Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

N Y F R V 1 D FT K 3 2. 1900. évi október hó 10-én tartott közgyűlésében 513. szám alatt hozott, az előmunkálati engedélyes Klár Gusztáv és társai által megfelebbezett határozatával, hivatkozással 66,155|900. sz. a. kelL rendeletemben foglaltakra kimondotta, bogy más rendelkezésére álló alap hiányában a h. é. vasutak létesítésére irányuló törekvés dősegiteséről a közönségnek .saját meggyőződése ellenére", le kell mondania, s ez okból a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak, a sóstó—dombrádi és sóstó—rakamazi helyi érdekű vasutak létesítése érdekében előterjesztett s 160,000 korona névértékű törzsrészvények jegyzésére irányuló kérelmét nem teljesítheti; 3. az elől már többszőr idézett 514|900. számú határozatban pedig a szóban levő kétrendbeli h. érdekű vasútra vonatkozólag szó szerint a következők foglaltatnak : ,A mi végül a hivatkozott számú kereskedelemügyi miniszteri leiratnak a nyiregyháza—vásáros-naményi h. érd. vasút törvényhatósági segélyben való részesítésére vonatkozó kijelentést illeti, — habár a vármegye közönségének ide vonalkozó határozata sem felülbírálva, sem megváltoztatva, sem feloldva nincs, a vármegye közönsége a nevezett miniszter úrhoz intézendő feliratban kijeleni i, hogy noha a vármegye közönsége mai nap is meg van győződve arról, miszerint közúti feladatának teljesülésében őt, ezen, valamint a dombrád—sóstói és más h. érd. vasutak létesítésének segélyezése, a sokkal nagyobb költséget igénylő utak kiépítésének elhagyása és ezen sokkal nagyobb költséggel kiépítendő utak végnélküli fentartási költségeinek más utak kiépítésére való fordithatása által nagy mértékben elősegilené, s noha ezen h. érd. vasutak segélyezése annál is inkább kevesebb terhet róna a vármegye közönségére, mert hiszen az 1901—1902. évi költségelőirányzatba a nyiregyháza— balsa—rakamazi és nyiregyháza—nyirbaktai törvény haló sági közút tovább építésének folytatására felvett összegek már a h. érd. vasút segélyezésére volnának fordíthatók ; mindazonáltal ezen h érd. vasutak segélyezésének tervéről, miután nevezett miniszter úr kívánságához képest azt, hogy közúti feladatainak teljesítése után is áll rendelkezésére szükségelt összeg, kimutatni nem tudja, a viszonyok kedvezőbb alakultáig eláll. E határozataira mindenekelőtt megjegyzem, hogy mint azt az eddigi tárgyalások folyamán többször kijelentettem, a szóban forgó h. érd. vasutak létesítésének előmozdilására irányuló törekvését elvileg magam is helyeslem, de nem engedhettem meg a tényleges segélyezést addig, mig a vármegye első rendű közúti feladatait teljesítve, avagy azok teljesítését a jövőre nézve biztosítva nem látom. Nem oszthatom tehát a közönségnek azt a felfogását, mintha a vasutak segélyezését, tett rendelkezéseim alapján s a közönség jobb meggyőződése ellenére, mintegy kényszerítve kellene elejtenie, mert hisz a közutügy rendezése és a vasút segélyezés kérdése tekintetében, önként jelentkezhetek volna a közönség előtt is a megoldásnak az a módja, melyre részint a fentebbiekben utaltam, részint alább rámutatok. A rendelkezésemre bocsátott adatokból, ugyanis azon meggyőződésre jutottam, hogy a mennyiben a közönség jelen rendeletem 11. és III. részében körvonalozott módon fog közúti építkezéseiben eljárni, az esetre nincsen kizárva az sem, hogy a szóban levő h. érd. vasutakat segélyezhesse. Ennélfogva a közönségnek e leiratom IV. részében idézett határozatait a vasutak segélyezésére vonatkozó részeikben ezennel feloldom s a közönéget e tárgyban ujabb közgyűlési határozat hozatalára hivotn fel. A határozat hozatalánál szem előtt tartás végett hangsúlyozom, hogy a segélyezes kérdése a közúti építkezéssel kapcsolatos, mert ez csak akkor valósitható meg, ha az útépitkezési kérdés megfelelően rendezve s ehhez képest a közutak kiépítése a jövőre biztosítva lesz. A segélyezés időpontja nem tehető előbbre az 1906. év elejénél, s a segélyek összege, a közönség által eddig is számításba vett 200,000 -+- 160,000, összesen 360,000 koronát meg nem haladhatja. Önként értetődik, hogy a helyi érdekű vasutakkal párhuzamosan haladó törvényhatósági közutak, kiépítése mindaddig, mig