Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

NYÍR. VlOKK hol egészségük visszatérését remélhetik, egyúttal pedig az emberiség nagyjában megszabadul a fertőzés veszélyétől. Még egy feltűnést keltett tudományos fel íedezés publikáltatott a londoni értekezleten: Koch tanár felfedezése, hogy az emberi tuberkulózis baczilusa állatba oltva elpusztul, tehát az emberben és állatban levő tuberkulózis nem azonos. E szerint az emberre a fertőzött állatok busának, tejének élvezete nem veszélyes. Valóban nem tudjuk, hogy a tudós tanár e felfedezésének örüljünk-e; mert ha téved s mégis lesznek hivői — nagy veszélyt boz az emberiségre. Már az is veszedelmes könnyelműség, ami hazai törvényeinkben foglaltatik, hogy amenynyiben a közfogyasztásra levágott állat tuberkulózisa nem terjed tul a tüdőn, az kimérhető Nyilván a gazdák érdekében van hozva ez a törvény, mely azonban sok visszaélésre ad alkalmat s még dr. Koch állítása sem nyert apodiktikus bizonyítást. A községi faiskolák elhanyagolásának oka; h mi feladat vár a vármegyék törvényhatóságára. (Vitatétel : Felolvastatott a nyíregyházi járáskör tanítói közgyűlésén folyó év junius 5-én.) A vitatétel czimét, a mint hallja az ember eg szen természetesnek veszi, hogy ilyen fontos és hazafias ügyel szőnyegre vesz a tanitók gyűlése annál is inkább, mivel leginkább tanitók a községi faiskolak kezelői. A czimet, miután mélyebben átgondoljuk, észre vesszük azt, hogy ha e fontos ügyről ily czimen szükséges tárgyalni, vagy, ha e czimnek igy kell megállania; erős szemrehányás az a faiskola kezelő tanitók ellen és mégis e tényezőnek szükséges a törvényhatóságok elé tanácscsal előállani. Mi tanitók hozzá szoktunk a szemrehányáshoz, mert abban bőven van részünk, de senki sem kérdi, kutatja, megérdemetük-e ? Felvettük és felvesszük a mások hibáit, megszoktunk még bűnbaknak is lenni; most se állítsuk élére e dolgot, hanem mutassuk meg. Egyenesen protestálnunk kell az ellen, ha bennünket szemre hányás ért, vagy érni fog ez ügyben. Községeinkben vagy van faiskola, vagy nincs; ha vun és tanitó kezeli azt, elhanyagolva az részéről nem lehet, legalább nem hiszem, hogy volna. Minden faiskola kezelő tanitó felfogta ez ügy horderejét és megteszi a kötelességét, de csak is oly mérvben tudja ő azt tenni, a mily mérvben őt községe támogatja. Ezért mondom, hogy a hol vaa faiskola és tanitó kezeli, részéről az elhanyagolva nem lehet. — Ily dolgokban a tanitó mindig elkiismeretesen járt el. Bátorkodom azért, minden ez ügyben ellenünk irányult vádat; — faiskola kezelő kartársaim nevében is — vissza utasítani. A mely ügyért a község nem lelkesedik vagy épen nem érdeklődik, nem lelkesedhetik a tanitó, az olyan ügy meghalt. A faiskolák felál itása és hogy azok czéljukat érjék, előmozdítani, — hazafias ténykedés, melyben száraz rendeletekkel zöld ágra jutni nem lehet. Látható, — mert mindég kérdik, — miért vannak a községi faiskolák elhanyagolva? .mit leli ez ügyben tenni"? pedig rendelet van halom számra, a faiskolákról szóló törvény sem mai keletű. A tanítóság hazafias ügyet példásan felkarolt minden esetben még áldozatok árán is, bizonyítja az, hogy minden oly ügyben, esetben, melyhez lelkesedés kell, — persze, nem dijjazott lelkesedés, — a tanítósághoz fordul, minden hatósági factor. Mégis tegyük fel, hogy néhol a tanitó a