Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

a N T F R v T R> É K A nemzeti műveltség és művelődés azaz ,nemzeti cultura

u egy nemzet — mint létező vagy létezett alany — erkölcsi és anyagi fejlettségének, azaz tudásának és jólétének, az a fokozata, amelyre „a nemzeti boldogság keresése utján", önerejéből, vagy más nemzetek segélyével, ugy jutott ei bogy egyénisége minden irányában érvéuyre jutott, változást nem szenvedett. Ez a nemzeti culturája meg volt, meg van és meglesz miuden jelentékenyebb nemzetnek, mely léte alatt egy más nemzetbe be nem olvadt. Igy van aztán, hogy a történelem és culturtörténelein megemlékezik, az assirok, phönieriek, iuduk, chinaiak, zsidók, egyiptomiak, majd később agörögök, és rémuiak nemzeti cultárájáról. Ma már európai fogalmak szerint csak keleti és nyugati culturát ismerünk ugyan, de tudjuk, hogy ezen általános keretben minden európai nemzetnek, mely önállóságát, nemzeti jellemvonásait meg tudta őrizni, meg van a saját külön nemzeti culturája, mert csakis ebbon nyilatkozhatik meg egyénisége, léte, tnely lét külsőleg a nyelvben, ruházatban, közszokásokbau, háztartásban, törvényekben stb stb. stilben jelenik meg. A magyar nemzet kis részben az iparos, a kisbirtokos és földiniveló munkás osztályt kivéve, csak .nyelvében él" inár, s nemzeti culturája is csak annyiban van, amennyiben a nyelv a szépirodalom és némileg a képzőművészetek utján e létét elhitetni képes. A nemzeti cultura szüli a nemzeti közfelfogást, a nemzeti izlést, és a nemzeti életigényeket. Ezen életigények, megélhetési-, kényeimiés fényűzési szükségletek kielégítésére kell törekednie annak a munkásságnak, amely munkásság a természet által nyújtott nyersanyagot alakítja át ugy a inint azt a nemzet ízlése követeli Ez a munkásság az ipar. Ha tehát egy nemzetnek saját külön, minden mástól különböző, épen a nemzeti létet igazoló culturája nincsenuek, nem lehetnek külön nemzeti igényei sem. Ha pedig uincsennek nemzeti életigéuyek, természetes, hogy nem létező igények kielégítésére irányuló inunkáseág sem létezhetik. Magyar nemzeti cultura nélkül tehát nir.cs, nem lehet magyar nemzeti ipar, magyar ipar nélkül pedig magyar ipart pártolni nem lehet, A nemzeti cultura azonban folyton változik, tehát változik a nemzeti izlés, változnak a nemzeti életigények. Ha most már ez a változott nemzeti ízlés és az ezáltal teremtett életigények a változásnak megfelelő módon kielégítésre találnak, létre jön a .divat", mely nemcsak szüleménye a változott izlés éséletigényekuek, hanem egyúttal egy-egy lépés, vagy előre, vagy hátra az ipar haladásában, a szerint, amint az ipar fejlődése annak a nemzetnek lét megnyilatkozását tekintve, ugyanarra a nemzetre előnyös vagy hátrányos. Charmaot, Gyöngyözött az e'ismerő szó a legelőkelőbb ajkakon. Fenomenális ! Szólt a lateiner. — Fenséges bekezdés, merész, de eredeti nyitány, vélekedett a zsűri. A mob száj áivá bámult. II A szin uj változásnak indult. Óriási sziklák emelkedtek a magasba. Majd zúgás és harsogás közt özönlött elő a viz. A sziklák egymásra dőltek nagy zengéssel, csikorgással, a mint a viz átörvénylett köztük. A tajték taréj09 sötét hullámok ködré p<rtok verőtök kőből és fövényből folytonos zuborgás közt. A viz előrvénylett a partoktó'; odibb húzódott, száraz részek maradtak éi sík vizek képződtek. Elegyek, halmok, mélyedések támadtak és ezeken száz szinárnyalatbao hevert a fövény. Lttni lehetett, hogy