Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
// ^ f XAÍÍ. évfolyamj, "j" ubJ Í6CS ' O * iSOlJUH-9 drb.rac&ft, gzím. Nyíregyháza, 1901. juniiis 9. dSÍYÍRVIDÉK. ^SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. ' A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANIT0-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE B9* >I©irjelenitc hotonkint egyszer, vasárnapon. TJP Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Egéaa évre 8 korona. Fél évre 4 . Negyed évre 2 „ A kSruégi jegyző éa tanít" araknak egénz évre caak nrgr korona. Egy szám Ara 20 lltlér. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap síeltem! részét képező küldemények, a U'-rkfutiS ciime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak iimert kezektől fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra • at illető költségére küldetnek viaua. Hirdetési dijak: Minden négyszer hzíábozott petit »ar tiysrar közlése 10 flllér; tibhtilrl köalto etettbon « II. A •yllt-téri közlemények dija aoronkinl 60 fillér: Apró hirdetések 10 ssöl« 40 Bt., minden további azé 1 ál. Vastag betdvel szedett kdttzereien uimlt . Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Ecksten Bernát és Altalános Tudósító által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Becsben, PráQában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 12465 —1901. K. Szabolcsvármegye alispánja. A járási főszolgablráknak, Nyíregyháza Táros polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai közkórház gondnokának 1478 — 1901. sz. pályázati hirdetményéi közhirré tétel végeit közlöm. Nyíregyháza, 1901. junius hó 6-án. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 1478—1901. Pályázati hirdetmény. A kisvárdai közkórháznál folyó év junius hó 15-ik napján betöltendő ápolónői állásra ezennel pályázatot hirdetek: évi fizetés 400 korona, lakás- és koszt, oklevéllel ellátott szülésznők előnybe részesülnek. Felhivatnak mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajtják hogy folyó hó 15-éig kellőleg felszerelt kérvényöket a kisvárdai közkórház gondnokságához adják be — esetleg személyesen is jelentkezhetnek. Kisvárda, 1901. junius hó 4. Kabay Károly, gondnok. 11002 — 1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. A Járási főszolgabíróknak, Nyregyháza város polgármesterének és községek elöljárónak. A nagy-kállói járás főszolgabirájának 5441/901 szám alatt kelt körözvényét szabályszerű közzététel végett közlöm. Nyíregyházán, 1901 május hó 20. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Szabolcsmegye nagy-kállói járás főszolgabiróságától. 5941/1901. K. Körözvény. Szabó Mihályné szül: Magyar Julianna napkori lakos tulajdonát képező 3 éves szennyes szőrű fennálló szarvú üszőjére két évvel kiállított ismeretlen számú és kiálliiási helyű járlata elveszett: megsemmisítés végett köröztetik. N.-Kálló 1901. május 13-án. Főszolgabíró h: Horkovits Sándor, szolgabíró. A „NYÍRVI DÉK* TÁ RüZÁ JA, Az ungi követ halála. (Vége.) — Orosz űr öcscse talán? — Az vagyok szép gyermekem. Bátyámmal vuhmi baj történhetett s most várom a huszárt, egyet-mást kérdeznek meg tőle. — A Pali bácsit! — mond Nelli keserű mosolylyal — a Pili bácsi ma, midőn a kapitányságról haza jött rögtön pikolt, s egy kési táskával kezében innen elmeut. Én azt hiszem, hogy Pali a bácsi Pozsonynak valamely ismeretlen részébe húzódik meg. — Miért hiszi ezt szép gyermekem? — Hja édes ur. Én szoktam néha igy kételkedni némely emberben. — Nem maga az, a ki