Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

N T I R V 1 U É K 3 olvasó tábla segítségével a betűk ismertetésére fordítja. Előbb ismerteti a betű nyomtatott alakját s abból fejlészti az írottat, mert a nyomtatott betű sokkal egyszerűbb, könnyebbőn megjegyezhető s megismerése nem függ a kéz ügyességétől s ugy kevesebb előkészületet követel. Nézzünk egy általa is használt példát : Lerajzolja a nyomtatott á betítj a felső részét letörli s ott marad az irott á. A betűk sorrendjében a legellentétesebb alakokat állítja egymás mellé, hogy a közöttük levő különbség annál szembetűnőbb legyen, mert igy könnyebb a megkülönböztetés. Csak az egyjegyű kis betűk megismertetése után ad két-két betűből álló értelmes szót olvasási gyakprlatal, mert igy nem kell a gyermekeknek két nehézséggel : a betű felismerésével ós az összetétellel is megküzdeni. Nem csupán az értelmet foglalkoztatja, hanem a gyermekek más szellemi képességeit is felhasználja és leísti, sőt az érzékszerveknek cselekvőképességét is igénybe veszi, mnzgási hajhmukat kielégíti a nélkül, hogy az iskolai fegyelmet inegbolydatni. * * * Ezekben vázoltam azon mógszeét, melyet Czukrász Róza a hangoztatásnál követ. Tartozom azonban kijelenteni, hogy midőn munkámat megírtam nem önálló gondolataimat használtam fel, mivel könyvismertetésnél saját eszméinket nem közölhetjük. Munkámban is tehát a legtöbb átvett gondolat. A czél azon) an szentesíti az eszközöket. Nekem a czélom csupán az volt, hogy ezen hasznos módszer mentül szélesebb körben elterjedjen s a hangoztatási előgyakorlatok kezelése a phonomimikai segítségével megkönnyittessék. Hazánknak mintegy 1000 népiskolájában már sikerrel phonomimikáznak. A tanítóképzők gyakorló iskoláiban is elfoglalta helyet a phonomimika. Nem fog ártani, ha mi is kísérletet teszünk vele és mi is phonomimikázunk. Görgey István. Irodalom. Almanach 1902-re.*) — Elősiő. — Az elmúlt naptári vagyis inkább almanachi évben (novembertől novemberig) két író támadt, a kikről érdemes beszámolni az Almanachban. író, hiszen minden esztendőben támad, reményt keltő palánta, a miből lehet valami, ha a fagy, vagy a szárazság el nem pusztítja . . . akarom mondani a kritika vagy a közöny. De ez a kettő nem palánta. Erős kifejlett fák, nagy koronákkal. Mind a ketten elbeszélők. Csakhogy az egyik mesékbe rakja le a valóságokat, a másik valóságokat szed ki a mesékből. Ez az utóbbi essaysta, talán nem is volna figyelembe veendő az Alma.iach közönsége előtt, mely a szépirodalom elbeszélő ágának a tábora. Ugy de a modern essay annyira édes testvére az elbeszélő művészetnek, hogy el se lehet tőle választani. Carlyle Tamás Dickenstől tanulta az előadás bűbaját. Mit tesz az, hogy az egyik költött dolgokat mond el ugy, mintha igazak lennének, a másik a történelmet meséli el ugy, mintha hősköltemény lenne? Régi szilárd hitem, hogy a magyar történelmi essay csak akkor születik meg, ha egy poétái szem hatol be a multak mélységébe, életet fújva tényekbe, adatokba és viceversa csak akkor lesz a magyar regény igazi magaslaton (a .Háború és Béke' niveau-ja körül), ha az elbeszélő az essay-ista eszközeivel is hathat. Vagyis, ha az essay-istában benne van egy kicsit az elbeszélő poé'a s emebben az essay-ista. Ily szerencsésen vannak megkeverve a tulajdonok az