Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

k',1901 JUL.15 HJ /Z fiXWmi olya

nt Hyiregyhazs^^n^can. varos 8059;z. Ér k: 1801. JUL14 eicczan cr-D. rcíi. 28. szám, Nyiregyháza, 1901. julius 14 VID SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZiBOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZOOLC3MEGYEI ÁLTALA.N0S TANITÖ-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. "S® Előfizetési feltételek: postán Yagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél érre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyző és tanító araknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ciime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e'. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit *gr egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében H fii. A nyllt-téri közlemények dija soronkint CO fillér: Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., miaden további szó 4 fii. Vastag bellivel szedett kétszeresen szí mit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckslen Bernit és Általános Tudósilő, által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és S/eicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. 1 v«°/

0. '/

2°/o. V

2°/o Hivatalos rész. 15136—1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. A községi elöljáróságoknak és Nyiregyháza város polgármesterének. Kérdés intéztetvén hozzám az iránt, hogy a folyó évre minő törvényhatósági pótadók s mily százalékkal lesznek kivetendők? értesítem a czimet, hogy a folyó évre: 1. Vármegyeház építési pótadó czimén . 3°/

0. 2. Milleniumi pótadó czimén .... 3. Jegyzői nyugdíj pótadó czimén . . 4. A tisztviselők fizetésének javítására fog kivettetni. Nyíregyházán, 1901. julius 11. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. A meghurczolt vármegyék. Felmagasztalni valakit a mások megkisebbitésével: bizonyára nem lehet feladata a tisztességes sajtónak. Aki méltó a dicséretre: benne magában legyen meg az, ami felmagasztalására érdemes; mert himet varrni valakinek a kiemelésére abból, a mivel mást e miatt megkisebbítünk, nem lehet méltó ahhoz, akit igy akarunk dicsóiteni és bizony nem is igaz arany értékű, hanem csak talmi az ilyen módon szerzett vagy nyújtott dicsőség. Ezeket az igazságokat juttatja eszünkbe néhány fővárosi napilapnak az az émelygős dicshimnusza, melyet ugy zengenek Széli Kálmán miniszterelnöknek, a vármegyei pénzkezelés és számvitel államosításáról készített s a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslatának méltatása alkalmából, mintha e tényével a kormányelnök a vármegyék Rádayja volna, aki csupa Rózsa Sándoroktól, Sobriktól, Papakosztáktól s az ég tudja mi mindenféle sikkasztó betyár népségtől szabadítja meg egy csapással az országot. A „NYl

