Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

N Y I lí V D É K Ezek közzé számítom éu a fent idézett törvényt, ha nem is egészében, de minden esetre némely rendelkezésében. Igazán kétségbeejtő zavar szállhatta meg honatyáink elméit e törvény meghozatala alkalmával. Mert mi lehetett inditó oka e szerencsétlen törvényalkotásnak. Azon tapasztal.tt-é, hogy a nyomásos gazdálkolás nem elég jövedelmező, vagy hogy annak fenntartása mellett ki van zárva az állattenyésztés, avagy, hogy az zsarolja ós kimeríti a földet? No hát ezeu indokolás bizony gy.-nge motiválása az elkövetett hibának, mert bár merre is uézzüuk szét, bizony csak azt fogjuk tapasztalni, hogy a nyomásos úrbéres birtokokon a vetések rendszerint jól állauak, hogy az ugar tartás a föld minőségének, valamint a marha állománynak fenntartására igeu alkalmas, a legbiztosabb és a legolcsóbb rendszer. Tehát itt is előtérbe nyomult és érvéuyesftlt az ultra liberalizmus, doctrinair eszmék fitogtatása, a kisbirtok feláldozása s a/on czélzat, hogy a nagyobb birtok dominálja a kissebbet, szóval a virilis intézmény a legveszélyesebb formában. Még valahogy csak megjárná, ha a törvény a kisebb parczellákban szétszórt birtokoknak összesítését tenné lehetővé, vagy kiválását azoknak, a kik magukra nézve az együttes gazdálkodást üdvösnek nem tartják, de oly intézkedés, a mely azt rendeli el, hogy az elhelyezkedés tekintetében marad minden a régiben, de megengedi, hogy 100 kisbirtokos fordulóukéut 2—3 holdas, sót sok esetben 2—300 • öles birtok részletét ezután szabadon használhassa, tehát az egyik őszinek, a másik kapásnak, a harmadik legelőnek ugyan egy időben — egy merő képtelenség; — sauuál inkább az, miut hogy a törvény abban már ueui rendelkezik, a végrehajtási utasításban a miniszter nem tanácsol, hogy az a .szabad gazdálkodás* minő elvek szerint lenne berendezendő, hanem utóbbiban megelégszik ama szűkszavú utasítással, hogy: „az átmenettel kapcsolatos intézkedéseket a fószolgabi ró, illetőleg polgármester foganatosítja". E veszedelmes törvény végrehajtása elé mindenkor teljes nyugalommal néztünk, inert nem hihettük, hogy a 6 év elteltével m^gyéükben a nyomásos reudszer feladásáról csak szó is lehetne. Csalódtunk Most már a törvényhatóságon a sor, hogy teljesítse kötelességét., — s az első alkalmat felhasználja, hogy a törvény hatályou kivül helyezése érdekében felírjon. — — yk községi faiskolák elhanyagolásának oka s mi feladat vár e tekintetben a vármegyék törvényhatóságaira Minden tapasztalt magyar ember ismerős már azon természeti jelenséggel, hogy nyáron at ha mint mondani szokták korán kel a nap reggel, eső vagy zivatar lessz az nap, vagyis ha napkeltekor a keleti ég igen tiszta egyebütt meg felleges, a napsugarak mihelyt a föld fordulása következtében perifériánkat érintik, már Nelli nem ment el sddL' mii? az O.o z ismerős lépteit nem hallotta a lépcsóköo. O.o-z pedig. I a H kapunál nem találkozhatott Nsllivel, az átellenes trafi'nb* ment és ott vá'ogitta mind addig a szivarjkat a raig Nelli ki nem lépett a báz'ól. Toronyinak pedig még mindig nem volt srmmi állása és természetes, hogy majd mindennap htta N-.:llit a városligeti fiatal emberrel. Azok pedig nem tfrőd'ek vele. Nelli kerülte a találkozást a szép huszárral s megkérte a yját, hogy azt ne engedje be. Napok múlva Orosz E'ek szerelmes lett a fi ital lányba s a leány a futai honatyába. Hogy mi lesz a vége, eayik sem törődött vé!e, de boldogította őket a szereleo, i;érték, higy rnindha álig szeretni fogják egymá>t És szeg ny Orosz E ek ineg is tartotta a fogadást. Május 22 én sem reggel, sem délben nem látta Nelli Orosz E eket. Nem látta másnap sem. A szegény leány szive teljesen az Eleké volt s hopy kel i ap nem látta, elkeseredett. Hirmadnsp sem Iára. E-t már nem találta véletleunek, ebben már szándékosságot látott. Negyednap reggel oly koráu kelt fel, a midőn tudta, hogy 0-~o->z még feküdni szokott s kiment az tt'c/.a ajtóba és várt. Várt, várt, a leány, de Eleket nem látta A képviselő hu-zárj* Kovács Pali kétszer is kijött a lakásból de azt nem merte Nelli meg.