Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

!N Y I K V T T> E K Ki legyen a polgármester? A „Nyirvidék" nov. 10-ikiszámában, fennti czim alatt, figyelemre méltó, de a törvény rendelkezésével ellenkező olyan vezérczikk jelent meg, melyre válaszolni városunk jól felfogott érdekében kötelességemnek tartom. Emiitett vezérczikk irója ugyanis a Beucs László volt polgármester, most orsz. képviselő érdemeinek méltatása után felteszi azon kér­dést, ki lesz a Bencs László hivatali utóda? A feltett kérdésre következő rövid beveze­tés után, a czikkiró prófétai jövendőbe való lá­tással megjósolja, hogy az egy esztendőre meg­választott polgármester áldozat lesz, akit a jövő évi általános tisztujitáanál elejtenek. Epen ezért azon indítványt közli, mely a képviselő testü­let elé vitetni van szánva, mely azt javasolja, hogy a polgármesteri állás, a jövő évi általá­nos tisztujitásig helyettesités és nem választás utján töltessék be. Emezinditvány, a czikknek a polgármesteri állás betöltésére vonatkozó része, annyira el­lenkezik a törvény rendelkezésével, hogy az inditvány sorsa előrelátható. Az 1836 XXII. tcz. 84. ugyanis elrendeli, hogy az időköz­ben végleg megürült állások szabályszerű tiszt­újítás utján töltetnek be. A törvény eme ren­delkezéséhez nem kell magyarázat, hogy bárki is megértse, miszerint a polgármester válasz­tást egy évig, vagyis a jövő tisztujitásig elha­lasztani nem lehet. Mielőtt tovább menuék, precedensül fel­hozom azon körülméuyt, hogy a néhai Miklós László elhunytával megürült alispáni szék, az általános tisztújítást megelőzőleg alig pár hó­nappal töltetett be választás utján. Ez történt a törvény rendelkezésére, történt a megye ér­dekében. A törvény épen igy kötelezi az idő­közileg megürült polgármesteri állást betölteni, tekintet nélkül arra, hogy az általános tiszt­újítás mikor fog megejtetni a városnál. De nem tehetem fel az ellenőrzői jogot gyakorló me­gyéről sem, hogy elnézné azt, miszerint a pol­gármesteri szék egy évig csupán helyettesités utján legyen betöltve. Azt hiszem, hogy a röviden elmondottak­ból is világosan kitűnik, hogy ugy a czikk tar talma, mint a közlött inditvány czéltévesztett, a törvénynyel ellenkező. De a városi közigazgatás menete, a város közönségének érdeke is azt parancsolja, hogy a polgármesteri állás választás utján mielőbb töltessék be. A polgármester kilétére nézve a nézetek lehetnek eltérők, de azt határozottan merem állítani, hogy a többség tisztában van azzal, hogy ki lesz a polgármester. Épen ez a körülmény zárja azt ki, hogy az egy eszten­dőre megválasztandó polgármester az általános tisztujitásnál elejtetik. De kizárja ezt azon tapasztalat is, hogy városunk képviselőtestülete A „NYIRVIDÉÜ" TÁROZÁJA, Szerelem. « Piros rózsa a virágom, A két kezem bőven szórja, A hova cn beköszöntök Kivirit a piros rózsa. Csokrot adok minden lánynak: A szőkének, a barnának. Duna parton, Tisza parton, Hadd virítson minden arezon. Piros rózsa a virágom; A merre az utam halad, A hol szivek között járok, A két kezem rózsát arat. Elrabolom minden lánytól: A szókétól, a barnától. Duna parton, Tisza parton. Fogj' a rózsa minden arezon. Tudjátok e ki vagyok én? Az én nevem a szerelem! Ma a rózsát széjjel szórom, Holnap újra összeszedem. Duna partján. Tisza partján Hol szétszórom, hol leszedem. Páfrány. Szabolcsmegyei öskalmok kérdéséhez. ni. Azon tizenhárom szabolcsi őshalomró!, melyeknek ásatásában részt vettem, időnkint adott alkalommal mindég beszámoltam; de miután ez hosszabb időközök­ben történt és igy némelyek előtt talán felesleges is volt, azt röviden összefoglalva újból feltálalni, rövidre vonva meg is csak ismételtem; mert az érdeklődés muzeumunk iránt megyénk művelt közönsége részéről folyton foko­zodik es sokan vannak, a kik előtt a régibb kutatások eredménye újdonság számba megy. Ezek a halmok átkozottul hasonlítanak egymáshoz, pedig keletkezésüket rengeteg idő választja el. rendszerint ismételten megválasztja azon tiszt­viselőjét, aki érdemes az ismételt megválasztásra. Én hiszem, hogy a polgármester megválasz­tatása soká nem késhet s épen ezért röviden jelzem, hogy a jó közigazgatás, a város jól felfogott érdeke milyen polgármestert követel az ügyek vezetésének élére állitni ? Aki a mai közigazgatás ellátásának terhe9, nagy felelősséggel járó voltát ismeri, az belát­hatja, hogy jó polgármester csak az