Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

Érk. 1901 MAJ 6 5418;z.Erk:SlEd.-5 dfafo H

Ph. mclli

|8. szóm, í w Nyíregyháza, 1901, május 5. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÍN0S TANITO-EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. B^ Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, "^g Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész érre 8 korona. Fél évre . ... r 4 , Negyed ÓTre 2 „ A községi jegyző éa tanitó araknak egész évre csak négy korona. Egy szám ára 20 fillér. Az előfizetési pénzele, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező kitldemé.iyek, a szerkesztő ciitne alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak c . A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissz i. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibozott petit sor sgytrer közlése 10 fillér; tábbszüri közlés esetében ti fii. A nyílt-téri közlemények dija toronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további n6 1 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit . Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldbarger A. V„ Ec'<stei Barnít ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svaicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 10100—1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Minden bizottsági tagnak. Főispán őméltósága Szabolcsvármegye törvényhatóságának rendes közgyűlését folyó évi május hó 14-dik és következő napjainak délelőtt 10 órájára Nyíregyházára, a vármegyeháza nagytermébe összebiván, van szerencsém arra a t. bis-ottsági tag urat a tárgysorozat közlése mellett tisztelettel meghívni. Nyíregyháza, 1901. évi május bó l-én. Alispán helyeit: Mikecz Dezső, főjegyző. M A tárgysorozatot külön mellékleten közöljük. 919C —1P01. K. Szabolcsvármegye alispánjától, á községi elöljárságoknak, Nyíregyháza város polgármesterének. Felhívom, hogy a közönséget megfelelő módon értesítse, hogy a nagyváradi és pjcsi hadapród iskolában az 1901/2. iskolai évre 100—I0Ü ifjú fog felvétetni, a pályázati felvételek a járási főszolgabiráknál és Nyíregyháza város polgármesterénél a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthetők. Nyíregyháza, 1901. április 28. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Hivatalnok-nyomor. Nyargal a toll és kesereg a papír. Minden vouás, amelyet szántanak reá, egy-egy köny, melyet eredetekor sóhaj kisért. Milyen czifrán vannak egymás mellé vetve a csinos betűk. Mintha annak az érzelmeit, annak az eszejárását tolmácsolnák, aki olyan szépen egymás mellé rakta őket. Pedig a poros A jramDET TÁKÜZAJA. Tavasz. Tavasz van. — Mind a fák zöldülnek, Verőfény tündököl a tájon, . S felzeng a kis madár danája Ujjongva, majd meg sirva fájón. Ünnepet ül az ős természet, Itt az örök megújhodás És mégis, mégis ugy hiszem, hogy Körültem minden — hervadás. Takács Endre. Papucs alatt. — Megengedi, nagysága, hogy Marit anyjához el> kisérjem ? — Meg; de tizenegy óra előtt legyen idehaza. — Nagysága nyugodt lehet, még előbb jövünk haza . . . Péter portás szobájábau marad; ha nagyságának kellene valami . . . — Jó, menjen csak, Róza ós 'érjen mielőbb vissza! A fiatal özvegy a fővárosba jött falusi birtokától hol összes cselédségét hagyta s csak a komornáját hozta magával. Abbáziába szándékozik utazni és fővárosi tartózkodását nem akarja hosszura nyuj'ani. Épen csak egyszer-kétszer a színházakat fogja meglátogatni s a divat újdonságai iránt érdeklődni. Róza, a komorna, szintén megakarta ragadni az alkalmat, hogy fölkeresse vőlegényét, ki néhány hét előtt bevonult a katonasághoz A fiatal özvegy, aki cielédségével szemben