Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

ágyait "nvipegynaza. i ..UJ. 6381ÍzírU5)0t.Jl)R :2 » Ji.li rnpljüivl ' Nyíregyháza, 1901. junius 2 VID SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA, A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZABOLOSM EGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLETÉSEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. f9* Megjeleníti hetonkint efO'szor. vasárnapon. "£'<8 Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Eg«.a évr* U korona. Kél évre 4 . Negyed érre 2 . A kto.4gi jegysd éa taaiti araknak eufént évre cak méfj korona. Egy «xám ára 30 llllér. Az elófaetési pénzek, megélések . a . ^^ JÍMS .KIK­1"' Hirdetési dijak: lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f o eaJutü»k"7* könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéíl r,tok csak világos klrá.atra t ax Apró birdetétek 10 ásóig 40 61., (Jánószky ház) intézendők. illeti kaiti-xere ka«lein.-k mtsa. Mm Jen négytaar k»»iboiott petit tar agyaréi Uérmentetlea lerelek csak iim-rt k.-iekt.'il kailé.e 10 íllér; tlbbszlrl kotl*. etetében » fl. A ayllt-teri kOitemények di)a torookial 60 tlUn A pro hirdetitek 10 isolg 40 fii., mindeu to»kbbi uó l 111. Vi«Ug beidre! M* Jeli k -tsiereten uAall . HirdetesQk elfogadtatnak lapunk részére által Budapesten, Haasenstein és Voglsr a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldbsrger A. V., Eckstei Bernit es Altalános Tudáiitft irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Oarn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, Cl7—1901. sz. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolcsvármegye törvény­liatóságánál évi 1100 korona törzsfizetés, 120 korona lakpénzzel rendszeresített közigazgatási gyakornoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi junius hó 10-ig mint záros határidőig nyújtsák he. Nyíregyházán, 1901. évi május hó 22-én. Báró Feilltzsh Berthold főispán. 11200—1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Az alább közölt pályázati hirdetmény szóvegét szabályszerű közhírré tétel végett közlóm. Nyíregyháza, 1901. május hó 2" Alispán helyett: Mlkccz Dezső, főjegyző. Pályázati hirdetmény. A Nyíregyháza rendezett tanácsú városnál rend­szeresítve lévő, elhalálozás következtében megüresedett s 2000 korona évi fizetéssel és 400 korona lakpénzzel javadalmazott tanácsosi, továbbá ugyancsak elhalálozás Mvetkezlében megüresedett s évi 600 korona fizetéssel, terméazetbeni lakással s mellékjárulékként egy tehén tar­tással javadalmazott kertgazdai állásra pályazatot nyitok s pályázni óhajtókat felhívom, hogy életkorukat, illető­ségüket, erkölcsi magaviseletüket, eddigi szolgálatukat s a 246 —900. Bgy. szám alatt jóváhagyott városi szer­vezkedési szabályrendelet 46. szakaszában előirt minő­sítésüket igazoló okmányokkal szabályszerűen felszerelt, hozzám czimezett kérvényükét folyó évi junius hó 13 ik napjának d. e. 10 órájáig a vármegyei közigazgatási iktató hivatalba adják be. A jelzett állásra a város képviselőtestületének folyó évi junius hó 15-én d. e. 10 órakor a városháza nagy­termeben tartandó gyűlésen a kellő időben beérkezett kérvények alapjan választás utján fognak betöltetni. Nyíregyháza, 1901. május hó 20. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. A „NYiKVibEiv* TÁKCZAJA. Az ungi követ halála. Az 1814. évi május hó 1-én a pozonyi városliget­b.io élénk elet volt. Az idő kellemeB melegre fordult s a kinek keze-lába volt, sietett ki a zöld ligetbe. Zene azóllott mindenfelé a ugy szólván a kellemes tavaszi idő valóságos mámort csalt az emberekbe a a ki nem ismerte is egymást az örvendett, hogy az általa nem ismert egyén oly kitűnően érzi magát. Ezy csinos 29—30 eves barna fi ital ember egyedül Olt egy lóczán s élve­zettel nézte az előtte sürgő-forgó emberáradatot. Majd a háta megett heves szóváltást hall. — Pista, maga kiálhatatlan — szólt egy üde nói hang — ily körülmények között meggondolom, hogy felesége legyek-e. — Még csak az kellene — válaszolt egy érczes férfi hang. M-jdrubasuhogás hallatszott s a lócza másik végére egy fiatal rendkívül csinos nő telepedett le. 0 yan varró féle leány volt, de csinos, üde kivá natos. A mint a nő leült, egy urasági huszár lépett elő. Dálczeg, karcsú, barna legény, fekete kis bajuszkával. — Idegengedi uram, hogy én it leüljek — szólt • huszár, aarkattyuit összeütve. A magános fiatalember szólt: — Meg barátom, ahhos egyforma jogunk van, azonban mert hallottam, hogy szóváltásban voltak, én kettőjük közé Qlök s majd kibékítem magukat. S ugy is tett. A leány megmondta, hogy 6 Kovács Nelli, a huszár pedig Toronyi Pista, jelenleg hely nélkül — jegyesei egymásnak, de Toronyi már most annyira féltékeny­kedik, hogy kiállhatatlan kezd lenni. Az úriember megnyugtatni igyekezett mindkettőt, mi köcben többször kelletett Nellire nézni s kénytelen Egy közveszélyes botlás. Meg vagyunk szokva a legsötétebb Afrika után azonnal Oroszországra mutatni és utalni, inint a miveletlenség és barbár szokások minta­képére nálunk Európában. Tagadhatatlan, bogy e nép és társadalma még ma is egy vegyüléke a tatár, mohamedán és keresztény elemeknek, fejlődési viszonyai, autokrat államszervezete miatt, legalább a formákra nézve elütök a mieinktől, de ez államóriásnak intézményei nem egy esetbeu kötik le figyelmünket és ejte­nek bámulatba eredetiségük és czélszerüségük miatt. Igy az ott 1861-ben bekövetkezett urbérvált­ság egy oly különleges és a viszonyokhoz mér­ten czélszerü eljárás, hogy ahoz hasonlóval egy nemzet fejlődésének ujabb történetében se.n talál­kozunk. Ott u i. nem az úr dolgát teljesített néposztály, hanem a község szabadult fel, nem egyesek váltak tulajdonosaivá a megváltott területeknek, ott a község a gazda, a mely éven­ként vagy hosszabb időközökben osztja ki azo­kat. S aunak daczára, hogy egy ily rendszer a gazdálkodás belterjességének rovására esik s a mi moderu hitelviszonyainkkal összeegyez­tethető nem lenne, uem lehet attól megtagadni a szocziális és patriarhalis alapvonást, vala­mint azou üdvös eredményt sem, hogy Orosz­országban eladósodott, — elszegényedett föld­iai velő népről szó uiucs — és nem lehet. S hogy állunk mi? Mondhatom csehül. Mi'rt hát minálu ik nem a közszükségletek azok, a melyek keletkeznek, tért hóditanak s elvégre kielégítésüket követelik, nem a társadalmi ta­laj az, a melyben a csiraképes mag gyökeret ver, kikel és életerős növénynyé izmosodik, hanem volt elismerni, hogy ez a kis varró leány nemcsak hogy igen szép, de kedves is. A legény is szép volt, de a fiatal ur mégis azt gondolta, hogy a leány többet érdemelne. Az pedig, hogy egy ilyen mutatós legény hely nélkül van, a legény természetét nem a legjobb szín­ben tüntette fel. A fiatal ur majdnem sóhajtva emelkedett fel a I íczáról. — Na most már kibékültek kedves Nellike, itt hagyom magukat. De nekem ugy rémlik, mintha magát már láttam volna. — Látott a tekintetes ur — felelt nevetve Nellike — hiszen én is a Rózsa utczában lakom. — A Rózsa utczában ? . . . — A 229-ik szám alatt. — Lehetetlen s én azt mind nem tudtam. — A házmesternek a leánya vagyok. — Az Ambrus bácsi leánya. Hisz az nekem fól­dim s igy maga is fóldim Nellike. Dd hogy nem láttam én magát; mert hát csak fu'ólag