Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-25 / 8. szám

(N Y I R V I D É K» Ennek igazolásául egy példát hozok fel Munkácsy Mihály egy gyönyörű képben örökítette meg honfoglalásunknak egyik mozzanatát, két vagy háromszázezer forint jutrm.it érdemeit ki érte és méltán. Hi akkor, midőn ezt a képet festette, tudomása lett volna azon honfoglalási leletekről, biztosan nem adott volna Árpádnak talpa alá olyan XV-ik századbeli koppantó tálczához hasonló kengyelt, mint a milyent Marokkoban ma is használnak, — nem függesztett volna oldalára olyan kardolt, a milyeneket 1847-ben a jurátusok viseltek, nem adott volna az üdvözlő tömegnek markába bütykös fokú török szablyákat, nem hordoztatta volna a lofarkkal díszített lándzsákat, alkalmazta \olna azon számtalan ruhát diszitő ékszereket is, melyek közül a mi kis szerény muzeumunk is őriz. Ezen kép gyönyörű, elbájoló, és dicsőségére válik hazai művészetünknek, csak azon egy hibája van, hogy egyáltalában nem korhű. Munkácsyt azonban ezzel semmi vád nem terheli, mert csak azóta merültek fel olyan honfoglalaskori leletek, melynek alapján ma mar tisztább képet alkothatunk magunknak őseink viseletéről, fegyverzetéről és temetkezési szokásaikról; a melyre legnagyobb fényt a Vidovich László főszolgabíró barátom állal alaposan felkutatott 17 sirból álló bezdédi honfoglaláskori temető velett. Mi, Szabolcsvármegye és a Bodrogköz, vagyunk főképen hivatva arra, hogy korhű adatokat szolgáltassunk honfoglaló dicső őseinknek ábrázolásához. Hiszen lb97-ben Dr. Hampel József az egész ország területéről 48 honfoglaláskori kengyelről és hat kardról emiékezelt meg; inig a Nyir 32 kengyelről, és öt kardról számolt be, bizonyságául annak, kogy honfoglaló őseinknek, a mi vidékünk volt főhadi szállása. Az azóta napfényre került leletek, melyekkel most be nem számolok, tetemesen gyarapították ösmereteinket, de a mi vidékünk most is fel színen van. Leleteink ezen korból igen gyérek, részint azért mert szegényesen temetkeztek, és talán még porczió szénát sem dobáltak a sirokra mint ma, részint pedig azért mert a fegyverzet vasból lévén, mai teljesen elrozsdásodott állapotukban a találók által végképen megsemmisiltetnek. Bronzkorszaki tárgyakban azért vagyunk gazdagabbak, a melyek pedig a honfoglalás kora előtti egy két ezer esztendőből származnak, mert azokat a rozsda el nem emészti. Most a szőllő-talaj rigolirozása alkalmával remélhetünk dus honfoglaláskori leleteket. Ne hagyjuk azokat örökre elveszni. Éppen ma hallottam Etek László főispáni titkár barátomtól, hogy dem< cseri birtokán, a Borzsován rigolirozáskor számos ősedény mellett vaskardot is találtak, melyet a munkások — mint értéktelen tárgyat vissza dobtak, pedig esetleg fontos adat lett volna őseink fegyverzetére nézve. Azon 11 honfoglaláskori kard melyet hazánk területéről ösmerünk, annyira elrozsdásodott állapotban találtattak, miszerint kívánatos volna, hogy egy ép darab is kerülne napfényre. Erre pedig főképen nálunk lehetne remény. Igen kérem őseink iránt kegyelettel viseltető közönségünket, legyenek szívesek oda hatni, hogy különösen a semmi anyagi értékkel nem bíró elrozsdásodott vastárgyak lehetőleg kíméletesen emeltessenek ki, hogy muzeumunknak mint őskori okmánytárunknak büszkeségét képezhessék. Egy ép állapotban kiemelt bármilyen elrozsdásodott honfoglaláskori kardért