hibás, lehet őt felmenteni s ha áldozni akarnak őt kertésszel helyettesíteni, nincs a faiskola kezelés a tanitó személyéhez kötve. Nincs ugyan elém szabva, mégis, a létei természete véleményemmel szemben, megkívánja a kérdést; vájjon el vannak-e csakugyan hanyagolva a faiskolák ? Igenis el van hanyagolva az adminisztracziója, a felügyelete. Nincs végre hajtva a reá vonatkozó törvény és rendeletek. Követelni, tőle kövelclnel', felvirágozva látni szörnyen óhajtják, hanem fejlesztése vagy a reá szánt áldozat, a községek és törvényhatóságok részéről csekély vagy épen semmi. Lépést kellene tartania a törvényhatóságoknak az állam e téren kifejtett munkásságával és áldozatkészségével, azt hiszem elég első rendű példa adó, — mely működéséről mindig értesiti a törvényhatóságokat. Nagy baj, hogy a faiskoláknak nincs helybeli piaezok. A közönség szemében, ha az tudni akarja mit és milyet vesz, nincs hitelessége, sőt mi furcsán hangzik; nincs ki érdekében verje a reklám nagydobját, holott mai világban még a nem humbugon alapult vállalatnak is szüksége van legalább propagálásra. Legtöbbnyire nincs a faiskoláknak alkalmas területük. A faiskola ügye az ügyrend, .ómegája" vagy ugy foglalkoznak vele, mely földterülettel az ördögnek tartoztak. A község lakosai ezek után vagy közönyösek, vagy a faiskola egyenes ellenségei. Ezek azok a dolgok, melyeket a czim egy determinál : „A faiskolák elhanyagolásának okai." Mi tehát a törvényhatóságok feladata ? Ezeknek a megorvoslása azaz: e sok panasz a faiskola kezelő szájából jön, feladatul tűzze ki a törvényhatóság, hogy > zek eltűnjenek. A mit elmondottam édes mindnyájunk elölt tudott dolog, azon különbséggel, hogy egyik másikunk hozzá tehet, kevés némelyikünk elvehet belőle. Azonban a telel lényege a jó tanács! Ilt sem tudok ujat. Nem tudom, hogy a törvényhatóságuk felkértek-e bennünket a tanácsadásra vagy nem, inkább hiszem az utóbbit, mindannak mellette elmondom nézetemet, ugy sem hallgatnak ők reánk, nincsennek ők a mi tanácsainkra még rászorulva. Kollegáim lesznek szívesek tapasztalataikkal azt ki egészíteni s ha mégis egyszer reánk gondol a nemes vármegyei törvényhatóság és méltat tanácskérésre bennünket, megtárgyalt kész dologgal állhaíunk elő s akkor, ám ő lássa, mit teendő lesz vele. Sorba veszem ennélfogva az elősorolt panaszokat: Faiskola vagy van, vagy nincs. Az 1868. évi 38 t.-cz. elrendelte azokat. A népoktatási törvény 55. §-a alapján ugyan ekkor báró Eötvös Józsefnek a községekhez intézett rendelete 13-ik §-a a 9-ik pontjában következőleg intézkedik : „Minthogy a törvény 55-ik §-a, a mezei gazdaság és kertészet köréből való gyakorlati útmutatásokat minden népiskolában köteles tantárgyul rendeli, a község minden esetre tartozik az iskolanak kertül alkalmas telkei (ha lehet legalább két holdat adni)." Az 1871 -ik évben a földmivelesügyi minisztérium felhívta a törvényhatóságokat s községeket, hogy külön „bizottmányt" szervezzen, kik a faiskola ügyét folytonos működés és helyszíni ellenőrzés mellett intézkedésének tárgyává tegye. Kihat a hibás? A törvény világos, végre kell hajtani, elmúlnak az elhanyagolások a rendeletben, nevezett bizottmányok pedig arra valók, hogy a helyi érdekű panaszokról legyen s fejlesztés módjairól gondoskodjék. Faiskola a hol van, tisztelet a kivételeknek, legtöbbnyíre kiesik a