Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

a Előre. Nyíregyháza halad. Százötven éve, hogy az első telepesek megjelentek ezen a hepehupás, mocsaras tájon és ma 32000 léleknól többen vallják hogy Nyíregyháza polgárai. Negyed századja, hogy megyeszékhely. Mindöisze huszonöt éve, hogy a kó megkötötte a városháza előtt a szűz sarat és ma aszfalton sétálhatunk kilométer hosszan és az utczák keréknyelő sara helyett kövezet van az erdőtől a debreczeni uti vámig. A szanyitra mocsarából diszes városrész lett A hol hajdanta az uugok ümmögtek, ma a magyar szó temploma, a szinház áll. Telefon és villamvilágitás van, az üzenet vivő János, meg a petróleum füstölők helyett. Egészen amerikaias ez a gyors fejlődés. Mikor igy megfestjük a képet, és a lokálpatriotizmus nem s örömével azt konstatáljuk, bogy haladunk, nagyon haladunk, találkozunk egy miskolczi vagy debreczeni, vagy akár ungvári ismerősünkkel, beszélünk vele tiz purczig és szivünkben kiaiszik az öröm mécse. Azt a miben a szomszédos nagyobb városok régen dúskálnak, azt mi még óhajtani is alig merjik. A társadalmi élet nem nyújt uáluak anuyi szórakozást és örömet mint másutt. A haladás külső jelei közt még kirivóbb és siralmasabb a nagy hiány. E/. a nagy csendesség különösen felötlő az idege, bői hozzáuk költözött uri családoknak, a kik mozgalomhoz, kellemes társadalmi élethez voltak szokva és itt temetői csöndet találnak. Van ugyan Nyíregyházán néhány egylet c's kör, a miknek hivatása volna a csönd helyére egy kis pezsgést varázsolni, de ezeknek elég gondot okoz az, hogy fennállhassanak. Egyleti szellem alig van és a tagok tagsági dijaikat immel-ámmal fizetik, ugy hogy az egyleti pénztárakban valami nagyobb kezdeményezésre uiucs is pénz Ha sorra vennénk az egyleteket, mindenütt jutna egy-egy kis hely, az elismerés mellett a kritikának. A jótékony nőegylet a legagilisabb, de ez a derék és törekvő kis egylet meg anoyi kötelezettséget vállalt magára, hogy alig birja pénzerővel. Most a városi szegényház felállítása talán javítani fog helyzetén. Az idén már eddig is adott életjelt magáról a szüreti mulatságg I, a vezetőség elismerést érdemel ezért az újításért. A Bessenyei-kör uj vezetőségével sokat enged reményleni, pár hónap alatt majd megválik, hogy eltalálja e a közönség szivéhez az utat és kezébe veheti-e — a mire hivatva van — a vezető szerepet. A polgári olvasó-egylet derekasan megállja helyét és brtölti hivatását; de nagyobb társadalmi emóciót hiában várnánk tőle. A kaszinó pedig a mult évben meg nem tartott fényes kaszinói bál óta nyugszik babéA „NY1RV1DÉ&* TÁRGZÁJA. Éjjeli vendégek. — Irta : Pifrény. — Az ablakomon csendesen kopogtatott valaki. Valaki . . . vagy valami P Egy kőt erósebb koppanás után hirtelen cadentiával gyenge neszben végződött a zaj. öreg esőcsepp lehetett, meg a fiai. Kisebb, még kisebb és legkisebb esócsepp úrfiak. A legkisebb kici ós puha, mint a harmatszállás egy parányi gyöngye. A kopogtatás ismétlődik, meg elhallgat, meg újra kezdődik. Az ablak fekete üvegei mögött az éjszaka sötétlik. Az éjszaka esőja verdesi a táblákat. Oda megyek éi hallgatok a zajra. Az esó verdesi a hideg üveget. Kipp kopp . . . kipp kopp . . . Az őszi eső cseppjei végig verik a fák szegénydlő lombját. Vízzel bori'ják a bokrokat. Telesírják az Erisébet rózsát, a