elmúlt év két felbukkant írójában. Az egyik mesél, mesél, hömpölyög szabálytalanul, mint egy nagy folyam, kígyózik, visszafordul, a hogy épen neki tetszik, magával visz hajókat, csónakot, lyukas szakajtót, virágot és esetleg a partból, az anyaföldből is beszakít egy-egy darabot. A másik behatol a szürke kődbe, a nemzeti fejlődés bizonytalan tájékain s a nagy homályból finom czérnaszálakat fejt ki s azukat összeköti, analyzál, kombinál és hidakat épit a beláthatatlan mélységek és vizek fölé. Az egyik iró Eötvös Károly, a ki az .Utazás a Balaton körül* czimü művével hatvan éves korában lett a közönség kédvencze. Nem Pegazuson nyargalt fel az Olympusra, neki az is lassú dolog, neki sikló kellett. Harmmcz esztendeig volt első szónok és első prókátor az országban, minden furfangokkal és zsírokkal bővelkedő, polemizáló és gúnyolódó talentum. S most egyszerre a magyar tenger poétája! Hogyne volna ez csodálatos! Mintha a fa előtt hozna gyümölcsöt és csak azután kezdeni virágozni . . . De Eötvös irói dicsőségéről már sok szó esett, térjünk át inkább a másik iróra, a ki szintén szokatlan régiókból jön. Egy excellentiás ur, a ki már miniszter is volt, a ki rendjeleket, kitüntetéseket osztogatott a fóldi hatalmasok közt, s ki- s bejárt a király palotájában, a hol a világesemények szövődnek. És íme e fényes légkörből elvonult csendesen az 6 iióasztalához, mélységes magánosságba: .Asztalkám, asztalkám vigyél engem följebb !* Csodálkozni lehetne ezen, ha meg nem mondta volna már régen egy klasszikus korbeli bölcs, hogy csak két irigylendő dolog van a világon: a) olyan tetteket vinni véghez, melyeket érdemes könyvbe irni, és b) olyan könyveket irni, melyeket érdemes elolvasni. Ezt a két irigylendő dolgot ritkán követi el egy ember, mint a hogy elkövette ü. Zrínyi Miklós, a hadvezér és költő, sőt az is ritkaság, hogy egy családban egymásután következik istenek mosolygása a bölcsök fölött. •Almanach az 1902 évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regé ytár. XVII. évfolyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner ^kiadása. Ára disikötésben 2 korona. Első Andrássy Gyula gróf leirni mélló tettek után tért meg őseihez, második Andrássy Gyula gróf, az elsőnek fia pedig egy elolvasni méltó könyvet irt ebben az esztendőben. Ejh bolondság! Hiszen egy grófnak bizonyosan az is könnyű. Mint a hogy könnyű minden egyéb ebben az országban. Ölébe hull, a mit megkíván. Lesz főispán áliamtitkar, vasúti és bankelnök, a mint hatalmat akar vagy pénzt. A nagy tömegek utat nyitnak előtte, önként emelik maguk föle. A nép a grófokkal operál, a választó kciületek, mint mar több rzb.n megtörtént, grófot kérnek a jo Pudmaniczkylól es olykor csak azt kívánják tőle, hogy szőke legyen. A koiona is grófokkal dolgozik: grófokból lesz a fószáinystged, hopmester, asztalnokmester, nagykövet es tudja Uteii mi. Nagyúri szeszéljből megkívánják néha a lateiner palyákat s lesznek a grófok az akadémiák elnökei, ha valamelyest hozzászagoltak a tudományhoz és a hadsereg vezérei, ha a vezényszavakat megtanulják. Lcaratjak a mi dicsőség es edesség terem e helyütt. Király, közönség nézi ezt gyöngéd szemmel. Hanem ha valahogy komolyra megy a játék, király és közönség egyszerre megretirál a nagy uraktól. Béké ben egy főlierczeg a hadsereg