már volt a kapitányuál a bátyám ügyében? — Én voltam — felelt Nelli — s töbször lassau szomorúan bólintott fejével. — Ugye maguk szerették egymást ? E nyilt kérdésre a leány ránézett Orosz Ádámra, csuk ugy pár pillanatig, de e pár pillanat alatt mind két szeme megtelt könynyel s fu'ottak le halavány arczán~ az'án kendfjébe rejtve arczát, zokogás közt mondta: — I.'en mi szerettük egymást. Azt Ígértük, hogy holtunkig fogjuk egymást szeretni. Azt hiszem, hogy Elek már be is váltotta szavát. Orosz Ádám gyengéden a leány vállára tette kezét. — Szegény gyermekem. Én csak azt Ígérhetem, hogy a meghalt arczképeit önnek adom. Keserű emlék, de mégis emlék lesz. — Köszönöm i.ram. Elfogadom. Most meg arra kérem, hogy a Pali bácsit, a jó huszárt nyomoztassák ki s azt kérdezzék meg, hogy mi dolga volt neki Kirándulás. „Családi köteléket nem ismer, gyermekeit teljesen elhanyagolja, a vallásosság nála teljesen fölösleges fogalom, lelkipásztorára nem hallgat, a törvényt, a hatóságot nem tiszteli, csak a bíróságtól és büntetéstől való félelem tartja vissza a felforgató intencióktól, elégedetlen, alattomosan, titkon ócsárolja a hazai viszonyokat, korcsmában, utczán haugoztatja és dicséri az amerikai szabadságot, lelkesedni csak idegen eszmékért tud, iniuden itthoni bajáért csak az urakat okolja, nincs bizalma az itthonmaradásban.* Igy irja le Amerikából visszaszármazott felvidéki honfitársainkat a sárosmegyei gazdasági egyesület a képviselőházhoz intézett memorandumában és jól tudjuk, hogy Sárosvármegye gazdasági egylete a kivándorlás erkölcsi következményeinek ezzel a szörnyű megfestésével uem licitál tul a valóságon. Az a vármegye munkáskézben szegény, minden távozóban nehezen pótolható muukí erőt vészit a mezőgazdaság, a visszaérkezőben pedig nincs köszönet, mert az többet ront, mint javit a helyzeten. A kivándorlás súlyos baja tehát önmagát nem korrigálja ki, sőt minél tovább tart, annál jobban elmérgesedik, mint a kelevény. Gyógyszert most már egyenesen az országgyűléstől kér Sárosvármegye, mert a baj következményeit csak sorvadás árán viselheti tovább. De hát tud-e adni orvosságot az országgyűlés, hogy ne vándoroljanak ki embereinkóda, ahol őket jobban megűzetik ? Nehéz kérdés ez, amelyre a feleletet az ujabb időkben nagy gonddal keresik, úgyszólván összes társadalmi testületeink, sót maga a kormány is. Toronyi Istvánnal s hol van ez a Toronyi s azt is hallgassák ki. Engem pedig bármi történt vele, értesítsenek. — Megteszem. Orosz Ádám még az nap este elment újra a kapitányhoz s a kiküldötteivel visszament az eltűnt képviselő lakására s a megtartott házkutatásnál találtak egy belülről egész véres zsákot a a huszár köpe nyegét a kémény bejárásánál bedugva. A köpenyeg bélésén vérfoltok voltak. Most már mind bizonyosabb, hogy az ungi követ büutény áldozata lett s hogy a becsületes Pali huszár közreműködött, de titrk maradt, hogy hova lett az esetleg megölt követ hullájis hol követték el a bűntényt? A lakást, a pinczét, padlást apróra kikutatták, de sehol meg nem találták. A város minden részébe olytn emberek küldettek ki, a kik ismerték a huszárt. Ez esetről a királyi szeméíynököt is értesítették, a ki a valószínű gyilkosság kiderítésére egy bizottságot küldött ki. Junius 7-én Nelli ismét a kapitányságra ment 8 ott azt jelentette, hogy Magyar Erzsi kerepesuti mosónő előtte azt mondta, hogy néhány nap előtt véres ruhákat mosott. A szerelmes és bosszút szomjazó leány jelentését most már nem vette olyan könnyedén a kapitány