RYIDM" TÁRCZÁJA. A delejes nö életrajza. Münchenben a műszaki katonai akadémiával szemben lakott Kapisztrán Károly, az ezredes és neje. Miután nyolez évig együtt éltek, Isten egy leány gyermekkel áldotta meg őket. A lazán egybekötött boldogtalan életűknek csak ez a gyermek szolgált erősebb kapcsul, mely őket egybefüzni látszott. A gyermek különben igen szép volt és már igen korán jelentkezett nála a nagy testi erő. Már két éves korában az anya nem birta kezét megnyitni, midőn kapkodó ösztönétől hajtva a tintás-üveghez nyült és •zt megragadta. Midőn járni is megtanult, az anya gyakran akarata ellen kénytelen volt vele a szobán keresztül sétálni, mert különben ruháját széttépte. Az erő az övekkel nőtten nőtt. A gyermek erejének tudatában volt és iikolába kerülve gyakran keresett alkalmat a producálásra. Némelykor az ogész osztály fele is tar otta az ajtó kilincsét kívülről, de ha Kapisztrán Mária — ez az erős leány neve — belül egyett rántott, úgy a többieknek engedniök kellett., Az efféle bravursággal az érettebb korban felhagyott, mert nem akarta, hogy őt C9ak a nyers fizikai erő jellemezze. A milyen erős volt Mária, épp oly gyengéd is volt, ős a gyengédebb érzelmeket nagyrabecsülte is az emberben. A katonai látogatók és nyalka huszárok köz', melyekkel szülői házában gyakran találkozott, csak egyet tüntetett ki kegyeivel. Ez egy jóképzettségü fiu volt, de hogy gyöngédsége, szerény viselkedése és lágy szive mellett is a katonai pályára lépett: pályavesztett embernek lehetett tartani. Ez a fiatal hadnagy, a ki egyébiránt előkelő család sarja volt, eleinte Mária kitüntetéseit és mód feletti Nem politizálunk; nem is foglalkozunk tehát ez émelygósségek politikai hátterével. Csak etikai szempontból szólunk a sajtó ilyetén Ízléstelen eltévelyedésének jelenségeivel és merjük állítani, hogy Széli Kálmánnak magának is alig lehet Ínyére, a vármegyei tisztviselői kar ily alacsony kipellengérezáse révén való olcsó dicsőittetés, és merjük állítani, hogy maga a kormányelnök nagyon bölcsen tudja, milyen kevéssé szolgáltak rá a vármegyék általánosságban, az ellenük így felhangzó alacsony vádakra, valamint hogy értéke szerint becsüli az ilyen talpnyaló, farkcsóváló dicsőitők magasztaló szuperlativusait is, mikkel őt elárasztják annak az árán, hogy egy mindenképen közbecsülést érdemlő köztisztviselői kart megrágalmaznak. Szó sincs róla: a Krivánokról himet varrni egy nagy erkölcsi testületre, amilyen a vármegyei tisztviselők testülete, legalább is olyan méltatlanság, mint hogy ha a kir. adóhivataloknál vagy postahivataloknál sikkasztásban szerepelt állami alkalmazottak gazságát akaruók mértékül felállítani az állami tisztviselők egész tiszteletreméltó gárdája erkölcsi színvonalának jellemzésére. A tisztességes sajtónak nem lehet ilyen feladata. Annak nem lehet, nem szabad egyesek hibájáért, vétkeért, az alávalóság bélyegét rásütnie egy nagy társadalmi osztályra és legkevésbbé szabad ezt tennie a fővárosi sajtónak, mely nem ismeri, nem ismerheti közvetetlen érintkezésből, tapasztalásból sem a vármegyei tisztviselői testületet, sem a vármegyei ügykezelést, tehát legjobb esetben is innen-onnan nyert információk alapján formálhatja meg a maga Ítéletét, mely mértékadó semmi esetre sem lehet. nyájassá

