Nyírvidék, 1901 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

'57 L szim XXII. évfolya njn j 343Gsz.Érk: 1901.MÁR.17 "éToszáni dpb.iiie!i|l

: szém, Nyíregyháza, 1901. márczius 17. szabolcsvArmssie hivatalos lapja. A SZABOLCS7ARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK ós A SZABOLCSMEGYEI ÁLTAL Á.N0S TANITO- EGYESÜLETÉ NE 1 HIVATALOS KÖZLÖNYE. i^* Megjelenik hetenblnt egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: post&n vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ A községi jegyifl éa taoitri uraknak egés/. évre csak négy korona. Egy szám ára 20 flllér. a A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő csiine tlut kéretnek bekdldeui. Az előfizetési pénzek, megrendelések s lap szétküldése tárqyában leendő felszó-, n, ... . . . . . , , ... la,nlások Jóba EUk kiadó-tulajdonos [ fo^J^r" . " könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kézIratok Mak T,,ágos kívánatra s az (Jánoszky ház) intézendők. illetú kóltsűgero k(l;detnnk viasz I. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábozott petit tor egy»z«r közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fii. A nyilt-térl közlemények dija soronkint 80 fillért Apró hirdetések 10 sz >i< 40 fii., minden további s«ó 4 fll. Yist&g hetivel szddett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részérc által Budapesten, Haasenstein és Vogler a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckslen Barnít és Altalános Tudósító irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban. Hivatalos rész. 277 — 1901. sz. Szabolcsvármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 1200 korona törzsfizetés, '200 korona lakpénzzel rendszeresített, továbbá a 35—1893. Bgy. számú szabályrendeletben megállapított uti álalánynyal ellátott nagy-kállói utbiztosi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvónyüket, valamint eddigi alkalmaztatásukat és életkorukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi márczius hó 28-ig, mint záros határidőig nyújtsák be. Nyíregyházán, 1901. évi márczius hó 9-én. 2 -1 Báró Feilitzsch Berthold, főispán. 5074—1901. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. A Szabolcsvármegye tulajdonát képező nyíregyházi Erzsébet közkórháznál nyugdíjazás folytán megürült 1800 korona évi fizetéssel, lakás, fűtés, világitáss il javadalmazott gondnoki állás, valamint az esetleg előléptetés folytán üresedésbe kerülő 1400 korona fizetéssel, lakás, fűtés, világítással javadalmazott ellenőri állás 1901. évi április hó l-én betöltendő lévén, azokat, kik ezen állások valamelyikét elnyerni óhajtják, azon figyelmeztetéssel, hogy a gondnoki állás elnyerése 2000 korona összegű biztosíték letételéhez van kötve, felhívom miszerint életkorukat, iskolai képzettségüket, eddigi alkalmaztatásukat feltüntető okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket hozzám folyó hó 24-ig annál is inkább benyújtsák, mert a később beadott kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyiregyháza, 1901. márczius 7. Mlkecz János, alispán. ív H A „NYIRVIDM" TARCZAJA^ Márczius 15-ón. Irta és a Nyiregyháza város közönsége által 1901. márczius 15-én rendezett ünnepélyen elszavalta: Takács Endro. Kossuth, Battyhányi, Damjanich, Petőfi ! S ti többiek, ti nagy félistenek, lm megidézünk szivünk szózatával: Jertek közzénk