-zólitani. Da ugy délfelé megszólitá ót a huszár. — Hát aranyos tubiczám, maga mert olyan szomorú? — Azt mondja meg P..IÍ bácsi alszik még a gazdija? — Nem tudi.m bugám! — Nem tudja ? hiszen az előbb is fen volt. — Kicsoda ? a gazdám ? — Maga — mapa. — fin fent vol aui, meg lejöttem, hát mit tudok egyebet csiuálni ? elő áll a nap világossága. Ha azonban a keleti égbolt napkeltekor borús, vagy épen villámlás és dörgés közt felhők mögé bújva nem mutatja magát drága lámpásunk, mihelyt földünk felé fordult, az nap derűs azúr kék mezőben fogja futni pályáját. Ez a tapasztalt hasonlat áll T. gyűlés, a mi szeretett hazánk kultur egére is, a kultura fényes napja ugyanis sötét éjszakájából bontakozik ki és most midőn már a magy^rfőldtekét a mi kultur kormányosunk Wlassics Gyula e fényes nap felé fordította, hogy reggel lelt; álomból ébredő szemeink mohó kíváncsisággal keresik a kultura fényes napját, de nem lelik azt sehol a keleti égbolton, mert olt villamos dörgés sötét barna felleg láttatja és hallatja rnagát, noha a reggeli fény már kiterjesztette szárnyait. Mi tehát a Magyar haza hü napszámosai a kis gazdák, a közigazgatas legkisebb és mégis legnagyobb hivatalnokai a községi jegyzők, a közoktatás legkissebb és mégis legnagyobb hivatalnokai néptanítók e zűrzavaros reggelen kétkedve nézünk egymásra, vegyük e fel dolgozó szerszámainkat, fogjunk-e napi munkáinkhoz, nem fog-e az idő kiverni munkáinkból ? ezt kérdezgetjük egymástól? és akkor midőn igy veszteg allna kérdezgetjük egymást az öreg magyar tapasztalat jön ősz szakálával és igy felel: „Ma jó napunk lészen fiaim, ne késselek munkához kezdeni, hogy a mára kiszabolt munkát estig elvégezhessétek, de jo munkát csak ugy végeztek ha mindnyájan egyért egy szivvel dolgoztok. Igen tisztelt gyűlés! Borús villamos zűr-zavaros reggelt nézünk. A földmives kis gazda azt mondja; — Igényeimet, illetve évi kiadásaimat nem elégíti ki többé a föld ősi termelésből nyert évi jövedelme, meg kell szökni, itt kell hagyni a földet, nem birom tovább. A közigazgatás tengelye a jegyzői kar szintén jajdulva kiált, a terhet a mit reám raklok nem birom tovább, össze kell rogynom alatta, könyitsetek. A néptanítóknak szinten nem kevesebb a panaszok a túlterhelés és gyenge díjazás mia t és a mi apánk a magyar kormány látja, tudja a mi bajainkat, igyekszik is tőle telhetőleg orvosolni azo at, de egyszerre mégsem teheti meg, tudja peditf, hogy ha e 3 fökerék közül csak egy is, akármelyik meg áll, megállt az egész gépezet, mert nincs ipar, nincs kereskedelem, nincs semmi, ha nincs kis gazda, ha nincs népoktatás, ha nincs közigazgatás. Ez a 3 lőtényező várja ma e zür-zavaros reggelen, hogy melyiknek sül ki hamarább és fényesebben a nap, melyikre log kegyelmesebb szemekkel tekinteni a magyar kormány. Igaz hogy mindeniknek hatalmas erős kormányosa van tehát bi/.ik mind. Szélitől várják a közig, államosi ását s ezzel együtt a munka egyszerűbbé lételet, illetve leiokozását kisebb erőre. Wlassicstól a közoktitás szilárdabb alapra helyez-sét, a tanerők szaporításává! és a tanitói fi'.etések a kor kívánalmainak megfelelő nagyobbitásával. valamint a tanfelügyelői intézmény helyesebb alapra való áthelyezésében és vé