és Őrzse mosónét nyomban előállíttatta. — Kitől kaptad mosni a véres tuhákat — szólt a kapitány a megrémült mosónőhez. — Hát azt már honnan tetszik tudni? volt válasz helyett a kérdés. — Azt se tudnám ? felelt nagyzolva a kapitány. Na felelj. — Miért ne felelnék. Hát Kampós Fehér Jancsi a halász adta ide, azt mondta találta. — De még mist is mondott. — Nem mondott bizony, azt már rosszul tetszik tudni. De mégis azt mondta, hogy duplásan fog fizetni, Erre a kérdésre igyekszik feleletet adni — legalább saját viszonyai között — a sárosi memorandum, mikor konkrét javaslatokat terjeszt a képviselőház elé, amelyektől közvetve, vagy közvetlen eredményeket remél. A közvetlen teendők közzé sorozza az útlevelek szigorúbb ellenőrzését oly formán, hogy az útlevelet fényképpel lássák el, lebélyegezzék, utlevélkérvényt csak a főszolgabíró intézhessen el, végre katouakötelezetteknek és leányoknak IS éves k írig útlevelet ne adjanak ki. Vonatkoznak tehát ezek a javaslatok a kivándorlás mesterséges megnehezítésére s jelentőségük csak annyiban van, hogy néhány impresszionistát az útlevél kiszolgáltatásának technikai nehézségeivel visszatartanak attól, bogy mostoha hazájuknak egykönnyen hátukat fordítsák. Különös sikert egyébként ezektói az intézkedésektől nem vár a sárosi gazdasági egyesület és mi sem várunk. Kétségtelen ugyan, hogy a kivándorlás kérdésében az egyének szabad cselekvési joga a magasabb állami és társadalmi érdekekkel ellenkezésbe jut. De bármennyire is alárendeljük az egyének cselekvési szabadságát a czélszerűség maga»abb szempontjainak, végeredményében ez mégsem jelent többet, mint hogy a folyam csupán folyásában szabályoztatik, de forrásai a régiek maradnak. Sőt ha beismerjük, amit tagadnunk nem lehet, hogy a kivándorlás legnyomósabb oka a szegénység, akkor legalább is kétséges, vájjon magasabb állami és társ idaimi szempontokból czélszerű-e az elégedetlenség száméira, visszatartaui azokat, akiknek éppen e magas szempontok által követelt polgári elégedettség feltételeit nem bírjuk megadni í Annyi bizonyos, hogy a szigorúbb rendőri inert hogy véresek a ruhák és még szimplán se fizetett a betyár. — Na, ugy kellett neked. Mert nyomban ide kellett volna hozni a ruhákat 8 mi a mosás árát morás nélkül is kifizettük volna. — Ha én azt tudtam volna. — No hát most tudod. — Bizony ezt jó tudni. — Most elmehetsz. Nemsokára előállították Kampós Fehér Jánost, a halászt. — Na betyár — szólt hozzá a kapitány, hál te AZ Örzse nénivel kimoaatod a piszkos ruhát, aztán nem fizetsz érte ? A legény nagy szemeket meresztett. — Ajnye, az Örzse néni, hát ide jött a miatt ? Pedig mikor elhozta a ruhákat megölelgettem s nem kért semmit. — Az ám, de olyan véres ruhákért. — Véres ? Az ám egy kicsit véresek voltak. — Pedig nem az orrod vérétől. — De nem ám — hagyta helyben a legény. — Aztán minek mosatod te ki a más ruháját P — A másét ? . . . azok a ruhák ... de hisz én találtam. — Hiszen nem azért volt az oda téve, hogy elvidd onnan. — Odatéve? bámult a legény. De hiszen uram, folytatta — nem azért tették azt oda, hogy érte menjenek. — Hát hol is találtad? Püspöki körül, a sarkantyú gát mellett. Ott huztuk a hálót 8 egyszer csak megakadt. A Ferkö gyerek a viz alá bukott, aztán felhozta a ruhákat. Egy lepedőben voltak göngyölve. — Na ugye nem te találtad a ruhákat, hanem a Ferkó gyerek. — Hiszen az is kapott belőle egy szép inget. — Mi volt a lepedőbe kötve ? — Kövek, azért maradtak a fenekén. Möi számunk lO oldalra, terjed.