muzeumunk a találó munkásnak szívesen megad 20 koronát, ha pedig markolata vékony ' ezüst lemezzel van borítva, és az széltörve nincsen 50, vagy 100 koronát is szívesen meg adunk. Nyíregyháza, 1900. február 21-én. ;:, Dr. Jósa András. mely folyton arra amiékeztet bennünket, hogy az ő elvesztésével ért fájdalom gyógyíthatatlan örökké . . . Azok a boldogok pedig, akik ősz hajjal is maguk közt látják a jó anyát, adjanak hálát naponkint Istennek e kegyelemért. Csak az tudja megérteni azt a boldogságot, ki mint én létem első pillanatában temetést láttam a házunknál. Hogy nekem életet adjon . . . meghalt . . . Meghalt fiatalon, tizennyolc* éves korában s az édes anyai mosoly odafagyott ajkaira. Itt van nemes, boldogságtól ragyogó arcza előttem iróasztalomou . . . Ugy néz reám sötétkék szemeivel, mintha élne S/ép, mint egy álom. Üde, mint a tavasz virága. Szemeiből Írásomra szál az a fény, mely midőn halálakor kialudt, sötétségbe borította családunkat. Mintha hallanám suttogó vallomását, ho y fájt. neki itt hagyni bennünket árvákat és én lélekben megcsókolom kezeit, melyekkel utolsó pillanatába arezomat megsimogatta ... és imádkozom, hogy az ő szeretete ujhodjék meg családi boldogságomban, melyet az 6 könyörgésére adott az ég mérhetlen veszteségek árán szivemnek. De nem panaszkodom, mert későbbi éveimben egy második anyát adott végzetem . . Nem ó adott u^yan életet, de élete az enyém, a miénk ős az irántunk való szeretetben tölti napjait. A mi aggodalmunk az ő aggodalma, a mi örömünk az ő öröme. Nem szülőanyám és mégis édes anyám s ha ő niucs, ma én nem vagyok boldog ember. A lányát nekem adta és én ezért hálás leszek őrökre ... Az ő lelke fele ott pihen a sirba. mi szeretetünkkel igyekszünk pótolni az elveszettet . . . És én ugy látom hogy a nehéz csapások után a mi kis virágos mezőnkön jól érzi magát ... A mult fájó emlékeit befedezzük szeretetünkkel ... s ő azt a hóvirágot, mely az öregkor telén fakad szívesen megosztja velünk . . . Kedélye derült, a szive jó s tele van édesbús gonddal, szerető érzéssel irántunk . . . Imádja egyetlen leányát, de szeretetét megosztja velem s ha tőle függne én ma nem itt rónám a betűket, ha nem nábob lennék mérhetetlen vagyonnal . . . Egy nap a Nyírségben. A Nagy-Károly—csapi vasút érdekében. (Vége.) Nyíregyházába jelenben két irányból államvasút és egy vicinális vasút torkollik be; tervben van egy második vicinális vonal Vásáros-Naménynak. A négy irányú összeköttetéssel a N.-Károly—csapi tervezet érintkezik: az államvasuttal Záhonynál; az ezyik vicinálissal Mátészalszán: a mlsikkil V. Naménynál. V.-Niménytól pedig 30 kim. hosszban a megye területén 14; az egész vonal 8 klméteren belüli forgalmi vidéken 64 község forgalmát, közvetíti. Tehát akár megyei, akár Nyíregyháza és vidéke; tkár nyíregyházi helyi érdekből tekintsük a kérdést, kétségtelen ténykép áll az, hogy egy kötforgalmi szem pontból fontos vonal, mint ez, nagyobb 1-jlódést helyez nilátasba, mintha zsáku^czás vonalak, nyomott áruermékei folynak Nyíregyházán, az ü/detemberek kezein It a körforgalomba. Mert hiszen Nyíregyházát a termény vagy állatkereskedő, a ki ennek a vidéknek árukülömbözeteiből él, csakis lakóhelyéül válasz ja; üzletkötése és áruszállítási irányait a czélszerüséghez képest maga állapítja meg és ott vesz át és onnan kezdi meg szállítását, a honnan néki a