Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

Választások a városnál. E hó 28-án tisztviselő-választások lesznek a városnál. Nem kevesebb mint 12 állásra van meghirdetve a pályázat, de amennyiben egyes állásokra már jelenben is városi alkalmazásban levők fognának megválasztatni, az ekként meg­üresedő állások betöltése még néhány válasz­tást szükségessé tesz. Hogy a képviselőtestület tagjai „szép számmal" fognak megjelenni és a választáson részt venni, az kétségtelen. Hiszen az önkor­mányzatnak ez épen egyik legkiemelkedőbb jellemvonása. A választások iránti érdeklődés. Meg aztán a pályázók is gondoskodnak arról, hogy remélt szavazóikat lehetőleg összegyűjtsék. A korteskedések rég megindultak. Csak­nem valamennyi állásra van, illetve lesz pá­lyázó elég, sót némelyikre fölös számmal is. Talán egyedül a két mérnöki állás fog egyhangúlag betöltetni. Ami, hogy ekként tör­ténjék, a város érdekében kívánatos, mert hiszen az ezen állásokra az uj szervezkedési szabályrendelet életbeléptéig ideiglenesen meg­választott mindkét mérnök eddigi működése azt tanúsítja, hogy ugy szakképzettségük, mint hivatali teendőik buzgó ellátása üdvös ered­ményekkel jár a városra. A többi betöltésre váró állások közül kü­lönösen az árvaszéki ülnöki, az alkapitányi, az árvapénztári ellenőr-könyvelői és az utibiztosi állások keltenek nagy érdeklődést. A három elsőnél érthető is ez. Mind a három fontos és nehéz feladatokkal járó állás, így például az alkapitány nemcsak mint a fő­kapitány helyettese, de saját hatáskörében is, különösen a kihágási és cselédügyek ellátása körül olyan jelentőséggel bir, hogy egészen helyén való, ha ennek az állásnak betöltésénél a választásra jogosult képviselőtestületi tagok megfelelő érdeklődést tanusitauak. A gyám­pénztári ellenőr-könyvelői állás pedig mint a gyámhatóságnak egyik legfontosabb segédszerve, az árvák vagyonának nyilvántartója, tarthat joggal igényt a mutatkozó érdeklődésre. Az utibiztosi állás betöltése iránt nyilvá­nuló érdeklődés azonban már nem természetes. Először Í3 nem természetes az, hozy erre a most már 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakpénzzel javadalmazott állásra aunyi és annyi­féle pályázó van. Nem természetes pedig azért, mert a pá­lyázók legtöbbje azt hiszi, hogy az utibiztosi állás voltaképen sine cura, ugy mint régebben volt. És mert semmit tevésért, vagy a semmi­nél alig valamivel több dologért a javadalma­zás bőségesnek látszik, ezért szeretnék annyian elnyerni. De nem természetes az sem, hogy a kép­viselőtestület választó tagjai sincsenek kellően tájékozva ennek az állásnak tulajdonképeni teendői felől. Pedig ha egyébre nem gondolnak, csak arra, hogy az uj szervezet értelmében az utibiztos köteles a város kül- és belterületén elvonuló összes községi utakat havonként leg­alább egyszer megvizsgálni és azok rendben tartásáról gondoskodni és ha meggondolják, hogy milyen elhanyagolt állapotban vannak ezek az utak és milyen terjedelműek: bizonyára belátják, hogy jó utibiztosra milyen szükség vau és milyen hasznos lehet az a közlekedési vi­szonyok javitása érdekében. Ha erre gondolnak, beláthatják a pályázók is, hogy ez az állás nem sine cura, különösen nem akkor, mikor olyan megfelelő mérnöki hivatal felügyelete és rendelkezése alatt áll, mint aminő alatt minden valószínűség szerint állani fog. A többi állások a segéd és kezelő személyzet­hez tartoznak és olyan természetűek, hogy az azokkal járó teendőkért a felelősség voltaképen azon hivatali ág vezetőit terheli, akik mellett ezek az állások szervezve vaunak. De éppen ez a körülmény azt vonná maga után, hogy ezek betöltésénél első sorban az illető hivatal vezetők véleménye vétessék figye­lembe. Mert