Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-05 / 31. szám

XXL évfolyam. 31; szám, Nyíregyháza, 1900. augusztus 5. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCSYÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és A SZABOLCSMEGYEI ÁLTALÁ.N0S TANÍTÓEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. ~<&S3 {Előfizetési feltételek: A .. . . , . postán vagy helyben házhoz hordva : f® P^zek megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési cliUk • Egésr évre . 8 korona. l

aP szétküldésé tárgyában leendő felszó- » ^rkewto came alatt keretnek beküldem. Hirdetési (lijak. Fél évre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Bérmentetlen levelek csak ismert kezektói Minden négy&xer hasábozott petit sor egywer Negyed évce 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám ogadtatuak e • közlése 10 fillér; tobbazöri közlés esetében 8 fill A községi jegyző és tanito uraknak egész évre ífánnsykv hó?} inti™,,.} ai. ' A kéziratok csak világos kívánatra s az csak négy korona. Egy szám Ara 20 fillér

. i<ia»

ua/;iiy lld

í> mtezenaOK. illető költségére küldetnek vissz.. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ós Általános Tudositö által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. 18890. K. „ , , , —

19Q

0 bzabolcsvarmegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Nyiregyháza városnál folyó hó 28-án megtartandó részleges tisztújításra vonatkozó pályázati hirdetmény szövegét közhírré tétel végett közlöm. Nyiregyháza, 1900. augusztus 4. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Pályázati hirdetmény. Nyiregyháza rendezett tanácsú városnál elhalálozás ós személyi változások következtében több rendbeli tisztviselői állás megüresedvén, részint pedig az életbe léptetett uj szervezkedési szabályrendelet által egyes állások rendszeresittetvén, ugyanazért az alább részletesen megjelölendő állások betöltése czéljából ezennel pályázatot hirdetek s pályázni óhajtókat felhívom, miszerint életkorukat, elméleti és gyakorlati képesítésüket, eddigi alkalmaztatásukat s erkölcsi magaviseletüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi aug. hó 26-ik napjának délelőtti 10 órájáig terjesszék be. Az állások Nyiregyházán, a városháía nagytermében folyó évi augusztus hó 28 ik napján d. e. 10 órakor tartandó képviseleti gyűlésen választás által fognak betöltetni, mely alkalommal bstöltésre várnak az alább megjelölt következő áliások: 1. Egy 2000 korona fizetéssel és 400 korona lakbérrel javadalmazott árvaszéki ülnöki, 2. Egy 1400 korona fizetéssel és 4 00 korona lakbérrel javadalmazott rendőr-alkapitányi, 3. Egy 3000 korona fizetéssel és 600 korona lakbérrel javadalmazott főmérnöki, 4. Egy 2000 korona fizetéssel és 400 korona lakbérrel javadalmazott segédmérnöki, 5. Egy 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakbérrel javadalmazott utibiztosi, 6. Egy 1600 korona fizetéssel és 400 korona lakberrel javadalmazott gyámpénztári ellenőrkönyvelői állásra. 7. Két adótiszti állásra, egyenként 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakbérrel. A „NYÍRVIDÉK* TÁKCZÁJA. Hogy is volt már? Elmondom! Kissé mámorosan tértem haza, szinte zsenirozott az a szokatlan csend, mely garzon lakásomban uralkodott. Fülembe zugot: az éjszakai muri! S bárhova gondoltam, bármi jutott eszembe, vissza szállt a lelkem a tegnapi napra s éreztem, hogy szivem hevesen dobog, ha a szép pogány szemű leányra gondolok! Nem birom kiverni a fejemből; leültem dolgozni, hogy majd egy tárcza, vagy epadő vers faragásával megelégszem, . . . elfelejtem! . . S azf, gondolják önök igy volt? Nem . . . Nem! .. E óttem lebegett bájos alakja . . . micsoda termet! . . milyen szemek! még olyat nem látott a világ* valódi pogány szemek. S hogy tánczolt, . . ó ahhoz fogalom nincs, . . s mily édesen tudott beszélni! . . higyjék el, azt gondoltam megőrülök! . . . Végre komolyan kezdtem gondolkozni, mért ez az epedós, . . . hiszen most jut eszembe, még a