mindig engedékeny volt, szívesen adott neki szabadságot. Egész nap sokat járt, volt divatüzletekben, szabónál, varrónőnél s most kifáradva nyugszik a kereveten elmclyedve egy éppen ma megjelent kiválóan érdekfeszítő regény olvasásában. Időközben éjfél lett. A szom•zédszob&ban levő kis ingaóra tizenkettőt üt s a fiatal Özvegy egészen meglepve félbeszakítja az olvasást . . . kabátjában ülő szegény másoló nem igen foglalkozik az ügyírat tartalmával. Gyakran nem is sejti, mi jót, mi rosszat hordoz az méhében. Csak sanyargatóinak nézi az aktákat, ellenségeknek, kiket kiirtani szomorú kötelessége. Az alatt, mig ezt a kötelességet teljesíti) arra gondol, hogy az asszony megint pénzt kér, mert a kis leányuk már csakugyan nem járhat czafrangos czipőjében, a kis fiúért pedig már meg kell fizetui a tandíjat, ba nem akarják, hogy szégyenszemre újra megszólítsa a tanítója. Bezzeg jó annak, aki tandíjmentességet élvezhet. De ha valaki kishivatalnok, azt mondják rólla, hogy tisztességes keresete van ; hogyan osztja azt be, az az ő dolga. Senki se törődik ezzel, csak az akinek ez a „tisztességes fizetés kijár. Erre gondol a szegény díjnok és sok más nyomorúságra, amikor leírja, hogy „különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen a fél nyolcz nap alatt ennyi meg ennyi koronát". Pedig ott, ahová ez a csinos irás szól, táu még nagyobb gond, tán még nagyobb nyomor fészkel mint nálla. Tán, hogy irigykedve nézuek ott reá, tán bogy még szivtelenséggel is vádolják, mondván* könuyü a jófizetésü beamternek nógatni a szegény embert, hogy fizess vagy ekzekválnak. Nálunk még sok helyütt irigység és tnegszólás tárgya még a szegény dijnok is, mert biztos kenyérnek tartják a keresetét. Pedig dehogy is biztos. Gyakran csak főnökének egy szeszélyétől függ. gyakran az a protekczió, a tűivel mások rendelkeznek, az ő állásának rovására érvényesül. Rettegnie kell mindennap, hogy, csekély jövedelmi forrását elveszti, hogy egy Micsoda? Már éjfél és Róza még mindig nincs itthon! . . . Kilép az erkélyre, de hiába lesi M»ri és Róza alakjainak körvonalait. Később, türelmetlenkedik a idegesen toppan a lábával; e mozgás következtében meglazulnak papucsának szalagjai és a kis czipő egy elkésett vándorlónak éppen orrára eBik . . . halk sikoj . . . aztán felemeli az éjjeli vándorló a leesett üteget a legközelebbi uczai lámpánál megszemléli s egészen elragadottnak látazik a talált jószágtól. Hamupipőke meséje jutt eszébe . . . e czipőbe ciak pyermekláb fér . . . oly illatos, oly rózsás ez a selyemből készült, aranynyal kivarrt papucs A szerercsés vándorló egész bizo uyossággal megállapíthatja, hogy e csodás p&pucs tulajd0D0snójének pompás kis lába kell hogy legyen . . . Fődolog, ezt a pompás lábat meg is találni. — Nos hát, tájékozzunk! ... Ez a papucs uem hullhatott az égből, minthogy egyenest a kivilágított ablak tájékából látszott leesni; a kivilágított háttérben azonnal észre is vettem a tyauus szilhouettát ... és ennek a szilhouettáiiak ugy látszik kedve volt a p -puca ledobásával kedélyét megkönnyíteni . . . Tehát előre, egy, ke tó, három, rohamra 1 A fiatal özvegy erkélyének legsötétebb kuczkójából megfigyelte a néma mozdulatokat és szinte kedve kerekedett felktczagni. S minthogy BZ éjjeli vándor még miDdig a lárcpivilágnál áll, tisztán láthatja. Fiatalnak látszik, ruházata kifogástalanul elegáns; özvegyünk meg is vallja, hogy a fi ital ember arcza megnyerő. Ez bátran megnyomja a kapu C3engetyűjét; minthogy azonban első csengetésre nem mozdul senki, kétszer, háromszor is megnyomja a ház kapuja elótt levő csengettyügombot ... de most is sikertelenül. EQ Istenem! Fölkelti