le és Ítéljetek ! Ti, akik egykor önön véretekkel Tettétek újra szabaddá e hont, Kiknek fejére csillagkoszorut a Jelen örök, áldó imája font, Kik az öröklét szent honában éltek, A melyhez oly rögös, nehéz az ut: ítéljetek, vájjon e lelkesülés, Vájjon ea ünneplés nem-é hazug ?! Mert, ha a czélt, melyet Ti kitüzétek, Melyért halátok, mi nem értük el, Ha véretek hiába hullt a földre: Ma gyászolni, nem ünnepelni kell! ítéljen hát nagy lelketek fölöttünk, Mely meghallgatja bizton szózatunk, Hogy mi, akik most áldozunk Tinéktek, Vájjon hozzátok méltók is vagyunk? Mert ha szivünk nem érzi át szavunkat S e lelkesedés csak komédia, Úgy ünnepünk emléktek gúnyolása, Hol hős apát gyaláz meg korcs fia I Ha, — míg szabadságot dicsőit ajkunk, Rajtunk megcsördül csúfos rabbilincs, Ugy honszerelmünk felleghez hasonló, Mely megdördül, habár villáma nincs. Ha büszke szóval, lángoló ajakkal Mondjuk a szent szót, hogy „Talpra Magyar!" S ekkor lelkünk megreszket enszavunktól S kardot emelni már nem bir e kar, Márczius 15. Félszázad alatt, szeme láttára annak a nemzedéknek, mely tanuja. tényezője volt a mi nagy Időnknek, elváltoztak, elkoptak, szinte semmivé lettek a nagy eszmék, aunyi vér a mikért pedig elhullott csatamezőkön s meghalt bitófán annyi hősünk. A magyar nemzet történetének az az ötvenhárom év előtt való márcziusa mesebeli hős költemény lett. Jobb lenne tán nem is emlékezni rá! Kevesebb leune mindenesetre közéletünkben egy nagy hazugsággal! Szabadság helyett — megalkuvás; egyenlőség helyett olyan széttagoltsága a társadalomnak kasztokra, amire beosztást, sorrendet nem tudna kieszelni a legetikessebb spanyol udvar középkori hoppmestere sem. A testvériség meg átváltozott gyűlöls'ggé s ez erényszámba megy! Bizony, bizony uem hiába idézte föl a mi márczius 15-iki üuneplésönk fiatal poétája annak a nagy Időnek nagy szellemeit, hogy Ítéljenek felettünk?! Mi törtónt IS4S.. Márczius 15-ikén? Odáig a „magyar nemzet" állott a nemességből. Aki nem volt nemes, az „nemtelen" volt, tehát nem tartozott a „nemzet"-hez, mint ahogy ezt a hivatalos elnevezése is mutatta. 1848. márczius 15-dikén törtéut a kijelentés, hogy ez ország népe, a herczegektől az utolsó koldusig: a magyar nemzet! Néhány nappal később ezt törvény is szentesité. Jött azután rá mindjárt a nagy vérkeresztség. Mert vérbe kellett fullasztani azt a félelmetes hatalmat, amit ez a nemzetté lett magyar nép képviselt! Ha nagy szavunk lelkünk takarója, E lelkesülés csak szinészkedés, Ha honszerelmünk csak e perez szülötte, Úgy ünneplésünk rút szentségtörés ! Ha gőgös ajkkal, hangzatos szavakkal Hirdetjük, hogy már boldog e haza, Amig körültünk egyre sirva felbúg Tiprott, nyomorgó népnek jaj szava, Ha csak hazudjuk, hogy törvény s igazság Örök, szent jelszavunk ma már nekünk, Ha az erény bűn és erény a bűn még: Aljas hazugság akkor ünnepünk! Oh ha ez igy van, öldöklő villámként Sújtson közénk haragvó lelketek Nyíljon meg a föld bosszulón alattunk, Ha káromoljuk szent emléketek ! De hogyha szivünk szent lelkesülése Örökre égő, tiszta, büszke láng, Ha érezzük, hogy testvérek vagyunk mind És egy közös anyánk van: szent hazánk, Ha sírotok előttünk drága oltár, S könyűnk, ha kell, vérünk rajt' áldozat, Emléketek a honfisziv imája, Mely a küzdésre bátorságot ad. Hogyha a honfi szent ereklyeképen Őrzi eszméiteknek zászlaját, Ha