Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-14 / 15. szám

N T í B V I D ft K S nevéről „Szécheoyi-uf-nak, a Silótrom-szértt helyén létesítendő uj tér a grf. Károlyi Ferencz elmékezetére .Károlyi-térdnek s a Széna-tér a grf Dessewffy család iránti hálából ,Dő8twfify-tér*-uek neveztessék. A nyitandó uj tér és a Széna-tér berendezési munkálatai azonban az 1900. év folyamán — főként a kedvezőtlen pénzügyi viszonyokra való tekintettel — nem voltak végrehajthatók. Városrendezési szempontból nevezetes eseménye az 1900. évnek, hogy az előző évben hozott közgyűlési határozat alapján az orosi-utcza az oroBi-uti vámsorompó irányában az Inczédy-féle telekből megfelelő kisajátítással megnyittatott s a forgalomnak átadatott. Az országos állatvásártér berendezése az 1900. év elején nagyobbára elkészült s a szintén felemelt vásárhelypénz-szedés az év közepe óta házilag kezeltetik, hogy ekként annak jövedelmezősége felől a város tájékozódást nyerjen s amennyiben czélszerünek fog találtatni, annak idején a kövezetvámmal együtt adassék bérbe. A kövezetvámra vonatkozólag felemlitendőnek tartom móg, hogy az eddigi vasúti vámsorompó megszüntetésével az uj kövezetvámdtjtótelek életbelépésével egyidejűleg a vasúton fel ós leadott árak utáni kövezetvámszedés is engedélyeztetett és gyakoroltatik. Az uj kövezetvám díjtételek eredménye felett az eddig rendelkezésükre állott idő rövidsége miatt most még bírálatot mondani természetesen nem lehet. A Sóstó fürdő meghosszabbított bérlete az 1900. óv végével lejárván a képviselőtestület árverés utján való ujabb bérbeadását rendelte el. A két izben is megtartott árverések eredményét azonban a közgyűlés nem fogadta el s engem bízott meg, hogy magán egyezkedés utján adjtm bérbe. Ilyen alapon az eddigi bérlővel Toluay Sándorral sikerült legkedvezőbb megegyezésre jutni a ki is a fürdót 3 évre, óvi 7600 korona bérösszegért vette ki. A Korona vendéglő bérletét ez évi május 1-től Baumeister Ernő addigi bérlő a bérleti idő hátralévő 5•/* óvi tartamára Nebenmayer és Salamon társbérlőkre ruházta ál a város hozzájárulásával, akik is az eddigi 16000 korona bér helyett 22000 korona bér fizetésére kötelezték magukat. A villamos vasút Ugye az 1900. év folyamán nem jutott dűlőre. Az 1899. évi deczember hó 29-én tartott engedélyezési tárgyaláson létrejött megállapodásokhoz képest a vállalkozó .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" czég az 1900. évi julius hó 8-án benyújtotta azon nyilatkozatát a kereskedelemügyi magas

4 minisztériumhoz, amelyben körvonalozta, hogy a változott viszonyok miatt a várossal létrejött szerződós milyen módosítása mellett hajlandó a vasutat megépíteni, — a képviselőtestület azonban a az 1900. óvi szeptember hó 21-én tartott közgyűlésén kijelentette, hogy a módosításokba bele nem egyezik s a minisztériumot is arra kérte, hogy az 1899. évi deczember 29-iki engedélyezési tárgyalás feltételeit tartsa fent. Az akként előállott merev ellentétek lehető eloszlatása czéljából a kereskedelemügyi minisztérium kebelében Nagy Ferencz államtitkár ur elnök'c'o alatt az 1900. óvi deczember hó 29-én közös értekedet tartatott, amelyen azoubau a fen forgott ellenlétek eloszlatáBc uem elkerült, és pedig anuál kevésbbé. mert a vállalkozó czég képviselői julius 8-iki beadványuk tartalmahoz ragaszkodtuk, nem lévén meghatalmazásuk a czég részéről engedmények tételére. Az értekezlet eredménye mégis az lett, hogy a Sóstóra vezető fővonalból a tokaji utczán elágazó s a villauyteUpig vezető szárnyvonalra a