Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

N T t H V I d É « * megalapításán, mert azt hiszi, hogy a gazdálkodással nem fér össze semmi más mellék foglalkozás. Erre rali a községi képv. testületek szükkeblüsége a közs -gi faisko­lákkal szemben. Az 1894 évi XII t. cz.-nek a faiskolákra vonatkozó VI. fejezet 43-tól 49 szigorúan elrendeli a községi faiskolák rendben tartósát, mindezek da zára Szabolcsvármegye legtöbb községében csak pinga faiskola, pedig faisknl i nélkül gyümölcs termelés, selyem tenyész­tés nem lehel, ezt tudja minden tanitó, mert kereskedelmi czikkül szolgáló gyümölcsöket csík azon fak term lhet­nek, melyek a földtalaj viszonyához migválasztva ok­szerűen lettek nevelve. Épen ebben rejlik a községi fais­kolák elhanyagolásának oka, hogy as a kötségi képe. tes­tületek nemi*inomsága miatt a törvény ellenére is nem ok­szerűen kezeltetik. Ugyanazért a vármegyék törvényható­ságaira az a feladat vár, hogy uj szabályrendeletek alkotásával oda hassanak, hogy a faiskolák a községi elöljáróság, kik úgyis tul vannak munkával terhelve, gondozása alól kivétetvén, az a járási faiskolai felügyelő felügyelete mellett a néptanítóknak, mint saakértóknek adassanak át és engedtessék meg, hogy a faiskolai terü­letek felerésze a szakkezelő javara termő gyümölcsfák­kal uépcsitlessék be, mig a másik fele okszerű beosztás szerint állandó magágyás és faiskolául szolgáljon. Csak igy van szerintem kilátás arra, hogy a községi faiskolák czéljainak megfelelően a magyarországi gyümölcs és selyem-tenyészlést virágzásra emeljék. László Gyula, bákai ev. ref. tanitó Tornászaink Budapesten. Reménységgel eltelve indultak tornász-ifjaink a nemes küzdelemre, hazánk szép fővárosába, piros pün­kösd napjaira — s megvalósult reményekkel, a diadal örömmámorával tértek onnan vissza. Nem csupán az elért eredményre lehetnek büszkék fiaink, hanem az a tudat is méltán önérzettel töltheti el keblöket, hogy a t. a nemzet, melynek hatalmát, virágzását, a főváros nagyarányú fejlődésében szinről­s/.inre volt alkalmuk láthatni, a magyar nemzet a leg­nagyobb érdeklődéssel irányozza figyelmét a nemzet nagyreményű csemetéi felé, s benső örömmel é3 biza­lommal tekint a jövőbe, mert a felvonult ifjúság tanú­ságot telt a nemzet szine előtt arról, hogy testileg ép, s igy méltán feltehetni, hogy lelkileg is harmonikus a kiképzése. Azt a rendelkezésre álló pár napot okulás szem­pontjából is jól kihasználták a nyírség tiai, a mennyi­ben megtekintették az ország szépseges fővárosában mindazt, a mi csak ily rövid idő alatt megtekinthető volt. Már a fővárosi kultur-intézmények vezetői is meg­érdemlett figyelemben részesítettek a tanuló-ifjuságot, módot adva még a legszerényebb sorsú ifjúnak is arra, hogy minél többet lásson, okuljon. A nemzeti muzeum valamennyi tárlata megnyílt a lelkes fiatalság előtt a színházak oly előadásokat vettek fel műsorukba, hogy a fogékony szívben a nemzeti érzés húrjait megrezeg­tetve általános emberit is ábrázoljanak és igy a művészi hatáskeltés ellenállhatatlan eszközeivel az ifjú lelek és jellemképzés szolgálatába szegődjenek. A Nemzeti Színházban az .Ember tragédiáit* megtekintve nem fog-e az ifjú mindig visszaemlékezni a felségesen komoly és megindító jelenetekre, melyek­nek varázshatása oly észrevétlenül lopódzik a szívbe, hogy aztan állandóan bűvös igézetében tarja azt újra meg újra fülébe súgva, ha lankadni találna ereje, a bátorító szózatot: ember, küzdj és bizva bizzál. Kétszeresen emlékezetes marad ez az előadás a fiuk előtt azért is, mert még az a kitüntetes is érte őket, hogy ama csekély