Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

a NTIBVIDÉK De még a külföldi szakképzett elem letelepítésével sem érhetünk czélt, mert ez az elem külföldi gyárjainak itt nálunk csak filiálékat fog állítani és a tőlünk szerzett pénzen épít magának palotákat a kölföldöu és költi ott a tőlünk elvitt pénzt, mint nemzeti fellángolásunk bérét. Hogy munkásaink keressenek, hogy nyersanyagaink itthon feldolgozás alá kerülnek ? Ha a munkabér nagy lesz és a nyersanyag drága akkor a mi munkásaink és őstermelőink kereshetnének, hasznuk volna, de olyan drága volna az iparczikk, hogy senki sem vásárolhatná s a gyár vagy megbukik s oda a magyar ipar, vagy megint csak „az adóból kell pótolni a gyár veszteségeit.* Ezért mondtam vasárnap, hogy normaként nem szabad a magyar „gyártmányok* pártolását kimondani. Ami szükségletünk nekünk, a nemzet többségének van, annak kielégítésére nem kell gyáripar, azt kézzel is elő lehet állítani, a szerencsés „felsőbb reudü százezerek" pedig luxuriosus igényeik kielégítésére úgyis a külföldre fognak járni, mert hát meg kell mutatni, hogy ók különbek más embertársaiknál. Magyar culturát kell tehát teremtenünk, amely nem uszályhordozója, biztosító intézete és biztosítéki alapja a nyugoti cultura creaturájának, a nyugoti iparnak. Ez a magyar cultura természetesen eleinte gyarló ipar termékeket hoz létre, de amint a cultura megszületik s amily lépésekkel halad, amily mérvben megnyilatkoznak ezirányu igényeink, ugy születik meg vele a magyar nemzeti kézmű ipar s fejlődik vele együtt, mert fejleszteni fogja a nemzeti divat. Igy majd talán megérhetjük azt is, hogy kézi erővel nem lehet lesz annyit producálni, amennyire szükségünk lesz a ekkor érkezik el majd csak az ideje a magyar gyáriparnak. A magyar kézmű ipar mindig eredeti alkotásokat hoz létre, amely eredeti alkotások kell, hogy legyenek a fényűzés és majd a gyári chablonok tárgyai és a fejlendö magyar gyáripari tömegtermelés mintái. A magyar gyáripart nem a tökepénzeseknek „deus ex machina" kell létrehozni, hanem a magyar fogyasztásnak kell odafej lódni, hogy a magyar iparos belássa, hogy a közönségesebb, általánosan fogyasztott czikkeket kézi erővel többé „oly tömegben amint, keresik" előállítani már nem képes, tehát kénytelen gyártani. írva vagyon talán, hogy csak az a szép, ahogyan Angolország dandy-i vagy Párizs aszszonyai öltöznek. A „magyar nóta" a magyar cultura gyermeke, s mégis van kelendősége a külföldön is. De hogy az a vád, a mely elhangzott, hogy én ijesztgetni akarnék, anélkül, hogy jobbat a megkezdettnél mondani tudnék, ne érjen, nem fejtegetem tovább e kérdést, jobb inkább elRóbert: Alfréd: Róbert-. Alfréd: Róbert. Alfréd-. Róbert: Alfré<l: Róbert: A kéj mulandó, csak a kin örök . . . Az angyal visszatért hónába, . . . (nevetve) És te A földre tértél újra visssza, hogy Itt megtaláld az elveszett eget. Ne gúnyolódjál! — Bár világom élem És éltemet holtan nem töltöm cl, De elfeledni őt sosem fogom! Hiszen minél őrültebb kéjre vágyom És látom, hogy mily romlottak vagyunk, Annál dicsőbb az ő emléke nékem, Ki életében angyaltiszta volt, Holla után egy szent, kihez imádkozom S kinek emléke szivemet nemes Érzéssel tölti el ... De, — hagyjuk ezl! Letűnt szerencse emléke sötét. Legyünk vígak és nézzük a jeleni! (tűnődve) furcsa biz ez! — Van egy nő, a ki hű! Egy porszem! — Míg a többi, — sok, miként A Saharának kövecses paránya! . . . Én nem tudom felfogni, mint lehet Egy nőt szeretni csak sok éven át. (Cynikusan) Ha bármi ételből sokat eszünk, Megunjuk azt és nyelvünk másra vágyik. Ilyen a nő is. Pár hónapig édes, Aztán unalmas! — Legalább nekem. (kissé ingerülten) Aként beszélsz, mikéntha te neked Minden lány s asszony meghódolna és te Virágukat letépve, őket eltipornád. (közönyösen) Való igaz! Ejh no! Ez már cynismus! Amily értéktelen a könnyúvérú Asszony s leány, ép annyira dicső A hü hitestárs, tisztaszivű nő S hogy ilyen is van, nem lehet lagadni! Bocsáss meg, — még ebben is kétkedem. Lehet, — talán, — hogy van néhány ilyen, De