közigazgatási be jlrás a folyó év január havára elrendeltetett, (januái hú 18-án meg is tartatott) s kimondatott, hogy a vállalkozó részvénytársaság az ezen bejárásról felvett jegyzőkönyv jóváhagyása és a czéggel való közlése után egy hónap alatt köteles lesz írásban benyujtaui azon részletes kívánságait és feltételeit, amelyek mellett a vasutat megépíteni hajlandó. Az elmúlt óv folyamán a városunk közdolgai iránt éideklódók kedélyét huzamos ideig feltűnő izgalomban tartotta a Nyíregyházán felállítandó „Leányinternátus" részére átengedendő telek ügye és pedig csaknem teljesen kizárólag a véleményeknek a hely fölött meg uem egyezése miatt. Végtére akként dőlt el a dolog, hogy a város — alapítványként — a Zs ndár korcsma telkét engedi át ez intézetnek annak fenállása idejoig. Az e tárgyban hozott határozatot a vármegye törvényhatósága is jóváhagyta, utasítván a varost megfelelő alapító okirat elkészítésére. Szintén a nőnevelés érdekeit szolgálta a város az elmúlt óv folyamán akkor, midőn a helybeli jótékony nőegylet által fentartott nóipiriskola számára az egyháztéri Csengery-féle épületben addig évi 800 koronát jövedelmező megfelelő Helyiségeket alakított át 3779 korona 42 fillér költséggel és adott át ingyenes használatra, ezzel egyúttal a községi polgári leányiskola részére szükséges helyiségek kérdését is megoldván, amennyiben a nőipariskola átköltözése folytán az eddig az által elfoglalt helyiségek is a polgári leányiskola rendelkezésére bocsátattak. Az elemi iskolai oktatás ügyét is több oldalról igyekezett előmozdítani városunk az elmúlt évben. A felekezeti különbség nélküli érdekeket szolgáló tanyai iskolák óvi segélyét az iskolákat fentartó ág. hitv. evang egyház számára évi 8000 koronáról 11000 koronára emelte fel. Elhatározta továbbá, hogy a tanyákon kót uj iskola létesítését segiti elő, melyek közül az egyik a mármarosszigeti ev. ref. főiskola, mint főtulajdonos ős Kiár Sándor, mint bérlő hazafias^áldozatkészségével a Sima pusztán lévő Hosszúhát tanyán, — a másik az ág. hitv. evang. egyhál közreműködésével, H hstár déli részén még ezuíáu kijelölendő helyen vzándékoztatik feiálittatni. Nevezetes eseménye az 1900-ik évnek a Szilágyi Andaházi féle kö'c-íön tartozás visszafizetése. Ezt a kölcsönt a város iz 1336-ik évbon vette fel Szilágyi Aadaházy Mihály debreczeni polgártól 40,000 pengő forintban 50 évre. A kövatelés a kölcsönadó halála utáa az általa Djbreczenbep alapított internátusra, a Szilágyi Andaházi intézetre szállott. Az 50 évi határidő lejártával, 1886-ban, a kölcsönvevő város és az intézet között megállapodás jött létre a kölcsöntartozás meghosszabitása iránt. Minthogy azonban a követelés a város összes ingatlanaira be volt táblázva és minthogy az intézet részéről a város által elidegenített egyes kisebb ingatlanoknak a zálogjog alóli kibocsátása elé ismét akadályokat gördített, a város a kölcsöntartozást felmondta s az 50000 pengő forintnak megfelelő 84000 korona összegben az 1900. évi októben hó 24-éu vissza fizettetett. A Görömbei jubileum. A nagykálloi református egyház az alkalomból, hogy Görömbei Péter nagykállói lelkipásztor, felső szabolcsi esperes kállói papságának 25 évét betöltötte, április 10-én jubiláris ünnepélyt tartott. , 187G óta hirdeti Görömbei Péter az igazságot a nagykállói református templomban. Negyed századon át osztogatta lelke Istentől nyert kincseit népének, hogy milyen eredménynyel, azt ékesen illusztrálja Nagy-Kálló erős kálvinista népe, virágzó református egyháza, égő haza fisága. Huszonöt