Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

njircyji I ULU I 11 u • XXII. évfolyan. 4883sz.Érk: 1901. APR.21 eiöszáírt _drb.mcll]6, szám. Nyíregyháza, 1901. április 21. SZABOLCSVÁRME6TE HIVATALOS LAPJA. 1901APR* Á SZA.BÜLCS VÁR MEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK / és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL 4.N0S TAüűTÖ-EGYESÜLÉTÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. If^i y VM 7po lonzeté A lap szellemi részét képező küldemények, M ' csime altit kér.-tn-ik beküldeni. postán vagy iflyien hfzhífcordra: ^ el

ö^

sj. P^ek megrendelek s a a Kgész évre 8 korona í

aP szétküldésé tárgyúban leendő felsso- ... • . , , , .. • . ,, Kél évre •.:.:: 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

oJ^tn7k e " Negyed évre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A községi jegyző és taniti uraknak eges/, évre ÍJánószkv házi intézenHnk csak uétff korona. Egy szám Ara 20 llllér. I (Janoszsy nazj íntezendoK

. A kéziratok csak világos kívánatra illető költségére küldetnek vissz i. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibozott p tll sor egysn r közlése 10 fillér; többszöri közlés esetéheu x fi!. A nyilt-téri közlemények dija soronkin 60 fillér, az | Apr i hirdetések 10 az >i< 40 fi'., minden tovAWn a<ő l ll;. Vastag betűvel sz >dett k stjaireain szÁuiit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Eckstan Bernit ós Általános Tudiiití altal Budapesten

, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Co.tip. által Hamburgi in. Hivatalos rész. ii 6 óra között, óra közölt. 11 óra között. 11 óra között. Nyir-Bogáton Kálló-Semjénben Nyirjes tanyán Uj-Fehértón 84.