távolsági forgalom különbözeteiből a legtöbb nyereség ígérkezik. És ez az üiletamber szívesen vsutazik ki a videkre, ha látja, hogy iruji Nyirmadi vagy Nyirtnedgyesről olcsóbban irányit ható a felvidék vagy N. Károly felé, mintha előbb beviszi Nyíregyházára, hogy onnan nagy kerüléssel jusson S'.atmár vagy Ungvárra. — Pónzét azonbm vissza viszi Nyíregyházára, és épen ugy előmozdítja véle a város jólétének emelkedését, mintha itt árugyüj'őtekpet tartana. Az a szeszgyár, malom vagy bármi ipari telep, .. mely Nyíregyházán fennáll ma, vagy keletkezni akar a jövendőben, ne féljen attól soha, ha egy tőle 70 klméter távolságra eső vasútvonal akar keletkezni; mert az ipari telep vagy ama bazinor hogy az anyag előállításához szükséges terményt olcsón kapja és akkor nagyobb szállítási tarifát mellőzve, a helyi fogyasztásra rermel; vagy világforgalomra szánt n igy tömegről lévén szó. majdnem közönyös, hogy a nyers anyagot 10 vagy 200 kltn. távolságról szállítja; mert erdeke nem a kisfogjasztás hiuem a tömeg forgalom, a melynek viszont feltétele, hogy szállítási irányaiban ne legyen korlátolva. Az az üzletember, a ki nagyobb távolságokra jái üzletkötésekre, a maga egyéni hasznát biztonságban látván, a nyugalom és szórakozás óráit Nyíregyházán tölti; ott költekezik és vagyoni helyzetéhez képest ott adja ki jövedelme feleslegét kényelmi és kellemességi czikk'ikre; ott tartja fóköűyvét, ott fiíeti községi és egyéb adóit. A város pedig személyi forgalmában is csak akkor emelkedik, ha a N.-Károly—csapi vonal vidékén ma még izolált egyes ember remélheti, hogy végrendelkezés nél kül meg teheti az utat a „Nyir" emporiumába és ezzel mintegy közvetlen kapcsolatban állván, — szükségletei és egyéb hivatalos vagy társadalmi kötelmei teljesítésére, maga előtt egy kényelmi eszközt lát a vasutban. Mert hiszen sok száz ember nehezen szánja el magát arra, hogy amennyi idó alatt vasúton eljuthatna, ugyanannyi időt előbb a legközelebbi állomásig látjuk, vagy mélységes homokban kocsikázzon, hogy meg nézzen egy nyíregyházi országos vásárt vagy állatkiállitást; ha nincsen közvetlen vasútja, a mely az utazás előnyeive kínálkozik. A mi pedig a postai gyors érintkezést illeti, a mely pedis ma, a miiőu már igen kevés ember érzeleg és 100 ilyen Epistola közzül 80—85, bizonyosan üzleti természetű; a vasút által elvitázhatlan előnnyel bir abban a körülményben, hogy az a sürgős tartalmú levél egy nap alatt érkezzék rendeltetése helyére, vagy összekötő vasút nélkül három napig utazzék, — a mint ez ma egyes elszigetelt helyek között igy van. Kicsi örömökkel beéri az én jó öreg anyám ésokszor ezeket is megirigyeli a sors tőle . . . Most beteg és nem járhat a színházba ... A háziorvos ur azonban, ez az igazi ember nemsokára meggyógyítja s akkor teljes lesz az örömünk s nem fog hiányzaui a kis fészek boldogságából semmi sem . . . Sokszor el-3lnézem azokat a jó anyákat kiknek gyermekei vannak . . . Micsoda érzéssel csókolják meg azt a tiszta homlokot melyről az ártatlanság beszéli E;y egész vi'ágot rajzolnak meg maguknak a jövőről, telve reményekkel, melyeknek beteljesedése minden anya sziv imádsága . . . Oh Istenem! ne engedd, hogy az anyák szent reményeikben megcsalatkozzauak . . . Adj nekik hosszú boldog életet, hogy megláthassák gyermekeik boldog ságát ... Ne csak reménynyel töltsd be szivüket, de legyen