én egyet se láttam még közülók. Túlzás! Oh nem, — tapasztalás! mondani, hogyan képzelem én a magyar iparpártolást. Állítsunk vámsorompót, mondá dr. Meskó László képviselő vasárnap, a saját háztartásunk területén, s képezzünk külön-külön önálló vámterületet. Igen, ez az elv, amit követnünk kell, csak a keresztülvitelben térünk el egymástól, vagy talán ott sem. Szerintem a keresztülvitel abban áll, a vámsorompó felállítása azt jelenti, hogy 1-ör semmiért pénzt ne adjunk, amit házunk határain belül előállítani képesek vagyunk, s ha a saját házi készítményeink nem oly szépek, nem oly olcsók, nem oly jók, mint egyik-másik Bzomszédéi, ezen ne azáltal segítsünk, hogy egyik-másik szomszédtól vegyünk pénzeu, hanem igyekezzünk (pl. a sódar páczolásban stb. stb.) tökéletesedni a háziak előállításában. 2-or. Semmiért pénzt nem adni, amit városunk határán kivül bármilyen minőségben készítenek, ha ugyanazon czikk jó vagy rossz minőségben „előállittatik" vagy előállítható városunk határán belül s ha készítményeink nem oly szépek, nem oly jók, nem oly olcsók, mint a szomszéd városokéi, ne ugy segítsünk a bajon, hogy az idegen készítményeket megvegyük, hanem ugy, hogy a saját készítményeink szépségét, jóságát és olcsóságát fokozzuk, saját külön iparunkat, a nyíregyházi kézműipart fejlesszük. 3-or. A vármegye területére semmit be nem hozni, ami e megye területén általában előállittatik, vagy előállítható. S hü a megyei ipar productumai nem oly szépek, nem oly jók, nem oly olcsók, mint a szomszéd megyék készítményei, „6 nemekben" ne ugy segítsünk a bajon, hogy .íz itthon is előállítható áruk előállításával felhagyjunk, s az idegent készpénzért vegyük, hanem igyekezzünk vármegyénk iparát fejleszteni. 4-er Semmiért ne adjunk pénzt, ami országuuk területén egyáltalán termelhető és készíthető, S ha az idegen szebb is, jobb is, olcsóbb is, ne dobjuk el a saját iparunkat, hanem igyekezzünk fejleszteni, tökéletesíteni. Idegen áruezikkekért csak akkor adjunk pénzt, ha azok mintának kellenek, vagy ha azok nélkül meg nem élhetünk, azonban itthon nem termeszthetjük, vagy nem készíthetjük őket. Ez a magyar iparpártolásnak a programja. Ennek betartása nélkül nem lesz mit pártolni. Szinte hallom, hogy mondják, ez a Simitska már megint a levegőben jár, kivihetetlen problémákat gyárt, ahelyett, hogy a dolgok praktikumába is vetne egy egy pillantást. Lám micsoda idealisztikus lehetetlenségekről fecsegett már eddig is. Hogy méltán ne érjen ez a vád. elmondom, hogyan képzelem a fenti magas axiómák realisálását Nyíregyházán. Alfréd-. Róbert: Alfréd: Róbert: Alfréd: Róbert Alfréd: Róbert-. Van asszony hű is! — Példa rá a nőm! Lelkem teszem fel fogadásra! Jó, no! Én ily merész nem volnék sohasem. (mintha hirtelen eszébe jutna valami) De, mondok néked egy igaz mesét, Magam valék a primo amoroso. Megláthatod belőle, mint csalódik Az ember egy-egy szent madonna-arezban. Kíváncsivá tészsz! Halld tehát. — Ot éve A Riviérán tőltém a telet. Tüdőm sivított és az orvosok Nizzába küldtek ... (közbevág) Pardon! — Érdekes yéletlen ez! — Ha jól emlékezem, Öt éve volt, hogy én is ott valék, Mint ifjú házas, nőmmel. — Ej, be kár, Hogy még akkor nem ismertük meg egymást! Na csakugyan! — Lett vón sok jó mulatság! De én magamba voltam s nem kerestem A társaságot. Untam is magam Nagyon. — Egyszer, egy napos délelőtt Sétáltam olt a közeli ligetben . . . Hiszen tudod, . . . nem messze van a parttól, Remek hely az! . . . (gondolkozva) Emlékszem . . . Drága nőm is Szokott sélálni otl. — Míg én fürödtem, Mint orvosim azt megparancsolák, Eliz elment sétálni a ligetbe . . . (kissé tnegt'Uödve) Eliznek hívták nődet? (magálban) Ej no! . . . Mindegy! (/enn)Mintmondtam,egyszerottbolyongtara ismét S egyszerre, — mintha tündér volna ő, Elémbe jő egy bájos, ifjú nő . . . Leírni őt, meg sem kísérlem én, Hisz fennakadna szóm sötét szemén, Amely beszélt, sírt, kaczagolt, szidolt . . . De, — arczképét majd megmutathatom Banalsan kezdtem vele csevegni S természetesen udvaroltam is, A