Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-07 / 14. szám

£ XXílVévfoK i "J" W3J . w .. VI. kU.ll, > U. I U u 43 37 sz Érk. 1901. APR. - 8 i szr.m, Nyíregyháza, 190L április 7. IDÉK SZABOLCS VARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁNOS TANITŰ-EGYESÜLETÉ?ÍE5 HIVATALOS KÖZLÖNYE. MegfJeleniU hetenkint egyszer, vasárnapon. tH Előfizetési feltételek: |

A„ ,-c^i • . j „ i coatán vagy helyben házhoz hordva: el

o^J. .^ndelézek a a Égést ívre 8 korona «>p szétküldésé targyuban leendő felszóKíl ívre 4 , lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos .Vogjed évre ......... 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A ktaségi jeryrf éa Umtó araknak egén é*re fJánószkv házi intézendök csak Béc/ korona. Egy stáai ára 20 Ollér. jjanoszgy nazj intezenaoí. á lap szellemi részét képetö küldemények, a saerkesató ciime alatt kéretnek beküldeni. BérmeateUen levelek esak ismert kesektöl fogadtatnak e . A két Iratok esak világos klváaatra • aa illető költségére küldetnek vnsst. Hirdetési dijak: Minden aégysxer kasáksxstt petit ssr egyszer kOsléae 10 «lUr; tibksxlrl kSslés esetében 8 IL A syllt-térl költemények dija seronkimi 60 Illán Apró hirdetések 10 stói« 40 Bl., minden további ssé 4 il. Tas tag betárel ssedett kusisressn síimlt. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (11. kerület iskola-utczs 8-ik szám); továbbá: Goldbsrger A. V„ Eoksten Bernát és Altalános Tudósi ti által Budapaaten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Nématorazág és Svaloz fővárosaiban és Dorn L Conp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 400—1901. sz. Szabolcs vármegye főispánja. Pályácatl hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 1100 korona törzsfizetés, 200 korona lakpénnzel rendszeresített központi írnoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és eletkorukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi április hó 22-ig, mint záros határidőig ny ujtsák be. Nyíregyházán, 1901. márczius 30-án. Báró Feültzsch Berthold, főispán. Pártoljuk a hazai ipart. Összejött önk, megfogadtuk, végrehajtó bizottságot ia küldtünk ki, aláírási iveket is fogunk szétküldeni, amelyek alapjáu ki lehet majd mondani X—re, Y—ra, hogy nem becsületes ember, ba uem állja a szavát! Hölgy bizottságot i-> szervezünk majd stb, stb. Kezdjük hát meg. Hogyan ia lesz csak 1 Csak a boltokból kaphatunk mindent amire szükségünk, vágyunk van. Mert-mert-mert, atb. atii. atb. A boltok iiounau kapják) Ez üzleti titok, amit a kereskedő el nem árulhat, mert a beszerzési forráa megválasztása éa el nem árulása az alapja a concurrena képességnek s ez a fő. Szabott árak! látjuk itt-ott felírva és a ,7 korona," ,3 korona" atb. stb. szabott árak mellett ott van a „G U. D." R. S. K. L. P. B. stb. stb. hieroglif írva vagy íratlan, aminek megfejtése üzleti titok. Ezekről csak gondolkodni jó, azért nem is írok rólak. A r,NYlRV

rIDÉÍ'' TAKÜZAJA. Oönozy Sándor •mlékér*. Kérlelhetlen végzet, szembe szállok véled ! Gonosz volt, ádáz volt, iszonyú a tetted. Jöjj elő! Felelj meg!, mondjad hit szemembe, Ugy kell annak lenni ? hogy tesz jó kedvedbe ? Nagy bűnnel vádollak: érdemetlent sujt'tál, Igazold hát magad, most miért mulattál ? Játék ez te néked ?: Pokoli sátántáncz, Sziveket renditsz meg, utánad sötét gyász. Ütött sújtó kezed, mentsd ki érte magad, Felelj mindezekre: bűnödet halmozzad, igazat nem mondhatsz, tudtam jó előre. Hallgatni: ez arany élj is vissza véle. Nem károm'lak