Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-24 / 12. szám

N Y I K V 1 D É K A nemzetisig! törvény és Nyíregyháza. L Nemzetiségi bajaink keletkezése első sorbau azon körülményre vezethető vissza, hogy a honfoglaló 107 nemzetség nem birta betölteni — benépesíteni azon tág keretet, hazánk egész teriiletét, a melyet meghódított, — és mert megállott félúton: Mert mig egyrészt békébeu hagyta, ugy szólván átvonulva csak érintette az ország Mvidékén köröskörül letelepült szláv fajokat, Erdély megszállását csak lassú tempóban és részlegesen végezte, addig a Dráva és Száva közötti hegység s a karsztok elégséges akadályt képeztek arra nézve, hog\ birodalmukat egész az Adriág ki ne Wj^szszék. Politikai tekintetekből iudokolt volt tehát már a 12-ik százaiban a szászoknik a Maroson alóli lakatlan vidékeken, a Z'psereknek a felvidéken való letelepülése és letelepítése, valamint az Oláhoknak bevándorlása Havas-alföldről. Elődeink folytouos hadviselései a külföldön, tatárok és törökök pusztitásti, valamint véres és évszázadokon át tartó küzdelmei a nemzetnek a Habsburgházból származott királyok túlkapásai ellenében, nem annyira a nemzetiségeket, mint inkább a magyart tizedelték meg létszámban és vagyonban Mindezeknek daczára azonban aránylag nyugodt ^állami közélet mutatkozott egészen a IS-ik század végéig a magyarság és az u. n nemzetiségek között, sót megható példákként állanak előttünk a történet lapjain az egyettértésnek számos jelei és esetei: A Zriuyiek és Erangepánok egygyütt küzdenek és vér/enek el s a Dugovicsok hősiesen áldozták fel életüket hazájukért, a ltuthének pedig élére állauak a 13-ik század szabadságharczának s a „Rákóczy népe* dicső nevet érdemlik ki a nemzettől. Ámde a csend és nyugalom lehet, hogy csak látszólagos, mert eleuálló képességgel nem bir s az első alkalom elégséges annak megbontására, az első szikra annak lángraboritására. Egy nagy elme egy uagy ember barát II József a ki minden emberben csak a világ polgárt látjaés becsüli, nem rajoug a „nemzetért" még saját véreiben sem, ellenségévé lesz a magyar fajnak, s ezredéves jogainkat lábbal tapodja. Az. általa ütött réseu törnek be első izben az oláh lázadók Erdélyben, később' I. Furencz alatt a felföldön a tótság. Az aknamunka foly tovább, a felülről jövő „divide et vinces" jelszó ki vau adva, a muszka pánszláv eszme és muszka rubel derekasan működik, a délszláv lllyr aspiratiók — hála Gáj és Strosztuayaruek — alattomban érvéuyesülnek, s íme oda jutunk, hogy 43—49-ben a nemzetiségektöbbsége ellenünk fordul, vagy tétlenül nézi, mint vérzik el titáni harczokban a magyar. Az árulás mint mindig, ugy itt is meghozza jól kiérdemlett gyümölcseit; Az Oláh jobbágyság nem szabadul fel jobban, az lllyr álmok maradnak álmok, s a szászok — nos ők maradhatnak ezentúl is „circumspecti ac prunek szétterülését megakadályozzák és igy a sánczok minél meredekebben sikerüljenek. A sáncznak felső 1—2 méter magasságú feketébb izinfi földrétegében már sem korhadl fának nyomait, sem pedig darázskövet nem találtunk; tehát ezen réteg a var későbbi megerősítésének bizonyítéka. A Fekete föld valószínűleg a nernely helyen 13 méter magas sánczletöre a aáncz árokból került, és jóval magasabb lehetett, inint mai kopott állapotában. — A ki ezt csinalta, nagy árkolást végzett, — „fossalam magnam fecit* mint Anonymus mondja, és ha nem nem is emelt ig.'n erős várat, n.m .aedilicavit castrum fortissimum ex terra", de még ma is kézzel foghatólag, szemmel láthatólag hatalmasan megerősítette azt. Történelmi tény, bogy Szt.