J4 —1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Járási főszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A miskolczi cs. és kir. 7-ik számú lóavaló bizottságnak átiratára, közhírré tétel végett értesítem a czimet, hogy a nevezeit bizottság a vármegyénkben lévő magán méneseket az alább közölt útiterv szerint fogja azon czélból beutazni, hogy acs. és kir. csikótelepek számára alkalmas 3 éves csikókat megvásárolja s azonnal helyben átvegye. Uti terv. T:-Búdőn Május 3-án d. e. 6 és Hajnalos tanyán Május 3-án d. u. 3 és Sövényes pusztán Május 4-én d. e 6 és Téthen Május C-án d. e. 9 és Mándokon Május 7-én d. e. 6 cs 12 óra között. Nyir-Baktán Május 23-án d. e. 6 és 10 óra között. Nyir-Bátorban Május 24-én d. e. 5 és 10 óra között. Május 24-én d. u. 12 és 4 óra között. Május 24-én d. u. 5 és 7 óra között. Május 25-én d. e. 5 és 9 óra között. Junius 11-én d. e. 7 és 11 óra között. Nyíregyházán, 1901. április IG. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. A magyar cullura és a magyar ipar. Gondolkozásunk, cselekvési körünk, terveink lehetnek különbözők: de czélunk kell, hogy egy legyen. „Épen ezt.'rt uem tartom szerencsésnek — a Simitska által kifejtett eszméket sem" — — — — „a tnagyar nemzeti cultura nélkül, niucs magyar nemzeti ipar." „Ez az az alapigazság, amelyre következtetéseit felépiti. — — — — — „bevallom — — — „magát az alapigazságnak felállított mondást teljességgel nem értem." A „NYIRVIDÉK* TAltCZAJ A. A fii ág teremtése. — Irta : Páfrány. — Az ornamentika és az egyszerű szinhatás korába u vagyuuk. Az ornamentika gordíusi csomókból és a Medúzák kígyó tincseinek rettenetességeiból áll. Az egyszertl sziveket nem a szüi fehérben, vagy a komor feketében keresik, hanem a bűn és kéj pergamen sápadtságát rakja a piktor a női aktok bőrére és a rothadó hulla lilaszinét borítja az égre. Sztcessnó 1 Szalonképes az őrjöngő idegroham. És ebben a korban egy nagy látványosság a tri bűnökhöz éd a nézőhelyekre vonzotta egy napon az egész vi ágot mégis. Öriási karéjban terjengett a tribün. Merész ivek, kiugrók, szeszélyes görbülések, fantasztikum korlátok, 7ö d és aranytzine között látszott a gyü'ekező nézők milliója. Középen üvegfalu aranyrácsos páholyokban koronás fók ültek. Kétoldalt vörösbársony üléses kanyarulatokon a legelőkelőbb világ. Herczegek, márkik, grandok, lordok, civalierek, bojárok, mágnások, pasák. Odább a narancssárga plüssel borított ülőhelyek végtelen sorát, a lateiner sokaság lepte be. Ezek mellett a pénzemberek, szélen a munkásvilág azon része, a m lyiknek még telik egy frakkra, a mit ünnepélyes alkn'omkor felhúzhat. A tribüuöktől kétoldalt zö'deiő gyrp2s sikon pedig a mob hullámzott, a világ minden rónájával egy rakásra gyűlve. Előttük a nézőtér felől fehérre meszelt alacsony korlát. A végtelen karéj előtt középen a zsűri foglalt helyet, ép a királyok, páholyai alatt. írók és művészek egy társaságban. „Alig remélhetem hogy e kérdésben megértsük egymást." így ir „— a-ő." Éu pedig azt mondom, hogy akarva, vagy akaratlan, már is egy nyomon haladunk, s a különbség közöttünk csak az, hogy én azon az ezer és ezer uton, amelyeket t. i. én ismerek, már eljutottam a kapuig, sőt azon be is tekintettem, s elmondtam, mit láttam és látok e kapun belül, — „—a—ő." pedig most magyarázza, hogy ahhoz a kapuhoz ezer meg ezer ut vezet, s jóformán mindegyiket külön-külön kell megjárnunk. A legtávolabbi pout ameddig eljuthattam az amit irtam, az az érthetetlen mondás. Tényleg nem is olyau könnyű azt megérteni. Az élet, Magyarország története, és Magyarország cultur-történetének egybevetése kell ahoz, hogy az a mondás teljes világosságában álljon az ember elé. Jóleső érzéssel constatálhatom, hogy habár nem érti is, de legalább sejti azon alapigazság értelmét „—a—ő " is amikor irja: rÉvtizedek, sőt évszázadok mulasztásainak helyre hozásáról, megrögzött előítéletek kiirtásáról, meggyökeresedett szokások megváltoztatásáról: arról van szó, hogy egyfelől a vevő közönség hagyja ott a külföld ipartermékeit, másfelől a magyar iparosok oda fejlődhessenek, hogy a magyar vevő közönség igényeit kielégíthessék. A magyar iparosoknak tehát nemcsak „fejlődniük," hanem „íejlődhetniök" kell. Hova, merre, meddig kell fejlődhetniük ? Oda, arra és addig, ahol amerre és amig a „magyaivevő közönség „igényeit" kielégíthetik". De hát, éu Istenem, milyenek a magyar vevő közönség „igényei" ? Nemde olyanok, a A piktorok nagy többsége fényképező masin.1t tartott kezében, néhányan a vázlat tömböt hozták magukkal. A szobrászok márváoy tuskókon ültek, egyik lombból buján gömbölyödött ki egy