Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

N Y í It i n a A phonomimika. A grerm.k addig, mig az iskolába nem lép, gondtalan, vidám eletet él. Napjait játék között tölü Midőn azonban elmnl.k a játszi gyermekkor ideje, midőn be ep az iskolába gyermek játékai helyett egy uj, ismeretlen világot talál. Bizony I igen-igen nehezére esik a hirtelen átmentt, mert erős próbára teszi gyönge szellemi erejét. De nem csak a gyermeknek okoz nehézséget e gyors változás, hanem nekünk tanítóknak is. Azért merem állítani, mert magam is próbálUm. A tanító es az iskolaba lépő gyermek között nagy ür tátong, melynek legyózese erősen próbára teszi türelmünket, tehetsegünket. Ezen ürt athidalja ugyan a beszédértelem gyakorlatoknal elfogadott és altalanosan használt elögyakotlat, mely a játék könnyed modorában vezeti át a gyermeket a kezdet nehézségem, de ez meg mindig csak részleges áthidalasa az űrnek, mert teljesen magára hagyja a gyermeket, tájékozatlanul a tanítót a legnehezebb tárgy az irvaolvasas kezdetenel felmerülő nehézségek legyőzésénél — a hangoztalasnal. S bar az ország összes tanügyi egyesületei, tanügyi szaklapjai vitatkoztak, cseréltek eszmét e tárgyról s követtek el mindent az akadály elháritásara, a gyermek es a tanító között létező válaszfal lerombolására ; bar neves paedagogusok — mint Stephani, Graser, Simon es Gyertyánffy — kísérleteztek e téren nem teljesen eredménytelenül, mégis ez ideig hiányzott a világító szövetnek, a vezerlő fonal, mely a sötétség e labirinthjabol a kivezető utat megmutatta volna. Működésűnk csak kinos vergődés, a bizonytalan ide-oda kapkodásnak szakadatlan lariczolala volt, mert tanítási módszerünk es a gyermek előbbi játszi élete között nem volt meg az az elengedhetellenül szükséges kapocs, mely a játék köréből jövő gyermeknek e nehéz feladat megoldását megkönnyítette volna. Hiányzott az irvaolvasast megelőző módszeres phonoiniinikai gyakorlat, mely nélkül akár az irás, akár az olvasás megkezdese nagy paedagógiai botlás, mely káros következményt vonhat maga után. Akadnak talán egyesek, akik gúnyosan fognak mosolyogni ez állításon. Azoknak csak annyit mondok, hogy volt ugyan hangoztatási elögyakorlat az lndu i Péterféle, phonomimika nélkül cs a (Jyertyánfly-félc plionomimikával összekötve, de ez egy sem volt eredményes, mert nem volt a gyermek egyéniségével, természetével, szellemével összeegyeztethető. Bizonyítja ez állítás igazságát azon tagadhatallan tény, hogy daczára ezen meglevő két hangozlatási módszernek, a hangoztatási előgyakorlalokról irt véleményeknek egész irodalma van s hogy e téren a reformot, az új gondolatot s ez állal a hangoztatás megkönnyítéséi még mindig óhajtva vártuk. Mindenki bclálla, hogy mig a gyermek látó és halló szerveit öntudatos sz> mlélődésre kepessé nem teszszük, mig keze a betűk eh miinek alakítására alkalmassá nem válik s beszélő szervei a beszédbeli hangok utánzásában kellő gyakorlottságot nem nyernek, addig a fáradozást megérdemelt siker koronázni nem fogja, * * * Ezen czél elérése vezette kutatásaiban Tomcsányiné Czukrász Rózát ügybuzgó kartársunkat is, aki tanilása közben — mint valamennyien — szintén a bizonytalanság békóiban vergődött. Tanitott lelkiismeretes buzgósággal s csodálatos, az clérrt eredmény nyel — a munkái a fordított idő nagyságához viszonyítva — nem voll megelégedve. Tegyük a szivünkre a kezüuket s valjuk be, nem így jártunk-e mi is? Nem az volt-e lelkiismeretes buzgalmunk eredménye ami Czukrász Rózánál, hogy módszerünk közvetlensége Inján nem tudva áthatolni ázon a burkon, mely a gyermek szellemét körülveszi s melymelyből öt szál czérna ment hat milliméterre, és annyira el volt enyészve, hogy a szél nagy részét porrá fuvla. Pengéjének legnagyobb szélessége 4'/, ctm. 6. Egy 450 mm. hosszú — a (emeléskor kellé tört — göinbös-lü; feje alatt 3 ctmélcrnyirc megvastagodó. 7. Egy nagy gömböstünek felső vége. Alsó vége hiányzott. 18. mm. átmérőjű gömbjében íelül üreg van. A gömb alatt 4 milliméter távolságban nagy borsó mekkoraságu részarányosán elhelyezett dudorok vannak. 8 Egy 14 milliméter átmérőjű szin arany, köpezös, egymást érintő, dc tompa, nyilotl végei fele véknyodó fülbevaló karika. 9. Egy kendermag mekkoraságu át fúrt szín-arany gyöngy. Többre a legfigyelmesebb kutatásnak daczára sem akadtunk. Ezen lelettől délkeletre egy méternyi távolságban apró caerep töredékek mellett még két darab két ctm bosszú bronz törhegyet találtunk. A bronz-arany léiéitől északi, nyugoli, déli irányban ugyanazon sziniájban sok cseréplöredekre akadtunk melyek < >kolicsányi, Weinbcrger valamint az én szerény nézetén, szerint is két edénynek maradványai Az egyik igen nagjr rdeny leheteti, kivül, belől fenyes, vörhenyes izinú. Némely töredéken kissé kiálló elmosódott alapú egy cenlimeternyire kiálló csücsköket észleltünk. A másik, kréla-berakatu, igen kis fülrt szilke lebetelt. Alakját egyiknek sem lehetett meghatározni, mert "ftJS 7 * lcmc,