-László királyunk ilt országgyűlést tartott. Az, hogy az Árpád házi királyok idejében Szabolcsvár nagyobb jelentőségű népes község vagy város lehetett, több mint valószínű, mert a mai református templom, mely a várnak keleti sánczán kivül pár szaz lépésnyire fekszik, és a mely templomhoz a regi időben a várból a varnak árkán hid vezetett, mint azt az itt talált elkorhidt fahidlábak bizonyítják, kicsiny ugyan ma, de még ma élő emberek emlekezele szerint is mégegyszer olyan magas volt mint ina, és egymás felett kétsor félkör ivezetű ab'akkal, tehát északról •s (léiről egy-egy mellékhajóval is bírt. Szentély záródása most is félkör alakú. Komán izlesti nagy templom lehetett, a milyennek nyomaira, talán a nagy-váradit krvév a Tiszán innen nein akadunk. Szent Lászlót Szabolcs vezér h tdi lénye és emléke fűzhette kegyelettel ezen várhoz. Anonyiinusl, a kiről még ma sincs véglegesen eldöntve az, ho{y Ill-ik vagy IV-ik B -Iának volt-e névtelen jegyzője, Borovszky Sunu, Marczali Henrik és némely más történetíróink mesemondónak, más szóval kepzelgőnek megbízhatatlannak tarlj.k, mig Rolionyi Gyula es mások kúl forrásnak ösmerik Ujabb törlédentes* de több. jogokat mint a mennyi a magyar nemzet nagylelkűségéből s a magyar királyok bőségszarujából reájuk hullott, nem kapnak. Igy bánt el velük az absolitizmus és a provisiorium. Másként a magyar nemzet! Mert a mint az a bizonyos 30 fillér elfogyott s a reményeikben csalatkozott nemzetiségek elégedetlenkedni kezdettek, abban a perczben, a melyben nyilvánvalóvá lón, hogy egy államot octroykal, Bach- huszárokkal és cseh beamterekkal kormányozni, s a „Monarchiának* nagyhatalmi állását biztosítani nem lehet, s a mely perezben a király bizalommal fordult a magyarnemzethez s ann ik alkotmányát éselévülhetlen jogait elismerte, a nemzet kész volt a történtekre fátyolt borítani és a nemzetiségeket — mint politikailag teljesen egyenjogn feleket, alkotmányának sinczaiba befogadni. Már az lS63-ik évben létrejön a nemzetiségi egyenjogúságról s/.ólló -tt-ik törvényezikk, a m ly nyelvi tekintetekben a nemzetiségeknek, a legmesszebb menő szabadságokat biztosította A nemzeti renaissance. a kibékülés, a kibékülés feletti általános örömmámor, Őfelsége a király iránti tekintetek, s azon helyes nézet, hogy a nemzetiségi kérdések végleges rendezését is egy későbbi kornak kell fenntartani, tették azon időben indokolttá és teszik mi előttünk menthetővé a törvény meghozatalát. S mit eredményezett e törvény ? talán hálát s a nemzetiségeknek a magyar fajhoz való ragaszkodását, avagy spontán hozzájárulást a magyar állam felépítéséhez — vagy legalább is békés állapotokat? — Dehogy, mindennek ellenkezőjét. Elbizakodottságot, a magyar névnek kigunyolását, a magyar zászló sárbatiprását, a magyar nyelvnek kiküszöbölését, hűtlenséget és orvtámadást. Nem csoda tehát, ha ily jelenségekkel szemben a magyar elem öntudatra ébred s a n mzetis^gi üzelmekkel szemben vető jogával él. Kállay András. A/ agrár-szoczi.