a vasutak létesítésének és segélyezésének kérdése végleg el nem döntetik, egyelőre függőben lesz tartható. Minthogy azonban ez idő szerint még a szóban levő h. érd.jvasutak létesítése, illetve kiépítése különben sincs biztosítva, a segély összeget a közönség csak feltételesen szavazhatja meg, és pedig oly kikötéssel, hogy a mennyiben azok építése 1905. év végéig meg nem kezdetnék, a vármegye e részben vállalt kötelezettsége megszűnik, s a felszabadult segély-ősszeg a parallel menő törvényhatósági közutak kiépítésére lesz fordítandó. Ugyancsak kikötendő az is, hogy a megszavazott segély 1906. évet megelőzőleg esedékesse nem válhatik. A helyi érdekű vasutak ily módozatok mellett leendő segélyezését az teszi lehetővé, hogy a párhuzamosan haladó th. utak kiépítésére az 1901 — 1902. évi közúti költségelőirányzatba beállított rs általam meghagyott 24,000 + 20,000 korona, továbbá 1903-1905. években ugyan-e czimen számba veendő évi 20,000 korona összegekből 4% mellett kamatoztatva, 1906. év elején 118,000 korona álland rendelkezésére, s így kölcsön útján már csak 242,000 korona lesz fedezendő; a mi 5*'/<, árfolyam veszteségei véve számba 253,877 korona névértékű kölcsönnek felel meg, minek tőke és kamattörlesztése czimén évi 13,201 korona 60 fillérre lesz szükség. Ezen megterhelés ellen tekintve, hogy az említett közutak kiépítésének szüksége elesnék, feltéve, hogy a közönség a már többször jelzett módon hajtja végre közutainak kiépítését, további észrevételt vagy kifogást részemről nem tennék. Ismételten kikötöm azonban, hogy a jelen költségelőirányzatban, a vasutakkal kapcsolatban lévő tőrvényhatósági közutakra beállított 24,000 20,000 korona, továbbá az 1903—1905. években ugyan e czimen beállítandó évi 20,000 korona összegek 1906. évi január hó l-ig gyümölcsözőleg kezeltessenek, s azoknak útépítési avagy vasút segélyezési czélra leendő tényleges igénybevétele és felhasználása iránt, a kifejlendőkhöz képest 1905. évben hozassék közgyűlési határozat, mely annak idején szintén jóváhagyásom elé lesz terjesztendő Nyiregyháza egészségügye augusztusban Egészségügyi jelentés. A folyó év augusztus havában az egészségügyi vis/.onyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, jóval kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelelő havában. Az elmúlt év augusztus havában elhalt 82, addig ez év augusztus havában a halálozás 70-et mutat, kevesebb tehát 12-vel. Nem szerint elhalt fi 34, nő 36. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 44, lőldmíves gazda 16, iparos és kereskedő 10, értelmiségi. — Ezeken kivül halva született 5, kora szülött volt 3. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 2. Élve született 149, és pedig 60 fi és 49 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 7, és pedig 6 fi, 1 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 39-el. Házasságot kötött 14 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 2, nő 6 = 8, ág. ev. fi 20, nő 21 = 41, helv. hitv. fii, nő 2 = 3, gór. kath. fi 11, nő 6 = 17, izraelita fi —, nő 1 = 1. Életkor szerint 0—1 évig =33, 1—5 évig = 9, 5—7 évig = 1, 7—20 évig = 3, 20—30 évig = I, 30—40 évig = 3, 40—60 évig = 7, 60 -80 évig = 12, 80 éven felül 1; összesen 70. A város belterületén elhalt 41 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 22, kik közül nem lett gyógykezelve 1, 7 éven felüli volt 19, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 41 egyén közül tehát nem lett orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 29 egyén, kik közül 7 éven alól volt 21, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felül volt 8, ezekből nem lett gyógykezelve 3, a külterületen elhalt 29 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 6. Az összes 70 elhalt közül tehát 9 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle egy öngyilkos egyén hullája felett lett eszközölve. Som orvosrendóri, sem törvényszéki bonczolás nem volt. Piacz és élelmi szerek vizsgálata alkalmával egy undort keltő hus darabot tartalmazó pék sütemény lett elkobozva, az illető pék ellen a feljelentés megtétetett. Orvosi látleletet egy könnyű testi sértésről állítottam ki. Nyiregyháza, 1901. évi szeptember hó 7-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnők. Uícza-nevek. Benczúr Zsuzánna úrnőtől a következő érdekes reminiscentiákat tartalmazó levelet kaptuk : Tekintetes Szerkesztő ur! Egy hű tanítványom szívessége következtében ma jutottam azon czikk olvasásához, melyben a nyiregyházi utczák elnevezését tárgyalni tetszik. 