Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

A nyíregyházi „Sóstó" fürdővel kapcsolatos kérdésekről. III A Sóstó fejlesztésének érdekében a Nyirvidéknek utóbbi számaiban elmondottam egyetináat; többek közt főképen azt. hogy a Sóstó két százalék sziksó tartalmánál fogva oly kiváló ingert gyakorol egyik legfontosabb kiválasztó szervünkre — a külbórre — a milyen semmi féle má» oldott sókat tartalmazó fürdővizek által meg sem közelittetik; tehát az anyagcserét aunyira fokozza, miszerint a kóros anyagoknak eltávolodása a szervezetből már elméleti szempontból is inkább várható a Sóstónak fürdővizétől, mint a lipikki. ha Ili, csizi, vagy más nagy dobbal hirdetett fürdőkétől, a melyeknek nagy hirét érinteni dogmasértés számba megy. Épen tegnap mutatta be nálam egy vidéki szegény zsidó ember 12 éves meggyógyult hát, a ki hat vagy hét hónap óta oly nagy, kínos görvélyes nyakcsigolya lobban szenvedett, miszerint fejét sem jobbra-balra, acm előre-hátra hajlitani képes nem volt. Az alkalmazott gyógyszerek sikertelenül has/.n iltattak. A görvélynek ezen alakját mi orvosok csaknem reménytelennek tartjuk. Eu legalább 37 évi orvosi gyakorlatomban hasonló esetet gyógyulni nem láttam ; de az is igaz, hogy ilyen beteget eddig a Sóstóra uem küldtem. Talán több gyermek maradt volua életben, ha magamban pálezát nem törtem volna felettük. Meglátszott, hogy az öreg zsidó szegéuy ember; de könnyes szeméből azt is kiolvastam, hogy rajong halálra szánt gyermekének életéért; azt is tudom azonban, hogy a zsidó utolsó garasát is feláldozza család tagja életéuek megmentéséért. Nem akartam az öreget miuden reménytől megfosztani, és inkább vigasztal isul, .nint azon hitben hogy a gyermek csakugyan meg fog gyógyulni, azt ajánlottam, hogy vigye a Sóstóra. Elvitte. A gyermek vagy egy hóuap alatt 48 fürdót vett, sem halli, sem csízi vizet nem ivott, de teljesen meggyógyult. Sajnálom, hogy meg nem tudakoztam nevét és lakását. Miut&n teguapelótt hagyta el a Sóstót, kérem a kételkedőket, legyenek szívesek a még most is ott idózó fürdő vendégektől tudakozódui, hogy esetleges hazugságomat képemhez törülhessék. Mellesleg megemlítem, hogy egy előkelő társadalmi állású barátom a Sóstóról irt közleményemet futólagosan olvasta; a melyben többek közt az állott, hogy a Sóstón ivó kúrát is lehet eredménynyel használni, mert hiszen közvetlen közelében pompás nyíri vinkót szűrnek, szolyvai víz is csak akad. Kiment ivó kúrára a Sóstóra akár Karlsbadba. A pinczér csak vonakodással adott neki két pohár sóstói békalevet, a mi aztán egy kis kavarodást okozott gyomrában. Hogy ki volt ezen uri ember, meg uem mondom. Mondja el ö maga, ha akarja. ív Y 1 R v I r> T: K Ezen kis kitérés után térjünk a dologra. Meg voltam győződve arról, hogy az én igen tisztelt barátom, városuuk polgármestere Bencs László, a Sóstó és a város lakosságának érdekében az általam óhajtott értekezletet össze fogja hivni. Ez hamarább megtörtént mintsem reménylettem. Az értekezlet ideje általa tegnap délután 4 órára lett kitűzve. Tegnap délelőtt tehát résziut azért, hogy az értekezlet irányáról magamat tájékozzam, részint pedig azért, hogy névnapja alkalmával a tisztelgő városi tisztviselők közzé sorakozzam, hivatalos helyiségében meg látogattam. Megmond >tta, hogy a délutánra tervezett meghivó már készen van, de csuk azon esetben küldi szét, ha az értekezletben éu is részt veszek. Erre azt mondottam, hogy előbb telefouon megtudom azt, hogy életveszélyes betegségbeu szenvedő barátom dr. Küzmös György kisvárdai kórházi igazgató főorvos állapota nem kivánja-e azt, hogy a déli vonattal látogatására menjek. Hála Istennek állapota javult, a mit én a polgármesterrel azonnal tudattam is. Tegnap délben meglepetésemre azon értesítést kaptam, hogy közbejött akadályok miatt az értekezlet meg nem tartható. Ma tudtam meg, hogy az akadály a hivatalos helyiségeknek napok óta folytatott takarítása, más szóval tanácskozási helyiségnek hiánya, a mi ellen tehát józan fővel kifogás nem emelhető. A névr.ap alkalmával megjeleut üdvözlő tisztviselők najy részének eltávozása után még ott maradt fóbb tisztviselők előtt elmondottam azt, hogy mit szándékozom én a délutáni értekezleten a Sóstó ügyében előterjeszteni. Örömmel tapasztaltam, hogy némelyek csalódtak azon nézetükben, hogy éu olyan javaslatokkal fogok elóállani, melyek az f>8*;* községi pótadó és adóssággal nyomott városunknak terheit emelhetnék. Igen helyes, hogy a szobák takarításának befejeztéig az értekezlet elhalasztatik, mert igy alkalom kínálkozik arra, hogy a szűkebb keretű értekezleten kívül is a kűlömbözó nézetek a nyilvánosság terén érvényesülhessenek. A Sóstó emelésének kérdése ugy is mint gyógyfürdőé, ugy is mint a városnak egyedül és kizárólagosan élvezetes utou hozzá férhető szórakozó üdülési helyéé, első sorban financziális érdekeket érint. A város üres kasszájának fenekére a városházi palota, lovaskaszárnya, kórház, szegényház és tudia Isten mi miudeu-féle — külömben szükséges —drága dolog kacsintgat „Vakulj Sóstó, ne láss tót". Annak tehát hegedült Szent Dávid, a ki a Sóstó érdekében akar a városnak pénztárába markolni. E/.ért tehát alig merheti valaki azon jeles szakemberünknek tervét pártolni, a ki a Sóstónak vizét emelő gépek segélyével és a megkívántató legszükségesebb építkezésekkel együtt mintegy 233000 koronára rugó költséggel az I ' H O-Szólló végéhez, a város major mellett levő Erzsébet ligettől mintegy 3000 méternyi távolságra akarja át telepíteni, tehát fogatot nélkülöző, korlátoltabb vagyonú városi lakosoknak is hozzáférhetőbbé tenni. De még azon esetben is, ha a város korlátlan anyagi eszközökkel rendelkeznék, figyelembe veeudó azon körülmény, a melyet tniud azok, kik a nyirí talajviszonyokat a Nvirviz-szabályozás előtt ösmerték, és a kik azóta el nem haltak, ma is tudják. A Nyírben, a szabályozás előtt nem számtalan ugyan, de nagyon számos olyan talaj mélyedések voltak, melyekben nádnál, sásnál, vagy zsoinbéknál egyébben nem gyönyörködtünk és a melyek ina dusau termő száutó földek, vagy kaszálók. Ezen területek olyanok, melyeknek tavasszal — a nagy vizek idejéu — lefolyásuk volt. Ilyeu helyekeu sziksó nem képződött, csupán ottau és mii den esetben, a hol a víznek lefolyása nem lévén, a nyáron kiszáradó helyen tőzeg nem képződhetett, hanem I a növények elkorhadtak; tehát a növények gyökerei által a mélységből felhozott nátron, a mely a vizben ugy feloldódik mint a ezukor a felületen maradt addig, mig azt a viz tovább nem vitte Azoknak tájékoztatására, a