lehet, aki az ügykezelést teljesen érti. Szomorú dolog volna az, hogy a polgármester megválasztatása után kezdené tanulni a közigazgatási törvénye­ket s mindazon sokféle tudni valót, melyet megkövetel tőle szép, de terhes és nagy felelő­séggel járó állása, a város, a város közönségé­nek érdeke. Nekünk olyan polgármester kell, aki váro­sunk fejlődését tovább vezesse, de számot tud­jon vetni a mai nehéz megélhetési viszonyok­kal, a város terheinek felszaporodásával s a mulhatlanul szükséges takarékosság szem előtt tartása mellett megválasztani tudja, hol, mikor és hova kell okvetlenül költeni azon péuzt, melynek fizetése nagy teherrel nehezül az adózó polgárságra. Olyan polgármester kell nekünk, aki tud­jon erélyes lenni, de ne éljen vissza a kezébe letett hatalommal. Olyan, aki büntet, fényit, de legyen vigasztaló szava is a hozzáforduló szerencsétlenek számára, olyan ember kell nekünk, aki előbb szivét k 5rdi meg s azután veszi kezébe a rideg §-okkal teleirt törvénykönyveket. Mind­ehez pedig az élet ismerete, hosszas tapaszta lat szükséges, mely alapja minden tudásnak. Midőn ismétlem, hogy a polgármester választásnak meg kell történnie, mert elrendeli a törvény, követeli a város közönségének érdeke, nem mulaszthatom el képviseletünk figyelmébe ajánlani, hogy tegyen félre minden mellékes, kicsinyes számítást, magán érdeket és olyan férfiút ültessen a polgármesteri székbe, aki meg tudjon felelni a szép és terhes kötelességnek, melylyel a polgármesteri állás betöltése jár. Én hiszem, velem sokan hiszik, hogy ebbéli feltevésem valóra válik s akkor nem volna értelme, hogy eme kiváló fontosságú polgár­mesteri állásnak választás utján való betöltése késedelemnek legyen kitéve. s. * * * Néhány rövid megjegyzésünk van erre az elme futtatásra. Az első az, hogy a Nyírvidék czikkirója igen bölcsen tudta és tudja a törvénynek a megüresedett állások betöltésére vonatkozó rendelkezéseit, s emlékezett és emlékezik arra is, hogy hat évvel ez előtt, az akkori belügy­miniszter nem engedte meg, hogy az általános tisztújítás előtt néhány hónappal halálozás Miután a geszterédi hat u. n. Kunhalom góth vagy hunhalomnak bizonyult, meg volt a híjlandóság a többi őshalmokat is ezen korból származtatni, a mely feltevés azonban a későbbi ásatások alapján tévesnek bizonyult. A buji Fekelehalomnak tömege nein lehet régibb Marcus Aurelius császár idejénél, a ki Kr. u. 161-től 182-ig uralkodott, mert a halomban tőle származó érmet találtunk. Itt a bolygatatlan, minden mellékletet nélkü­löző fősirt 13 méter mélységben találtuk míg. A halom közép magasságában levő, és az ősidőkben szét dult sirban épen olyan fülbevalót találtunk mint a tisza­eszlári Potyhalomban, amelynek csak közép magasságában volt a fő és egyedüli sír. A csontváz itt is oldalt fekve kuezorodott helyzet­ben találtatott. A Bashalom is valószínűleg ezen korból származott. A császárszállási Névtelen halomnak fenekén cs közép magasságában egy-egy kinyújtóztatott csontvázat találtunk bolygatatlan helyzetben, de minden melléklet nélkül. A halom tömegében egy érczsalak-darab azt bizonyítja, hogy a halomnak emelése alkalmával már erezet ösmertek. A nagykállói Nayy-Korhány teljesen ki volt fosztva, korát tehát gyanítani sem lehet. A gávai Katóhalom alsó, tehát fősirja szintén ki­fosztva találtatott, de a felső csontváz mellett talált vas­kard és a cserépedények a Krisztus előtti évezred első felére vallanak. A karászi mely és széles sáncz árokkal övedzett kifosztott Garahalom pedig kétségtelenül honfoglaló ve­zérnek hamvait fedte. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur lehetővé telte, hogy a kutatások tovább foly­hassanak. Honfoglaláskori nyomok után indulva, a nyíregy­házi János bokor tanyán, és a karászi árpádkori teme­tőben eredménytelenül ásattam. Visszatértem tehát az őshalmok IOZ az eredmény­nek csekély reményével, nem azért minthi nem lettem volna az eddig szerzett tapaszlalatok alapján arról meg­győződve, hogy minden őshalom egy-egy hatalmis ember­nek sirhantja, hanem mert eddig a megbolygatatlan halmokban semmi sirmellékletet nem találtunk, vagy pe­folytán megüresedett alispáni állás be ne töl­tessék, — s elrendelte, két hónappal az álta­lános tisztújítás előtt — a választást. „Az időközben megürült állomások csak a következő rendes közgyűlésen töltetnek be." A „csak" szó azt jelenti, hogy csak rendes