szátnu kiválasztott intézetek között foglalhattak helyet, a melyeknek jegyhez jutni sikerült. A Népszínházban Blaha Lujza művészetében gyönyörködhettek, a kik idejében oda juthattak. Az előadó s ábrázoló művészethez az építő mű­vészet csatlakozott ifjaink gyönyörködtetésére. A nemzeti nagyság felemelő érzésével hatja át a magyar haza minden igaz fiának a szivét oly monumen talis épületek látása, minő az épülő, illetve befejezésé­hez közeledő uj országház, melynek kupola terme nem­zetünk nagy fejedelmeinek szobraival egész multunk ragyogó fényű történ?lmét elénk tárja, korszakonként szem elé állítva mind amaz eseményeket, a melyek a magyar alkotmány fejlődését és a szabadság kivívását elősegítették. Az országház művészi hatásának ecsetelé­séhez hozzá sem fogok, mert sem erőm, sem kedvem nincs ahhoz én nekem. Az igazságszolgáltatás palotájának előcsarnoka, lépcsőháza is oly pazar fénynyel, kaprázlató pompával épült, hogy hozzá fogható csak nagyon kevés van a kontinensen. Ehhez képest a Magyar Tudományos Aka­démia palotájának előcsarnoka, melyet azelőtt szintén fényesnek tartottunk, igénytelenül egyszerűnek lűnik fel, mintha némán azt akarná hirdetni, hogy a tudomány nem hivalkodik külső pompával hanem szerény mezben jelenik meg. Mindkét épült t homlokzatát oly szobrok ékesilik, a melyek symbolikusan jelzik a czélt, a rendeltetést, a melynek hivatva vannak szolgálni. A szobrok részletezé­sét mellőzve csupán a kúria épületen levő hármas fogatot einliUm fel, melynek kocsiján Justitia istenasz­szony lobogtatja az igazsag égő fáklyáját. Az Akadémia falába illesztett domború mű méltó­képpen örökili meg azt a történeti nevezetességű nagy pillanatot, a mikor Széchenyi, a huszárkapitány a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására egy évi jövedel­mét ajánlja fel lelkesült ördmrivalgásra fakasztva a jelen­levőket, Az Akadémia épülete előtt pedig fenséges szobra hirdeti a mellék alakokkal együtt amaz ihletett szavakat, a melyekkel felrázta a magyar nemzetet aléltságából, hogy a tudomány, ipar, fóldmiveles. kereskedeLm terén a nagy nyugati nemzetekkel versenyre léphessen. Külön­ben a lánczhid magában véve is hirdetné a nagy férfiú emlékezetét, mivel e: a mű korszak akotó eszmét is képvisel, mint a mely alkalmul szolgait a nem adózó nemesség kiváltságának megtörésére s a közteherviselés elvének érvényesítésére. Annak a hídnak a közelében, a mely a két testvér­várost egyesítette, méltán foglalt helyet a Deák Ferencz szobra, oze az allamférQué, ki a nemzetet uralkodójával békítette ki, s törvény tudományával a mai Magyaror­szág számos sarkalatos törvenyének megalkotója volt. Mögötte a politikus regény-irs br. Eötvös Jóstef szobra a rola nevezett tér közepén arról tesz tanúbizony­ságot, hogy ez a nemzet lerója háláját azok iránt, a kik nigysigat a szellemi és anyagi felvirágoztatás nemes munkájával növelték. Megilletödessel áll az ifjú annak a komoly, mély erzesú poeta-leleknek a szobránál, a ki .Buc~-u*-jaban a hazafiúi fájdalomnak oly ihletet, oly bánatos tuugon adott kifejezést. E hangalatnak azonban csak addig engedheti át magát a magyar ivadék, a mig — Dana soron — tovább menve a magyar szabadság lánglelkű apostolának, Petőfinek a szobrahoz nem ér. Már testtartasaval is hatalmas be­nyomást tesz ez a nézőre, de mikor a gyermeki szeretet­ről, honszerelemről, a magyar föld rajongásig menő imádásárol daloló költeményei, a .Talpra magyar*! fel­idéződnek emlékezetűnkben, az 1848-iki mozgalmas idők eseményei zsibongjanak körültünk, s fülünkbe zug a dal refrain-je: .Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk*. S ekkor nem csak gondolatban, hanem valósággal is ama hely fele sietünk, a muzeum épületnek ami sar­kához ahol a magyar Tyrtaeus lelkesítő dalát elszavalta s a mely helyet a derék magyar ifjúság díszes márvány­emlektablával a mult év marcziusának Idusán jelölte meg. A nagy kortárs, a szalontai hajdú, nagyfalusi Arany János a főrendiház ülésterméül szolgáló muzeumi épület­rész előtt űl bronz székén halhatatlanná tett alakjai: Toldi és Piroska között, a ki oly váratlanul tűnt fel a magyar költeszet egén, mint a borús egen a viliimfény, a kinek — Petőfi szavai szerint — mindj rt egész koszorút kell adni, mig más levelenk nt szedi a borostyánt. Arany költeményeire, s azok ismeretére van szükség, hogy szobránál oly érzelem uralkodjék a magyar nép fun, a mily érzelemmel szokás leróni a nemzet nagy fiai iránt a tisztelet, a bámulat és kegyelet adóját, maga a szobor — sajnos — ily érzelmek keltésété képtelen. Annál fólemelőbb hatása van a budai várban a szabadság szobrának, mely megsebesült honvédet ábrázol, a mint jobb kezében kivont kardot, baljában zászlót tarl, melyet a szabadság geniusa megkoszaruz, Az egész­nek alapjául törött ágyúcsövek és kerekek szolgálnak. Semmi sem fejezi ki multunk történetét egyszerűbben és megragadób an, mint ez a honvéd-emlék, mert hiszen e hazában minden ta patnyi földért vért kellett ontani, s a kiontott vérből nőtt ki a szabadságnak ezeréves fája, s él magyar áll Buda még. E szobor láttára megtanulja a magyar, mint kell a szabadság védelmére fegyvert fogni, s ha kell az életet is feláldozni a hazáért. Az igazságos-nak nevezett M»tyás király emlékeze­tét őrzi a Matyas-templom, melynek stíljéből díszítéséből egyaránt magyaros érzés árad, legendái jelenetekkel lévén tele festve falai. Ujabban az is hozzájárult e szent helyhez fűződő kegyelet érzésének tokozásához, hogy itt helyezték el III. Béla király és neje Antiobiai Anna hamvait, diszes sar­kophagot emelve a sirbo t fölé, mely a templom éjszaki részenek fűikeje alatt van. Mindezeken kivül egész Buda vára, a Gellért-hegy, a királyi várpalota, multunk történetet regéli; a honfiúi tehát öröm és bu vegyes érzelmeitől áradoz, ha feli­déződik a múltnak ragyogó fénye mellett a fergetegek zivataros boruja is, a mi mind nem vonult el nyomtala­nul a hazának egén. * * * A múltból példát meríthetünk a jövő számira, a jelen gyakorlati hasznú utasítást ad annik, a ki az út­mutatást megérti. Az egész főváros ipari és kereskedelmi középpont és mint ilyen, praktikusintézményeivel nagyobb élelmességre tanitja az eddig kevésbé élelmesnek ismert magyarságot. A közlekedési eszközök sokfélesége még a nyugati fővárosok lakóit is bámulatba ejtheti. E,»y óra alatt körutat lehet tenni felül és alul vezetékes villamo­son, földalalat ti villamoson, propelleren, siklón, alagúton, lánczhidon, a miit az emberi tudás fejlődésének, az em­ber kényelmére irányuló törekvésnek bámulatos ered­ményei. Ha tehát az az óriási erkölcsi haszon nem is volna meg. a mivel ily felrándulás o'.tvetlen össze van kötve, még akkor is megbecsülhetetlen előny háromolnék a 'ő­városba feiránduló fiatalságra, ha csupán azokat a gyakor­lati hasznú tapasztalatokat számítjuk is, a melyek szélesi­tik a látókört, edzik a fejlődő erőket, fokozzák a nem­zeti öntudat és igy a nemzetek nagy versenyében az erő­kifejtést állandóbbá teszik, a narazetet p^dig annak be­látására készítik elő, hogy a fiatal nemzedékek ilyetén tanulmányi kirándulásait erkölcsi és anyagi eszközökkel előmozdítani segilsen. M. F. — NŐI szépség fenntartására legbiztosabb szer a