é»

k

o' nem gondosan lelt letéve és r

5

ak a föld súlya által összeroppantva, hanem nagy erővel .ÜJ*!* h

o«3

r " ké

l °dénynek egyes igen apró darabjai egymástól két méler távo'ságra is eslek. A Gyulaházhoz közel csó, de Karau község hatá^^^í kukalo

m ősmereteim szerint hazank ődulmaj közöli egyedül áll, a mennyiben tudtommal hazánk területén bronzkorszaki óshalom eddic ösmertetve nem lett. " Az elmondottakból következtetéseket lehet levonni. V f

lí

m?7

<

,?

n bro

M' «• n hallstadti, góth vagy hun éa honfoglalási korból származnak. nek feltörése az odaadó figyelmet, a vidám munkakedvvet eredményezi ; sokszor elkedvetlenedve hagytuk abba e tárgy tanítását s elővettük az éneket, verset, stb; vagy sokszor kétségbe vonva hivatottságunkat, tanácstalanul állottunk e megfejthetetlennek látszó problemávals szemben. Nem így történt ez mindnyájunkkal . . . .? Ha nem, akkor álljon elő az, aki a hangoztatási előgyakorlatokkal könnyű szerrel végezett; annak bizonyára nem lesz nehéz egy minta előadásban bennünket jó módszerével megismertetni. Hálásak leszünk érte. De nem hiszem, hogy akadt volna a kartársak között egy is, aki ezen valóban nehéz feladatnak az év kezdetén, az első hetekben, nyilvános minta előadásban való megoldására szívesen vállalkozott volna. Múlik a sötétség ! Oszladozni kezdenek a fellegek. Ami eddig nehéz, mondhatjuk kivihetetlennek látszott, most már nem az. A mit eddig nem szívesen tettünk volna érezve tehetetlenségünket, most már örömmel tarthatunk — hiszem — a hangoztatásból mintaelőadásokat, mert a Czukrász Róza altal kiadott phonomimikai előgyakorlatok követése által — melyet alább ismertetek — teljesen biztosítva vagyunk a siker felől. Tomcsányiné Czukrász Róza , „Phonomimikai előgyakorlatok az olvasás és irás tanításához* czimmel egy könyvet adott ki. Könyvében a hangoztatás terén elért eredményeket mutatja be s ezek után a franczia Grosselintől átvett s viszonyainkhoz alkalmazott saját phonomimikai előgyakorlatait ismerteti. Elismeréssel hajtja meg a zászlót Stephani Henrik a hangoztatás feltalálója előtt. A hála alve virágát nyújtja Grasernek és Simon Antalnak, akik az irvaolvasás eszméjét felújították, felszínen tartották s terjesztés által azt meghonosítani igyekeztek. Fejtegeti a hangoztatás elméletének nagy fontosságát, amit bizonyit az is, hogy az a mai napig nemcsak fentarlotta magát, hanem korszerű fejlesztésén még mindig a tanügy munkásainak legkitűnőbbjei buzgólkodunk. Ismerteti Gyetyánfry hangoztató módszerét, melyet az összehasonlítás szempontjából szükségesnek tartok közleni. Gycrtyánfl'y a hangoztatást elemzéssel kezdi. Kiválaszt egy czéljának megfelelő alapszót s azt a gyermek fejlettségéhez mért mese vagy történet központjává teszi. Akkor rávezető kérdések segítségével az elbeszélés alapeszméjét egy mondatba foglaltatja. Ezen mondatból kiválasztja a szókat. A szóból a szótagot s abból a tanítandó hangot. A mint a magánhangzókat megismertette