feje, haboruban a legértelmesebb tiszt. Doktor öclcse van a királynak, — de ha megbetegszik, me^is egy egyetemi professorra bizza magát, még ha lörtónulesen zsidó is. Szóval a komolyság határain innen vig a grófok élele, de a lineán tul uugfordul a gróf a peches oldalára. Jó diplomata például lehet, de lehet-e jó chemiae professo: ? Tartományi kormányzó is lehet egy gróf, de el tudna-e kormányozni egy birtokot? Pártokat, nemzeteket tud talán vezetni, meit az csak frázis, de egy vonalot nem — mert az komoly dolog. Hát még ha könyvet ir egy grót! Ohó excellentiás uram! A betűk nem udvariasak. A betűk nem segítenek excellentiádnak magoktól. Komornyikoknak meg nem fogadhatók. A betűk ellenkeznek és csak az az ur, a ki azokat olyan sorban és egymásutánban tudja gúzsba kötni, hogy piedestáljává legyenek leigázójuknak. — S a közönség ? No az meg épen visszájára romlik ebben a pontban. Naivitása csökönyősséggé válik. Könyv egy gróftól! A fejét rázza, panaszkodik és ilyenforma kifogásokat emel. A gróftól minden gezemiczét kinyomatnak ! És mindent megdicsérnek, a mit egy gróf ir ! A közönség hűvös és tartózkodó. Ha jó a könyv, akkor bizonyosan nem a gróf irta, de a titkárja, ha rossz a könyv, akkor bizonyosan a gróf irta, de olvastassa a titkárjával, ne velünk. Egy gróf nem iihat jó könyvet, ez a közhit. Több, szinte dogma. Igazságtalan dolog, persze igazságtalan, de igy van. Maguk a grófok is tudják ezt és álnevekkel szoktak kilépni a könyvek czimlapjain. Es ezzel mégis előnyben vannak, mert elhiresedhetnek az álnév alatt, nagy irókká lehelnek és akkor egy nap leteszik az incognitot. Mi lateinerek ellenben nem vehetünk fel reciprocitasképen grófi és herczegi álneveket, hogy ezek alatt főszárnysegédek és aranygyapjasok lehessünk. Csekély előnyünk csupán a könyveknél van s az is csak eleinte. Iit a papiros világban mások a mágnások és a kik az igazi világban mágnások, azok itt egyenesen gyanús alakok. Csak egy-két olyan óriás, mint Tolstoj gróf birta, kiheverni, hogy ő gróf — de ő is szükségesnek látta, hogy a szegények csizmáit foltozza ellensúlyozásul. Ily elfogultság vezetett engem is, mikor az Andrássy Gyula gróf első könyve jelent meg évek előtt a kiegyezésről. Néhányan elolvasták, de nem merték megdicsérni. Pláne az is rontotta a könyv hitelét, hogy az akadémia megkoszorúzta. De mégis akadt bátor ember. Emlékszem, hogy Tisza István gróf igy szólt akkor egy nagy képviselői társaságban: — R gen jelent meg, a külföldi piaezokat se véve ki, olyan szép és nagybecsű essay, mint az Andrássy Gyula gróf könyve. A mire csönd támadt, senki se akarta megezáfolni az állítást, sem bizonyitani, csak én szólaltam meg egy idő múlva, kerülő uton, mintha nem is tartoznék a lágyhoz ártatlan megjegyzésem : — Régen láttam még a külföldi muzeumokat sem véve ki, olyan szép nagybecsű szobrot, mint a nagy Kristóf a Kristóf-téren. Zajos derültség tört ki erre, Tisza István pedig haragosan vonta össze a szemőldjeit, de nem felelt, enyém maradt az utolsó szó. De nemsokára megjelent a .rozsnyói levél*, a legszebb politikai művek egyike és a legszebben megkomponált helyzetkép azok közt, melyeket valaha olvastam és kezdtem már röslelni egy kicsit azt a bizonyos utolsó szót, a mi az enyém maradt. Az idén pedig napvilágot látott az Andrássy