r ül az összes közoktatás államosításában. Darányitól a közgazdaság emelését különféle utakon és módokon és tagadhatatlan, hogy az illető szakminiszterek minden alkalmat meggadnak arra nézve, hogy a szakmajokban eső fonlosabb dolgo-i.it elől)) vigyék, a közigazgatás álLmositás munkálata a befejezéshez közeledik, a tanügy munka ereje naponkint f jlesztelik, a közgazdaságra ni-gküónös gond van fordítva, a közgazdaságot szolgálják a ni. kir. földtani intézet, mely az ország földjének viszonyait kulalja, ennek az agrogeológiai osztálya a tainj rélegzési viszonyait tanulmányozza. A in. kir. chemiai intézet veg) kísérleti állomásokat tart a mezőgazdasági termelés vegyvizsgálatok teljesítés-re. A m. kir. vetőmag \ izsgáló állomások, a in. kir. növénytermelési kísérleti állomás, a növényeiéi és kortani állomás, a m. kir. gazdasági tanács utó bizottságok stb. stb. de ezek mellett meg vannak adva még a magyar kis gazdák részére az utak módok arra nézve, hogy részint az ősi termelés mellett, mellek kereseti forrást is nyissanak magoknak, részint a földtől nyert gazdasági nyers anyagokat kellőképen tudják értékesíteni, illetve feldolgozni. Ne esleljék csak azok a kis gazdák a kikért és a kik közölt el a néptanító, kiket szeret és bec.-ül mint a hogy egyik ujabbkori költőnk Kozma Andor szól egyik költe— Do hát akkor Pali bác-d, tu Ihi'ja a^t is, hogy felkelt e már a gazdájs. — Már hopy tudhatnám. Nelli ránézett a huszárra s köuy szökött barna szemeibe. — Miért kiuoz engem? x — Éo! \ — Miga. Tudja ho^y én szeretem a gardáját, hát miért nem felel. / — Hiszen feleltem. Azt mond'am, hogy nem tudhatom, hogy fel kelt e gazdám, mert még 22-én elutazott haza. — E utazott! — sóhajtott a leány s odadőlt a k ipuhoz. E utazott, nekem nem szólt, tehát nem akar velem találkozni. Óh Istenem! Oy nagy fajdalom lábzott a leány arc^án, hogy a huszár nem tulott mellette maradni, s egy nagyot sóhajtva fe'ment alakásábi. Még az n8p este a képviselő huszárjával egy férfit látott Nelli lejönui az emeletről. A férfin nem volt egyenruha, de Nelli mégis felismerni vélte abban Toronyit, ur. elutasított imádóját. Mit keres ez itt a huszárnál? Tűnődött a leány. S aztán maga elé idézte az E ek szép, bizalmat keltő arcrá', őszinte szavait s valami megmagyarázhatatlan rémület kezdett raj a erőt venni. Mijd kételkedni kezdett, hogy valóban Toronyi. Akár Toronyi volt akár nem — gondolá a leány de Elekkel valami baj történt. Megsebesült talán, s idegen helyen fekszik. Még akkor is itt volna. Azért nem irt, mert nem tudhat irni, mert életveszélyes beteg — sikoltott lelkében a szerelmes leány. Óh Istenem mit tegyek! És azt te'tp, hogy elment a főkapitányhoz s bejelentette, hogy Orosz Elek ungi képviselő május 22 éu eltűnt. A kapitány nem is kérdezte, hogy mind ez mit érdekli a leányt. ményében a magyar kis gazdákról a tötibek kőzött igy: „Harczokat vezérlő véres, nagy vitézek. Titeket csodállak, értetek nem érzek; de az ekevasnak verejtékes hőse szerető szivemnek kedves ismerőse. Szeretem a népet, mely a földet túrja s rongy irigység nélkül néz a gazdag úrra. Diszre, méltóságra, becsület tudásra. Széles e világon nincsen nuki má.-a.' Igen ne resteljék csak néhanéha vasárnaponként vagy léli estenként felmenni a néptanítókhoz és ne resteljék megkérni tőle, hogy mit tud ő a szőllő és bortermelés előmozdításáról, a mezőgazdasági ügyekről, a tejgazdaságról, a szarvasmarha, baromfi, méh és selyemtenyésztés, a gyümőlcsészet és kertészet előmozdítására szolgáló dolgokról, vagyis alakítsanak falusi gazdakört, mely a tagok érdekeit lessz hivatva képviselni ne átalja ott senki ügyes bajos dolgait testvériesen megbeszélni. A mai nehéz időben az egyedül tanácstalanul álló kisgazda bajosan vagy sehogysem boldogulhat, de ha társulnak, kedvezményeket eszközölhetnek ki tagjai közös érdekében, szükség eselén tagjai panaszát feljebb adhatja a megyei egyesületnek, ez meg az országos szövetségbe viheti az ügyet s igy a néhány gazda panasza országos mozgalmat idézhet elő. Igen, a néptanító tudni fog mindenről és tenni is fog szívesen ha kell, a köz kívánatra. A tanító az iskolából keletkezve legjobban ismeri a kis gazda családok belső életét, most még jobban össze fog fűződni az egyes családokkal az állal, hogy egyes balesetekben ó lesz hivatva és kötelezve az első segélyt megadni együtt, lesz tehát a néptanító a néppel őrömben és bánatban egya ánt, ennélfogva nem szabad, hogy a nép a