s ezeket hángsorokba foglalta, a legelső mássalhangzó kikeresése után külömbséget tétel a magánhangzó és mássalhangzó között s levonatja a gyermekekkel ezen szabályt: ha egy magánhangzót összemondunk egy mássalhangzóval, az egy szó agot képez. Ilyen alapon képezteti a hangsorokból a külömböző mássalhangzók segítségével a szótagsorokal. Gycrtyánfl'y eljárását nem helyesli, mert szerinle : ha felnőit emberek oktatásáról volna szó, ugy ezen oktatásmód helyesnek s alaposnak volna nevezhető, de 6 éves gyermektől ilyet kívánni túlzott követelés. Nem helyesli a hangoztatás elemzéssel kezdését azért sem, mert ez útját állja a tiszta hangoztatásnak. Ezt a következő példával igazolja: Ha a gyermek nek azt mondjuk, hogy ebben aszóban „kő" keő hangzik, az ő természetes esze megbotránkozik rajla, mert ő a kő-ben mindig csak kő-t hall. Es igaz is. De feltéve, ha az elemző hangoztatást megtartjuk, akkor is csak érzekellető jelek által véli szemlelhetővé lenni a hangokat. Maga GyertyáníTy is a hangoi összerakásánál a hangot érzékelhető jelhez köti s e czélra segítségül ujjait használja, tehát kis mértékben a phonominikát hívja segítségül. A hangok összerakásánál tehát Gycrlyánfty is érzi az érzékeltető jel szükségét. Az ő Külső tekintetre azokat egymástól megkülönböztetni nem lehet. A leglőbb őshalom egészben vagy részben már az ősidőben ki lelt fosztva. A Gara halomnak kivételével nem árokból lettek felhányva, hanem a környékből lehámozott földből össze hordva. A karászi halmokban talált fülecskével cllálott és a nyélhez bronz huzallal erősített baltákhoz hasonló díszítésű eszközök eddig tőlünk csupán keletre eső vidékeken találtattak, tehát ezen kuliura keletről hatolt hozzánk. Az őshalniok hatalmas tehetős embereknek sírhantjai. A szegényebb sorsuak többnyire minden nélkül temetkeztek, meri különben hasonló leletekre sokkal több helyen kellene akadnu> k. A karóséi kishalom emelésének idejében a haloltakal el égették, de nem azon helyen a hova el letlek temetve, mert szénnek csak elvétett nyomaira akadtunk. Az elégetett hulla csontjainak csak egy ki? része lett ugy a La Téne, valamint a karászi halom keletkezésének idejében eltemetve, tehát a kegyelet inkább formalitásokra szorilko/ott. A bronz eszközök valamint azoknak nyelei széttörettek, mielőtt a sirba kegyelettel és a legszebb rendben az égetett csontok fölé elhelyeztettek. A csontokat és a föléje helyezett értékesebb tárgyakat tölgyfa ládába helyezték. A cserép edényeket azonban nagy erővel dobták az eltemetett mellé, mert azoknak egyes darabjait két méter távolságra is találjuk egymástól. Dc végül vigyáztak arra, hogy cseréplöredékek a havak fölé ne kerüljenek; ha pedig a bedobás alkalmával oda kerüllek, a cserépdarabokat oldalra hárították, mert a lelet körül igen sok, a lelet felett pedig egyetlen csere p töredéket sem találtunk. Azt hiszem, hogy a karásri kithalom eddig egyedül áll hazánkban és biztatás a további kutatásokra. Nyiregyháza, 