kik azon véleményen vannak, hogy a Nyirnek némely pontján sziksót tartalmazó geologiai rétegek vannak, felemlítem, hogy Uj-Fehértó alatt volt egy fehértó, a mi azért neveztetett méltán fehértónak, mert ha kiszáradt, csakugyan fehér is volt, a melynek felületét ilyenkor ősszeseperve, a népnek egyik keresett forrása volt addig, mig a sziksónak a tengeri vagy kősóból való olcsóbb előállítását nem ösmerték. Tudva levő, hogy a Nyírvíz-szabályozás megindításakor taláu még a tokaji-hegyet is az ártérbe szerették volua vonni, de annyi bizonyos hogy a gégényi kitűnő vinkót termő homokbérczek, melyeken a venyigét talán a bárkájával fenakadt Noé apánk dugdosta el, ma is ártéri büntetést fi/.etnek. Visszatérve Uj-Fehértóra, fel kell emliteni» hogy ottan pusztító járványok a tóuak lecsapolása előtt nem voltak, azután pedig néhány év előtt a scarlát szokatlan számarányban pusztította a gyermekeket. ) Fehértón sem lS32-ben, sem a későbbi járványok idején cholerában senki sem betegedett meg. 1872-ben több cholerást kezeltem Fehértón, a kik vagy meghaltak, vagy meggyógyultak, de ezek kivétel üélkűl a vidékről hozattak oda, mint menedék helyre, de azért uj-fehértói lakos ezen betegségbe nem esett.. Hajlaudó voltam ezen kedvező egészségügyi körülményt, a minden növény és bacteriuin tenyészésére alkalmatlan szikestó létezésének tulajdonítani és botránkozva kértem a tulajdonos földbirtokosságot, — melynek tagjai barátaim voltak — arra, hogy álljanak ellen a IV. Illatos májusi este volt akkor; alkalmasint oly in, mint ei az én estém, ez a büiájos c odis sötétség, mibe a ra:yogó csillagok küldenek világító fényességei. Mondom ilyeu este volt az m dón megszskasztá a külvárosi Itányok danáját valami. De miiyen újság! Egy magas barna férfi, ki dalolva jött egy keskeny kis csolnakon. Érczes férfias baugját lágy melódiával kisérték a locsogó htbok, miközben nagy dióbarna szemei csábitó-n tekintgettek a leánysereg felé. Ine látjátok tehát, a férfi megérkezett, ós elnémult a dana, csöndes euttogáisá változván. — Es as! —mondotta félig suttogva valamennyi. .Ez at!* Mintha egy túzes csillag repült volna a légen át, szerteszórván ragyogó uillánkjait melyek mindenikén tündököltek a siavak: ,E< as !* Mondom néktek lángra lobbantak a fogékony 'eányativek, lingot fogván a férfi perzselő tekinteti tői. Azon á napon nem jött nyugalom a szűzi szemekre, ason a napon nem jött ceude-üléa a dobogó szivekre. S a csábitó féifi szemek azonképen mu atkoiának mindeu áldott nap, minden áldott eale . . . É» hervadónak virágoa tavascsal a .Rio del B.ncdrttu* leárjai, ainaképen, hogy illatos virágok is e>pu<s!a nak májusi napok egynémelyikéo. Mig csupán híréből iamerteb, nem ártott im nekik as emési ó láng, de most bogy kissé prrzseli az valamennyit, listán pusztulását! hervadtának De vájjon nem válasst e valakit a aok közöl. Nem e? S íme ugy látásik. A c öndes esték egyikén a i -rfi, a asép. a dicső egy nyilló rózaát dobott Margheri-áaak. Piroa lett es, miként a nyíló tös a, ám annál halaványabbak a többiek. — Választott, igen . . . választó't . . . V. Mindennapoi tett ettől fogva a férfi a testvéreknél. i'aulo i'istni volt a nova Ujy mondjsk balga írástudók: férfinek eléír, ha csak egy fokkal is szebb sz ördó^uól." Nem viló ám er; bizony moudom nektek az asszonynép irtózik iz ördögtől, nagyon irtózik, s ugy kívánja sz p legyen a feifi, kit le kével testével imád. S'.