év alatt az ige testté válik. Az a lélek a melynek hivatása, hogy elől világolva mint a „tűz oszlop" mutassa az utat, ilyen nagy időn, fénye hatalmával szét árad és uj fényeket támasztva a követők lelkében láttatja hatalmát ifjúban, öregben, kunyhóban és uriházban. Nagy-Kálló megmozdult, ünneppé avatta április 10-dikét. A házak födelén nemzeti zászlókat lobogtatott a tavaszi szél. Az emberek ünneplőbe öltöztek és egybegyűlve város és messze vidék, megadták a szép napon az érdemnek a mi az érdemé. Délelőtt 10 órakor dísz presbiteri gyűlés volt a templomban melyen ott voltak Kiss Aron debreczeni ref. püspök, Gróf Degenfeld József Hajdumegye főispánja, a vármegye képviseletében báró Feilitzsch Berthold főispán, Mikecz Dezső főjegyző, Szikszay Pál főügyész, Sípos Béla tb. főjegyző, Mezőssy László és dr. Kauzsay Ödön aljegyzők, Gencsy Albert országgyűlési képviselő, főgondnok, Mezőssy Béla országgyűlési képviselő, dr. Benedek János a „Debreczen" szerkesztője, Góressy Kálmán tanker. igazg., Eördögh Dezső tanfelügyelő, dr. Kállay Rudolf, Francsics Vincze, 30—40 református pap és ugyanannyi tanitó, ker. főigazgató, Berethöy János főgondnok propoziciójára Dr. Borosnyói Béla vezetése alatt Zoltán István, Béress Ferencz, Bereczky János, Benedek Sámuel, Szondy János, Lévay Sándor Szondy Sándor küldöttségileg mentek az ünnepeltért. A Jövel Szentlélek Úristen kezdetű remek református ének elhangzása után Görömbei Péter a szószékből a következő, gyönyörű imát mondta el a zsúfolásig megtelt templom előtt: Háládatos szívvel és lélekkel megteljesedve állott ma meg tiszteleted szent hajlékában jó Alyánk a te szolgád s a te néped. Hálát adunk neked, hogy a mi töredékeny és gyarló életünket e mai szent, napig megtartottad, minden nagyobb baj s veszélytől megőrzötted vagy azokból kiszabadítottad. Leborulva imádunk tégedet különösen azon szövetségért, a mely ez előtt 25 évvel, a te szolgád Jézus szent vallása evangyeliomának a hirdetője s e szent helyen letelepedett néped, a n.-kállói ev. ref. keresztyén gyülekezet között köttetett s e mai szent napig megtartatott. . . . Hálát ad Atyánk a népért a pásztor, mely őt ide, ezen kies helyre, az igének hirdetésére, a szent szolgálatra, 25 évek előtt meghívta. Hálát ad főleg a pásztor, hogy az ő életét mind e mai napig megtartottad; a füstölgő gyertya-belet meg nem oltottad; a törékeny cserép-edényt — ha sérelmeket szenvedett is, — az összeroppanástól megőrzötted. . . . Óh Uram! előtted ezer esztendő is csak annyi, mint egy nap; mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázata. — De a mi napjaink megszámlálva vannak nálad s mikor azok elmúlnak, elrepülünk és elmulunk azonnal! óh Atyánk! te tudod mily méltó a mi hálánk, ha elgondoljuk, hogy azok közül, a kik 25 év előtt, az uj lelkész üdvözlésénél jelen voltak, mily sokan nincsenek már az élőknek főidén! mily sokan mentek el a minden élőknek után az ő atyáikhoz az örök nyugodalomra, az árnyak birodalmába, a csendes temető kertbe. Elmentek a férjek és nők, az apák és anyák, ifjak és öregek, a gyülekezet tisztes vénei, pátriárkái, vezetői és példaadói; elmentek a kegyes Máriák, a szorgalmatos Márták, az adakozó Tábithák. A kik pedig itt maradtak, megvénkedtek; a 25 év előtt erőteljes alakok megöregedtek. . . . Maga a lelki pásztor is, a ki 25 év előtt mint ifjú, erős, munkabíró ember, lelkesedéssel, magasztos elvekkel, eszményekkel eltelve emelte hozzád hálára, imádságra szívét, kezét mint rendes lelki pásztor a gyülekezet közepette — ma itt áll az