1901. november 22. Dr. Jósa András. eljárása bár már közel áll a phonomimikához, még sem nevezhető annak, mert az ujjak kizárólagos használata által szűk kórben mozog és egy oldalú. Ismerteti ezután a franczia Grosselin már phonomimikára fektetett módszerét, aki a mássalhangzók kiejtését ugy eszközli, hogy egyes állati, vagy a természeti erők-et tüneményekkel kapcsolatosan keletkező hangokat utánoztat. Ez előttünk is ismeretes volt. Mi is igy hangoztattunk. Ezenkívül azonban Grosselin minden egyes hangot kézmozdulattal köt össze, mely azzal eszmekapcsolatban áll s mely mozdulat rögtön a rávonatkozó hangra emlékeztet. Ez a phonomimika. Ez az amit nem ismerünk (V) Ez néha nevetséges ugyan, de Grosselin azt tartja, hogy: Ha már a gyermekkorban kell az oktatást megkezdenünk, ne forgassuk ki a gyermeket az ő valójából, hanem tanításunkat a gyermek természetéhez s képességéhez alkalmazzuk. Ha alakoskodnunk kell, tegyük meg mi, könnyebb nekünk gyermekké lenni, mivel mindnyájak azok voltunk s saját tapasztalatainkból emlékezhetünk a gyermekkor sajátságára, minthogy a gyermeket a magunk színvonalára emeljük. Olvasás tanitasunk pedig csak akkor lehet a gyermek természetének megfelelő, ha az emberiség fejlődés történetével megegyezik. Az első emberek beszédje előbb csak az érzelmek oly önkéntelen hangjaiból állhatott, milyeneket örömünk s fájdalmunk közben akaratunk ellen is szoktunk kiejteni. De később az állatok hangja, vagy a tárgyak mozgása következtében keletkező hangokat utánozgatták s ezen utánzott hangokkal az illető tárgyakat vagy állatokat meg is jelölték. így nevezték el az emberek a dongót mivel dong; a csengettyűt, mivel cseng, stb. Nagyon természetes tehát, ha az emberi beszédnek alkotó részeit nem mesterkélten a szókból választjuk ki, hanem hangutánzás utján fogatjuk fel és ugy alakítunk belőlük értelmes szókat, mint a hogyan azon szók a beszéd eredetével keletkeztek. — így beszél Grosselin. És valóban a hangok kiejtésének és összefoglalásának meg szétbontásának gyakorlati keresztülvitelére leghelyesebb a franczia Grosselin módszere. Lássunk egy példát, hogyan jár el az egyes hang hangoztatásánál Grosselin. Az ű hangoztatásakor a dongo hangját ulánozlatja. Ezt a dongást mindég olyan mozdulattal kísérteti, mely a dongónak fülünk körül ide-oda repülését jelképezi. Ha léhát az ű hangját akarja a gyermekkel hangoztatni, csak a szokott mozdulatot jelzi s azonnal em ékezetükbe idézi a kívánt hangot. így hangoztatja tovább a többi mássalhangzót is. Minden hangoztatás alkalmával szerepel nála a jelkép és a kéz mozdulat. E jeleket, melyek a hangokat kisérik, nemcsak az előadás élénkítésére, vagy a hangnak az emiékezeibe idézésére használja, hanem a hangok összerakására is. A magánhangzókkal kezdődő szótagok összefoglalását mi ugy eszközöltük, hogy vontatottan olvastattuk egyiket a másik után. Ez által egy másik hibába estünk. A mássalhangzóval kezdődő szótagok összefoglalására nézve azonban