hidegülő nap és a főid utolsó őszi csókját. A temetőben sok a friss koszorú, hiszen a teg napi este volt a halottak estéje. A koszorúba font virá gokon a georginán és krizánton pereg pattog a sok eiflcsepp. A márvány airkövekeu hol megtapad, hol oiegfut a víz . . . mint a köoy. Kipp . , kopp . . . kopog az eső. Szabad, tessék! Da te nem jöhetsz be, ki megyek én. Valami ektenikus erő hui kifeléj Ki megyek az éjszakába, hadd verjen az e»ő. At arczimon meg-meg tapad, mjg-meg fut a via. Milyen boldogság! Mintha én sírnám . . . mintha en még sírni tudnék 1 Sötét is van, hideg is van. Le le sodor az eső a haldokló akácx levélből. Az utczalámpák fénye millió darabra törve reszket a viafoltokon. Hajlott öreg asszony ballag előttem fekete ruhában. Fekete ruhában, vagy csak ai éjszaka láttatja feketének? Apró léptekkel halad. A lehullott ákáczlevól surrog utána. N Y I R V I P É K rain. Tulajdonképeni szépen betöltött hivatásán felül talán össies érdeme az, hogy kiváló kibiczeket nevel a társadalomnak. Az izraelita nőegylet sem hallat magáról, de a csend — legyünk optimisták — a társadalmi élet számára egész csapat kedves meglepetést rejtegethet. A kereskedő Ujak egylete még nem állította össze programmját véglegesen az idei szezonra, innen is remélhetünk egy-két kellemes estét. Az iparos iíjak egylete, a város legderekabb egyletei között foglal helyet buzgalom tekintetében, melylyel tagjai számára minden évben szerzett egy pir kellemes órát remélhetőleg az idén sem tagadja meg magát. A lawn-tennis társaság pedig szegényes sportév után lerakhatja a rakettet és téli álomra hajthatja fejét. Ez a reményteljes csemete nagyon messze van attól, bogy exlusiv tendenciája mellett valaha iráuyadó szerepe legyen. Hadd tengesse vérszegény életét és meutse meg szent Yoland attól a sorstól, a mi a másik sport egyletnek jutott gyászos osztályrészül — a nyíregyházi kerékpár egyletnek. Ez az egylet vau, de nincs Beállt alvó íakirnak. Tagjai és vezetősége anélkül, hogy feloszlatták volna az egyletet, várják a jobb jövőt. Bokros türelmet kívánunk nekik. A vadásztársaság kinn a me^őn jól szuperál, de idebenn nem hallat magáról. No de Nimródokkal szemben alaptalan követelőzés lenne tőlünk, ha valami közéleti megmozdulást várnánk tőlük. Ma még igen, de pár év múlva maguktól megtérnek, mert a nyíregyházi határban olyannyira pusztul az apróvad, hogy a vadásztársaság kénytelen lesz átalakulni kaláber társasággá. A városi dalárda buzgó és összetartó egyesület a közéletben szép szerepet visz és reméljük, hogy irányát ezután is megfogja tartani. A református daltársaság még fiatal kör. Egészséges társadalmi constellációk mellett szép jövőre számithat. Egész légiója van az egyleteknek és társasagoknak Nyíregyházán, ha ezek mindenike annyit tenne mint a mennyit lehetne, meg lenne oldva a nagy probléma. Most az exordium után átugrom a perorátióra és a köz érdekében olyasmiről beszélek, a mi van s a mit egy kis újítással tízszeres értékre lehet emelői, a könyvtárakról. Nyíregyházán különféle könyvtárakban legalább 12000 kötet hever, csaknem eltemetve, egész kincs! A főgymnasium példás rendben álló bibliotékájában körülbelül 5000 kötet. A polgári olvasó egyletnél 3000, a kaszinóban 2000, a kereskedő és iparos-ifjak tulajdonában mondjuk 2000. Beérem el is hagynám . . . furcsa . . . láttam én már ezt az öreget 1 Igaz, ilyen formájú a legtöbb öreg asszony. Kicsi is, hajlott ie, ránezos arczu nagyon és gyenge, alig tud járni. Mint ez az asszony és mégis én ezt — eet láttam. Milyen félve szorul a kerítéshez most, hogy mellé értem. Milyen félve néz rám , . . ijesztő . . . lehunyt szemekkel néz ... A ezámhéjjakon át kénes világítással mered rám egy pár foszfor világú pont. Az arczán ismerős a ránezok futása. Da hát Istenem mi abban a csodás? Láttam én már máskor is vénasszonyt? H.szen láthattam ezt is akár százszor is . . . láttam is ... a teritőn is. Igen ennek az asszonynak ott voltam a temetésén. A szomfzédunkban lakott, át járt hozzánk gyakran. Egy reggel halva lelték. Tíz évvel ezelót'. A fejem fáj . . . képzelődöm. Megyek tovább, mit aézem olyan meredten ezt a szegény elaggott teremtést, még meg ijesztem? Jó éjszakát anyóka, jó éjszakát! Pedig 6 az ... 6 hozta nekem még kis fiu voltam az nl«ő basarózsát. A magasban vadludak húznak át. Gágognak, hogy a sötétben el ne maradjauak egymástól. Mennek, mennek és felelgetuek egymásuak. Mindig gyengébben, mindig jyengébben felelgetnek, a;ig hallik már. A sarokra érek. A bolt előtt a gyalogjárón folt fehérlik egy emberfej nagyságú kő körül. Maszet is vruluak. Egy nagy terméskövet bemeszeltek és kitették mutatóba, ha igazán égetett meszet tettek volna ki, megoltaná az eső, vagy elemelné az első csavargó. A gránitról a viz lemosta a mes'.et ós szétteregette a köveeten, egész glória. Benézek a bolt ajtó párás üvegén. Az öreg boltos iit áll a pult előtt és rakosgat valami skatulyákban. Az öreg boltos ... a ki már meghalt. A lánya tegnap előtt vitt ki halottak estéjére egy nagy koszorút. A rirjára vitte, ugy tartotta maga előtt mint valami paiuot, az esernyőjót ugy tartotta mellette mint valami dárd&t. Nem hiszek a szememnek. Nézek, nézek . . . boszorkányság! Az öreg motoszkál ott a ki régen meghalt . . . boszorkányság ... non sunt, nec mentio fiat! Az olasz irodalom felháborodással emliti, hogy Boccaccio a montecasinoi zárda könyvtárát teljes züllésben találta. Az ablakokban fü nőtt. A könyvek megcsonkítva hevertek a poros álványokon. Ezek a szerzetesek ugyancsak tudtak bánni a könyvvel! A nyíregyházi könyvtárak ablakában nem női a fű (még a kaszálókon sem eléggé),olyan kegyetlen por sincs a könyves polezokon, mint száraz időbeu az utczákon, mégis eszembe jut a moute-cisinoi könyvtár, mert a könyvvel itt sem tudnak báuni. Ez a nagy kincs a minek rendeltetése az, hogy arany nyomokat hagyva a merre jár, közkézen forogjon, el van dugva. A gimnázium gazdag könyvespolczai el vannak zárva a tudás szomjas nagyközönség elől, akárcsak a patikában a gift-es üvegcsék. A k'aszinói könytárhoz sem juthat közönséges halandó, mig a 24 korona évi tagsági dijat le nem szúrja. De jó volna ezen változtatni! A Bessenyei körnek kezébe kellene venni az ügyet. A könyvtár tulajdonos egyletek és az iskola összeállnának egy könyvtár egyesületté. Az egyesületnek tagja lehetne minden tisztességes nyíregyházi ember. A tagsági díj lehetne évi 2 korona és azért aztán olvashatna akármelyik könyvtárból. A gymnasium adott ugyan a könyvtárából, komoly, tudományos készüléshez kÖDyvet eddig is, de két>zer is meggondolja az ember hogy kérjen mig egy privátjellegü könyvtár ajtaján