Szilét-féle Liliom crém, használja az, ki üde kinézést, puha fehér sima arcz- és kézbőrt óhajt, gyors hatású, nem zsiros, ellünb-t szeplől, májfoltol, — teljesen ártal­matlan ; megfelel a 71012. számú belügyminiszteri leirat­nak. 1 tégely 1 korona, 1 db. szappan 70 fillér, I doboz púder 1 korona. Kapható Török Gyula gyógyszertárában Nyíregyházán és Debreczenben piacz-uteza 42 szám alalt a készítőnél. ÚJDONSÁGOK. — Főgiinnázluumnk tornászat a budapesti torna-versenyen fényes eredménynyel megállották helyü­ket. Nemcsak külső megjelenésükért és katonás fellépé­sükért részesültek dicséretben, hanem u/y az erőpróba valamint a csapat- és egyéni-verseny tekintetében is diadal koszorúzta fáradozásaikat. Az erőpróbát (a magas ugrást sulydobássil összekötve) kiállván, intézetünk amtz iskolák köz :é jutott, melyek díszoklevelet nyertek. Első dijat, nagy ezüst érmet nyertek: a futárban Bartkó Jenő VIII. o. L, a függést kedésben Kerekes Pál VII. o. L, a pównamáttásban Balogh Miklós VL o. L A füle* labda verseny játékban a pápai fiukat győzték le jól alkalma­zott hosszú dobásaikkal a tizes csoportnak tagjai névsze­rint: Bartkó Jenő. Balogh Mik ós, Belfy László, Duszik Lajos, Kerekes László, Kerekes Pál, Mikecz András, Prekupa Dániel, Székely Sándor, Vietórisz Dániel. E diadal folytán mind a liz tanalo érmet nyert. A többi versenyben résztvevők is valamennyien jó harmadiknak, illetve negyediknek érkeztek be. Az elért fényes sikernek oroszlán része első sorban termeszetesen Galli Lajos főgimnáziumi tornatanárt illeti, mint a ki a szellemi neveléssel harmonikus (esti neveiéire fordít igen nagy gondot. Különben a fiuk a verseny u'ánmégcgy napot töltöttek Budapesten, a mikor Le/ffer Sámuel es Moravstky Ferenet kisérő lanaros kalauzolása m.dlett megtekintették a főváros nevezetességeit, maradandó becsű okulást merítve a látottakból. — Előléptetés. A belügyrninister dr. Szent-Györgyi Ernő főispáni titkárt a belügyministeri segédfogalmazók létszámában, a X ik rangosztály III-ik fokozatából a Il ik fokozatába léptette eló. — A na?ykállól nyomásos gazdálkodás kérdé­sébenhozott várm.közgyűlési határozatot a földmivelésügyi miniszter jóváhagyta. E határozat tudvalevőleg ineg­semmisítette a nagy kallói úrbéres gazdiknak a nyomá­sos gazdálkodási rendszer megszűntetését kimondó hatá­rozatát — Ábrányi Lajos meghalt. A magyar gentry­kőrök legösmertebb arczképfeslője Ábrányi Lajos, ki, mielőtt mint festőművész Budapestre költözött, városunk lakosa volt, s itt mint lapszerkesztő működött, s egy időbe.i szerkesztője volt a Nyirvidéknek is, hosszas betegség után szerdán délelőtt Budapesten 'neghalt. Néhány héttet ezelőtt ruég több arczképét leplezték le ünnepélyesen és nagy elismer ssel adóztak szerzőjüknek. Azóta Ábrányi Erdélyből Budapestre jött, s az uj ország­ház egyik termében folytatta munkásságát. Ábrányi Lajos Pesten született 1849. deczember 7-én. Első tanulmá­nyait Münchenben végezte, onnan Párisba ment, a hol főképp Bonnatnak, a híres arczképfestőnek iskolájában fejlesztette tehetségét. Budapestre visszatérve, meglehe­tősen küzdelmes életet folytatott az akkor még nagyon sivár művészeti viszonyok közepette. Arczképeket feslett leginkább, kőztük nagy elismeréssel fogadták Keglevich Béla, Csáky Natália, Pulstky Ferencz. Vay Miklós, Sennyey Pál, Péchy Tamís képmásait, ü festette meg vármegyénk közgyűlési terme számára ő felsége és Kossuth Lajos arczképét is. Egy nagy színházi függönyt is festett gróf Eszterházy Miklós tatai szín lázába. A függönyön Mátyás király udvarát látni, az egyes alakok­ban híresebb kortársaink