ílismns hazánkban. Most mult két éve, hogy azagrár-szocziálismus, mint egy jegessővel terhelt felleg zúgott fejünk felett, s hagy az mégis mindeu nagyobb baj nélkül vonult el, jó részben a magas kormáuy bölcsességének köszönhetjük. Hanem az a leányzó nem ha'.t meg ám, csak aluszik, Igen. Hamu alatt ott lappang a zsarátnok, kedvező szélre várva, hogy ismét fellobogjoo, kísérteties fényt vetve a jövendő titkos fatyolára. Mert a dolog igy áll, nekünk birtokosoknak első sorban kötelességünk azt a lappangó tüzet oltogatni s ha lehet egészen ki is oltaui. De hogy és miként? Ez igen nagy kérdés. Emlékszem, élénken emlékszem rá, én is ott voltam abban a gyűlésben Kis-Várdán, melynek környéke kiválóan láugolt attól a tűztől, nut íróink között is akadnak, kik képzeletükkel világítják, vagy árnyékolják be honfoglalásunk eseményeit. Nem helyes követ dobunk valakire olyan hibákért, melyekben talán magunk is leledzünk. A lelkiösmeretes statisztika döntő befolyással bir bizonyos körülményeknek helyes megítélésére. Fogyatékos írott történelmi kutíorrások mellett, az archeológiai statisztikát csat elfogultsággal, kicsinyléssel és a kimondott nézetekhez való görcsös ragaszkodással lehet csak meliőzni. Anonymusnak azon állítását, hogy honfoglaló őseink Munkácson át hatoltak be; a Bidrog közön állapodtak meg; innen a Nyíren Sárváron (Ecse I) Szathmáron át küzdve jutottak u Meszesig, az arcluolog'ui adatok fenyesen igazolják, a mely adatokat történetíróinknak ignorálni ncsi lehet. Dr Hampcl Józsefnek az akadémia kiadványában 1000 évben megjelent „A honfoglalási kor hazai emlékei* eziinű nagy ludassal, s széles ösmerettel írott és ábrákKai dúsan ellitott nagy becsű művében az addig napfényre került t onfoglaláskorí leletek, a mennyiben azok tudomásra jutottak, kivétel nélkül ösmertetve vannak. Azóta az archeológiai értesítőben Lehoczky Tivadar a beregszászi, e sorok írója pedig a thuzs -rí honfoglaláskori sírokról számoltunk be. Dókus Gyulának agárdi, és a mi demecseri leletünk eddig még közölve nem lettek. Lehóczky Tivadar leleteinek egyrésze a nemzeti muzeumban van,egy része p^dig magángyűjteményében, melynek jegyzéket sajnálatomra nem bírom. Bokus Gyula zempléni főjegyző cs. és kir. kamarás pár év alalt a Bodrogközről igen gazdag gyűjteményt hozott leire. A szabolcsi leletek részben a nemzeti muzeumban vannak,I gnagyobb része azonban a szab ilcsi muzeumban. At. eddig általam is ösmert hazai honfoglaláskori kardoknak,kengyeleknek, s/.ijdi

tziléseknek, tarsolylemezekmikor Kis-Várda és vidékének urai egyhangúlag elhatározták, hogy haladéktalanul egy tekintélyes, a lázongás mielébb való elfojtását kéró küldöttség menesztessék a magas kormányhoz. A küldöttség azonnal meg lett választva s másnap már útnak indult. És emlékszem rá, hogy abban a gyűlésben egy nagy bérló s birtokosnak a 6a elpanaszolta, hogy előzőleg pár nappal cselédjei egy jeladásra egyértelmüleg mint hagyták abban a munkát, faképnél hagyva a megrökönyödött ispánt, s mentek mindnyájan a szocziális gyűlésre. Persze azt nem moodta el, bogy előzőleg meg pár évvel, mikor a rozsnak az ára magasai], a tengerinek az ára meg aránylag nagyon alacsony nivón állott, rozs helyett, csupa takarékosságból tengerit méretett cselédjeinek s mert nem akarták azt elfogadni, azzal a frivol kijelentéssel főzte le őket, hogy: „a kinek nem tetszik a tengeri, mehet.