Afroditei test. Amott egy széles kalapu ur mogorván ült egy kinagyolt Z^üsz büsztéo. Négy hordár infeszitve tolt jobbról egy bronz pegazust elő a legbüszkébb szobrász számára ülőhely U'. Az irók könyveken ültek. Három, négy, tíz, száz könyv volt egymásra halmozva a szerint ki mennyit irt. Némelyik elhanyagolt külsővel öles magas tróuu son ült. Egyesek czíczomázva, rendjeleden kuporogtak büszke ábrázattal, három, négy vézna füzeten. Az irók és művészek közül újság tömegekből emelt piedesztálon a sajtó munkásai állt. k. Újságírók, gomb lyukaikban a piros zsinórra fázött passe-partout-v > A közönség még mindig gyülekezett. A koc ik éo automobilok végtelen sora robogott a nézőhely mögötti ujakról. Frjedelmi fogatok, pöfögő gépkocsis, egys'erü landauerek, nesztelen gumirádlísok, rozoga koüf ik jöttek tarka össze-visszaságban, egyre öntve a vendégek ezreit. A vendégeket a szolgák hol főidig hajolva igazították útba helyük felé, hol ujjmutatással, hol meg goromba szóval a szerint ki milyen rangú volt. Az óriási méhkas zsongott. A tengernyi néző beszélgetve, mozgolódva, mély zúgást támasztv* várta az előadást. A világ összes szinházaiból együtt voltak már a törzslátogatók. A látcsöves habitüék rendre megjelentek a párisi Théátre des Variétés-ből a római Costanzi teatróból a Berliner Theaterből, a brooküni Paytonból, a budapesti Nemzeti sziuházból, a bécsi Burgtheater bői és csöndes izgató'bággal várták az előadás kezdetét. milyen a culturájuk, vagyis műveltségük. Ez a műveltség pedig a nyugoti műveltség, melynek folyton bugyogó (nem a hizedli) forrása a „művelt nyugot." Ez a vezér csillag, ettől nem szabad elmaradnunk, mert különben, lelkűnk mindeu nemessége, gondolkozásunk mindeu fennköltsége, a szép, jó és igaz — az aki a boldogság iráut való érzékünk minden cdszoltsága és élessége daczára „barbároknak lógnak csúfolni bennünket a müveit nyugaton." Ettől kell rettegni a magyar vevő és magyar iparos közönségnek, ezért követeli „ — a—ő " és a vele egy nézeten levők, hogy a magyar iparos egy azon idől.en ne csak tanuljon, t. i. „fejlődjék" hanem ugyanakkor, amikor tanul, egyúttal legyen különb a mesterénél, hogy „fejlődhessék." Ez csak ugy volna lehetséges, ha vagy a „miivel< nyugot" megállana egy kicsit, hogy a mi nyugoti iparunkat" megvárja, s hogy mi elérjük, csak hogy akkor már nem mint mester és tanítvány állauáuak egymással szemben, hanem mint versenytársak, s épen ezért külön irányt kell követnünk, — mert ellenesetbeu a mi iparunk legfeljebb csak olyau lehet mint a külföldi, — h i pedig más-más ulon haladuuk — fejlődhetik egy „magyar ipar," mely szebb is jobb is a nyugotinál. De ne hogy ismét érthetetlen legyek tisztázom az eszmékét, s megmagyarázom azt a bizonyos alapigazságot. A cultura vagy műveltség és művelődés általában az erkölcsi és anyagi fejlettségnek, a tudás és jólétnek az a foka, amelyre „az ember" a boldogság keresése utján önerejéből, vagy idegen erők, kivált a „ véletlen" segélyével eljutni képes vala. A tribünök groteszk, merész formájú fedelén hoszszu vékony rézruJakra egymá után fölrepültek a nemzetek zászlai. Pár perez multán, vígan lobogott a feketefehér-piros német lobogó mellett a kinai sárkányos háromszög ós az orosz fehér-kék-píroR zászlaja mellett az egyesült államok stars and stripes-a. A néző hely előtt beláihatlau, elképzelhetlen méretekben szürkeség terjengett, a végtelen egyformaságban sehol sem adva nyugvó helyet, a fürkésző szemnek. Maga az örök végtelenség. Csend lett a nézők milliói közt. Lissu reszketés ringatta meg a nézőhelyet, jeléül hogy mindjut kezdődik az előadás. Vakitó villámlás hasította ketté a szürkeséget. Rá c

cendes morgás támadt. A morajlás zengéssé magesult és süketítő csattanással végződött. A végtelen szürkeség megmozdult és óriási tájakra szakadt. Gomolygás kélt a végtelenség méhében és a gomolyagok :öét felhőkre válva egymásba rontottak fennséges fo!) tont ssággal. Megkezdődött az előadás, az első kép. Az ajkuk elnémultak. S/ázezernyi lá'c^ő meredt a színtér felé. I A sötét fellegek egymásra szakadtak. Tüzek, lángok születtek a sötétség öblén Azok ellobbantán rengés, dörgés támadt mint a mikor tűzokádó hegyek indulatba jönntk. A sötétségek leszálltak lassankint, a fények pedig felemelkedtek és a szín kétrészre oszlott, egy sötét alsóra ős a mi e fölött volt, egy napfényes világos részre. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet és mondá legyen világosság, majd elválásztá a világosságot a sötétségtől." A beállt szünet alatt csodálkozó morajlás futott végig a nézők ajakán. Hoffmann Adolf üzletében kaphatók.