nevét sem tudom, vagy hol laknak; legalább, ha tudnám alkalmat keresnék a találkozásra: elmennék érte a világ végére, csak a hangját hallanám meg s bele nézhetnék még egysz«r abba az éjsötét szemekbe melyeknek tökéletesen rabja lettem! . . A mint igy tépelődöm magamba, meglátom, a ma érkezett leveleket: számszerint valának 11-en. Szokatlan hévvel fogtam a levelek felbontásához, de a guta környékezett, az illatos, rózsás levelek helyett, mit goudolnak kérem, mit találtam ? A 11 levél közlil 9-ben adósságot kérnek, melyeket, ha 3 nap alatt nemrendezek, beperelnek! Nem is akartam, a még fent maradt két levelet felbontani, mert féltem hogy azokba is pereluek, de végre is rászántam magam, jöjjön a minek jönni kell! A 10-ik levélben, az apám tartott egy hatalmas oktatást, — bizonyosan az volt benne — mert nem 8. Egy 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakbérrel javadalmazott tollnoki állásra (a mezőrendőri ügyekhez). 9. Egy 1400 korona fizetéssel és 200 korona lakbérrel javadalmazott irnoki állásra (a katonai ügyosztályhoz.)" 10. Egy 1200 korona fizetéssel és 200 korona lakbérrel javadalmazott kézbesítő vezetői, 11. Egy 900 korona fizetéssel javadalmazott nyomdászi állásra. Nyiregyháza, 1900. augusztus 4. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. „A. magyar szóról." Ha szó özönnel és hirlapi czikkekkel azon tendentiát, melylyel a „magyar szóról" irott czikkek a helybeli ág. ev. egyház tótajku isteni tiszteletét megmagyarositani törekszenek, megvalósíthatni lehetne, habár szivem mélyéből örülnék, hogy ez már most ténynyé válljék, még sem venuém fel a tollat, hisz e tárgyban már oly sok vezérczikk jelent meg, hogy az én szerény soraim teljesen feleslegessé váltak volna Sajnos azonban, hegy a „magyar szóról" irott czikkek óhaja még nagyon sokáig puszta óhajtás inarad, mert azt, a mit a Nyirvidék érdemes szerkesztője több vezérczikkbeu, sok jóakarattal bár, de úgy szólván imperative s azonnal elérni kiván, hogy t. i. a helyi ágost. hitvallása egyház templomi istenitiszteletét már most egészben magyarrá, vagy legalább a magyar nyelvii istenitiszteleteket túlnyomóvá tegye, kivánni annak, ki ezen egyház zömének, a mintegy 10 — 12000-re tehető tót és nem magyar ajkú hivőknek hitével, érzelmeivel számolni akar és tud, a nélkül nem lehet, hogy ezen virágzó egyház bomlását, szoktam elolvasni az öregem levelének csak a kezdetét és a végét; t. i. azon kezdi: hogy hála Istennek egészségesek odahaza, ... a kezdetből elég annyit megtudni; a végén pedig azt szokta irni; hogy még most az egyszer ktlld pénzt, de ez az utolsó, többet nem küld, inkább lőjjem fóbe magam! Hiszen szó sinci róla, kuruez ember az öreg; de mamám, az igen jó! . . . Most veszem észre, hogy a 11 -ik levél, egy rózsaszín borítékban van, higyjék el kérem, még az ilyet is félek felbontani; gondolhatják hogy miért?! ... De hála Istennek, rettegésem hiába való volt, mert a húgom irt. Összebeszélt mindenféle badarságot, végtelenül dicsért s utoljára is az sült ki belőle, hogy küldjek én neki, meg egy előttem teljesen ismeretlen barátnéjának képes lapokat, mert arra ez nagy divat! Meg bált fognak rendezni, melyen a csataki fiatalsággal okvetlen megjelenjek. Na! még ez kellett, az unoka húgomnak, meg egy ismeretlen nőnek küldjek én képes lapakat, megálljatok, majd küldők én, de nem köszönitek meg! A csetneki bál 6 hét múlva lesz s én ezen ideig, magam sem tudom hogy történhetett meg, de a húgom barátnéjával állandóan váltottam a képes lapokat. Néhány hét múlva már ugy leveleztünk, mintha Isten tudná, milyen jó ismerősök volnánk a szinte vágytam már megismerni, mert egy lapra azt irta, hogy ő már ismer engem, sőt tánczolt is velem! Hiába találgattam, nem emlékeztem; a neve igen 9zép volt, az igaz, Jolánkának hivják, nekem ez a név tetszik a legjobban s már a névbe is végtelen szerelmes vagyok! . . . Sokszor elgondolkoztam, vájjon milyen lehet ez az ismeretlen nó, megjárom, ha valami törpe, vagy talán