* Történt pedig ez a dolog nagy télben, mikor a keresetnek forrásai hazánkban a szegény nép előtt be vaunak dugulva. Igy beszélte el nekem egy szavahihető ember. Hát, mint mindennek, bizony az agrárszocziálismusnak is van oka és én aunak egyik főokát a földbirtokosok, illetve a bérlók (tivztelet a kivételnek) keményszivüségíben keresem éa találom fel. DJ nem csak a földnek urai okai annak agrár-szocziálismusnak, az u. n. takarékaz pénztárak, illetve bankok ii

é nagy mérvben előidézték annak a kifejlődését, a mennyiben lassanként egész vidékeket belevittek az eladósodás posványába. Es itt megjegyzem, hogy én ezért első sorban távolról nem kárhoztatom a pénzintézetek vezérférfiait, Ha kárhoztatok valakit, az államhatalmat kárhoztatom, mely csak a legutóbbi időkben kezd komolyan foglalkozni a szegény ember bajával Óh! az a hitel, az a hitel. Számító, okos embernek való az. De hát nemde? legyen mindenkinek esze. Ha pedig nincsen esze, menjeu az Istenhez panaszra? Hanem, hát ha azok az esztelen emberek nem az Istenhez mennek panaszra, hanem egyszerűen mennek az ördöghöz — segítségért!? Es emlékszem arra is abban a lázas napokban, hogy a földbirtokosok nemesebb része beismerte, miszerint az utóbbi idókbun sok olyau terheket raktak a földhöz ragadt nép vállaira, miket azok az előtt soha nem ismertek, mely terhek néhol egész az embertelenségig tokozódtak. Beismeri, hogy ezen segíteni kell s el is határozták, hogy segíteni is fognak. Azóta két egész esztendő mult el s mi történt e tekintetben? Vajmi kevés! Hanem ha az államkormány az utóbbi időkben igyekszik az adott nehéz viszonyok daczára megtenni e takintetbeni kötelességét, mozduljon meg a társadalom is. Mozduljon meg addig, mig nagyon el nem késik vele. nek, ezüst szíjdiszitéseknek, ezüst korongnak statisztikáját ide jegyzem. Bereg. Zemplén és szabolcsi fontosabb honfoglaláskori tárgyak jegyzéke. Jd -o m -J ? Leihely Vármegye *5 et N O 1 — O •ó 9 s.if "3 t 2 o t. o M Jegyzet Vármegye ff a ue m a a 1 Szolvva Beregh 1 1 1 — — taraolj t.m.i atir.fdiaalléau.h .Ik.la Beregszász t tarsoly lemez öiz szesodrott áll* Beregszász r t — i — tarsoly lemez öiz szesodrott áll* Tarczal Zemplén t 2 7 t pntlian. Bodrog-Vérs a 2 i 18 Itt i _ Karos 1 « _ Kis-Dobra 3 e 5 Agárd • 1 — 2 — — Tokaj vidéke — — — 4 — — szin aranyból. Nagy-Kövesd Zemplén — — 6 — — — Anarcs Szabolcs Anarcs • 2 _ _ 1 a Urc.tl t.raol/b.a Anarcs 1 h.aonU 4l»IMiH Bezdéd 9 1 1 17 14 t — egv kengyel bütyDeinecser Borzsova p. • 2 — — kös. Karász • — — 1 2 — és egy fukoc Balkány H — — 4 és egy fukoc Mándok • — 2 7 Thuzsér • — — — 9 i _ tarsolv díszítés Bököny • — — — 1 . nélkül. H ugy aj II — — 1 — Zalkod Nyiregyh. Mezey-f. sz. • — — — 1 — Nyiregyháza János 1 — ezüsttel kirakva bokor-tanya 1 1 — bütykös. N. Halasz Homok-t. „ — — 2 1 — — és két fokos. N.-Halász Telek tanya ü — 1 Tisza Eszlár 1 1 — 2 Tura S — — 4 — — Oros • — — 4 — — — egyik ezüsttel beKnlaj % — 4 — — — rakva. t'j-Fehértó _ 1 — Osineretlen 1 — — 3 — — — Os ízesen 13 5 81 81 6 1