közgyűlésen lehet tisztviselői állást választás utján betölteni. Az pedig, hogy a törvényben nem imperative („töltendők be" helyett .töl­tetnek be") van meghatározva a megüresedett állások betöltésének a , legközelebbi rendes közgyűlésen" való kényszere, lehet rossz fogal­mazása, az 1886-iki törvény megalkotói akaratát nem helyesen, illetőleg nem teljesen kifejező fogalmazása a törvény valódi intenciójának, de semmi esetre se zárja ki a magyarázatot és azt, hogy egy másik belügyminiszter, méltánylást érdemlő viszonyok között— mondjuk az 1895-diki alispán választás esetében — egy-egy tiszti­állásnak helyettesités utján való betöltését meg ne engedje. A községekről és ebben a rendezett tanácsú városokról szóló, szintén 1886-diki törvényben a megüresedett tiszti állások betöltésének határ­idejéről absolute nincs szó. Ezt mondja a tör­vény 84 §-a: Az időközben végleg megürült állások szabályszerű tisztújítás utján töltetnek be. Itt nincs semmi terminus. Eá hogy tényleg és a gyakorlatban sincs, egyszerűen utalunk arra, hogy az elhalálozás folytán, tehát végleg megürült tanügyi taná­csosi állás, hat hónap óta megüresedett s ma sincs még betöltve. Tudjuk, hogy ennek oka van; de a lehető­ségét ennek ime illusztrálja ez a példa. A mi véleményünk szerint, a sokkal nagy ibb jelentőségű polgármesteri állás provisórius be­töltése ellen s az általános tisztujitásig való he­lyettesítése mellett, még fontosabb czélszerüségi okok szólanak. Az a kérdés: helyesek, igazak-e a mi aggodalmaink 1 Ha igen: a törvény a helyettesités utján való betöltés lehetőségét nem zárja ki. A szántás és az eke. Van egy igen megszívlelendő közmondásunk, mely ezt mondja: a hány szántás annyi kenyér. A milyen egyszerűnek látszik c mondás, oly sokat mond. A talaj mivelésnek úgyszólván saik igazsága ez, mit egy józan gondolkodású gazda embernek szem előtt téveszteni — különösen a mai nehéz megélhetési viszonyok között — nem hogy nem szabad, hanem nagy bűn volna. Sajnos sok kis gazda ctnber erre nein igen ügyel, a szántást inkább szükséges rossznak tartja, mondván: a szántásnak egyéb czelja mint a földet a vetésre alkal­massá tenni ugy sincsen. Pedig mondhatom nagyon té­ved az a gazda, a kinek csak ilyen fogalmai vannak a szántásról, mert akkor elég volna ha földünket csak köz­vetlen a vetés előtt szántanók meg. dig mert részben vagy egészben már a régi időben ki lettek fosztva. Liptay Béla barátomnak karászi birtokán Gyula­házától délre 1 1 , kilométer távolságban két őshalom fekszik. Ő szives volt az ásatást megengedni és az eset­leg találandó tárgyakat muzeumunknak felajánlani. Az ásatásban Okolicsányi Menyhért barátom, a kivel már régebben a Garahalomban és a karászi Árpád­kori temetőben n?m minden eredmény nélkül kutattunk és Weinberger Soma ur, kiknek szives vendégszeretetü­ket élveztem, hathatósan támogattak és az eredményt főleg nekik köszönhetem. Az egyik halom közvetlenül a gyulaháza—madai ut mellett fekszik, és mintegy hat méter magas; a má­sik ettől keletre 200 lépésnyire fekszik és mintegy négy méter magas Alapátmérőjét a mi agyagos homokból összehordott halmainknak pontosan meghatározni nem lehet, mert azoknak cles határát a szántás, szél, és eső évszázadok alatt felösmerhetlenné tette. A halmok Gyulaházai halom név alatt ösmerete­sek. A nagyobb halmot Tetem vagy Testhalomnak is nevezik. Ez.n nagyobb halomban 1859-ben Pataky Árpii bach korszaki szolgabíró turkált. Nyugotról keletre a halom közepéig, és déltől északra végig egy árkot húza­tott, a mely alkalommal állítólag csontvázakat, kardokat, lándzsákat találtak. Orosz Gáborné urnő egy Nagy Lajos király idejé­ből származó nyolez águ sarkantyú taréjt ajándékozott, muzeumunknak, mely ezen ásatáskor találtatott. Mi a keleti oldalról hatoltunk be egy 18 méter hosszú és 5'/, méter hosszú árokkal hat méter mély­ségre, a halom kupj n tul nyugotra 2 1miterrel. A felület alatt 40 —50 czentiméternyire két ép csontvázat találtunk félig elporlott állapotban, fejjél nyugotnak, lábbal keletnek hinyat fekve, kinyújtóztatott helyzetben. Eíen két tetem mellett mig hét egyénnek szár- és egyéb csontjai, nem összevissza hányva, hanein az ép tetem szárcsontjaival pirli iz wnn in elhelyezve találtattak. Közelükben h isonló mélységben egy Á<-pád­házi királytól — valószínűleg IV-ik Bilától — szárra tzó kis ezüst érem.

Next

/
Thumbnails
Contents