. Nagyapám röglön fut elébe és rozsdás kardjával iszonyá ügyetlenül szalutál, hogy az ezredes kénytelen volt 3 lépést hátrálni nehogy szemevilágát veszitsa. Hova állította ön az embereit!! rivall rá az ezredes. A hidra. Ő;zik a hidat, — feleié nagyapám rendíthetetlen nyugalommal. Mit gondolt ön kanitány ur! ha jön az ellenség s elágyuzza a hid lábait, ön embereivel együtt a Drávába fullad, Vezényelje le onnan őket rögtön. Nagyapám aztán a századj i felé fordult s kiáltotta : „Hé izé halljátok! erigyetek le arról a hidról, mert ellövik a hid lábát." Le is kodródtak róla oly gyorsan, hogy ily gyorsasággal még akkor is letisztulhattak volna, ha már csakugyan össze akart volna is dűlni a hid. Egy éjjel valaki ellopta nagyapám kaidját s ezzel együtt megszűnt kapitányi rangja is. Rendkivül szerette az öreg a szőlészetet, a borkezelést, de a bort is. Vizet soha nem ivott, de azért