évek, munkák, gondok terhe alatt roskadozva, őszbe elegyedett hajjal, gyakorta változó egészséggel; sok édes és keserű tapasztalattal; de eltelve irántad való hálával, bizodalommal; itt áll imára kulcsolt kezekkel, hogy mélységes háláját, tiszteletét, gyermeki engedelmességét, alázatosságát ünnepies érzelmekkel, törékeny hangokon elrebegje, kibuzogja. ... Itt áll vele és mellette kisded családja az Ároni család, hogy a kenyérkereső, a családfő megtartásáért hálát adjon felségednek. . . . Méltó, bizony méltó a mi hálánk Atyánk! Hogy a negyed század, e szinte egy emberöltő alatt életünket, a pásztor és a nyáj életét megtartottad; e gyenge nádszálat eltörni nem engedted. Térjen azért dicséret, dicsőség, magasztalás a te szentséges nevedre! . . . Dicséret, dicsőség, magasztalás térjen a te szentséges nevedre, hogy a te most ünneplő szolgádat istenes szent munkájában segítetted s gyámolítottad. — Te tudod óh atyánk! hogy ha a test talán gyarló volt is, de a lelek mindig kész vala ő benne. — Te tudod jó atyánk! ki a sziveket s veséket vizsgálod, kinél nyilván vannak legtitkosabb gondolataink is, hogy a te hű szolgád semmiben sem vonogatta magát, a mi gyülekezetének javára, idvességére szolgált Hirdette az igét alkalmas alkalmatlan időben, az özvegyeket és árvákat vigasztalta, a tudatlanokat tanította, a betegeket felkereste, a kevélyeket intette, a jó rend és béke fentartásában buzgólkodott ; a felebaráti szeretet s megbocsátásban példát adni igyekezett: a haldoklókat Isten irgalmával biztatta, de te tudod Atyánk

; hogy mindezeket csak gyarló emberi erővel végezhette. Oh mert az emberé csak a munka és az igyekezet. Ne tekintsd tehát a sikert s a munkának gyarló voltát, hanem tekintsd a szivet, a jó akaratot nielylyel az anyaszentegyház építésében forgolódott. Áldassék a te szent neved tőlünk e gyülekezetben most én mindörökké a vallásos érzés fejlődéséért a szellemi erők gyarapodásáért, az anyagi javak szaporodásáért, melyek ezen n.-kállói ev. ref. egyház életében itt-ott feltünedeznek. Áldassék a te szent neved a bőkezű alapitókért dicsőség legyen értük szent nevedre adományaik legyenek nálad felírva megjutalmazva s emlékük legyen köztünk áldva. Áldásod, kegyelmed nyugodjék meg azun egyházias érzelmű, elöljárókon, gondnokokon és tanácsnokokon, akik; a törekvő lelkipásztort, az ő munkálában támogatták. Óh atyánk, óh Isten! valamint te tartottad s vezérelted idáig egy negyed századon át a lelkipásztort s gyülekezetet, te vezéreld továbbra is, hogy közös erővel építtessék ezentúl is, ezen nagy-kállói ev. ref. egyházat. Anyaszentegyházért, városért, hazáért, koronás királyért oly sokszor szállt hozzád atyánk e szent falak közölt 25 év alatt a pásztor és gyülekezet imája. Cselekedd atyánk, hogy ezekért szálljon imánk trónod Zsámolyához ezentúl is. Nyugodjék meg a te édes atyai áldásod kegyelmed e városon s az ebben élő keresztyén és nem keresztyén vallású lakosokon, intézeteken s ezeknek elöljárói, a minden rendű, rangú polgárokon, gazdagokon,szegényeken. Áld meg a magyar hazának azon részét ezen ősi vármegyét, melynek kebelében élünk, áld meg ennek vezető t, halmait völgyéit s minden rendű lakosait! Halmozd el minden testi, lelki áldásoddal a mi szeretett magyar hazánkat, dicső magyar nemzetünket, ennek felséges koronás királyát, a kormányzókat és alattvalókat, hogy a haza nagysága, a magyar nemzet dicsőségeért minden áldozatot meghozzanak. — Tetézzed áldásoddal egyetemes református keresztyén egyházunkat, ennek velünk együtt ünneplő s