érte, nem volna ez illő. Haragudnék érte nem kívánja ezt ó. Vagy tán velem játszol? engem vakítasz már. Álmodom ezeket^ ; s édes ébredés vár. Harminczhatan voltunk, már csak harminczháiman, Szeretett osztálytárs, jó bajtárs mindnyájan. Kettő eltávozott, megsirattuk őket S most Te voltál a soron? itt hagytál bennünket. Mivel szolgáltál rá? bűnöd sokasága? Nyiltan beszélhetek, ez nem lehet az oka. Irigy volt a Végzet, mikor végzé dolgát Elszólitá tőlünk, tudomány martyrját Piheniz már, boldog vagy, békében nyugodjál, Emléked megőrzik, mig világ világ áll. Ha tíz év letellik s találkára gyúlunk, Rólad beszélünk majd s Téged irigyelünk S most hozzátok szólok, harminezkettőtökhöz Boruljatok térdre, szóljunk Teremtőnkhöz „Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér." Szerény lelkünk Tőled biztatóbb jővőt kér. Csongor Gergely. „Én még nem feledtem, mondta nekem egy ősz, reszkető veterán, egy alkalommal — hogy 1843— 47-ig a védegylet idejében, minden magyar kereskedő megesküdött rá, hogy ő kizárólag magyar „portékát" (porto-are) árul, a mi lett a vége? Az, ami moat lesz. A mi hazafias felbuzdulásunkon úrrá, gazdaggá lesz annyi — de annyi, mi pedig egy csomó vagyonnal szegényebbek és egy elfelejtendő tapasztalattal gazdagabbak leszünk". Igy kezdték és .itt" kezdték akkor is, ahogyan és „ahol" most kezdjük. Nem értettek velem egyet vasárnap a városházán. Ott nem felelhettem. Felelek itt. Azt mondtam: magyar nemzeti cultura nélkül nincs magyar nemzeti ipar, enólkül nincs magyar nemzeti divat, enélkül pedig a magyar nemzeti ipar nem fejlődhetik. Jelenlegi culturánk a „nyugoti cultura" többé kevésbbé sikerült másolata, természetes tehát, hogy jelenlegi iparunk a nyugoti iparnak többé-kevésbbé sikerült utánzása, fattyú hajtása. Képzelhető-e, hogy még temérdek tőke birtokában is, egy most születő ipar egy már évszázadok óta fennállóval versenyre kelhessen!!! Ehez az kellene, hogy azoknak a külföldi gyáraknak jól iskolázott, igénytelenebb munkásait és munkavezetőit telepítsük át hazánkba dupla bér mellett. Eltekintve attól, hogy ez lehetetlen, ár tekintetében versenyezhetünk-e igy is a külföldi iparral. Nem. De nem is értem, miért akarnak mindent gyártani. Hát oly nagy fokú a mi fogyasztó képessegünk, oly nagy mérvűek a mi fogyasztási Halál után. Drámai jelenet. Irta: Takáoa Kádra. Személyek: Alfréd, csinos 30—32 éves fiatal ember, Rábert, 25—28 éves kissé kiélt arczú rendkívül elegáns fiatal ember. Szín: Alfréd garcon lakása. ízléssel bútorozott fumoir. A falakon értékes fegyverek, ritkaságok; a falak körül széles, alacsony kerevet. Perzsa szőnyegek. A kerevet mellett kis törökös asztalkák, melyeken czigaretták, szivarok, hamutartók, nargiléhk állanak. — Éjjel. Alfréd és Róbert belépnek. Bunda és cylinder van rajtuk; frakkba vannak öltözve. Alfréd: (Róbertet kalauzolva.) Csak erre, erre! — Igy ni! Itt vagyunk! (mindketten levetik bundáikat) E kis odúban kellemes meleg van, A hol két ilyen újdonsült barát Bizalmasan cseveghet és szivét A hű barátság ujdon lánczival Örökre egybekötheti! (leülnek) Rábert: Valóban Jó végzetemnek mindörökre hálás Leszek ma esti kis kalandomért, Hol egy futó viszonynak könnyű romján Igaz barátság palotája épült. Alfréd: (cziggarettával kinálja Róbertet) Parancsolj! — Ezt merem ajánlani. Finom, csempészett, illatos szivarka, Melynek forrását más, rajtam kivül Nem ismeri. — De ha ízlik talán, E szent titkot neked elárulom. Róbert: Elhalmozol. — Minő kaczér a