bát, iránta érzett szánalomnak tartotta; de bizony sokkal több volt ez ennél. Mária az élet azon stádiumába jött, midőn azt mondja az ember: boldog az életem, mert egy Ó létezik a világon. Mária szerelmes volt a hadnagyba. A hadnagynak gyakrabban kellett Mária részéről köz vetítő szerepet játszania, gyakrabban kapott Mariától megbízásokat; és ez mind csak azért történt, hogy sűrűbben összekerülhessen vele Mária és hogy a félénk idegenkedő hadnagy az iránta táplált érzelmeket felismerje: és ha szeretni tud, úgy viszont szeressen és boldog legen. A hadnagy azonban már amúgy is Mária régi titkos imádója volt. A két szerelmes sziv hamar föl is ismerte egymást. Már rövid idő múlva egész nyíltan tettek maguknak kö'csönös vallomást. Egyébként sem titkolództak szerelmükkel. Mulatságoknál Mária mindég a hadnagy közelébe került, a kinek megint mindég igen fontos mondani valója volt és közléseivel olyan lebilincselő tudott lenni, hogy Máriára nézve a mulatságon nem létezett senki a hadnagyon kivül. Egy ilyen társalgás alkalmával történt, hogy Mária egyik barátnője nem tudván a kíváncsiságnak ellenállni, a hadnagy möggé rejtőzött, hogy a társalgás folyamát végig hallgathassa, Midőn Mária azt meglátta, oly dühbe jött, hogy megfeledkezett a barátnői viszonyról, saját méltóságáról és az egész társaság láttára, pofon csapta a szemtelen leányt. Az egész társaság Mária felé fordult és mindenki ugy meg volt lepődve és rémülve, mintha csak egy szel lemi kéz Belzáczár falára irt volna megmagyarázhatatlan szavakat. A megütött leány fordíthatott volna a dolgon és az egésznek tréfás szint adhatott volna, de a váratlan Hiszen alig múlik nap, hogy ugyau ezek a napilapok hirét ne hoznák egy állami tisztviselő kisebb nagyobb összeggel történt defraudálásának, Ha olyan nagyon kitűnő ez az állami ellenőrzés, hogy egyszerre végit lehet majd vele vetni az árvaszéki és egyéb vármegyei sikkasztásoknak : hogy történnek akkor mégis olyan sűrű esetei a postai, adóhivatali, sőt a míuisztériumbeli sikkasztásoknak is. Erre adjon megnyugtató választ az a fővárosi sajtó, mely csupa gaz sikkasztónak akarja bélyegezni a vármegyei pénzkezelőket! Nem foguuk ilyen választ kapni, hiába is várjuk azt. Mert a való tény az, hogy emberi elme az ellenőrzésnek azt a módját, mely a sikkasztást a közvagyon kezelésnek bármely ágából is egyszerűen kizárná, mind idáig nem találta ki. Amig emberek lesznek, emberek kezelnek közpénzeket, addig sikkasztani is fognak, akár állami, akár vármegyei, akár községi ellenőrzés mellett, és bogy az ellenőrzések rendszerei közül melyik jő alkalmazásba, az ugyan egyetlen egygyel sem fogja soha csökkenteni a sikkasztok és sikkasztások számát; nem pedig abból az igen egyegyszerű és természetes okból, mert az ellenőrzés raffináltabbsága, hatékonyabb volta — tapasztalás szerint — nem a sikkasztási kedvet lohasztja, hanem csak elmésebbé, találékonyabbá teszi a sikkasztó urakat a részben: mi módon, milyen csalafintasággal hajtsák végre a gazságot, a lelepleztetés, a rajtavesztés legkisebb lehetőségével. Előbb-utóbb persze rajtavesztenek ezek a sikkasztó urak mind, és e részben sincseu külömbség a Krivánok vagy azok a postatisztek, adótisztek, birósági tisztviselők, miniszteriális tisztviselők és más egyébb állami tisztviselők között, kiknek szökéséről, öngyilkosságáról ugy szólván hirteleben eszméletét vesztette. Midőn pedig magához tért, legnagyobb rémületére azt vette észre, hogy a hozzá intézett kérdésekre nem adh: t feleletet, mert azokat meg nem hallotta. A leány megsüketült az ütéstől. Mária mindjárt megbánta tettét és sajnálkozását akarta kifejezni a fölött, h >gy annyira elragadtatta magát a düh hevétől. De alig, hogy hozzá látott volna a kiengesztelődés kísérletéhez, elébe lépett az apja és az anyja. Szeműk szikrákat látszottak lövelni Máriára. Lábakkal topogtak és az apja ekképen förtelmeskedett: „A mai nappal megszűnsz lányom lenni. Ebadta mamlasz! hát te ugy viselkedel, mint egy utczai kőműves leány. A te hadnagyocskádat is megtanítom moreBre, ne félj; elhúzom a nótáját!" Mária a szenvedések skálájának legfelsőbb fokához ért, midőn a vak véletlenségből és rosszakarata hozzájárulása nélkül elkövetett bűo után szülei ily gjű ölette! fordultak feléje Hiszen a szülők éppen azzal különböznek más nem rokonvérü emberektől, hogy ők kisebbnagyobb hibákat, botlásokat és tévedéseket elnézni tudnak, hogy ók a szerencsétlen, gyámoltalan gyermekeket is szeretni szokták. De kedves apám hallgass meg engem is — szólt siri hangom Mária. A biblia is azt mondja: ha egy bárányt lopsz kétszeresét fizesd, meg, de ha egy ökröt lopsz úgy négyszeresét kell megfizetned. Miért ez a különbség ? Mindkét esetben lopásról van ugyan szó, de az ökör elvezetésénél nagyobb erőt és akadályt kellett leküzdeni és igy a bűn nagyobb lévén, a büntetés is nagyobb; ellenben az első esetben a kin könnyű szerrel tőrtént és ez enyhítő körülmény. Végy hát nálam is tekintetbe, nálam a ki nem loptam, végy tekintetbe, hogy kezemben nagy erő rejlik ós csak egy véletlen meglegyintés volt szükséges arra, hogy annak hatása alatt megsüketüljön barátnőm, a ki különben ellenem erősen vétkezett a midőn, hogy engemet a Mai számunk 8 oldalra terjed.