az egész szomszédságot! Péter az igazak álmát alussza. Mit tegyek ? Msgamnak kell a kaput felzárni. S egy lábon tipegve már le is siet, határozottan eltökélve, hogy Rózát aloposan megfopjt koihtlni, amiért hanyagságával oly határtalan zavarba bozta úrnőjét. Félig kinyitj i a kaput és sietve mondja: — Ezer bocsánat uram! Kérem adja ide gyorsan a p pucsomat! napon kimondják rá a szeutencziót, hogy immár nem használhatják. Fel is ut, le is ut. Felkötheti uti tarisznyáját — és ki fog akkor gyámoltalan családjáról gondoskodni í Alig valamivel jobb a kishivatalnok helyzete. Fizetése csekélységgel nagyobb és csakugyan biztos az állása. De én Istenem, rniuó fizetés! Ember legyen aki beosztani tudja. Nem is igen akad, a ki ehez értene. A legtöbben adósságokat kénytelenek csinálni, amelyekből soha, de soha az életben ki nem bontakozhatnak. A folytonosan dráguló megélhetési viszonyok régóta szükségessé tették, hogy a hivatalnoki fizetéseket rendezzék, helyesebben: különösen a kisebb hivatalnokok fizetését emeljék. Itt ott ez tneg is történt. Van még azonban nagyon sok tisztviselő, kikuek fizetése szabályozva nem lett, és reményijük, hogy ezeknek jogos kívánságai teljesülni fognak. De ez nem elég. Ha összehasonlítjuk a mi tisztviselőink már fölemelt fizetéseit a külföld hivatalnokainak a fi/etésével, úgy — különösen az alsóbb rangosztályokban olyan eltéréseket fogunk tapasztalni, melyek a mi tisztviselőink nyomorát könnyen érthetővé teszi. Igaz, bogy a legtöbb európai állam háztartása k luszolidáltabb is, nagyobb keretekben is mozog, miut a miénk, s igy a hivatalnokok fizetése ott nagyobb lehet. Áui a mi mostani belügyminiszterünk — a viszonyok helyes felfogásából indulva ki, megtalálja módját, hogyan lehet az államháztártást sok haszontalan irkafirka, költségeitől megkitnálui: egyszerűsíteni akarja a közigazgatást. Mind inkább a megAz elkésett vándor azonban nem ezt akarta elérid. — Valóban sajoálom nagysád, hogy kívánságát uem teljesíthetem, de ez a pipucs, melyet találtam, oly becses nekem, hogy azt felelősség nélkül nem adhatom át bárkinek. Kórnem kell, hogy egy kis formalitásnak szíveskedni k magát alávetni . . . Engedje meg hogy meggyőződjem, vájjon ez a papucs csakugyan az un lábacskájára illik . . . magam fogom megpróbálni. — Lelkiismeretessége, uram, a legnagyobb elismerést érdemli s min;hogy az ön megnyugtatására nem elég, hogy engem, mint egy libát, féllábon lásson állani, sajnos, alá kell vetnem magamat a próbájának. Ezzel beleveti magát egy régi, rozoga karosszékbe mely a kapu a ját díszíti s kinyújtja kissé lábacskáját ... A pspucs illik s a kései látogatónak éppen távozni kellene, midőu hirtelen lövés hallatszik a közelben t> az elhagyatott özvegy halálra sápadtan összertzzen. — Ön is hallotta, uram ? — Persze . . . Ifttek. — Ea is azt hiszem . . . Tán rablók vannak a közeiben. — Valószínűleg ... sőt emlékszem, hogy gyanús alakokat láttam a ház körül ólálkodni. Alakok, melyek mindeme képesek. — De nem hallottam kiáUtást. — Talán eltévesztették a czólt. — Ili ön most távozik, uram, veszélynek tehtti ki magát. — Bocsánat nagysád, ninc9 más mód csak hopy távozzam. Neháuy perez előtt eléggé érthetően ad a tudtomra, hogy jelenlétem nem kellemes önnek s uem akarnám . . . Őszintén megvallva, aggódom önért ... de magamért is . . . Komornámnak nemsokára haza kell jönni s ha nem veszem igénybe kelletén tul szívességét, kérem, maradjon addig. Csak átutazóban időzöm itt s házam üres. Az ajánlat szivesen fogadtatik. — Boldoggá tesz, nagysád . . . Rjndelkezzék velem! S ezztl felmennek a lakásba. Friss töltésű, ásványvizek k%

h„lítzi!!té

fbr.

,,

n