nyíregyházi állandó iparpártoló bizottság indítsa meg a mozgalmat a „nyíregyházi állandó iparkiá/litás és árucsarnok" felállítása iránt. Ez a kiállítás és csarnok „szövetkezeti ulon" ugy szervezendő, hogy (a szakértőkből álló s a nyíregyházi állandó iparpártoló bizottság kebeléből, a bizottság által javaslatba hozottak közül, Nyiregyháza város közönsége által bizonyos időre választandó bíráló bizottság becslése alapján), a becsérték 75*/,-át előlegezve, vegye át Nyiregyháza város összes iparosainak összes készítményeit s az illetők mindegyikének külön kiállítási állványán kiállítva, árusítsa el azokat, a kiállítást reggel 6 órától, este 7 óráig, esetleg tovább is látogató vevő közönségnek, esetleg adja bizományba, vagy adja el viszont elárusitásra helybeli, vagy vidéki kereskedőknek. A bevett czikkeknek teljes ára a félévi leszámolások alkalmával fizettetik ki, az évi tiszta nyeresség egy bizonyos századából megállapított és a bíráló bizottság által oda ítélt jutalom dijakkal együtt. A tiszta jövedelemnek felosztandó részében minden kiállító szövetséges tag olyan mérvben részesül, amily mérvben a tiszta jövedelem előállásához hozzájárult. Összekötendő volna ez az intézmény mezőgazdasági állandó termény és áru kiállítás ós vásárral, ahol a kiállító gazdák a beadott áruk értékének szintén 75°/»-át kapnák ki előlegül s a teljes árát a félévi leszámoláskor. Az ügyletek lebonyolítása olyformán történik, hogy minden iparos vagy gazda az általa behozott termény és árura kiadott előleg erejéig vásárlási jogott kap a csarnokban, s a megtörtént vásárlások, az utalványra rájegyeztetvén, a csarnok pénztárai, melyek a készpénzben vásárlóktól a pénzt beszedik, csakis az utalványon felmaradottnak kitüntetett készpénzt fizetik ki. Hogy azonban ez keresztülvihető legyen, a csarnoknak egyúttal fogyasztáái árucsarnoknak is kell lennie. Igy biztosíttatik egyik a másikának, a nyíregyházi termelő és fogyasztó és nagyon kevés pénzzel rendkívül nagyfokú forgalom bonyolítható le. Az áruk és czikkeknek azonban kizárólag magyar termékeknek kell lenniök. Teljes kivitelét ezen eszmének természetesen egy ilyen hírlapi czikk keretében bemutatni nem lehet. Azonbau azt hiszem, a fenntebbiek keresztülvitelére az alapszabályokat és embereket egy kis jó akarat mellett megtalálni nem lesz nehéz feladat. Igy testesül meg az ipari kiállítási és árucsarnokban a nyíregyházi hitel-értékesitési és fogyasztási szövetkezet. Még csak az van hátra elmondani, hogy hol vegyük a csarnok felállítására, berendezésére, vezetésére és az üzletek lebonyolítására szükséges pénzt. Erre sok mód van. Ha a helybeli pénzintézetek nem alkalmasak ezen terv keresztül De ő mosolgolt csak minden szavamra És ha merészebb lettem, — ott hagyolt. Megludtam aztán, hogy egy éve asszony, Aki urát imádja szertelen. S ez izgatott. — Nem volt nőismerősöm, Aki, — ha kérlem kegytelen maradt . . . Találkozánk mindennap azután Tíz óra tájban . . . Alfréd: (mormogva) Úgy? Tíz óra tájban . . . Róbert: S ő ott maradt egész tizenkettőig. Akkorra várta férje a hotelben. Soká hiába udvaroltam én, Nem is reméltem többé a sikert, Mikor eként szólt egy derűs napon: ' „Holnap, — férjemmel elhagyom e fürdőt. Hazamegyünk; uramnak dolga van.' Tán mondta is, mi dolga volt urának... Ha jól emlékszem tán kinevezés Volt ott az ok, mely hazahívta őt... Alfréd: (nagyon nyugtalanul) Kinevezés!... Ej, hazug a [fülem! De folytasd, kérlek! Róbert: Ez jó alkalom volt. Szerelmet vallék izzón, lángolón És.. ő is kissé izgatott vala. Elvégre aztán találkát igért Ól órára, nála, a szállodában, Mert férje Monacóba utazott El délután. — És megtörtént!.. Az asszony Enyém voll öttől hét óráig... Oh, Sosem felejtem azt a délutánt.. . Azóta nem hiszek az asszonyokban, Mióta láttam, hogy e szent madonna Miként rak szarvat férje homlokára. Alfréd: (erőltetett nevetései) Mulatságos valóban! — [Szarvakat Rak férje homlokára!.. (hirtelen elkomolyodva) [ll.mcm liallod-e Nem jó dolog mégse ily sokat inni. . . | Róltert: (meglepetve) Miért?