mozdulnak az árnyak, külömbség lett este és reggel között. „£1 alkotá Isten a kiterjedést és elválasziá a vizeket a szárazfö dektől.' Szünet lett. — Mi ez? Kérdezte egy hercegkisasszony sovány lovagjától egy királyi herczegtól. — A kallómalom apotheozisa. Felelt az, édes örömmel hunyorogva sikerült mondá-a fölött. — Egy kicsit aziraz ez a sok viz, szólt egy előkelő kritikus. III. Z urlók, mohák lep'ék el a vizek par'já', m&jd széles levelű páfrányok és nehézkes fenyők. Virág is nyílott már a buja fü között, lomb is bontakozott a növekvő ágakon, gyümölcs is mosolygott a dus levél alól. — Herczeg adjt a karjif, szót a fenséges kisasszony menjünk, nem vagyok vegetáriáuus, untat ez a sok zöld-ég A fenségn pár eltávozott. Magyarországon az Árpádok alatt II. Endre koráig számottevő .nemzeti cultura* a folytonos harczok és az európai nemzetek közé való beilleszkedbetés, alkalmazkodási kényszer miatt -még nem fejlődhetett A Il-ik Endrétől a tatárjárásig terjedő idők magyar nemzeti culturájáról és műizlésról igy ir. Dr. Molnár Antal: „A román építészeti izlés Magyarországon mintegy inásodvirágzását érte e korban." Majd meg tovább: „A nemzeti jellem befolyása világosan észlelhető mindezen építészeti alkotásokon, különösen a szobordíszeken, melyek némelyike tervezetben és kivitelben egyaránt gyakorlott mesternek a közönséges utánzástól eltérő eredeti alkotását tárja elénk. Mit irjak még a veszprémi Gizella Kápolna festményei, a bényei monostori egyház dombor műveiről, melyek a XIII. századbeli magyar uemzeti viselet és szokásokra vetnek némi világot, 8 mutatják egyúttal, hogy ebben a korban igenis volt nemzeti cultura és ez teremtett magyar művészetet és kézmű ipart. Emlitsem-e az uj reuaisseance stílnek magyar mestereit Mátyás király korából, pgy .Pannonius Mihályt," Georgius Domiuicí de Ungaria-t, Michel Ungaro," építészeket, .Kassai István kőfaragót," említsem-e a művészetté fejlett könyviróit. mely a Corvinákat megteremtette s mint a müncheni Códex mondja ezen mesterség egyik művelője valami Német i György a Hesel Imre fia vala 1466-ban. Megemlítsem-e az arifabereket, köztük Zömört, mint leghíresebbet. Azt hiszem ezek neve Európában akkor legalább is jelentett annyit, mint ma a párisi madame Worth-é. Megemlítsem-e a párisi lS67-iki világkiállítás mübirálóinak közös megállapodását, mely kimondotta nem csak azt, hogy a XIV—XVI. századokból Magyarországon létező jelesebb Ötvös műremekek mind magyar eredetűek, hanem azt is, hogy a sejtes zománczozásnak az a módja, mely a sejtes alapra sodrott vagy fonott lánczocskákat forrasztott kizárólag magyar nemzeti ipar vala, s az e nemű összes európai eredeti műremekek mind Magyarországi készítmények. Azt hiszem ennyi elég annak beigazolására, hogy igenis volt magyar nemzeti cultura, volt magyar nemzeti izlés, volt magyar nemzeti ipar. Fájdalom a mohácsi vész óta hazánkban befolyást nyert idegen befolyás, beolvasztó törekvés annyira megsemmisítette a magyar nemzeti izlést, bogy ma — már, mikor nemzeti cultura és ízlésről, vagy magyar nemzeti iparról szólunk, a kulcsot, a fakilincset és fehérvári bicskát verik a fejünkhöz, mert hát hiszen tény is hogy a magyar nemzeti lét megnyilatkozásai a sok f . . . bécsi, párizsi, londoni, prágai, brünui, bécsi stb stb. idegen gyönyörűségek és divat miatt teljesen ki vauuak zárva. Akkor tehát, amikor az iparpártolással egy cnltur történelmi uj korszakot akarunk