hiszen mit csináljon ós csináltasson például az adóügyi tanácsos olyan adótiszttel, aki számolni nem tud? Mit tegyenek az olyan tollnokkal vagy írnokkal, a ki irni nem tud? Miként vezesse a kézbesítő hivatalt az olyan „kézbesítő-vezető," a ki a kézbesítések gyorsa­ságának és pontosságának nagy horderejét nem ismeri, vagy ha ismeri is, a 40—50000 kézbe­sítendő ügydarab mellett fejét veszti 1! Nem árulunk el hivatalos titkot, mikor arra hivatkozunk, hogy vannak a városnál most is olyan alkalmazottak, akiket abban az állásban, IN Y j B y I D É K amelyre megválasztattak, használni nem lehet­vén, más kisebb javadalmazással, de kissebb munkával és felelősséggel is járó állásban alkal­maznak. Hogy ez a kényszer helyzet mennyire visszás és káros, azt fejtegetni sem kell. A választási rendszernek azonban mindig megvoltak és lesznek is az ilyen káros következ­ményei. Hiszen a választási rendszer ellenesei­nek épen az a legnyomósabb érvük hogy válasz­tásnál nem az érdem, nem az arravalóság az irányadó, hanem az ügyes korteskedés. Korteskedés nélkül — tisztába értelemben véve a szót — választás nem is képzelhető. Ebből azoubau nem az következik, hogy a választók teljesen a kortesek után induljanak. Nyíregyháza város képviselőtestületének tagjaitól is elvárjuk és bizonyára joggal várhatjuk, hogy meghallgatják ugyan a polgárok és az érdekükben buzgólkodó kortesek véleményét, de a szavazásnál kizárólag a város, a közigaz­gatás és a polgárság érdekeit fogják szem előtt tartani. A koukurreuczia befolyása a gabonaár alakulására. Ejy szakétrő gazdától a következő sorokat kaptuk: Benüuket, kik kénytelenek vagyunk termésünk fölöslegét a külföldön értékesíteni, kétségteleuül érdekel az európai államok termelődének fejlődése is, de még iukibb az államoké, melyek a világpiac/,ra dobott óri­ási készleteikkel döntő hatást gyakorolnak a nemzetközi áralakulásra. E tekintetben első helyen az északamerikai egyesQlt államokat kel följegyeznünk; ez az állam a század második felében, kQlöaösen a nagy polgár báboru be­fejezése óta nőtt oly félelmes versenytárssá. Ennek az államnak gazdasági fejlődése valóban bámulatos. 1851­ben még csak 119 millió hektár művelés alatt álló területtel bírt s 1860 ban a terület már 165 millió hek­tárra emelkedett, a kileDCzvenes években pedig meg­haladta a 250 milliót. A művelhető terület emelkedése arányábau emelkedett búzával bevetett területe is, a mit e két szám igazol: 1860-ban 74 millió hektár, 1890-ben 156 millió hektár. Visnaesés a búzaterme­lésben csak most az utóbbi években mutatkozik, s ennek oka semmi egyéb, mint az bogy konkurreusre akadt, ki még olcsóbban termel — s az: India. Keletindia 1880-ban jelent meg az európai pia­czon, s nem csak nálunk keltett rémületet, hanem az észak amerikai termelőknél is: — s bár Keletindia igen pri­mitív eszközökkel gazdálkodik, mégis félelmetes verseuy­társ, mert a forgalmi eszközök tökéletesbitése terén óriási elóhaladást tesz. — Anglia, a világ leggazdagabb országa, ludiáb in eddi„' körülbelől 4000 kilométer hosszú vasutat épített és az ludiában még okvetlenül kiépí­tendő vasutak értókét 350 millió arany forintra becsünk. Hogy mily szédítően emelkedik az indiai búza behoza­tala, azt mutatja az a körülmény, hogy a kivitel 1873­bau 2 millió, 1882-ben 88 millió, 1892-ben már 150 millió arany forinton felüli értéket képviselt. A harmadik nagy buiaexportáló ország Olaszország s bár a termés meunyiségére messze elmarad Amerika mögöit, mégis nagy jelentőséggel bir reánk nézve, egy­részt földrajzi fekvésénél, másrészt annál a körülmény­nél fogva, hogy a forgalmi eszközök ott is bámulatosan terjeszkednek. A vasutak nyakra főre készülnek, a vizi utak kivitelre alkalmassá tétetnek s a szibériai vasút kiegészítésével uj veszély fenyeget, mert el lehetünk készülve arra, hogy Európa piaczát a szibériai búza fogja elárasztani. 