gróf nagy essay-je a magyar állam fejlődésének és fenmaradásának okairól, melyet olyan gyönyörűséggel olvastam végig, mint egy magasan szárnyaló nemzeti epopeát a Bourget analyzáló erejével. Andrássy Gyula megszűnt e munkájával csak gróf lenni és excellentiás ur. Ott van ő már az Olympuson a nagy irónk kőzött. És nekem nagyon jól esik, hogy most az Almanach előszavában az Eötvös Károly és az ő könyvéről mint az év legnagyobb irodalmi eseményeiről diskurálva, a helyett, hogy állítani kellene valamit (az állításokra mindig lusta voltam), egyszerűen vissza kell vonni egy régi tréfás megjegyzésemet. Mikszáth R álmán. ÚJDONSÁGOK. Bessenyei emlékünnepély. A Bessenyei kör, Szabolcsvármegye egyetlen irodalmi kőre, uj tisztviselőségével újra éledve, deczember 7-én mutatkozik be a nagy közönségnek. Óhajtjuk, hogy ez a terminus uj időknek, jobb időknek legyen határa. Ennek a darab hazának, melyet a Tisza Ungtól-Beregtől a hajdúságig bekanyarit, váljék központjává a Bessenyei kör. Váljék haladásért és magyarságért életerővel dobogó szivévé. Az eszmék árja lüktessen át mindnyá:unk hasznára ezen a szivén. Ez az ár hordja szejjel lélektől leiekig a legnemesebb indulatot, szereletét mindannak a mi magyar, mindannak a mi szép és nemes. Legyen a Bessenyei kör külön kis birodalom, melynek virágborította határain le hull minden szivről a kicsinyeskedés salakja. Ezeken a határokon belül egy érzés uralkodjék, az a mely a tollforgató gárdista sziveben lángolt. Nagy szükségünk van ilyen erősségre. Legyen pezsgőbb a közélet, legyen nemesebb a közszellem, legyen erősebb a kapocs a város és a környék közölt, legyen frissebb a sajtó, legyen magyarabb a magyarságunk — ezt a sok óhajtást kell a Bessenyei körnek valóra váltania. Ezért fogadjuk örömmel és a reménység rózsa felhői közt a Bessenyei kör értesítését a deczember lietediki emlékünnepélyről. * * * Az ünnepély rendezőségének kiküldötteit Debreczen a legszívesebben fogadta. Minden óhajtásukat teljesítette. Komlósy Emma. a debreczeni színtársulat neves művésznője készségesen vallalkozolt a közreműködésre. Oláh Károly városi szinügyi tanácsos közbenjarasára Debreczen városa a színházi ruhatárból felajánlotta a palotás tánezosok részére az uj magyar díszruhákat. Megígértek sokan, hogy átjönnek az ünnepélyre. A inint remélni engedle Bessenyei Széli Farkas táblai elnök is át rándul hozzánk, az iró testőr rokona. Szerkesztősegünk a következő értesítést kapta : A nyiregyházi Bessenyei kör f. 1901. évi decz. 7 én este 8 ó. a városi színházban Bessenyei emlékünnepélyt rendez, melyre tagjait tisztelettel meghívja. Az ünnepély műsora : 1. Bessenyeiről és koráról előadást tart: Geduly Henrik. 2. Egykorú dalokat énekel: Komlóssy Emma úrhölgy, a debreczeni színház művésznője. 3. Menuet-t és Gavotte-ot tánczolnak: C/.ukor Fánni, Csapkay Kata, Kertész Bella, Nébenmáyer Irén, Orbán Margit, Schőn Irma, V dovich Gizella és Vidovich Mariska urleányok: továbbá Csázik József, Hias Sándor, Káliay Iván, Kállay Rudolf, Leffler Béla, Szabö József, Újhelyi Zoltán és Zoltán Bertalan gymn. tanulók. 4. Bessenyei emlékére irt költeményét szavavalja: Vietórisz József dr. 5. Magyar népdalokat énekel: Komlóssy Emma úrhölgy, a debreczeni színház művésznője. 