oagy, vékony, hosszú lesz; s akkor megfogadom, hogy mig élek, még képes lapra sem nézek! . . . Da hátha szép lesz s elfogja velem feledtetni, a mult bál tündérét, kire, ha visszagondolok, még most is sajog a szivem! Ó! bár csak ugy lenne. Lassan ugyan, de végre eljött a csetneki bál s csatakról mi szép számmal vonultunk a bálra. A mint megérkeztem, a húgomtól azonnal az ismeretlent kérdez belbékéjének megzavarását elő ne idézze, vagy legalább ezt ne veszélyeztesse. Nem mumusok azok, melyek az egyház elöljáróságát azon ténykedésében, hogy a magyarság és ekként a .magyar szó" ügyének évtizedek óta évről-évre fokozatos s öntudatos fejlesztése mellett, a kizárólagos magyar istenitisztelet behozassék, megakadályozzák, mert azoktól az úgynevezett öreg asszonyoktól az egyház elöljárósága az egyház belbékéjét s annak fokozatos fejlesztését egyáltalán nem félti és nem is féltheti; de számot vet és kell vetnie az egyház zömét képező 10 —12 ezer tótajku lakosnak konservativismusával, melyen eddigelé megtört az egyház elöljáróságának a leglelkiismeretesebb törekvéssel s fokozatos tevékenységgel párosult azon óhaja és törekvése, hogy ezen érzelmileg egészen magyar hivöket nyelvükben is teljesen magyarrá tegye. A „magyar szóról" helyi kérdésben az a circulus vitiosus, hogy az igen tisztelt szerkesztő úr, bizonyára nem ismerve kellőleg a tanyai tót lakosság viszonyait, azon hiedelemben van s ennek többszörösen is kifejezést adott, hogy ezen lakosság az egy pár évtized őta behozott magyar nyelvű népiskoláztatással már nyelvében egészen magyarrá lett s ennek szerinte természetes következése, hogy — ha már a nép nyelve magyar, hát legyen az istenitisztelet is magyar! Hát hiszen, ha ezen tényállás a valónak megfelelne, mi sem lenne természetesebb, mint azon következtetés, mit abból tisztelt szerkesztő barátom levont. És ha csakugyan igy állanának a dolgok, legyen meggyőződve tisztelt szerkesztő barátom, tem a ki nagy s'.rás közt adta elő, hogy ő a bálba nem mehet, az orvosok megtiltották, mert influenzába van s igy a szép ismeretlennek sem mutathat be. Képzelhetnek már önök ennél nagyobb csapást, egy fiatal leányra nézve, a ki rajong a zenéért s végtelenül szeret tánczolni, még magam is majd megsirattam & kis hugocskámat! . . S én is kétségbe estem, ki fogja megmutatni a kis levelezőt, talán még megsem találom s majd hogy otthol nem maradtam magamis; de mégis engedve a sok unszolásnak, elmentem. De előbb megkérdeztem a húgomtól, hogy néz ki a kis ismeretlen. Ó aztán leirta : „Szép sugár termetű, ébenfa hajú, h gyönyörű, ábrándos, nagy fekete szemű, földön tuli lény, de hozzá tette, hogy a szeme, . . . izé . . . pogány szeme vau. Most már nyugodtabban mentem, mert reméltem, hogy megismerem. A mint beléptem a bálterembe, meghúzódtam egy oszlopnál s lopva tekintgettem szét, de a leíráshoz hasonlót nem találtam. Leverten mentem a másik terembe s feltettem magamba, hogy nem is tánezolok, győződni s ricsajkodni fogok rendületlenül. Da mikor már egy kicsit begyőződtem ... nem tudtam megállani, hogy be ne uézzek! Igen jól húzta a czigány! k mint beléptem, épen mellettem tünt el szédítő gyorsasággal egy pár, a szemeink találkozhattak, s ugy véltem, mintha a nő felkiáltott volna, . . . ugyanazon szemeket láttam, melyekről már teljes ... nem is tudom, hogy hány hónapja ábrándozom ! Igen kíváncsian néztem utánuk, de leültek, a tánczosoktól ped gjem láthattam meg. Ugy lopva odatolakodtam a ""'ébe . . . a oly örömem támadt, hogy a jövő . . . millen.umig bizonyosan nem lesz olyan! . . Felismertem benne a multi bál tündérét. Óriási kedvem lett, de vájjon megismer-e? . . Azonnal felkértein a táncara, egyenesen a czigány elé! Húzta eszeveszetten s mi illetve ón jártam elbűvölve szerelem ittasan; éreztem, hogy a min átfogom karcsú termetót, gyönyörű karja.val ő i nogja nyZtn s mintegy elbódulva daloltuk m.nd a ketten a 3t a czigány húzott, hogy: „Jaj de szeretem a savanyu meggyet." . . . Mai számunk 8 oldalra terjed.