kopogtat. Ezután hozzáférhetne bárki. A magyar történelemírás minden drágasága együtt van agymnasium dísztermében. Micsoda nagy haszna lenne a város olvasóközönségének, ha azok a rejtett kincsek kisétálhatnának a könyves polezok börtönéből. A Bessenyei kör megvalósíthatná ezt a reformot. Hiszem, hogy minden közért fennálló egylet mellé állana, ha egyesítenék a szétforgácsolt tizenkétezres bűvös numerust, akkor igazán elmondhatnánk, hogy Nyíregyháza halad! Mert nem csak vilanynyal és aszfalttal él az ember, hanem Isten igéjével is! -ó-s. Az ivóvizek szűréséről. Irta és f.'Iolv isfa az orvosok és természetvizsgálók XXXI-ik ráudorg) ülésén Bártfán Grósz Samu gyógyszerész. (Folytatás és vége.) A Berkefeld-Cella szűrője csaknem a PasteurChamberland sorsán áll, annak ellenére, hogy aránylag több szűrt vizet produkál, mint amaz. A szürőteste háromszor akkora, mint a Pasteurének, l'ömege legnagyobbrészt infuzoria föld. Ez okból igen porlékony és könnyen törik. Szürésközben ugyanezen okból mint az előbbi, felmondja a szolgálatot, sem, hogy piszkos vizet produkáljon. A megtisztítása ugyanaz mint az előbbinek és a kitisztitásnál ugyanaz a sors vár reá mint a Pasteur szűrő szálacsára. Elreped vagy eltörik. Ez maga elég ok arra, hogy a nagy közönség idegenkedjék a szűrőknek beszerzésétől. Mintegy négy év előtt egy bécsi társaság szabadalmaztatott Magyarországon egy vízszűrőt, melynél a szűrő test egy 8 % átmérőjű belől üres 2 % vastag falu és 14 %, magas műkőből készült, a melyet most nálunk Benyitok a boltba köszönök : jó eatótl — Jó estét, békességet, mivel szolgálhatok? — Kérek .... (leteszek elébe husz fillért) húsz fillérért ... be sem fejezem (be sem tudnám) már fel veszi az öreg a pénzt, és forgatja. — Kérem ez nem pénzl — Dahogy nem, husz fillér. — Igen annyi van rá verve, de én uram nem ismerek filléres váltópénzt. Ez tantusz. A rosz tréfát pedig nem szeretem. Az öreg idegenkedve néz rám. Lltom, hogy nem ismert meg, pedig tiznöt évvel ezelőtt mindennapos voltam a boltjában. Meg vagyok zavarodva. Valami fojogaija a torkomat. Elkiáltom magam vadul, szinte megijedek a hangomtól ós kirohanok a boltból, ki az éjszakába. Micsoda káprázat? Vissza jöttek talán a hilottak ? A temető szelíd lakói vissza jöttek. Ez már a második a kit találok. Njvember elsején küun volt az egész város a temetőben. A gyertya lángok milliója közt ezernyi ember járt. Az élők meglátogatták a holtakat. Most vissza krpjuk a vizitet. A temető békés lakói bejönnek Borra. Kábulva megyek az utczán és jobbról báliról eluhan mellettem egy-egy rég nem látott ismerős. Visszajött az a szőke asszony is. Da nehezen halt meg. A zeretet csak —nem győzedelmeskedett a halálon. Nem tudta a fiit itt hagyni. Az orvosok már régen megállapították az agóniát, de az asszony élt, élt napról-napra iovább. Már csendes volt és mozdulatlan, de mikor a ti a felzokogott az ágy mellett, a szeme felnyílt,a keze megreszketett és sóhaj szált el fakó ajkairól. Nem tudott meghalni. A zokogó fiút erővel távolították el a haldokló figya mellől. Akkor aztán elaludt szépen csendesen az asszony. Most ott Biet az ut közepén. Kendőjét össze fogva a mellén. Siet a fiához. Az arcza fehér, & keze viasz. Az eső hull. Az égen nagy feketeségek kavarognak. A szél végig borzolja a gömbákáczok kurta gályáit.