virág is a bimbóból, melyet ápolnak, szeretnek, gondoznak és könnyeikkel öntözgetnek . . . Mi pedig csókoljuk kezeiket, melyek őrangyal gyanánt óvnak minket. Kényelmes otthont adunk nekik azon fáradalmakért, melyeket értünk az anyaság méh titkának első boldog perczétől kezdve átszenvedtek . . Leborulunk előttük, mert Isten u'án őket illeti meg hálánk, szivünk minden nemes érzése . . . Fájdalom, hogy sokan vannak, kik az édes anya szeretetet nem tudják megbec-ülni, míg ő életben van és sokszor maguuk is mily kevé«bbé becsüljük meg ama szeretetteljes aggodalmakat, melyeket érettünk szenvedtek ... De mikor meghal édes anyánk, mikor koporsójánál egy eddig nem ismert metsző fájdalom hasítja át lelkünket, akkor veszteségünk egész nagyságában előttünk áll, leroskadunk és imádkozunk . . . Virraszsz, virrasz9z a világ felett te édes anyai szeretet! Nélküled nincs élet, nincs boldogság, de mir téged a miénknek mondhatunk, addig nem lehetünk szegények nem lehetünk boldogtalanok . . . Koncz Ákos. Végre a tervezett vasút két vármegye között a határszélen, mintegy predestinálva van arra, hogy az elválasztó falak, a melyek a vármegyei forgalmak között még fennállanak, — széthulljanak ós ezzel eltűnjön, & mit idők hagvományaiuak egy, a haladást gátoló fékező saruja a régi vasak közé. A vidék termelője familiazitásának, összeköttetésének és vonzalmának, ízlésének tesz eleget; a midőn inkább Nyíregyháza felé gravitál; de már azt nagyon meg fogja gondolni, hogy ennek a vonzalomnak menynyivel tartozik, ha arról van szó, hogy terménye, vagy ipari termékét Nyíregyháza vagy N-Károly és Szalka felé irányítsa, ha ebből néki évenkint 20°/, hiszna vagy kára lehet. A vidék termelője azzal is számot vet, hogy a szállítási irányban válogathat, nincsen csak Péterre utalva, hanem az uj vasúton eljön Pál és egymásra hezitálnak, a miből né u ismét 10% haszna van. A vidéki termelő abban a tudatban, hogy van szállítása és üzletembere a hol van miben válogatni ós 20% jövedelem -emelkedésre számulhat, — bátorságot tnerit a tényből és gazdaságát intensivebbé teszi és ennek a vidéknek felette szükséges üzletgazdasággal megbarátkozik; ilyet életbe léptetni, nyomott viszonyai között is, a jobb kilátásokkal kedvet kap. Tehát felébred az idők sülyos keze által megfélemlített emberben az önbizalom és ezzel a kezesség arra nézve, hogy az eredményes munka nyomán, végre a gazdasági felesleg, tehát a jólét beköszönt háza küszöbén. A város és vidék jólétéből következik a fennebb hangoztatott öss-zefügésben, e nemzeti jólét és ebből a közjólétből az a hatalmas erő, a melynek közkincsében részesedő társ a főúr és földműves egyaránt Egy ilyen közintézmény hogy megvalósulhasson, ahoz látszólag áldozat, valójában pedig nem egyéb kell, mint convertálása az értéknek, vagyis az, a midőn a várandó jövedelem-sz*poru!a', tehát a jólét biztosítására egy amortizatóis kölcsön törlesztési hányadát állítjuk szembe a jövedelmi többlettel. Például: A község megszavaz törzsrészvényekben 10 ezer forintot, van pedig ennek a községnek 2000 lakossa; tehát esik egy lélekre 5 frt. Ez az összeg 28 éves amortizátió mellett, évenkint mondjuk kerek számban 19 krajezárnak felel meg, a mi ha holdakra számítjuk át, kataízteri holdankint körülbelül 5 frt rnegterheltetéssel egyenlő. Ebből a ku'csból mámost bárki kiszámíthatja, hogy a gazdasági