falu határába, legtöbbnyire alkalmatlan rosz hely. Na de csak hogy van és padig tényleg van. Mit szólhatunk ahoz a hol nincs, pedig ott is van, hogy mire használják ? vagy hogy miért van csak a papíron ? senki sem tekinti meg a törvényhatóság részéről a helyszínen. Nem szükséges nagyon emlegetnem, hogy az igen tisztelt tőszolgabiró urak, mennyit tehetnének ez ügyben, hiszen az ő hatáskörükbe tarlozik. Nem kell őket rá szorítani, hogy nyomást gyakoroljanak a községekre, tudják ők teendőiket, csupán bokros teendőik közül figyelmüket reá irányítani, hogy mily fontos ügy az, mely pang s tőlük mily sok függ, hogy az el ne vesszen. Kétségbeesett kiáltás hallatszott, az automobil beleütközött egy fába és megállt. Zajzonné ott feküdt a főidőn elterülve. A megmagyarázhatlan véletlen folytán csak a mantilja gázolódott el. Az ijedtségtől azonban elájult. A rázogatásra, dörzsölésre végre halkan felsóhajtott: Dezső édes férjem! Balé telt egy fól óra, mig rá szánta magát, hogy megmozduljoa a helyéből. Báró ur miuden erejét összeszedve fölsegítette maga melló s nagy vigyázattal haza szállította. Zajzonnénak aa első kérdése ez volt, hogy vissza jött-e már a fia. A portás kegyetlen czinizmussal hunyorított egyikre is meg a másikra is. A nagyságos urat tetszik kérdezni? Elutazott a nagyságos asszonynyal, a podgyászukat is elvitették Tii korona borravalót kaptam tőlük. Különben a tisztességesebb urak mind ennyit adnak. Tetszik tudni nekem nincs fix fizetésem, csak az amit igy kapok. Zajzonné le akart fordului az ülésről, de egy kicsit magasnak találta. Átkozott fiatalság! sóhajtotta fájdalmasan. 0 istentelen ifjúság! erősítette Biró ur 8 karjával támogatta az ájulni szándékozót. Meg öl a s?é gyen. Én sem élem tul. Egy perczig sem maradok itt. Utánok megyek ós lelövöm a hűtlent. Mondogatták felváltva. A szobába érve mantilostul rá vetette magát « pamlagra a Biró ur feledve saját baját hűségein forgolódott körülötte. Attól tartott, hogy csakugyan bekövetkezik amit jajgat. Mindjárt szót robban a fejem. Csak jól mártsa bele a virbe, csak szorítsa kérem erősen azt a törlőt. A gutaütés környékez. Erre nem voltam elkészülve. E/. borsastló! Tudja meg uram! szólt némi pzünetet tartva, tudjs meg igen, hogy nekem nem a fiam, de a törvényes férjem ax aki a leányát megszöktette. Nekem pedig nem a leányomat, de a két hetes feleségemet vitte •agával, sietett a Báró ur is a leleplezéssel. Ett meg kell boiszulni, mondották egyhangúlag • elhatározták aa üldözést, de mindjárt. Különben sem lett volna már tanácsos a fürdőben maradni, ha nem akarták magukat ki nevettetni. Össze pakoltak és minden feltűnés nélkül ott hagyták Kalázt. A ló nélküli kocsi mérsékelten haladt a sima kemény uton. Zajzonné nem jajgatott már sem a fejére sem a szivére, hanem az őszinteségtől megszállva elkezdett panaszkodni. Elmondia, hogy milyen fiaom és előzékenyember volt az ő első férj