megkezdeni, az én felfogásom szeriut a p irtolásnak — Udvar... tizenöt! Hangzott a tribün mögött a kiáltás. Fényes udvari hintó gördült elő. A pir beszállt. Az inas felszökkent a bakra és a fogat elrobogott. Majd többen távoztak. Pár mandarin és néhány magyar mágnás. A mob egy része is elhagyta állóhelyét és a kocsik körül ácsorgott. Jobban irdekelte az elóadá-nál, hogy mint lávoznik az urak. IV. A színen uj változás támadt. A nap uyugodni készült. Óriási vörös arczával a ho!d tolakodott elő az égaljáról, szítvagdalva a ritkás fallegeket. Az égen sűrűn gyu'tak ki a c iMagok. Egy egy meteor is átsuhant tüz vona at rajzolva az alkonyatba, sőt északról egy ü tökös káprázatos uszálya is előreszketet csillogva fényesen. „Es mondá Isten legyenek világítók és elhelyezé őket, hogy világítsanak uralkodva fényükkel nappal és éjjel." A bogy mult az idő, a távozók száma is sokasodott. Mindenféle rangú helyről távoztak a nézők. — A piroteknika restelné magát, ha látná ezt a gyenge hatásvadászatot Szó t a nagy kritikus megritkult hallgatósága ak. — Nem természetestk a szinek, nagyon mesterkélt ez a clair obseur. Vélekidett egy rendjeles piktor. V. Az előadás haladt tovább. Megelevenedtek a vizek. A féloövény, félállatok nemzették az ázalagokat, ezek a puhányokat, majd megjelent az első porezogó vázu ormó'lan hal is. Eiután ez elfő két éhQ tolta ki a vízből haszöglelü fejét. Az óriási z-urlók ropogó dereka közt már vonszolta utálatos tes'ét a makronyx, már futott a vörös homokoo az első gyík az iguano. Aztán r»pült tördelve a gulyát erős bórszároyával az első madár. Az óriási Miuczcz utáu már repült az ős túzok. nem onnan kell kiindulnia, hogy a magyar iparosoknak a mi megromlott nemzeti Ízlésűnk és igényeink kielégítése végett kell „fejlödhetniök," hanem igenis a mugyar kézmű ipar termékeit kell divatba hoznunk ugy, hogy a magyar nemzeti culturának a mohácsi vész óta elszakadt fonalát kell felvenuűnk s nem félek tőle, hogy ez a fonal el fog vezetni a magyar nemzeti ipar felvirágzásához és a nemzet boldogságához. Kérem ezért ,—a —ö.*-t, mint a ki igaz szívből érdeklődik a magyar ipar fellendülése iránt, olvassa el mégegyszer, de figyelmesebben, ugy az első, mint ezen ezikkemet. Simltska Endre. Ev. ref. egyházmegyei közgyűlés. A felső-szabolcsi ev. reform, egyházmegye f. évi tavaszi közgyűlését április hó 16—17. napjain tartotta meg n. Görőmbii Péter esperes úr és (Gencsy Albert e. m. főgondnok úr távollétében) Ujfalussy Béla úr, mint legidősebb világi tanácsbiró elnöklete alatt. Úgy a lelkészi, mint a tanitói kar igen szép számban vett részt, illetve jelent meg e közgyűlésen. A közgyűlés pont 9-kor vette kezdetét hálaadó isteni tisztelettel a ref. templomban, hol a nyíregyházi ev. ref. műkedvelő daltársaság éneke után Nt. Görömbei Péter esperes úr szép imában kért áldást hasznos munkálkodásra s miután a megjelenteket szívélyesen üdvözölte a gyűlést úgy a maga, mint elnőktársa nevében megnyilottnak nyilvánitotla, s egyszersmind a je envoltakat felszólította, hogy a tanácskozás folytaihatása végett szíveskedjenek a vármegyeháza nagytermében összegyűlni. Tíz óra előtt pár perczczél esperes úr hozzá fogott elnöki megnyitó beszédjéhez. Visszapillantást tett az ev. ref. egyetemes egyháznak az elmúlt században \aló előlialadásáról, különösen egyházmegyénk fejlődéséről. Érdekes adatokat hoz fel a múlt század eleje és utolsó éveiből, majd összehasonlítást