77-ik évemben vagyok, folytonos lázban csaknem agóniával küzdöm, remélem nem fog megítélni iratomért, hanem a mit lapja és a város javára használhat belőle egyszerűen kivenni. A nyiregyházi selyem-uteza elnevezését csakugyan a selyem szóból származtatja, a mennyiben a 17-ik század végén egy ur ott a hol most a Morgó mellett a szalmáskert áll, gyönyörű eperfácskákat ültetett s ott a hol most az úgynevezett „Epres-kert" áll, maga és munkasai számára lakóházat épitteteft. Ez volt aztán a selyembogarak-hernyós, tenyésztési helye évtizedeken át. Ha a városi urak azon időben felkarolják ezen iparágat, Nyiregyháza nagyon előre haladhatott volna a gazdaságban. A 30-as évek elején mint 6 éves lány magam is megtekintettem e helyet édes anyámmal és Benkő Istvánné úrnővel. A hely valamint az itt látott dolgok örökre bevésődtek a lelkembe, örömet, élvezetet lelve általa a természetben. A selyembogarak tenyésztői, az úgynevezett selyem-utezán át jártak be a városba, igy nyerték el aztán a nevét. Szép önöktől hogy a város nagyjainak a nevét nem engedik elfeledtetni a közönséggel. Hutzel Márton dicsőséget hozott a városra, HUzel Antal azzá tette a várost a — mi. — Boldogult apám Benczúr Sámuel 1827. jött Nyíregyházára s mint ág. ev. lelkész hozta be a magyar nyelvet a városba, kijelentve hogy ezentúl minden második vasárnap magyarul szónokol a templomban, esket, keresztel és temet magyarul. Az iskolákból kiküszöbölte a német, deák és tót nyelveket, és ezek helyett minden nap 3 magyar szót kellett megtanulnia minden iskolás gyermeknek. Annyira haladt ebben, hogy már a harmadik évben tisztán magyar iskolát nyittatott a nagyobb gyermekek számára. Fájdalom megkezdett művét nem fejezhette be, mert az 1830-adik évben meghalt, fiatal özvegyet, több árva gyermeket hagyva maga után. Ha a tekintetes ur óhajtana e család történetébe bepillantani, szíveskedjék a nyiregyházi ág. ev. főgimnáziumi igazgató M irtinyi József tanár úrtól a Banczur Zsuzsánna elbeszélését „Egy család története" iskolai könyvtárából kikérui s áttekinteni. Csupán igaz és való események jönnek itt elő. 1894-ben a m. Academia pír tagjának kijelentése folytán öcsém Benczúr Dénes kérelmére magam vállalkoztam apám Benczúr Sámuel történetének leírására. Két kötetben óhajtottam ezt tenni, de Dénes elhalálozván, elvesztém hozzá összes kedvemet, és igy csak egy köletre terjed egész művem, mely halálom után lesz olvasható. Még két nagy embere van a családnak, ős apám Benczúr József, kitől a 17-ik században sok könyv van az Akadémián. És ismét egy Benczúr József mint magyarok nagyja mint táborszernagy arczképe most is található az amerikai szobák falain. Bocsánat ha alkalmatlan vagyok. Budapest, 1901. szept, 11-én. Tisztelettel Benczúr Zsuzsánna. Jegyzők gyűléséből. Közli: Majoa Ferenoz. II. Az aug. 19-diki jegyzői közgyűlés határozatából kifolólyag Moravek Gusztáv elnöki jelentését egész terjedelemben közóljuk a mint következik: Tisztelt közgyűlés. Egyleti életűnk anyagi természetű állapotáról a mult évi számadás s a jövő évi költségelőirányzat nyujtand kellő tájékozást, tehát jelentésemben csakis a minket s az egyletünkön kivül álló kortársakat is közelről érdeklő nyugdij ügyünkre akarok kiterjeszkedni, melynek ez idő szerinti állása a következő. I. Bevétel: 1. Mult 1900. évi pénzmaradvány . 3171 K. 48 fill. 2. Takarékpénztárakban gyümölcsöztetett tőke 142271 K. 20 fill. Összesen 145442 K. 08 fill. 3. A községekre állami adójuk után 'V/o-al kivetett évi hozzájárulás 9174 K. 29 fill. 4. A jegyzők hozzájárulásának évi összege 5580 K. — 1TI1. 5. Birságokból, az eddigiek arányában várható évi összeg . . . . . 1000 K. — fill. Évi bevétel összege 15754 K. 29 till. Mult és lolyó évi bevétel összege 161196 K. 97 fill. II. Kiadás: 1. 34 nyugdíjas évi járandósága . , . 14914 K. — till. 2. Könyvelő tiszteletdija . . . . 