elfogadható nézetet nem ismerünk. Maga Gyertyánffy a tanilók lapintatára bizza s különösen figyelmünkbe ajánljla e kérdést, de a gyakorlati feldolgozásban, a már előbb emitelt s az ujjakon történő összefoglalásnál egyebet ő sem mond. Grosselin, hogy a gyermekek a vontatott olvasást meg ne szokják, a phonomimikai előgyakorlatokal a mássalhangzóval kezdődő szótagok összetételein kezdi. Hozzá szoktatja a gyermeket, hogy az elő jelre, mely íendszerinl mássalhangzót képvisel, ne mondja ki a hangot csak a beszédszervet, igyekezzék olyan alkalmas helyzetbe hozni, vagyis előkészíteni, hogy az utána kővetkező jelre, mely valamely magánhangzónak felel meg, mindkettőt szótaggá válva kiejthesse. Vegyük pl. e szót: só. Itt nem nevezi meg az összefoglalandó hangokat, csak jelzi előbb azon mozdulatot, mely a gyermekeket az ,s" hangjára emlékezteti. A gyermekek utánozzák a mozdulatot, de nem mondják ki az „s" hangját, hanem előkészítik a kimondásra szájukat s csak mikor a tanító a második mozdulattal az „ó" jelét mutatja mondják ki ügyesen a kettőt együtt szótaggá foglalva. A két mozdulat teljesen észrevehető megszakítás követi egymást ugy, hogy egyik a másiktól jól megkülönböztethető legyen. Czukrász Róza az említett módszerekkel kísérletezett. Mindegyiknél látta az eredményt. Mivel azonban a Grosselin által használt módszerben a mese alakban felújított képet természetesebbnek; a kéz mozdulat állal csinált jelet közvetlenebbnek és emlékeztetőbbnek; erőteljesebbnek és foganatosabbnak találta, a tiszta hangoztatás teljes érvényesítése végett: mellőzi a hangoztatási gyakorlatokból a GyertyáníTy által hasznlát elemzést s az ujjak segítségével történő hang összevonalást. A zseniális franczia Grosselin példájáia hangutánzás utján, jálékszerű mozdulatok kíséretében fogatja fel a hangokat, melyekből a hangösszevonást elősegilő mozdulatokkal értelmes szókat alkotlat. Módszere tehát nem uj, csak a zseniális Grosselin módszerének átültetése a helyi viszonyokhoz alkalmizva. Érdeme mégis van, mert egy keresetlen egyszerű módszerrel ismertet meg bennünket, mely gyermekded modora állal belenyúl a gyermeki lélekbe; utánozza a gyermeki természet sajátságos jelenségeit; megkönnyíti a gyermek lelket övező burok feltörését s a válaszfal lerombolását. Ezen módszer alkalmazása által mi tanítók nagygyermekekké válva kihasználhatjuk a gyermek utánzásra hajló hajlamát és iskolánkban, most már igazán gyermekekből álló nagy családunkban, egyszerű, alkalmas mesék elmondása közzé szövött kedves phonomimikai előgyakorlatok segítségével játszva győzhetjük le a hangoztatási előgyakorlatoknál felmerülő nehézségeket. Czukrász Róza könyvéhez mód szeresen feldolgozott gyakorlati részt is füz. Ebben nyolez hétre osztja be az anyagot. Az első hetet tiszlán hangoztatási eiőgyakorlatokra fordítja, nyolez negyed órában állapítva meg a tanidől. A második héten át tárgyalja a hangok összefoglalását. A hátralevő C hetet a könyvéhez csatolt 5