arczképére ösmerünk. Azóta is főképp az arczképfestésnek élt, s ily munkákkal vett részt a Műcsarnok kiállításain is. Temetése nagy rész­vét mellett ment végbe. — Jóváhagyott alapszabályok. A nyíregyházi iparos kör alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyási záradékkal ellatta, — Eljegyzés. Dr. Fodor Sándor gávai járás orvos eljegyezte Borsodi Margit kisasszonyt Gesztelyből, Dr. Borsodi Miksa kedves leányát. — Deák-majális. A nyíregyházi ág. h. ev. főgimná­zium ifjúsága junius hó 4-íkén a Sástón majálist rendez. A rendező-bizottság élén áll: B. elnök Porubszky Pál. B. alelnökök: Gencsy Ferencz, Grósz Sándor, Sarvay Elek, Vietórisz Dániel, pénztárnok Vadász Sándor, ellenőr Nozdroviczky Sándor, jegyző Klár András. — FőurI esküvő volt Pozsonyban. Nagykállai Kállay Friyyes cs. és kir. hadnagy a 10. huszárezred­ben, Kállay Benjámin közös'pénzügyminiszter fia, május 23-án delben esküdött meg a régi koronázási főtemplom­ban vajai Vay Ella bárónővel, báró Vay Dénes pozsonyi főispán leányával. Az esketési szertartást Hetyey Sámuel pécsi püspök végezte Zandt Ödön prépost-plébános és Igaz Béla pápai kamarás segédletével. Az esküvőn sok előkelőség volt jelen. Násznagy gróf Bethlen Pál volt. Vőfélyek: báró Vay Nusi, gróf Cziráky László, gról Esterházy Gyula, gróf Khuen-Héderváry Sándor, gróf Teleki Domokos és gróf Teleki Géza. Tanuk: gróf Khuen-Héderváry Károly, gróf Apponyi Albert, Blas­kovich Elemér, báró Vay Elemér, gróf Gsekonics Sándor 'S gröf Esterházy János. Nyoszolyó leányok; Vay Zetty bárónő, kállay Erzsi, Ká'lay Lenke. Kendeffy Margit, Bánflfy Zsuzsánna grófnő, Bánflfy Judit grófnő. Ezeken kivül jelen voltak az esküvőn: Izabella főherczegnő, Mária Krisztina, Mária Anna, Mária Henrietta és Stefánia főberczegnők­kel, Kállay Benjámin és neje szül. Bethlen Vilma grófnő, báró Vay Dénes főispán és neje szül. Draskóczy Klementina, gróf Csekonics Sándorné szül. Vay M irgit bárónő, Khuen­Héderváry Károlyné szül. Teleki Margit grófnő, özv. gróf Esterházy Istvánné szül. Jeszenák Gizella bárónő, gróf Csáky Jenő, gróf Csáky Jenőné szül. Stadion Rudolfina grólnő, gróf Csáky Ödön, gróf Esterházy Jánosné szfll. Tarnovszka Erzsébet grófnő, gróf Apponyi Albertné szül. Mensdorff Klotild grófnő, Blaskovich Elemérné szül. Wal­deck Kornélia grófné, Brown Georgia kisasszony, gróf Bethlen Bálint, báró Vay Béla, Kállay Alibald, Inkey Antal, Kendeffy Gábor, KendefTy Lajos, gróf Csekonics István. — Gyászrovat. Özv. Kricsfalussy Sándorné szül, Gorzó Zsófia, gyermekei Kricsfalussy János nejével Guthy Ilonával, es gyermekeik: Béla, Miriska, Andor Kricsfalussy Ferencz nejével Jóna Emmával gyermekeivel Márlha Margit, Ferikével; Kricsfalussy Vilmos nejével Szűcs Laurá­val és gyermekeikkel Gyula és Jenővel, Kricsfalussy Ilona férjével Farkas E luárddil és gyermekeikkel Józsika és Arankával, Kricsfalussy Sándor, Kricsfalussy Jolán továbbá Kricsfassy György mint testvére, Gorzó Elek mint sógor, Gorzó Terézia férj. Petrus Jenőné mint sJgrnő, valamint számos rokonainkkal együtt, megtört szívvel és mély fájdalommal jelentik a felejthetetlen férj, a legjobb apa, gyöngéden szerető nagyatya, hű testvér és jó rokonnak Kricsfalvi Kricsfalussy Sándor földbirtokos, több éven át volt megyebizottsági tagnak, élete 62-ik évében folyó évi május 23-án Kis-Várdan történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó hó 25-én d. u. 4 órkor Hodászon fognak, a gör. kath. szertartás szerint, a családi sírkertbe örök nyugalomra tétetni Az engesztelő szent-iuise az elhunyt lelki üdveért május 27-én fog az

Next

/
Thumbnails
Contents