ép volt ez a Paulo Pisani, elragadóan szép, * nem is csoda ekkt p»n hogy megsebbzé rzivót valamennyi leánynak. Imád'a ót Mirgherita. de imádta Anitta is, bár őezt semmikep sem rau atá BJszk°svggel gyönyörködött buja boldogságában, miközben gyakorta éjszakikon át zokogott rajit b >ldogtalanságában. Mindeme do'gok haladtak azért a maguk rendj' s módja szerint«vaiahogy. Anitta túrt, szerelmes szivének teje* erőfeszítésével és bű'ike volt, módoélkQ i büszke, ha ujy esténkint végig siklottak a gondolán elől ü vén Margherita meg a vőlegénye (nyilt dolog volt már leendő házasságuk) hátrább meg ó a többiekkel sz iregyktdókkel. VL Olykor nevezetesebb dolgok történnek. Ezy este, hogy Anitta az idő ebbik haza tért, c öndes zokogásban találta bugát. Anitta rosrzat sejtett, édes, szeretetteljes htngon kezd'e csitfitgatni. — Mi bijod szivem, lám, lám sírsz, no mot.d n. bajod? £< Mirgherita lassan felkarjára emelkedve, sápadt ajkai köiött (de hiss máskor vérpirosak azok!?) halkan, szaggatottan ejtette a szavakat. — Jer közelebb édes . . . közelebb . . . Anitta lehajolt hozzá, at ifjabbik meg átkarolta nyakát forrón, szenvedélyeien, msjd, hogy meg nem fojtott! . . . aztán hangját még csöidesebbre fogván, megingta a titkot, miközben teste ugy remegett teivére ksrjii kötöf, mint egy gyöage, vergődő galambé . . . — ... úgy volt . . . ú<y . . Anitta egy pereire elhalványodott, de aitáu össze iiedte magát újból, vigaaitalni kezdte. — No . . no, dv hát aseret . . . nem hagy el toka . . . ioba . . . Ám bousejejében iszonyú forróság támadt, ki kellett mennie kissé a levegőre. L?nt a ház előtt egy üres gondola ringatódzott, abba Olt bele a a tenger felőli búi szél lecsillapította valamennyire. S ime egyszerre csak egy könnyű c«olnak közelgett feléj*, egy férfi ült bonne Ez 6 volt, a szép, a csábitó azemü. Midin Anit'ához ér', c«olnakját megerősítve, átugrott a gondolábi, aztán oda ült a lány mellé. — Kerestelek — kezdte halk, kissó rekedt hangon . Anitta kérdőleg nézett reá. — Kerestelek — folytatá a férfi — mert már nem birok magamon tovább uralkodni. Küzdöttem szivemmel egész valómmal idáig, de moxt már vége. Ilisz őrültté tesz a szenvedélyem nem sokára Értem, jól tuüom én ezt. Ó Anitta, nem bírom ki tovább, be kell vallanom, hogy szeretlek, egyedül csak téged, senki mást a világon. . . . As'.án véres lett minden zzerte . . . mindenütt . . . Anitta pedig felment húgához. Nyugodt, fenségei volt, min*, mindig. — Alszol stivem? Mirgherita lassan felemelkedett: — Nem, nem ilt-zom . ... Az idősebbik aztán erősebb hangon fo'ytatá: — Megöltem, szivem a vőlegényedet. Mogcsalt a nyomorult, nem érdemel téged . . . Aztán engedelmesen tartá fehér, puha kezeit s poroszlók elé, kik megérkeztek immár izonközben. VII. íme mesém a azen-lmei leányokról. Italia csillagfényes ege alatt olvastam én ezt így régi pergamenlapokon, miközben csáboa ragyogó szemű leányok járnak körülöttem . . . . . . Mtndom néktek egy csodálatos jelenség valamennyi leány, telve lángoló izenvedólylyel, mámoroi, epedő szerelemmel ... ám mások, egészen mások, mint akikről históriát mondottam néktek.