él köztünk a legdicsőbbik vallás, Mely azt tanítja: szeresd a hazát, Ha megtisztulva lépünk most elétek S eszméitek bő kincse van velünk, Ha őszinte az utód hő imája? Hozzátok méltó akkor ünnepünk! S ez úgy van, érzem! Mert az nem lehet, hogy A százados tölgy ága korcs legyen : Nem halt ki még a magyar nemzedéke, Él és virul az völgyön és hegyen! Mert nem lehet, hogy annyi szent törekvés Hiába küzdött volna a honért, Az nem lehet, hogy annyi dalja szive Hiába ontott volna honfivért! Tudjuk, hogy mi tőrtént! Rettenetes erejű volt a magyar, amint ueinzet"-té lett. Az oláh, a rácz, a tót, a horvát, mint a feluszitott kutyák rohantak ránk, megszakgatták testünket, de levertük őket magunkról. Windischgrátz kimenekült Pozsony felé határunkról, Schlick felszorult Galicziáig, Erdélyben pedig Románia területére űzte Bem az osztrák hadakat. Ezt a magyar „nemzet" tevé. Szédületes látványa a dicsőségnek, a föltámadásnak, 250 esztendős rabszolgabág után. Üdv neked érette, 1843. márczius 15-dike! Ne sajnáljuk a vért, ami kiomlott diadalmas csatamezókön! Ne sirjunk, ahogy megtörtént, a tragédián! Az a csúnya, piszkos éa szinte büdös köd, mely történelmünk utolsó nagy és dicsőséges jelenete után ellepte, — mintha csak mocsaras gőz lenne — a magyar közéletet, a magyar társadalmat, el fog oszlani. Reméljük, nem ia kell hozzá vihar, csak egy kis üde szellő! Mert mély barázdákat vont az a nagy márczius a vetésnek. Gyökeres és erős növényzet az, a mi nő abból a magvetésből. S meg van öntözve, sok drága vérrel s nemzeti bánatunk sötétségeinek sok súlyos esztendei gyászával. A magyar közélet mai generációja az öszszetört nemzet anyáinak méhéből született, s a kibontakozás opportunizmusában nevelkedett. Talán azért van ugy, hogy csúnya szürke ködnek látszik az, ami pedig nehéz párázata annak a csírázásnak, ami az 1848-diki márczius mélyre szántott földjébe vetett magvak életre kelése! Zöldülj ki és virulj! És légy áldott, te nagy magyar márczius! Ha nincs is itt még a jobb kor világa, Már itt dereng annak szent hajnala, Uj nap ragyog fel egén a magyarnak, Mit nem takarhat többé éjszaka ! Uj nap ragyog fel, melynek tiszta fénye, Hazánkat égi üdvvel tölti be, Melynek nyomán fakad bohlog szabadság: Eternyolczszáznegyvennyolcz a neve 1 Kossuth, Batthyányi, Damjanich, Petőfi S ti többiek, ti nagy félistenek, lm megidézünk szivünk szózatával: Jertek közénk le és Ítéljetek ! ... Itt vagytok, érzem ... itt lengtek közöttünk, Megilletve a buzgó lelkeket, És nyomotokban jár az égi eszme, A mi istenünk : a honszeretet! S hallom a szót, a nagy Ítéletet, Mely kérdésinkre ajkatokra jő, Hallom ez üdvözítő jósigéket: „Fel! Küzdj magyar, mert Tied a jövő !

u Apróságok. — Iita Páfrány. — I. A hosszú hosszú úr. A mulatság kő'épán vagyunk. A veremben épen kerhgőt lejtenek az összesimul: pírok. A büffé körtll fehér kötényei uri lányok i-ü'-ögnek forognak. Há ul az asztaloknál bácsik üldögélnek, beszélgetve, kvaterkázva. Körül a terem fila melletti széksoron a mamák és a Déüik. &z éber g&rdődámok növetgéloek, meg a táncttól piiult pihegő kisasszonykák üldögélnek, akik ÍZ imént még széditő suhanással lejtettek végjg tánezofuk karján a Bjoczy Gyula vértforralő muzsikaszava mellett. Ily3n volt régen a nőegyleti theaestély. Kedélyes mint egy nagyobb zsur. Hoffmann Adolf üzletében kaphatók. * SZA