buzgólkodó vezér embereit, kormányzóit, főpásztorát, főgondnokát s minden gyülekezetét ! Egy buzgó imával, fohászszal zárja atyánk a te szolgád s a te néped a 25 éves békés együttlét ez öröm ünnepélyét, óh jó atyánk, irgalmas Istenünk, azon bnzgó, esdő könyörgéssel, hogy, ha majd az ünneplő s imádkozó pásztor s az örvendő hivek is mind porrá lesznek, s mindnyájunkat eltemet a mulandóság őrök törvénye, akkor is legyen itt e szt. helyen, ez ősi magyar város kebelében lelkes, buzgó, szám szerint is nagy református keresztyén, kálvinista magyar gyülekezet s vallásának alapja legyen akkor is az Ur Jézusnak evangéliuma s ez által legyen ezen nagy-kállói reformált gyülekezet a tiszta magyarságnak, erős vára, rendithetetlen oszlopa, hogy álljon, éljen s viruljon a nép magyar haza és dicső magyar nemzet nemzedéktől, nemzedékre!! A te nevedet és dicsőségedet hirdető szolgádat pedig ruházd fel jó Atyánk! továbbra is benned vetett hittel, Jézus iránti hűséggel, kitartással, testi s lelki erővel egészséggel, hogy terjeszthesse az evangéliumot Ha pedig előbb, vagy utóbb végórája érkezik s számadásra hívod, add atyánk, hogy mindenben hivnek s igaznak találtassák, És ha majd a pásztor is, valamint most örvendező hivei is leteszik a vándor botot s pihenni térnek, adja a pásztornak hivei mellett a temető kertben csendes nyugodalmat, elmaradt kedveseinek hiv pártfogókat, a hívek közt nevének jó emlékezetet, lelkűknek nálad az égben örök dicsőséget, őrök életet és őrök idvességet a Jézus Krisztusért! Ámen! Az ima után, mely nagy hatással volt a haligitóságra, Berethöy János Nagy-Kálló reformátusai nevében üdvözölte a szeretett vezért és szép szavak kíséretében aranyozott kötésű szent irást nyújtott át a nap emlékeül. Görömbei meghatottan válaszolt. Válaszából például mindenek számára hadd álljon itt pár sor, melyből fennen szól, hogy e nagy lelkű ember nagy köteles egtulisánal szerénysége még nagyobb. Midőn tudomásomra jutott a gondnok úr utján , hogy készül valami a n.-kállói ev. ref. gyülekezet kebelében, vizsgálat alá vettem magamat és arra az eredményre jutottam, hogy én semmiféle tüntetést nem érdemlek, mert én ezen 25 év alatt szolga voltam, az Isten szolgája, az ige hirdetője. Egy eszkőz voltam a Mindenható kezében s igy Istené a dicsőség mindazért, amit 25 év alatt tettem. Azt mondotta egykor a haza nagy fia Kossuth Lajos, hogy „az érdem ott kezdődik, ahol a kötelesség végződik", én pedig a kötelességemet sem végeztem el ugy, amint óhajtottam volna s igy érdemeim sem lehetnek. Ezen jóakaratú, tüntető megemlékezésnek okát nem is magamban találtam én fel, hanem feltaláltam az én n.-kállói hitsorsos hallgatóim, az egyház érdemekben gazdag főgondnoka, gondnoka, vezetői és a velem együtt híven munkálkodó hivatal társaknak, az egyház kitűnő tanítóinak gyöngéd figyelme és ragaszkodásában. Ezután a felső-szabolcsmegyei esperes kerület papsága élén Andrássy Pál buji lelkész üdvözölte ismert szép beszédmodorában az ünnepeltet. Majd Horváth István nyíregyházi református tanitó beszélt tanitótársai nevében. Midőn ez üdvözléseket is megköszönte Görömbei, a gyülekezet a „Te benned bíztunk eleitől fogva" kezdetű zsoltár 2-ik versét énekelve, eloszlott. Déli egy órakor a deputációk jelentkeztek az ünnepelt lakásán. Elől a város hőlgykőzönsége, emléktárgygyal is kedveskeve a meghatott lelkésznek. A deputációban részt vettek Zoltán Istvánné, Dr. Borosnyói Béláné, Berethöy Jánosné, Forró Károlyné, Lévay Sándorné, Pelsőczi Sándorné Szondy Sándorné, ifj. Toka Sándorné.