200 K. — fill. Évi kiadás összege 15114 K. — fill. E szerint az évi kiadásnál 640 korona 20 fillérrel több az évi bevétel, ellenben 359 kor. 71 fillérrel kevesebb ha az évi bevételből levonjuk a rendbírságok czimén előirányzott 1000 koronát; mely bevételi tetei különben sötét világításba helyezné Szabolcsvármegye községi és körjegyzőinek hivatalos működését, ha nem volna azok tulterheltetésének s'somoru következménye. A nyugdij alap öregbedését a 142271 koronányi ezidőszerinti takarékpénztári betét utáni kamatok képezik. Tisztelt közgyűlés! Utolsó közgyűlésünk óta, ugy a törvényhozás, mint az országos kormány, fontos közigazgatási intézkedéseket létesített, illetőleg létesíteni szándékozik. Ertem a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó törvényt; s a községi közigazgazgatási ügyvitel terén a nagyméltóságú belügyminiszter ur állal rendeleti uton életbe léptetendő egyszerűsítéseket. A közigazgatás javításának kérdése fontosságra nézve vetekedik alkotmányos óránk kezdete óta létre jött minden egyes törvényhozási alkotásokkal, mert hiszen széltiben hirdetett kijelentések szerint, joggal avagy jogtalanul, igen sokan ezen kérdés szerencsés megoldásával várják közéletünk részbeni javulását, állami konszolidácziónkat, szocziális bajaink, s ezek okozatát, a félelmes arányokat öltő kivándorlás megszüntetését vagy részbeni korlátozását. S meg kell vallanunk, hogy ezen bajaink magva az általános elégedetlenseg, nyomorúságos közigazgatási rendszerünk talajában csírázott s nőt nagygyá. Az idegenből importált, népünk vérmérsékletével, gondolkozás módjával merőben ellenkező szertelen bürukratizmus és czentralizalió, a nem neki való éghajlat alatt megtermelte satnya gyümölcsét. Úgyszólván minden év meghozta a modernnek nevezett közigazgatási, de még nagyobb mérvben az állampénzügyi teendők özönét a nélkül, hogy az ezrek ellátására szükséges munkaerőről gondoskodás történi volna. A jegyző, a kit pedig a nép százados szokásból a saját emberének pártfogójának, tanácsadójának szokott volt tekinteni, ezen rendeltetésétől egészen elvonatott, s csak mellékesen foglalkozhat a lakosság sajátos ügyeivel. Odáig jutottunk, hogy a felerészben meddő munkával gyötrődő jegyző en a nép csak nyomorgalóját látja, aki bajaival nem törődik, apró cseprő ügyeivel Poncziustól Pilátushoz utasítja, s szerinte fölösleges idő és pénz pazarlásnak az okozója. Mi — a kik legközvetlenebb észlelői vagyunk a dolgok ilyetén elfajulásának, s legsúlyosabb terhét viseljük ezen gondnélküli rendszernek, — vármegyei egyletünk által évek óta ismételten felemeltük kérő szavunkat törvényhatóságunk előtt, hogy szavának súlyát vesse latba az elégtelen munka erő szaporítása tekintetében — de ebbeli igyekezetünk csak fél sikerre vezetett, mert a községek kebeléből kiindult ily irányú akcz.ó — már csak a községek túlterheltsége okából is — számba vehető javul ist nem eredményezett, azon kérelmünk pedig, hogy a tőrvényhatóság felirat, s a társlörvényhatóságokhoz való átiratok alakjában kezdeményezőleg lépjen föl — meg nem hallgattatott. Szinte ily sorsban részesültek a községi közigazgatási ügyvitel egyszerüsitéset, s munka megtakarítást czélzó javaslataink, melyek némelyike a törvényhatóság, másika az államkormányzatnál nem részesült kedvező fogadtatásban. Ugy vármegyei, mint központi országos egyletünk által, a közügy érdekében kifejtett eme tevékenység ilyetén ignorálásának oka alig található másban, mint bizonyos kicsinylő véleményben, melylyel némely körök, azon hely iránt viseltetnek, melyből ezen mozgalomnak hullám gyűrűi kiindulandók voltak. Pedig az idő mégis csak a mi eljárásunkat igazolta. Mert ime! a'ig mult el egy-két év, s a nélkül, hogy az ez iránybani akcziónik, időközben valamely súlyosító körülmény új lökést adolt volna, ezen akczió, a közigazgatás egyszerűsítésére vonitkozó törvény képiben tényleg bekövetkezett. A köztudatba fészkelte magát, előtérbe nyomult azon rég hangoztatott meggyőződésünk : hogy közigazgatási munkaerő szaporítása, vagy a végzendő munka apasztása nélkül a községekben adminisztrálni nem lehet. Bizonyára pénzügyi okok indították a belügyminiszter urat arra, hogy ezen két alternatíva közül as