tesz úgy szellemi, mint erkölcsi, majd anyagi állapotainkra vonatkozólag az elmúlt századból, majd a tanulságokon okulva összetartásra, hilbuzgóságra, Isten és felebarátaink iránti szeretetre buzdít, stb. Végül még egyszer kérve a jó égi Atyát az új század első e. m. közgyűlésén, hogy tartsa meg a mi ev. ref. egyetemes egyházunkat mind az időknek végéig, áldást kér az uralkodóra, az egyházak vezetőire s minden igaz ember jóra irányuló törekvésére. A tanácskozás megkezdése előtt még Dr. Mezőssy Béla úr gyönyörű beszédben emlékezett meg esperes úr elévűlhellen érdemeiről, különösen pedig azon ritka ünnepélyről, mely pár nappal ezelőtt folyt le Nagy-Kállóban; hol esperes úr 25 éves nagy-kállói lelkészkedése jubileumát ülte a vármegye előkelő közönségével. Miután dr. Mezőssy Béla ur szép beszédeért s megemlékezéseért szeretetteljes szavakban köszöneteit mondolt esperes úr — Nagyniáthé Albert e. m. főjegyző indítványára esperes úr remek imája az e. m. gyűlés jkönyvében szórói-szóra való közlése egyhangúlag elhatároztatott. Mindjárt a gyűlés kezdetén 2 tanitó és egy lelkész haláláról tétetett jelentés, ugyancsak szomorú részvéttel vette tudomásul közgyűlés Takács Gyula e. m. aljegyzőnek ezen tisztségről betegsége miatt való lemondását. Szép jelenet volt a lanilók eskütélele, a mikor is 10 tanitó és 2 tanítónő esküdött fel e krisztusi pályán való tiszta, erkölcsös munkálkodására. Esperes úr látható örömmel tekintett végig e kis seregen, nem késett buzdiló s szeretetteljes szavakat inlé/ni hozzájuk, áldást kérni kitartó munkájokra. Majd felolvastatott a tanácsbirói kar javaslata, mely szerint 25 lelkész és 16 tanitó részesült kisebb-nagyobb öszzegű államsegélyben az egyházmegye részéről. Tudomásul vétetett Főtiszt. Püspök urnák azon leirata, melyben tudatja az a kebelbeli egyházmegyékkel, hogy a vall. és közokt. m. kir. miniszter úr nem engedi meg, hogy üresedésben lévő tanitó ál omásokat lelkész„Isten rendelé, hogy mozgassanak elő a vizek mindenféle mozgó élő állatot és madarat, hogy repdeisen a föld felett az ég kiterjedése sziuén.* A közönség unatkozva fogadta a változatokéit. A sápadt urikisas-zouyok ellibegtek, földön vonszolva selyem rongyaikat. A sovány lovagok vértelen alakji is tovjkaszál', a csöppet sem izgalmas látványtól. A kccs k szakadatlan sorban robogtak a tribünöktől szétágazó u'akor. Az irók és művészek társasága ia fogyott. — Értelmetlen zagyvaság, hangzott itt is ott is, Nebáuyan még ott lézengtek saját könyvük olvasásába mé.yedve, Egy festő pipiszárl&bu nimfákat rajzolt vázlatkönyvébe, a kikre vad vágygyal szerelmes gorilla tör. Mindinkább nép e'en lett az óriási nézőtér. A mob átmászott a korlátokon és bejárta a bársonyos tribünt, kutatva, bogy nem hagytak e el vakamit az urak. VI. Általános figyelmetlenség között indult meg a hatodik változás. A tribünök üresen ásítoztak. Galyzörgés hallott. Riasztó orditáiaal ugrott elő a bozótból az ős tigris, c akhamar megjelent a maitodou is. A fák galyai közt mosolyogva ugrált & mesopiihía az ós majom. Sötétzöld sima gyepes körül, nyiló virággal borított bokrok sűrűsége diszlett. Az ég is kékebb volt e hely felett. A gránit almafa galyai közt szerelmesen turbékolt egy gerhplr. A bokrok zöldjéből kilépett az ember, simuló asszonyival. A férfi szögletes inai hatalmasan jáUzódtak a fényes bronzszínű bór alatt minden mozdulaton. Ae asszony puha barna haja a földig hu láiuzott alá. A