j. Mennyi vagyont gyűjtött össze, hogy most annak a kamataiból él. Elmotd a azt is hogyan ment másodszor férjhez s mennyibe került neki már eddig is a hűtlen férj. Hogy talán jobb is lenne be adni ellene a válcpjrt. Báró ur a saját múltjára gondolt. Az ő első felesége is megbecsülte őtet, azt nem kellett félteni, de meg az Ilma pazar hajlamai a keztyü gyár jövőjére is veszélyesek. Aztán a fiatal asszony soha se tudja megbecsülni az idősebb férjét. A komoly beszélgetés alatt egészen lehűlt az üldözési kedv. Zajzonné pláne hálálkodni kezdett az élete megmentéséért. Ott vesztem volna, ha fel nem éleszt. Igazán nem tudom hogyan rójam le a hálámat. A jármű a város melletti kis erdőhöz ért, mely nek háta mögé már korábban elbujt a lenyugvó nap. Egy szekér jött velők szembe, tisztes pár ült rajta, kedélyesen társalogva. Olyan egymáshoz illő megtermelt alakok voltak. Az isten is egymásnak teremtette őket, gondolta magában Báró ur, amint rájok nézett. Aztán útitársára vetette tekintetét s merészen megszólalt, folytatván ott, ahol az előbb félbe szakadt. Ha igazán megakarja hálálni, amit emberi kötelességből tettem s nyugodt életet óhajt, fogadja el az én kipróbált szivemet. Zajzonné szó nélkül nyújtotta oda kezét s amint összehajoltak, az alkony bájos csendjébe egy kövér ezuppanás vegyült bele. Sólyom. Ott pedig, hol a község jó és elegendő földterületet ad s védelme és munkájáról gondoskodik, a főszolgabíró ur az ügyet fontosabbnak ves?.i mint a választásokról való gondoskodást, a jegyző ur leg ilább is oly fontosnak mint az adó szedést s ily támogatás mellett, mi igen természetes, a tanitó ideáljának, ott fellépett egy nagy baj, nincs kinek helyben eladni a fát, az eperíák ott öregszenek, nem kell ingyen sem. A gyümölcsfát ellehet adni, helyben édes keveset, elviszik máshelyre, konkurrálnak más fa iskolával, a czél eléretett, a fát eladták, szépítették a hazát. Igaz ! de mentse Isten a gyümölcsészetet ily kozmopolilizinustól, a faiskola egyenes czélja, hogy helyben tenyésztve, helyi viszonyokkal megbarátkozott fákat s a vidéknek legalkalmasabb fajokban szolgáljon községének. A falubeli földes ur inkább Német-Franczia országokból hozat gyümölcsfákat, mint a helybeli faiskolából (persze azok francziák vagy talán ángliusok, denique jobbak.) Lehetne pedig őket felvilágosítani, hiszen, ha a közigazgatás gyüm lesészeti bizottsága ily apró cseprőnek látszó dolgokkal nem foglakozik, nem tudom mi nagy dolga lehet. Késik az ország, — megyei — és községi utak mentének gyümölcsfákkal való beültetéséről szóló törvény pedig ezt a törvényhatóságok javasolhatnák. A földes ur példája elragadna a népre; lenne kinek eladni fát. Az országutakra stb, egyenesen termelő helyek lennének a faiskolák. Selyemtenyésztés állapota legtöbb megyében kísérletezés, ez is oly mozgató erőre vár, mint a megyei törvényhatóságok. Az állam mindent meg tesz, mi csak a faiskolák ügyét előbbre viheti, pl. más államokban nincs állami faiskola, hazánkban 14 van. Megyei faiskola az országban kettő sincs. Pedig a mely íaj jol meg tereui Nógrádban, kérdés mikor láttjuk meg a gyümölcsét Szabolcsban, ezért gondoskodott az állam, és minden megyére megallapitlatta az ott legjobban tenyésző fajokat. A faiskola kezelő ha megyéjében legjobban diszlő gyümölcs fajok oltó ágait megszerezni akarja fajazonosan, az állam mind a 14 faiskolájához kell hogy forduljon, akkor is ezer szerencse ha azokat megkaphatja. Megy.i faiskola nincs, azért ott szerzi be ahol tudja, olyan hitelességgel a mint kapja, s megy a dolog ugy a hogy, nő a zűrzavar s csökken a faiskola faji hitelessége. A faiskolát, hogy annak területe alkalmas-e vagy hogy az azokról készített kimutatás nem légből kapott-e, törzskönyve van-e, ha van vezetik-e