tanítójával szemben bizalmatlan legyen. Ne higyje azt a kis gazda, hogy mert ő a gazdálkodásban, nőtt lel, tehát jobban érti a gazdálkodást mint a tanító, a ki nem abban nőtt fel, mert gazdálkodni tudni, meg okszerűen gazdálkodni tudni nagy kűlőmbség. De térjünk a dolog lényegére s ujilsuk tueg ama elmondott mondatot, hogy nem szükség a földtől a gazdálkodó embernek a nagyobb igények és kiadások miatt megszökni, hanem szükséges dolog társulva jövedelmező mellék kereseti forrásokat létesíteni. Éu a sok közzül ezuitul csak egy pár könnyen elérhelő mellék kereseti forrásra kívánok rámutatni, annak az előre bocsátásával, hogy mi néptanítók azt mondjuk, hogy mindenek előtt a közgazdaság megteremtese s csak azután a közigazgatás és közoktatás ügyek újra alkotása. Igen szépen jövedelmező mellék kereseti forrás lehetne vidékünkön a gyümölcs termelés és a selyem tenyésztés. Mindjárt be is bizonyítom. „Francziaország egyik kis városa Boulban kajszin baraczkból évenkint 75,000 forintot, Német ország a uiűhlhauseni völgyből 140,000 forint áru cseresznye! tud forgalomba hozni, Lijon vidéke a gesztenyéből évenkint 1.700.000 forintot vesz be, Szerbia és Bosznia szilváért 9—10,000 lorintut kapnak evente.* Csak a magyar föld nem termené ezl meg? Dehogy nem, mosl 2 évről indok rá esetet Bakáról hogy 1—1 ember a szőlőjében levő 10—12 meggyfáról bevett 70—80 forintot, a melylyel szemben úgyszólván semmi kiadása nem volt. Hát aselyem tenyésztéshez mi kell? Gsupánlombozhatóeperfa és a háznál egy 8—9 éves fin vagy leány 32 napig eletelgeti, aztán hogy mi jövedelmet hoz a tavaszi szükidóben egyes kis gazdanak, elég ha leirok ide Ngos Bezerédi Pál miniszteri meghatalmazottnak egyik hozzám irott leveléből egy pár kész adatot. „A Pozsony megyei Szemper község évenkint 4000 koronát, a Borsodmegyei SajóVámos 4200 koronát, a Biharmegyei Nagy-Szalonta 2000 koronát stb. stb. vesz be évenkint a selyem gubókért. De minek menjek példakért más megyébe, mikor már az az ide mihozzánk is elért Berczelen Csőtöry Róza tanítónő vezetése alatt 78 jelentkezővel megnyílt a selyemtenyésztési tanfolyam, Bulyon 68-an, Ibrányban, Halászban és Paszabon most szervezik a tanfolyamokat. S mindezekre elég ha azt mondom, hogy a selyemtenyésztési igazgatóság értesítette Berezel község elöljáróságát, hogy a selyemtenyésztők részére el leg kiosztás végeit 200 koronát küld le. De hát mondjuk meg a tiszta igazat is, a mi földmíves népünk is maga nem igyekszik mellékkeresetek Mondta, hogy üljön le. Iuté. k.'dett, s nem sokára egy ember jelent me& a főkupitány előtt, a ki jelentette, hogy O osz Elek uagi követ a huszárja értesítése szerint 3—4 hétre haza u-azott Ungba. — Na lássa — szólt a kapitány. Nelli sápadtan emelkedett fel. — Ez nem lehet igaz — szólt. A kapitány csudálkozva nézett a leányra, — Hogyan mondhatja ezt ? Nelli zokogva felelt. — Meri ó irt volna már nekem. A kapitány mosolygott s igyekezett,hogy a mosolyt a leány észre ne vegye. — Jól van lányom. Majd én megtudom, hogy ment e- a követ ur. — Oh tudja meg kapitány ur — szólt Nelli és összetett kézzel nézett kéróleg a kapitányra. Ez moBt már uem mosolygott. Midőn kiment a leány, gondolkozva járt fel és le a kapitány. — Hiszen ha csak elakarta volna hagyni a leányt más utczába ment volna lakni. Holott itt a lakást fel nem mondta. Mégis megtudom, hogy otthon van e az uugi honatya ? S megtugta, hogy nincs Uagban, nem is látták el itazui sem. De sót feljött Pozsonyba Orosz Elek öcscse Ádám s kutatást kért, mert itt valami szerencsétlenségnél vagy bűnténynek kellett történnie. A huszár szerint elment hazulról Orosz Elek azzal, hogy 3—4 hétre haza megy, de nem látta senki. Ez volt május hó 6-án. Ez nap este Orosz Ádám ismét elment bátyja lakására, de a lakást tárva találta. Sokáig, sötétségig járt kelt fel a ház előtt Orosz Ádám. várva a huszárt. Ekkor egy feltűnően szép leányka lépett hoz/á. (Vége következik.)