11a az amerikai, keletindiai s oroszországi nagy­arányú termeléshez hozzá veszszük még azt, hogy a tengerentúli országok szálitási dija roppant alacsony, például Chikhágóból * New-Yorkig 2 koronába s onnan Londonba 1 korona 38 fillérbe kerül a mi pénzüuk szeriut egy kvarter viteldíja, sót néha az is előfordul, hogy a búzát rniut bajó terhet ingyen szálitják át; ugy arra a konzekvenciára jutunk, hogy a tengerentúli államok s a többi butát termelő országok konkurrenciája veszedel •nesen fenyegető, s hogy az újból árapadást fog előidőzui. A magyar gazdákra tehát nem valami kedvező, nem valami fényes napok foguak fölvirradni. Éppen ebből az okból nem eléggé hangsúlyozhatjuk, hogy ipirkodjunk holdankőnti átlagterméseinket a rendel­kezésünkre álló minden eszköz— helyes vetésforgó, okszerű talajművelés, a mi foszforszegény talajainkra alkalmas foszfortrágyák, jó vetőmag, stb. — fölhasználá­sával fokozni. Ha képesek vagyunk a holdankénti átlagtermést csak egy-két métermázsával is növelni, ugy igen könnyen helyre állithatjuk az egyensúlyt az ár­ingadozásban. E soraimmal azonban távolról sincsen szándékom­ban a börze üzelmeinek számos befolyását kisebbítenem. Sít azokat magam is késszséggel aláírom : mert azok nincsenek ellentétben az ón cikkem fejtegetéseivel. A szatmári (líUünep^ly epilógusa. A .nyíregyházi dalegylet" elnöksége azon alkalomból, hogy a szatmári dalegylettől a folyó évi junius 30 és julius 1-én tartott ottani nagyszabású dalúnnepélyen való részvételéért elismerő átiratot kapott, szives volt úgy az átiratot, mint a szatmári lapoknak ezen ünnepélyre vonatkozó számait rendelkezésünkre bocsátani s mi, a mennyiben ezen ünnepélyről s abban városunknak és vármegyénknek többszöri dicsőséget szerzett hírneves dalárdánk szerepléséről eddig — nem a mi mulasztásunk folytán — meg nem emlékeztünk, örömmel tesszük ezeket közzé, mint a melyek tanúsítják, hogy a reklámoktól tartózkodó egyesületünk Szatmári oly fényes sikert ért el, miszerint a szatmári országos hirü dalegylet inditattva érezte magát arra, hogy dalárdánk dicsőséges köt dését szeretetteljesen megköszönje. Az átirat szövege a következő: .Tisztelt dalegylet! Kedves daltestvérek ! Mé| jubiláris és szövetségi ünnepek felemelő hatás, mondhatnánk, a kivívott fényes, országra szóló dii mámorában intézzük hozzátok innen a távoli benneteket daltestvéri szeretettel, igaz szívvel ( a közös eszméért lelkesülő keblünkre, köszönetün Nem találjuk meg a szavakat, melyek , lennének a bennünk élő hála tolmácsaival szolgálni ékes szavakban, akarnánk elmondani, mily i okoztatok jubiláló egyesületünknek, midőn a rülhető apróbb uti bajokat figyelmen kivűl h ide Szalmárra közzénk siettetek, mily tisztelő becs gondolunk reátok áldozatokra is kész testvéri érzelmeitekért. A jó Isten tartsa meg, szilárdítsa, óvja a meg s a bmnűnket összekapcsoló szövetséget; egye mindig a nagy czél nemes közösségének tudata, 1 vállvetett munkával, törhetetlen erővel küzdve, az óha' szép eszme megvalósulásában majdan együtt öven hessünk. Köszönjük szives megjelenésteket, kőszünjük dicső­séges közreműködéseteket s irántunk tanúsított testvéri szereteteket. Éljen a nyíregyházi dalegylet! Hazafias üdvözlettel vagyunk Szatinárt, 1900. julius 14. hűséges daltestvéreitek: Jaskovits Ferencz elnök, Dr. Fechtel János jegyző." Dalárdánk működéséről a szatmári lapok kővetkező közleményekben emlékeznek meg: ,Az ismerkedési estélyen énekelt először dalegyesüle­tünk, erről a Kiadott .Emléklap" következő referádát közöl: .Másodiknak a közönség