helyesen és a valóhoz hiven, ha haszonbérben van-e terület, a befolyt összeg a faiskola czéljaira fordittatik-e, a faiskola kezelőnek nincs-e panasza vagy egy talpra esett indítványa, stb. stb? tíz esztendő alatt ha egyszer a helyszínen megvizsgálják a megyei központból, de legtöbbször és legtöbb helyen senki sem törődik ezekkel. A felügyelet hiánya miatt köszönnek le leginkább a faiskola kezelők, vegye kezébe a felügyeletet a törvényhatóság. A községi elöljáróság leglöbb helyűit szükségli a felvilágosítást, sőt néhol a megintést is. Nem oly messziről kell annak jönni, mint a minésztérium, hanem egyenesen a főszolgabíró úrtól, ki bár nem olyan nagy ur, mint a miniszter ur, de könnyebben és hamarább szét ülhet köztük (Ergó félnek tölle) A gyermekek szülői haszontalannak tartják ez intézményt azért ellenségei, de ez legkönnyebben eloszlik ha a tör>bin segítve lesz. Legjobbakarat melleit és tudomásom szerint állítottam mind ezeket össze, előre számítva arra, hogy .kartársaim ha én tévednék, uj jobb módokat ajánlanak majd a nemes vármegyék figyelmébe, magasan van a vármegye az igaz, de ha többszőr kiáltunk, talán csak meghallja. Addig csak törjük az utat, mienk lesz az anyagi haszon, az elismerés, mert ha már egyszer jövedelmező lesz ez a dolog, nem fognak minket vele terhelni, lesz arra akkor más passasér. Mi pedig az esetben nem fogunk panaszkodni . . . . Van nekünk jövedelmező kenyérkeresetünk .... a tanítóság.! Petrlkovlcs Pál, mándi tanyai tanitó. Zászló felavatási ünnepély. Augusztus ll-én szép ünnepe volt a református daltársaságnak. Lobogó avatás. A dalosokkal együtt ünnepelt az egész református egyház, sőt tekintettel arra a szép és nagy közönségre, a melyben képviselve volt városunk minden társadalmi frakciója, — együtt ünnepelt velük egész Nyiregyháza. A társaságok és testületek történetében szép esemény az, mikor zászlót bontanak. A zászló az összetartás és a haladás szimbóluma. Réges régen, mikor az ember leplezetlen gyilkos ellensége volt az embernek, csupán a harezban használták a zászlót. A küzdő embertömeg fölött magasan lengett és össze hitta vérzivatarok között a harezosokat. Zászló köré tömörülve ellenállhatatlan volt a támadás, mig jel nélkül, szétszóródva a küzdelemben, elseperte volna az ellenség a magukra maradt katonákat. A haldokló utolsó pillantása is a lobogót keresle és ha látta, hogy az diadalban halad előre, boldogan lehelte el ulolsó erejét. Innen származik a zászló fanatikus szeretete, a mely minden nemzetben meg van ina is. A zászlóban nem díszt lat az ember, hanem jelképet, eszmét, czélt, jogot vagy reményt. A zászló most nem csak a harezmezőn, hanem mindenféle küzdelemben elől jár. A vallásé is, a munkáé is. Nemes küzdelmek közt ott leng a sokaság feje fölött és vezeti előre a haladás utján a harezosokat, a kiket az egyforma nemes szándék, egy nemes vágy egy táborba csoportosított. Különösen széppé tette az ünnepélyt az, hogy a templomban tartották. A szószékből dr. Bartók Jenő lelkipásztor prédikációjába beleszőtte a dalosok ünnepét. És remek hasonlattal ez ünnepet oly szép napnak mondta a dalegylet életében, mint a milyen Megváltónknak a megdicsőülés napja volt. Az isteni tisztelet után bevonult a városi dalárda. Megjelent Bencs László polgármester Bogár Lajos a városi dalegylet elnöke, dr. Prok Gyula alelnök.