6. a) Magyar solo-t tánezol: Alföldy József, b) A palotást járják: B.lluy Gizella, Bodó Mirta, Fráter Kata, Horváth Janka, Kertész Janka, és Török Anna úrhölgyek ; továbbá Gara Miklós, Kéler Gyula, Kovács Tibor, Nagy Gyula, Szabó Lajos és Tuláts László. Páholyjegyek kaphatók f. nov. hó 25-től Geduly Henrik főti'kárnál tagok számára 4, nem tagok számára 8koronáést; egyéb jegyek Jakabovits Fánni kisasszony doliánytőzsdejében tagok számára ingyen, nem tagok számára a szokott színházi árakon. Előadás után a Korona dísztermében a közreműködők tiszteletére tánczmulatság szemelyenként 1 "korona belépő dij mellett. Részletes műsort az előadás alkalmával oszt ki: A rendezőség. A jegyeket hétfőn délután fél 2 órától lehet megszerezni Jaícobovits Fánni kisasszonynál, és a titkárnál. Első sorban a szereplők családjai és a kór tagjai válthatnak jegyet. — Rendkívüli közgyűlés a vármegyénél. A vármegye közönségét báró Feilitzsch Berthold főispán jövő ho 4-ére rendkívüli közgyűlésre hívta össze. — A kisvárdai közkórház uj főorvosa. Báró Feilitzsch Berthold főispán ő méltósága a dr. Küzinös György elhalálozása foly'án megüresedett kisvárdai közkórházi igazgató főorvosi állásra dr. Mosánszky Jenő kassai kir. törvényszéki orvost nevezte ki. — 78 pályázó. A Stépan Elek halála folytán megüresedett vármegyei u biztosi állásra, a főispán ur Ő méltósága által meghirdetett pályázdt hataridje a mult vasárnap járt le. Idők jele, hogy erre a nem valami fényesen javadalmazott állásra 7S, mond hstvennyolez pályázó adta be kérvényét a vármegye főispánjánál. — A vármesiye állandó választmánya, a deczember 4-iki rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából deczember hó 2-án ülést tart. — A vármegye igazoló választmánya, a mult szombaton, Martinyi József elnöklete alatt ülést tartott, a legutóbb végbement vármegyei bizottsági tag választások kérdésében. Az igazoló választmány mindenek fölött igazolta a felebbezéssel meg nem támadott választásokat s azután tárgyalás alá vette a lövő-petri-i, mándoki, kisvárdai, gyulaházi, bogdányi, tisza-dobi, nyírbátori, pócs-petri-i, nyirmadai és nyiradonyi választások ellen beadott felebbezéseket s a lövő-pétrí-i, mándoki, kisvárdai, gyulaházi, tisza-dobi, nyirbátorí és nyiradonyi választásokat igazolta. Ellenben vizsgálatot rendelt el a bogdányi és nyirmad. i kerületekben megtartott választásokat illetőleg, a pócs-petri-i kerületben megtartott választást pedig megsemmisítette, mert ott a szavazók névjegyzéke szeriut a 222 sorszám után 233 következik és igy 240 választó szavazott le, a beadott szavazatlapok száma pedig 253. Ebből világos, hogy a választás szabálytalanul történt és a kellő ellenőrzés hiányzott. A balkányi kerületben a választást nem tartották meg, mert a kitűzött napon ott országos vásár volt. Az igazoló választmány megbízta az alispánt, hogy uj választási határnap kitűzése iránt intézkedjék. — Az államvasutak debreczeni üzletvezetője. Az államvasutak debreczeni üzletvezetőjévé, a rae y állás Dobieczky Sándornak képviselővé választása folytán megüresedett, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter Tolnay Kornél államvasuti főfelügyelőt nevezte ki. Tolnay régebben a budapest dunajobbparti üzletvezetőségnél volt üzletvezető-helyettes, azelőtt pedig a vasúti- és hajózási főfelügyelőségnél töltött be felügyelői állást.