kellett látnom, hjgy meg nem ismertem. — Persze futólag, mert a képviselő ur csak éj­fél után jár haza, én pedig egész nap elfoglalva vagyok. Egyszer apám helyett én nyitottam ki az ajtót. — Ej, ej! emlékszem már rá! . . . Dd mennyire emlékszem . . . nappal szebb, mint a lámpi mellett. Pedig akkor is szépnek találtam. — Képviselő ur, csak nézze Pistát. A huszár felváltva, hol a leányra, hol a fiital emberre nézett villogó szemekkel és tehetetlen dühé­ben csak ugy fujt. A fiital ur felkaczagott. — Na Pista huszár, csakugyan különös gyerek vagy. Birátom a szépet még az is meglátja a ki nem is akarja. Én pedig akartam is meglátni. Isten áldjon ! Ezzel Nellivel kezet fogva elment. Toronyi vad haraggal mormogott; a moderu ultra liberális törvényhozás az, a mely mi rólunk közöuséges halandókról gon­doskodik, mert hát sokkal jobban tudja mint mi magnnk, hogy nekünk mi kell s csaknem minden esetben igy szól hozzánk: .Minek szán­tani és vetni — minek a kikelt csemetét ápolni? Nincs arra időnk; de ime itt a kész gyümölcs, egy exotikus fának a gyümölcse, Ízleljétek meg és szokjatok hozzá, mert ez lesz ezután minden­napi kenyeretek." Ha nem igy leune, miként láthatott volna napvilágot egy olyan törvény mint az 1894-ik évi XII. törvény s különösen annak I-ső feje­zete? S ha már a kis és törpe birtok védelme érdekében nem történt semmi, mivel szolgált reá nemzetünknek e fenntartó eleme, hogy a legközelebbi jövőben a biztos megsemmisülés­nek kiszolgáltassák s akarva nem akarva a szocziális forradalom karjaiba kényszeríttessék, még pedig — a magyar törvényhozás utján, Hiszen magáb in a megszokottság, az együt­tes gazdálkodás és legeltetési reudszernek, hát­rányainak és előnyeinek bó ismerete, az ezen rendszernek tartósságában ós megváltozhatat­lan voltában vetett hit is elegendő indokul szolgált vüla a mellett, hogy ahoz modern el­méleti szempontoknak fitogtatása kedvéért ne nyuljunk. Hja — de hát sem a mi moderu törvény­hozásunk, sem az egymást felváltó kormányok nem ismerik a „quieta non movere" jel­szót s annak megbecsülhetetlen értékét; sót ellenkezőleg, egymással vetélkedve az elméle­tek porondján és megvetve a mindennapi élet gyakorlati szempontjait, felülmúlják egymást a meglepően rosz törvények alkotásában. — Megfojtom 1! — Birátom akkor neked Bok embert kellene megfojtanod — felelt a leány uémi hiúsággal. Da azt tanácsolom, hogy ebhez ne nyúlj, mert ez félkézzel összezúz té.'ed. — Majd meglátjuk. — Meg ám. Lmered a K'upacs hetest, a múltkor valimikor megharagudott a rá ijesztett az az ur, meg­kapta Kiupacsnak nyakán a ruhát s a második emelet­ről kitartotta. Mtjd a hideg lelte ki szegény Janót. Pedig az nagy ember. — Hát ki ez ? — Orosz Elek, Csicseri Orosz Elek az ungi képviselő. — Nagy ur ? — Hát gazdag ember, szép ember, erős ember, jó eoibtr. — Hát még mi? — Hej Pista, uem elég ennyi tulajdonság egy emberben? B;nned van-e egy is ezekből? — Nelli, ne boszan*t fel. — Dá elvégre is Pista Barátom, te hely nélkül vagy. Azt hiszen első dolog volna megfelelő állás után nézői. — Msjd meglesz. — Hallottam, hogy tegnap éjjel a .Kis pipába' nagyon Összeverekedtél valakivel . . . — Hát aztán? —riadt fel a legény — még lehet — Részeg is voltál . . . — Hát aztán ? még lehet. — Nagyon bele szokol Pista . . . Majd felálltak és folytonos vitatkozás közt men­tek tovább. Orosz Elek ez után korábban kelt. Ha felöltözött lement az utczára. Uy aztán csakugyan találkozott Nellivel. Elkísérte a varodáig. Pár nap múlva már mind a ketten akként intézték dolgaikat, hogy reggelenkint találkozzanak. töltésű, ásványvizek ^n 0™^"

Next

/
Thumbnails
Contents