többlet; földérték emelkedés (12—25%); személyi kényelem ós posta közlekedési előnyökkel szemben mekkora az az összeg a melyet conventálnia kell, ha az ügyet egyéni érdekéből is támogatni akarja. Ez a ku'cs akkor, ha törvényhatósági hozzájárulásról van szó, annyiban módosul, hogy az érintett vidék községi és egyéni hozzájárulása megtörténvén, támogatásában csak az az elv vezetheti, a mely minden közintézménynél a törvényhatóságok részéről szokásos és ez klméter arányban lel kifejezést. A tervezett vasút Szatmárvármegye szélén halad sziatéu és hogy mégis ilyen arányban segélyezte azt a vármegye — az az 150000 frttal, — az a fontos érdekekhez képest, megye közmegállapodás szerint törtónt és ez előtt a tény előtt kalapol emelek. Ma Szabolcsvármegye ehez képest arányosan akarna hozzájárulni, a vonal hossz és szolgálmányhoz képest 70—75 ezer forinttal kellene segélyezni. De mert a tiszamenti érdekeltség már magasabb összeggel járult hozzá, és ezek az érdekelt urak között vannak olyanok, a kik gazdasági érdekükön felül is képesek voltak áldozni, — ha a nemes vármegye egy arányos összeget szerez meg, ezzel egyfelől az ügy sikerét biztosítja, másfelől magához méltó cselekményt végez midőn docuraentálja a Szatmármegyében is kifejezett elvet, hogy: a varmegye szélén lakó egyes érdekfőinek, épen annyi igénye van a megye fiának tartatni, mint a megye székhelye vagy legnagyobb városa környékén lakónak. Statisztikai adatokkal felszerelt terjedelmes, munkát lehetne össze írni a felett hogy a mai vasúthálózat kiegészítésére hivatott uj vonalaknál minő politikát kellene követni a vidéki városokokuak, hogy ezt az egyetlen, kifogástalan magyar intézményt egy tökéletes egésszé kiképezzék. Ez az egyetlen intézményünk az, a mely Széchényi eszmevilágából fakadva, megvalósult és nem is aunak tulajdonítom, hogy annak a bámulatos jól tehetségnek örökbe hagyott ragyogó eszmevilága életre kelt és érvényesül, nem mert hiszen akkor ma a continens vezető iparállama volnánk, holott szegényebbek vagyunk Montenegrónál. Igen, mert az a mivel bírunk csak kápráztató látványosság a mely midőa a nyugati civilizatió vívmányait rendre mind behozta, hogy ezekkel felékesítse magát, — kérkedik a külföld előtt a szédületes haladással, a mi valójában pedig nem más, mint egy kirakat báb, diadummal, királyi kövekből a fején, alól szegedi viganó meg piros csizmában. DJ mivel ez symbolumra nemzeti ujkorunknak is látszassék bármi diformisnak, szeretjük a viganóst mist kevés nemzete a föld kerekének. És aztán ebből a szeretetből kell majd felsarjadozni annak a közérzésnek, hogy ne hagyjuk soká nevetség tárgyává tétetni a viganót. Ez pedig csai akkor lesz lehetséges, hogy ha tudatos czéllal, a közös munkamezőre mindnyájan, apraj i nagyja oda állunk. Ez alkalommal a közös munkatér egy tényezőjéről lévén csak szó, de a mely a munkamező benépesítésére van hivatva, midőn meggyőződésem, hogy az elmondottak számhalmazak nélküli tételei is elegendők annak, a ki a kérdés horderejét megítélni képes, — kitűnő tisztelettel kérem ezen az uton is ugy az egész vármegye nagy közönségét, valamint a még meg nem nyilatkozott érdekeltségi urakat, egyfelől az Ugy miben állását tudomásul venni, másfelől a nagyjelentőségű közügyinté?mény anyagi támogatását komoly megfontolás tárgyává tenni. N.-Károly, 1990. február hó. Cs. Lázár Elemér.