végzet! Pár perez alatt úgy megszerettük egymást, Miként ha együtt nőttünk volna fel. Pedig találkozásunk furcsa volt. Alfréd: (nevetve) Való igaz! Két könnyüvérű úr Találkozik egy bájos öltözőben, Kalandra vágyva egy kis chansonette!. Ott összevesznek, melyikük legyen Fortuna és a kis Colette kegyeltje f igényeink, hogy azokat caak gyártás, tehát a tömegtermelés utján tudjak fedezni 1 annyi a pénzünk, hogy lehet reményünk hitel igénybe vétele nélkül elfogyaszthatni mindazt, amit felállítandó rengeteg gyáraink szünet nélkül ontanak, zúdítanak reánk ?l Biztosíthatjuk a mi gyáraink nyereséges fennállását) Hogy talán majd német, angol, franczia, orosz, török stb. itb. országokba fogjuk exportálni a felesleget) Hiszen a nyugoti országokban agy ia, már is az ipari termelés túltengése állott be. Törökország és a Balkán pedig nem igen rajong a mi drága magyar „nyugoti-culturánk'-ért. Hiszen a kenyér, kenyér, a hua, has, még se tadjuk ugy eladni, ahogyan szeretnénk. Mi lesz a mi gyáripari czikkeinkkel, ha maguuk el nem birjuk fogyasztani. Elfogyasztani pedig nem csak azért nem fogjak, mert agy sem biraánk, hanem különösen azért, mert külföldit olcsóbbért is, jobbat is kaphatunk, mert hát én nem hiszek abban, bogy egy most keletkező magyar ipar vállalat, a külföldi régi iparvállalatok üzleti és üzemi titkainak ismerete nélkül, különösen a magyar munkás elem életigényei, tadása és szakképzettsége mellett képes yolna veresenyezni — az évszázadokat meghaladott nyagoti iparral. Ugy járunk majd ezzel az ipar pártolással, hogy verejtékkel megkeresett pénzünkön építünk gyárakat s ezek fennálását ciak ugy biztosithatjuk, hogy vesztességgel adjuk el külföldre, ha megveszik a magyar productumokat, gyáraink vesztességeit pedig refakti&kkal, adó elengedésekkel, aubventiókkal éa kiviteli praemiumokkal fogjuk fedezni s igy a magyar ipar nem lesz egyéb, mint egy költaégea passzió, akár csak a vadászat, lófuttatás, vagy agarászat. S egyik se győzvén, leteszik a fegyvert S a megkötött békének szent frigyét Víg áldomással ott pecsételik meg Durrogó pezsgő üdvlövési közt. S midőn a bornak gyöngyöző nedűje Megoldja a beszédre lanyha nyelvet, Barátra lelnek ők a harczi félben S a fegyverből legott lánczot csinálnak, Mely összefűzi őket. Róbert: Mindörökre! Alfréd: Legjobb megoldást így nyert e regény. Tűnő viszály örökös frigyre válik. Róbert: E tény mutatja, hogy bölcsek vagyunk. Üresfejű, tüzes ifjú titánok Kardélre bízták volna ez ügyet. S ugyan miért, én édes Istenem?! Könnyelmű lány kaczér tekintete, Mely egy nap egyet, másnap mást hevít, Nem érdemes egy karczolásra sem! A méh vájjon éltét veszitse el, Amért virágok mézét élvezi? Botor világ! — A nő él, hogy szeressen S szerelme által másnak üdvöt adjon ! Megölné bárki azt az idegent, Kinek kezéből ételt elfogad Kutyája? — Nemi — Mivel külőmb a nő? Lény, mely azért van, hogy másé legyen. Nőért bizony én nem viszálykodom ! Alfréd: Nem ég szivarkád. (gyufát gyújt) Gyújts rá! Róbert: (Alfréd kezén megpillantja a jegygyűrűt) Ah! Mi ez? Tán vőlegény vagy? — Jegygyűrűt viselsz! Alfréd: (tiborultan) Letűnt egek foszlánya ez az érez, Boldog napoknak emlék-záloga! Házas valék. Nőm volt, akit szerettem Oly igazán, oly bensőn, oly hiven, Amint emberniv csak szeretni tud. És ő, — a mennynek szökött angyala, Napfényt varázsolt elborúlt szivembe. Forró szerelme, engem boldogított, Engem csupánl Enyém volt ő egészen És ő betölté hü szivein. — De, hajh! Hoffmann Adolf üzletében kaphatók.