a nyíregyházi dalegye­sületet óhajtotta hallani, mire a .Feketehegyi emlék" cz. dalt és az erre következett vidámhangulatu dalokat énekelte precisitásal, a közönség óriási tapsvihara kísé­retében." Az egyes dalegyesületek junius 30-ki ünnepélyéről a .Szatmá/és Vidéke" egyletünk működéséről kővetkezőket közli: Nagy hatást ért el a nyíregyházi dalegylet, a mely Santroch Alajos vezetése mellett Huber-Fohászát énekelte. E dalárda már régebben megalapította a hírnevét, ahhoz méltónak bizonyította magát. Kitűnő hanganyaggal rendel­keznek, darabjaikra kiváló gonddal készülnek, de azért előadásuk nem a mesterkéltség színével, hanem a közvet­lensegnek az érzést megkapó erejével hat." Ugyanerről a .Heti Szemle" következőleg ír: ,A Nyíregyházi Dalegylet" Huber Károly fohászát adta elő. Magyar ruhában léptek a pódiumra az egészséges, sőt mond ­hatjuk daliás alakok, a mi mindjárt kedvező hangulatot keltett; a nehéz, de zenei szépségektől csillogó darabnak könnyed, discrél előadása, a gyönyörű modulácziók pedig elragadták a műértő közönséget." A püspöki ebédről pedig a .Szatmár és Vidéke, ekként emlékezik meg: .Kedves fűszere volt az ebéd utáni sziesztának a nyíregyházi dalárda figyelme, hogy a püs­pököt és vendégeit, Santroch Alijos karmester vezetése alatt kedves üdvözlő dalok gyönyörű precíz előadásával lepte meg. A főpap és Zichy Géza gróf szives szavakkal köszönték meg a dalárda szeretetre méltó figyelmét." Ezen hírlapi szemelvények tanúsítják, hogy a mi derék dalegyletünk derekasan megállotta Szatmári a helyét nem csak, de eddigi babéraihoz és jó hírnevéhez ismét egy dicsőséges koszorút fűzött. Midőn most e derék egyesülettel szemben hálánkat és elismerésünket kifejezzük, mi is a Szatmári Dalegye­sülettel együtt szívből kívánjuk: Éljen a nyíregyházi dalegylet! Azonban van egy kérésünk is az egyesülethez. Ha már az előadott darabokkal Szatmárt oly nagy és méltó feltűnést keltettek, adjon az egyesület mielőbb alkalmat közönségünknek is arra, hogy a szatmári út előtt oly kevesektől hallott darabokat egy mielőbb megtartandó dalestélyen meghallhassa, megvagyunk győződve arról, hogy hálás közönségünk teljes számban fogja az egyle­tet jól kiérdemelt elismerésében részesíteni. Nyíregyháza egészségügye juIiusban. Egészségügyi jelentés. A folyó év julius havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkőnyvek adatait, jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év julius havában elhalt 85, addig ez év julius havában is a halálozás I03-at mutat, több tehát 18-al. Nem szerint elhalt fi 57, nő 46. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók, közül 6 , földiníves gazda 22, iparos és kereskedő 17, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született —, kora szü­lött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán te­metve 7. Törvénytelen ágyból származó elhalt 7. Élve született 108, és pedig: 62 fi és 46 nő, ezek kö/.ül törvénytelen ágyból származik 10, és pedig 4 fi, 6 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 5-el. Házasságot kötött 9 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 10, nő 15 = 25, ág. ev. fi 28, nő 17 = 45, helv. hitv. fi 5, nő 4=9, gör. kath. fi 12. nő 7 = 19, izraelita fi 2. nő 3. = 5. Életkor szerint 0—1 évig = 56, 1—5 évig = 10, 5—7 évig = 6, 7—20 évig - 5, 20—30 évig = 6, 30—40 évig = 3, 40—60 évig = 9, 60 -80 évig - 8, 80 éven felül —; összesen 103. A város belterületén elhalt 51 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 3, kik mind gyógykezelve voltak ; 7 éven felüli volt 18, ezek közül nem lett gyógy­kezelve 5. A város belterületén elhalt 51 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén.

Next

/
Thumbnails
Contents